Tolna Megyei Népújság, 1982. december (32. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-28 / 303. szám
A NÉPÚJSÁG 1982. december 28. Moziban Szuperzsaru Nyilatkozik a szuperzsaru ] Az angyal a mennyből, a Télapó szánkón jött, Hófehérkét pedig egy királyfi vitte el hófehér pariipán — íme néhány meseelém azok közüili, amelyek családom legifjabb tagjaira hatottak az elmúlt napokban. Az apjukra, akinek egyáltalán nem a legkellemesebb kötelessége volt megnézni karácsony másnapján a Szuperzsaru című olasz filmet, ennél jóval több. A „hatást" azért nem kell túl komolyan venni, hisz o Terence Hill főszereplésével készült színes alkotásról túlzás llenne azt állítani, hogy bárkire is komolyan hatott. Becsületükre legyen mondva, ez nem is volt szándékukban az alkotóknak. Nem árultak zsákbamacskát, tisztességesen bevallották, hogy amit látunk, mese, napjainkban játszódó, komolytalan történet. Mert ki hinné el, hogy egy ember, aki — ezúttal nem átmegy, hanem — átlát a falon, meg a puszta tekintetével mozgat tárgyakat, a valóságban is létezhet? Márpedig a kékszemű szuperzsaru nemcsak kék szemű szuperzsaru nemcsak erre, hanem ennél jóval cifrább dolgokra is képes volt. Lett is neki baja ebből jócskán, hiszen mint jól tudjuk, a rendkívüli képességekkel felruházott emberek rengeteg bonyodalmat okoznak. Szerencsére. Ennek köszönhető ugyanis, hogy az a néhány tucat néző, akinek kissé melege lett a családi tűzhely mellett és helyet foglalt a szekszárdi Panoráma mozi nézőterén, nem unatkozott. Sőt, ha fanyalgás helyett hajlandó volt belemenni a játékba, még szórakozhatott lis egy keveset. Láthatott repülő hidroplán hátán manőverező rendőrt, izgalmas pisztolypárbajt, tucatnyi szirénázó rendőrautót, helikopterről hajóra ereszkedő egykori — és a filmen valószínűleg igazi — kaszkadőrt, zuhanást a nem tudom hányadik emeletről és emelkedést valódi, felfújható rágógumiból készült léggömbön, meg jól megkoreogra- fált verekedést. És közben, akár hiszik, akár nem, egyetlen csepp vér — akarom mondani, piros festék — sem folyt a filmvásznon. Persze ez egyáltalán nem baj, sőt! Elvégre karácsony volt. — gy — A Jelenkor januári száma A Pécsett szerkesztett irodalmi és művészeti folyóirat új számának lírai rovatában többek között Berták László, Csorba Győző, Gyurkovics Tibor, Takács Zsuzsa, Takáts Gyula, Utassy József és Weöres Sándor verseit, a szépprózák sorában Bertha Bulcsú elbeszélését, Örkény István regényrészletét és Tatay Sándor Bakony-szo- ciográfiájának új részletét olvashatjuk. A tanulmányok közül figyelmet érdemel Szondi Zoltán írása,, Bertha Bulcsú elbeszéléseiről, Károlyi Amy esszéje Catherine Butler-Mathavay-ről, valam,int Spiró György újabb kelet-európali Jróportréja, Ivan Olbrachtról. A művészeti rovatban Bécsy Tamás budapesti színházi előadásokról ír. Chikán Bálint egy romániai kiállításról közöl beszámolót, Bodri Ferenc pedig művészeti könyvszemlével jelentkezik. A számot Keserű Ilona rajzai illusztrálják. Rádió Szonda Az élmúlt ünnep első napjának délutánján a tudományos magazin, a Szonda érdekes volt, változatos és élvezetes. Minden bizonnyal elsősorban azért, mert eszébe se jutott valamiféle szaktudományos ismeretterjesztésre vállalkozni, amli- től a hallgató a falnak menne. Annyit nyújtott, amennyit hirdetett: — magazint. Ezen belül nztnin mindenki maga választhatta meg, hogy melyik részletre figyel alaposabban oda. Más választások hidegen hagynak. Ha szabad a magaméról beszámolni, engem se a sumér— magyar atyafiság lidércnyomá- sos ostobasága nem érdekéit, se a tagoltan csevegő robot beszédstílusát nem kívánnám, mert nem tudnám követni. Az ajándékozási szokások azonban szíven ütöttek, hisz akkor még 24 órája se volt, hogy átvettem-átadtam a magaméit. Mint a pintyek, a kor- moránok, egyes sátorkészítő madarak, továbbá szövögető te. gyek. Más szóval,, ne Hegyünk nagymellényűek ! Az állatvilágban is divat az ajándékozás, ezen beiül a semmire se használható, teljesen célszerűdén holmiké is. Az állatvilág szárnyas képviselőivel szemben azonban mi ezeket, némi udvarias szemlélődés után nem dobjuk el. Többnyire továbbajándékozH zuk . . . —s. —n. Színházi esték A félnótás Jourdain Századunk világirodalmának igazi meglepetése Mihail Afa- naszjevics Bulgakov, aki 1940-ben halt meg, hazájában is majdnem ismeretlenül. Az idősebb nemzedék még emlékezhetett a Turbin család cimü dráma zajos sikerére, a fiatalabbak ózonban legföljebb arról tudtak, hogy~ Bulgakov személye és művészete gyanús, s ügyével maga Sztálin foglalkozott, miként azóta megismerhettük ennek esetenként tragikomikus részleteit is. Két évtizeddel halála után Bulgakov bevonult a világ- irodalomba, elsősorban A Mester és Margarita cimü, kitűnő regényével, s darabjai sorával, Moliére-jével, Iván, a rettenetes című viharos komédiájával. Néha úgy érezzük, hagyatéka kimeríthetetlen, egy ősbemutató a veszprémi színháznak is jutott, igaz a műsorfüzet szerint csupán „közepes" darab, de ennek sietve ellent kell mondanunk, A félnótás Jourdain ugyanis remekmű, Bulgakov maradandó művei közé tartozik. Molière sokat foglalkoztatta, sorsában saját életének példáját is látta, s róla irta legjobb darabját. A Jourdain látszólag az Úrhatnám polgár átírása, de csak látszólag, mert nemcsak arról van szó, hogy szerény keretjátékot írt hozzá, hanem az egészet felfrissítette, részben más Moliére-darabok, részben saját ötleteivel. Amit kapunk, sűrített komédia, egymást váltó vidámságok sorozata, amit azzal is megtold, hogy Jourdain hitvesének szerepét férfiszinészre bízza: a bohózat új forrása. A darabot vendég rendező, Oleg Tabakov állami-díjas vitte színre, aki valóban kiaknázza a Bulgakov-műben rejlő ösz- szes lehetőséget, tiszta és felhőtlen komédiát állitva színpadra, ami mentes minden utalástól korra, személyekre vonatkozóan. Tabakov Jourdain-je az örök pöffeszkedő meggazdagodott kispolgár, időtlen karikatúra és példázat. Az előadás nemcsak a nézőknek, a színészeknek is aján- dék, s szemmel láthatóan szívből komédiáznak, elsősorban a kitűnő Szoboszlay Sándor, aki kevés eszközzel kelti életre Mojiére> és Bulgakov úrhatnám polgárát. Borbiczki Ferenc, a „hitves" egyenesen bravúros teljesítmény, de mindenki átérzi a komédia felelősségét, Saárossy Kinga, Dávid Kiss Ferenc, Blaskó Balázs, Bartal Zsuzsa, loós László, Losonczy Ariel. Az előadás méltó a darabhoz, a közönség pedig egyformán hálás Bulgakovnak és a színészeknek. CSÁNYI LÁSZLÓ Dmitrij Sosztakovics „Aranykor” című balettjének Nagy- színház-beli előadásával szombaton este megnyílt a moszkvai „Orosz tél1” művészeti fesztivál. A Bolsoj a január 5-lig tartó fesztivál során még egy rendkívül érdekes esemény színhelye lesz: itt mutatják be Szergej Prokofjev „Eljegyzés a kolostorban” című operáját. Felújított rendezésben adják elő a „Pikk dámát"v» — Csajkovszkij operáját, valamint Muszorgszkij „Hovanscsináját”.1 Az „Orosz tél” a csúcspontja annak az egész éven át tartó művészeti fesztiválnak, amely „Népek barátsága" címmel az óesztendőben az egész Szovjetunió területén folyt le az állam fennállásának 60. évfordulója tiszteletére. A rendezvénysorozat több mint 100 regionális fesztivál keretében csaknem 150 millió nézőt vonzott. Ma temetik Aragont Louis Aragont ma délután helyezik örök nyugalomra Elsa Triolet mellé Saint-Arnoult-en- Yvelines-ben. A temetés — az elhunyt végakarata szerint — nem lesz nyilvános, előzőleg azonban a párizsiak még búcsút vehetnek a francia költő- és írófejedelemtől. Holttestét az FKP székházában ravatalozzák fel, s a székház előtti téren ma délelőtt gyászszertartáson hódolnak emlékének. Franciaországban nagy megrendülést keltett Aragon halála, s a franreia politikai, kulturális és társadalmi élet vezető személyiségei nyilatkozatokban méltatták életművét, a rádió és a televízió külön műsorokat szentelt emlékének. Mitterrand elnök kijelentette, hogy Aragon halála gyászbp dönti Franciaországot, amely egyik legnagyobb íróját vesztette el benne. „Louis Aragon századának fia volt, s a legbensőbben átélte annak fájdalmait és reményeit. Költészetének varázslatos ereje és hatalmas életműve nemzeti irodalmunk élvonalába emelte őt” — hangsúlyozta nyilatkozatában az elnök. Az FKP Politikai Bizottsága nyilatkozatában rámutat, hogy Aragon egész korára rányomta bélyegét, egyrészt rendkívül gazdag és sokrétű irodalmi munkásságával, másrészt azzal, hogy mindvégig elkötelezett alkotó volt a világ megváltoztatásáért folyó harcban. Kun Zsigmond gyűjteménye Mg Kun Zsigmond néprajzi gyűjteményéből újjárendezett kiállítással nyílt meg Óbudán a Fő tér 4-es számú házban - Kun Zsigmond régi lakásában - a Lakásmúzeum. A kiállítást dr. Korek József, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatóhelyettese nyitotta meg. TV-NAPLÓ Emberek a havason Már népesebb az a korosztály, mely nem olvasta az Uz Bencét, A sibói bölényt, az Isten igájában-t, mint amelyik tagjainak ezekről a elmekről az 1955-ben Párizsban meghalt Nyirő József jut eszébe. Nyíró, a kiugrott pap, akinek ez utóbbi regénye egyébként egyházi indexre is került. A novellájából készült „Emberek a havason” méltatására viszont kevés a napilap adta hely. Fájóan szép remekművet láttunk a képernyőn december 24-e éjszakáján, a vallásosak karácsonyi hangulatához illőt. Annyira „rendezői" filmet, hogy megalkotásánál a rendező filmírónak is betársult. Mai utódai a jelenlegi szinte teljes elhallgatás helyett sűrűn emlegethetnék egyik legnagyobb elődjüket, Szöts Istvánt, akinek ez a negyven éve (!) készült munkája fényképezés dolgában évtizedekkel megelőzte korát és eljövendő rendezők is tanulhatnának belőle. Ha nemcsak egymásra lesni, hanem olykor a múltba visszanézni is kaphatók. A téma a letűnt, de feledni felesleges múltat idézi. A kizsákmányolásnak és szegénységnek olyan korszakát, melyet félő, hogy sokan megmosolyognak, hisz az elkényeztetett mának olyannyira valószínűtlen. Pedig csak valószínűtlenül igaz. Az erdélyi hegyi emberek, havasi favágók világa ez, ahol a lakhely nem ház, hanem kalyiba, a kenyérkereset egyetlen szerszáma pedig a fejsze. Ebben a naturálison puritán környezetben jelenik meg félúri pribékje képében a megfoghatatlan és személytelen Arboria Rt, az erdő ura, a fakitermelő részvény- társaság. Ugyanilyen megfoghatatlan és személytelen maga a Törvény is, mellyel később a gyilkosságba hajszolt Gergő (Görbe János) szembe kerül és amellyel se paraszti ésszel egyezkedni, se vitatkozni nem lehet. Az, hogy a fűrészüzemvezető előmunkásnak fogadja azt, akinek a feleségét elcsábítani készül, nem új dolog. A beteg asszony kálváriája, majd halála, pénz és talán kellő gyógyítási intelligencia híján lehetne ugyanaz. A szereplők játéka és Szöts példátlan rendezői bravúrjai■ együtt hárítják el ezt a veszélyt. Például olyan felejthetetlen képsorokkal, mint a halott asszony hazautaztatása személyvonaton, a levett kalappal hallgató útitársak közt. Majd a földbe ereszkedő koporsó fényképezése alulról, tehát a sir mélye felől, hátborzongatóan tökéletes. A havasi ember személyes viszonyban van a természettel, igy az elmúlással is. Istenhite a bálványlaragó pogányoféval rokon, olyan szinten van, amilyet talán István királyunk térítői tapasztalhattak valaha. Bár kisdedének maguk készítette játékkal kedveskednek a bajban lévők, a csiksomlyói Mária természetesen nem segít. A kolozsvári orvostanár se, csak a hegyi magyarok embersége segit egymáson: - ahogy lehet, ami egyébként alighanem évszázadok óta igy megyen. Tulajdonképpen valamennyi szereplő nevét fel kellene sorolni, de emlitsük csak ismét Görbe Jánost, élete tán legjobb alakításával és a másik két néhait, Bihari Józsefet és Makláry Zoltánt. A televízió nagyon jól tenné, ha folytatná azt, amit ez esetben kitűnően elkezdett. Vagyis, ha nemcsak kabarészínvonalú felújításokkal szállna vissza filmtörténetünk múltjába. Szöts Istvánnál maradva, az „Ének a búzamezőkről" például 1947-ben készült... ORDAS IVÁN Helytörténeti pályázat . A Tolna megyei Tanács V. B. művelődésügyi osztálya, a Hazafias Népfront Tolna megyei Bizottsága, a Tolna megyei Levéltár, valamint a megyei hely- történeti, honismereti és néprajzi bizottság HELYTÖRTÉNETI PÁLYÁZATOT hirdet. A pályázatra beküldhető a megye történetének bármely korszakából, bármely területéről, hivataláról, vállalatáról, üzeméről, intézményéről, közös gazdaságáról, továbbá az-irodalomban, művészetekben, történelemben jelentős szerepet játszott Tolna megyei személyről írott tanulmány. Kiemelt témakör: A költő születésének 100. évfordulója alkalmából a pályázatot kiíró szervek kiemelt témaként kezelik a Babits Mihály életével, munkásságával foglalkozó tanulmányokat. A középiskolások, főiskolások és egyetemisták részére ajánlott témák: a) Babits Mihály megyénk sajtójában, b) Babits Mihály egy-egy művének elemző feldolgozása (vers, próza, dráma). Pályázati feltételek: A pályázaton mindenki részt vehet, kivéve a kiemelt témát, amelyben nem szerepelhetnek irodalomtörténészek. A pályázatra csak olyan művet lehet beküldeni, amelyet még nem közöltek, más pályázaton nem vett részt. A pályaműveknek hiteles forrásokra kell épülniük (egykori levelezéseket, iratokat, cikkeket, hitelt érdemlő adatokra épülő visszaemlékezéseket, levéltári, irattári vagy személyi tulajdonban lévő dokumentumokat kell a pályázónak felhasználnia.) Az adatok forrásaira a pályázat jegyzetében hivatkozni kell. Egy személy több művel is pályázhat. A pályázóknak figyelembe kell venniök a marxista irodalom legújabb eredményeit. A pályázatok terjedelme legalább 20 gépelt oldal, másfél soros sortávolsággal gépelve. A művek terjedelmének felső határát a kiíró szervek nem korlátozzák. A pályaműveket két példányban kell benyújtani, az egyiknek első példánynak kell lennie. A pályázat jeligés. A dolgozat mellé zárt borítékban kell elhelyezni a pályázó nevét, pontos címét, középiskolások, főiskolások és egyetemisták az oktatási intézményt is nevezzék meg, ahol tanulnak. A pályázat díjai : I. díj 4000,— Ft. II. díj 3000,- Ft. III. díj 2000,- Ft. A pályázatot meghirdető szervek által alakított zsűrinek jogában áll több első, második és harmadik díjat kiadni, vagy a díjakat megosztani, vagy visszatartani — a pályaművek színvonalától függően. A díjazásban nem részesült műveket a zsűri 1000—1000 Ft jutalomban részesítheti. » A pályaműveket a Tolna megyei Levéltár címére kell beküldeni: Szekszárd, Béla tér 1. A beküldési határidő: 1983. június 30. A pályaművek — a szerzői jog fenntartásával — a Tolna megyei Levéltár őrizetébe kerülnek. • Az eredményhirdetés: 1983. augusztus 20. Póla Károly, a megyei tanács osztályvezetője, Csajbók Kálmán, a Hazafias Népfront megyei titkára, K. Balog János, a Tolna megyei Levéltár igazgatója. „Orosz tél”
