Tolna Megyei Népújság, 1982. december (32. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-24 / 302. szám

1982. december 24.

^PÜJSÀG 11

Utak, ke reszt utak IS.

Szocialista művészet

Képzőművészeti irányzatok az impresszionizmustól1 napjainkig

Ellentétes elméletek, felfogások következtében ma még nem tudjuk egyértelműen megfogalmazni a szocialista realizmus fogalmát. Magatartás, stílus, politikai irányzat közvetlen tükörképe-e a szocialista realizmus? Nem stílus, mert minden stílusban jelentkezhet, s magatartásnak is csak annyiban az, hogy művészi módszer és magatartás nehezen választható el egymástól. Leginkább tehát emberi alapállásból következő módszernek nevezhetjük. Hosz- szú előzménnyel, melynek első periódusát a párizsi júniusi felkelésből (1848) az első orosz proletárforradalomig (1905) szokás megjelölni, mint az előkészületek korszakát. A második korszak, 1905-től 1917-ig, a

Nagy Októberi Forradalomig tartott, míg a harmadikat a harmincas évekkel határolhatjuk el, a következőt az ötvenes évek végével, s aztán a fejlődés újabb állomásai következnek.

A periodizálás kérdése kevésbé fontos annál a sokkaMzgal- masabb vitánál, amely meghatározása körül folyik. Mert ez a meghatározás hol annyira leszűkül, hogy csupán egy szűk körre terjed ki, másszor pedig — s igazságosabban — a múlt és jelen sokszor ellentétes stílusú, de java alkotóira figyel. Gorkijt és' Majakovszkijt, Ara- aont és Nexőt, Solohovot és Eizensteint, József. Attilát és Derkovitsot nem tagadták meg, még a vitatkozásra készek sem. Ellentmondások akkor támadtak, amikor ilyen vagy amolyan értelemben vett formalizmust kiáltottak ki szocialista realizmus címén, rossz naturalizmust, vaay minden művészi értéket nélkülöző politikai szólamokat.

A „szocreál” egy időben rosszízű értékjelzője lett az alapjában véve dilettáns, ekletikus, sokszor giccses álművészi megnyilatkozásoknak isk, ugyanakkor a szocialista realizmus példás alkotásokban bővelkedik. Itt ne csak Solohov Emberi sors című regényére gondoljunk, vagy a Szállnak a darvak című filmre, hanem arra is, hogy a „szocreál" építészet bármenynyire is tévedett arányaival, bármennyire is fellengzős volt gyakran külső megjelenésében, alaposan, jól megépített konstrukciókat teremtett. Az impresz- szionizmus éppúgy termi a posztimpresszionizmusban a felszínes, üres piktúrát, mint ahogy a konstruktívizmus az embertelen „kocka” építményeket, a kubizmus éppúgy szült formalista, funkciójának nem megfelelő használati tárgyakat, mint amennyire az expresszív kifejezési formát fel lehet használni semmitmondó handabandázás- ra. Minden teljes értékű művészi irány kitermeli a maga se- lejtjeit is. Ha Gorkij vagy József Attila a maga teljes emberi hitelét adta érte, a maga egyetemes művészi felkészültségével vállalni tudta, ez elég garancia arra, hogy ne kételkedjünk a szocialista realizmus lehetőségeiben, művészi értékében.

A szocialista realizmus, mint eszme a tárgyakban testesülhet meg legemberibben, jó közérzetünket biztosító, jól funkcionáló tárgyakban. A hazug irodalmat nem olvassuk, a rossz szobrok mellett érzéketlenül elmegyünk, silány zenénél kikapcsoljuk a rádiót. De a rosszul megépített lakásokban kényelmetlenül érezzük magunkat, nyugtalanok és idegesek leszünk. Idétlen evőeszközök, hozzáférhetetlen motorok, kényelmetlen bútorok mindennapjaink rossz közérzetét okozhatják. Nem mindegy tehát, hogy milyen tárgyi környezetben élünk.

Beszélnünk kell a szocialista realizmus (bár véleményem szerint helyesebb lenne egyszerűen szocialista művészetnek nevezni), ész-naturalizmus viszonyáról is. A fellengzős pátosz egyértelműen hibáztatható, és hibás-e a festő, aki — mondjuk — a mostanában sokat vitatott Füttyös lányt, az első női kalauzt megfestette? Azt mondjuk, a szocialista művészet minden kifejezésformában jelentkezhet, mert alkotói módszer és nem stílus. Ha így van, akkor a naturalizmusban is. Hogy idejét múlt láttatási módszer? Az ex- presszionizmus is az, mégis Európa-szerte feltámadt. Jobb lenne úgy megközelíteni a kérdést, hogy az a bizonyos kép megfelel-e a maga törvényszerűségének, vagyis: jó naturalista kép-e? Igen. Minden a helyén van, arányai, kompozíciója hibátlan, s aki emlékezik még arra, amikor ezek az egyenruhás nők megjelentek, a nő lábtartását, cipőjét, zokniját, egész tartását a saját emlékezetében is így tartja jellemzőnek. Bármily fényképszerű, nem valószínű, hogy egyetlen fénykép is egyesítette volna a sok-sok nőben szétosztva jelentkező vonásokat. A maga nemében jó kép ez, valamikor azokat az éveket híven rekonstruálhatják majd belőle. S ha ismételten azt mondjuk, hogy a szocialista művészet más kifejezési formákban is jelentkezhet (gondoljunk az absztrakcióig elmenő plakátokra), akkor miért ne választhatná bizonyos esetekben a naturalizmust? Ne a formát, hanem a minőséget védelmezzük.

Dési Huber Istvánnak kell igazat adnunk: „Eddigi próbálkozásaink tehát azon csúsztak el, hogy művészetünket befejezett formák közt akartuk megcsinálni. Ma lesújt, de fel is emel a tudata, hogy festészetünket nem lehet megcsinálni előre elképzelt keretek és módok közt. Dolgozni kell, keresni, kutatni, s közben a szocialista művészet valahogy megszületik. A mi munkánk tehát annyi: tanulmányozni, felszívni a festészet eddigi eredményeit, kutatni a mesterség aktuális problémáit, és átélni, átérezni a világnak, társadalomnak, természetnek, életnek azt a részét, amellyel egynek érezzük magunkat, s amelyet kifejezni kívánunk. A többi-Jaborálás közben, magától kell hogy létrejöjjön. — Vagy amennyiben nem jön létre, úgy nem is él élménv- szerűen bennünk, s akkor hiába minden törekvés, szándék”.

KOCZOGH ÁKOS

Tolna megye vas műkincsei

Nem régen fejezte be munkáját Genfben a folklór jogi védelmével foglalkozó világértekezlet, aihol az UNESCO rendezésében a népművészeti alkotások oltalmáról fogadtak el ajánlásokat.

*

Amiről itt szólok, nem tartozik ugyan a népművészet tárgykörébe, de mint ipari művészet, saját -hazánkon belül legalább annyi figyelmet érdemelne. Ez pedig a már szinte teljesen kihaló művészi1 lakatosipar. Közel ezer éven át, sok sitílusvájltozá- son keresztül (román, gót, klasz- sziikus, barokk, rokokó, szecesz- szió) még több nagynevű mesterdinasztia fejlesztette művészi tökéletességre. A legutolsó kétszáz évből előfordulnak még irtott meglévő példányok, melyeket sajnos, az enyészet fenyeget. Én már Magyarországon nagyon soknak láttam szomorú sorsát. (Tizenhárom éve gyűjtök rajzokat.) Pedig ezek ma is hozzátartoznak városaink hangulatához, arculatához. Rágondolni is fájó, hogy azok a nagyon szorgalmas, maximális szépérzékkel megáldott, nagy tudású és keménykötésű emberek lassan mind oda jutnak, ahová műveik. Kihalnak! örökségük pedig csak úgy menthető meg még ma, de legkésőbb holnap, ha lesz, aki gondoskodik annak feltételéről. Erre a neves védelmi akcióra a városi tanács és múzeumvezetés figyelmét szeretném ráterelni. Akár úgy, hogy az érdemesebb munkákat begyűjtse, akár könyv, ben való megörökítéssel, esetleg mindkét formában. Szegeden már kisebb lélegzetű állandó vasműves kiállítás van és két kötetben, 440 db, az egész város területéről összegyűjtött kézi rajzzal — úgyszólván — konzerváltuk Szeged vasművességét. Biztosan van Tolna megyében is (éppúgy, mint más városainkban) utcákon, tereken, lakóházakon és templomokban, vagy temetőkben, esetleg utódoknál sok szép művészi vasemlék. (Kapubetét, felülvilágító rács, címeres kilincs, zászlótartó, erkély, terasz- és lépcsőkorlát, kapupánt és kopogtató, lámpa, tetőgerinc-dísz, vagy lakásokban étkező-dohányzó asztal, meny- nyezeti és falikaros csillár, kazetta, gyertyatartó, stb. stb. és

sorolhatnám egészen à temetőkultuszt képviselő sírkereszten, sírkerítésen át a gyertyaégető kandeláberig. Gondoljunk a mi utódainkra, hogy legalább ők is megismerhessék távoli elődeik művészi tudó sáf-tehetségét. Ezt aranykezű őseink meg is érdemelnék, hiszen a kemény anyaggal nagyon megdolgoztak egy kis késői megbecsülésért.

Tipity János

ny. ép. technikus, Szeged

./Ol

Sírkereszt: az alsóvárosi temetőben Hofmeister l.-né, sz. Hamar Róza sírján. A tölgylevelekkel kitöltött keresztváz bravúros lakatosteljesítmény. A keresztszár két végét már lefűrészelték. A tábla felirata, az 1,5 mm vastag lemezbe áttöréssel van képezve.

I

_______46_______i_ \*.

F

akapu betétrács: Szekszár- don a Béla téren (Magyar Vöröskereszt és Vendéglátó V. épületén) 2 db. Anyaga: 15x5 mm-es szalagvas, bilincsekkel, csigahajlitásokkal, levélkezdeményekkel, alul peremes laposacél összekötővel.

Címeres kilincs: Bátaszéken, a Budai utcai róm. kát. templom főbejárati kapuján. A címer anya: 1,5 mm-es vaslemez, körül rátétdíszítéssel. Kilincse szokatlan kiképzésével a templomi megkülönböztetés ritka példája. Óriási mérete az egyház rangját is szimbolizálja a hivő emberek tudatában.

Sírkereszt: az alsóvárosi temetőben, Hauszknecht Antal (1828-1909) és neje Szuttin- ger Rozália sírján. Az előzőtől teljesen elütő szellemben készült. Díszítő elemei: kör, tulipán, „C" hajlítású támaszok, bilincsek, csavarás és az alsó támasz „S” alakú haj- lításán levélkezdeményekkel.

Kétszárnyú rácskapu: fix felülvilágítóval. Felsőrész anyaga: félkör, 30x45x5 mm-es L-acél, a sugáralakú pálcák és belső félkörök 12x20 mm-esek, alsó részük lándzsahegy végződéssel. Ezen belül a kör, a zárt „C" és „S” hajlítások 15x3 mm-esek. A szárnyak rácsozatai 30x15-ösek, a csipkeszéleket befogó pálcák és a „C” hajlítások 15x15 mm-esek. - Az egész kapu a halasi csipkék mintájára megálmodott, és kivitelezett mülaka- tos alkotás. Méltán megérdemli a műemléki védelmet. Jó érzékkel és szeretettel kutatta fel, mentette meg Szigetvári Ernő, az OTP megyei igazgatóhelyettese az utókornak.

Derkovits Gyula: Fölkelő paraszt (fametszet, 1929)

Somogyi József: Martinász