Tolna Megyei Népújság, 1982. december (32. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-23 / 301. szám
a Képújság 1982. december 23. FIATALOK FIATALOK FIATALOK FIATALOK Megjelent a Kristály Magazin Megjelent a Pajtás, újság tematikus különkiadványa1, a Kristály Magazin. A témakör iránt érdeklődők számára' biztosam érdekes a lapszám nasztalgia- összeó'llíltása. Képben és szövegben mutatják be húsz év után, az akikor legismertebb együtteséket. Emlékezik a „hőskorra" Bengendy István, Szűcs László, Huszka József, művésznevén Leó, Adam is Anna, Szörényi Szabolcs, Dévényi Tibor és Frenreisz Károly. A képek is bemutatják a régi együtteseket, és a megszóló Itató ttok maii arcát, nem utolsósorban mai foglalkozásukat, életüket. Képek azokról is vannak, akik a szövegben nem szóWnak meg. Ismerve a tizenévesek deko- rácós hajlamait, az újság közepén — tehát kiszedhetőén, két oldalon — a Hungária- eqyüttes szerepel, és láthatók egy korábbi felvételen is, már fcisébb méretben. Tulajdonképpen az újság nagyobbik fele áldoz a nosztalgia oltárán, ez lehet hogy sokaknak tetszik, és érdeklődéssel olvassák, de mások esetleg szívesebben olvastak volna a lapban a pop-zene maii problémáiról!, szereplőiről több írást. Egészében véve az az érzésünk, hogy az újság kevéssé újság, inkább afféle képgyűjtemény — érdeklődők számára. Például Amanda Lear is egész oldalon szerepel, tulajdonképpen aktualitás nélkül. „Mit csináljak a téli szünetben?” Egy kis filozófiatörténet Középiskolásoknak és esetleg nyolcadik osztályosoknak ajánljuk Hermann István: Az értelemig és tovább! című tanulmánygyűjteményét. A téli szünet szabad óráira igazi szellemi izgalmait ígér a kötet. Mire vége a szünetnek, a könyvet is befejezheti az érdeklődő fiatal. Filózófia o fiataloknak? — kérdezhetnénk, és a válasz nem rs annyira meglepő; hogy igen. A tizenöt-húsz éves korosztály ugyanis szinte miindent képes befogadni, hihetetlen mennyiségben képes „elsajátítani” az emberiség kultúráját Ebben a korban alapozódik meg az ember szellemi arculata, későbbi műveltsége és érdeklődési köre. Emlékszem, középiskolás koromban a menzán félváltva vitattuk a Beatiles-együttes nagyságát, az emberi megismerés véges vagy végtelen lehetőségeit, a fiúk vonzó, avagy taszító mivoltával. Volt időnk filmesztétika-szakkörre járni, egy nekünk tetsző filmet háromszor megnézni, elolvasni a fél világirodalmat, és közben részt venni a soros házibulin, mert ekkor ez volt a divat, felváltva a tánciskola illedelmes óráival. Olvastuk Verne regényeit és Pilinszky János verseit, tizenhat éves korunkban leszóltuk Petőfit és Jókaiit, csak az azóta már elfeledett modernekért rajongtunk, de titokban azért megsirattuk a szegény Noémit az Aranyemberből. Nem tanultuk meg rendesen a soros történelemleckét, De Engel!« Anfi-Dühringjét próbáltuk megérteni' — igaz, nem nagy sikerrel. Pontosan ez a könyv kellett volna akkor, a hatvanas évek második felében, hogy elolvasása után gyorsabban rend teremtődjék a fejűinkben. A Kozmosz-könyvek sorozatban jelent meg „Az én világom" feleimmel az a tanulmánygyűjtemény, amelynek nagyobb része egyszer már elhangzott a rádióban sorozat formájában. A filozófia nagy problémái alcímet viselő kis könyv, csillogóan szellemes tanulmányokat tartalmaz — éppen ennek a korosztálynak — az emberi gondolkodás nagy problémáiról, úgy, hogy az egyúttal egy sajátos filozófiatörténet lis. Filozófiatörténet annyiban, hogy szó esik benne minden olyan gondolkodóról, aki ilyen, vagy olyan módon, de választ adott — a saját kora társadalmi és tudományos fejlődési szintjének megfelelően — azokra a kérdésekre, amelyekre a mai fiatalok is keresik a választ. A könyv központi kérdése a dialektika: „A dialektika útját járni annyit jelent, mint a gondolat prométheuszi útját járni" olvashatjuk a borító elején. A tanulmányok sora bemutatja, hogyan fejlődött az emberi gondolkodás története egy-egy kérdéskörben, egészen napjainkig. Szó van a könyben a misztikus gondolkodástól kezdve a materializmus és idealizmus, a metafizikus és a dialektikus gondolkodás „harcán” keresztül a marxizmus maii problémáiig, minden olyan kérdésről, amelyre egy fiatal ma kíváncsi lehet akkor, ha nemcsak szemlélni, hanem érteni is akarja a világot, amelyben és és viselkednie kell, ha felnő. A szerző azt írja bevezetőjében: „...sokkal inkább az volt a célunk, hogy felkeltsük az érdeklődést a gondolat hősei iránt, mintsem az, hogy felmentsünk műveik elolvasása alól". Nemcsak érdekes könyv, hanem hasznos is, mert a megszerzett ismereteket alkalmazhatják a. fiatalok tanulmányaik során, és persze, a mindennapi életben is nélkülözhetetlen az a dialektikus gondolkodásmód, ami a könyv lapjairól elleshető. Ihárosi Ibolya Ötéves az iskolamúzeum Dombóváron öt éve látható a dombóvári Gőgös Ignác Gimnázium átalakított pincéjében az iskolamú- zeum. Szőke Sándor tanár, 1962 óta a honismereti szakkör vezetője. A város díszpolgára, ismert hely- történész, ő alapozta meg és kezeli a gyűjteményt. Elmondása szerint a szakkörösökkel közösen kutatták a város történetét már 20 éve ils.. Gyűjtötték a dokumentumokat, közben egyéb értékekre is bukkantak. Ilyen módon a múzeum alapjai maguktól alakultak ki. Amikor elkészült a központi fűtés az iskolában, akkor került a mai helyére az azóta is gazdagodó gyűjtemény. Rendezésében Szőke Sándoron kívül részt vettek a szakkör tagjai, az iskola tanárai, és természetesen a me- qyei múzeum munkatársai. Nőtt a munkásfiatalok aránya a KISZ-ben Hl Adatçk é* néhány következtetés f§§| A megyei KISZ-bizottság legutóbbi ülésén ismét áttekintette a KISZ szervezettségének alakulását Tolna megyében, különös tekintettel a munkásfiatalok szervezettségére. Beleértve ebbe az esetben a mező- gazdaságban dolgozó fiatalokat is. Új megállapításokat nem tett a bizottság, de megerősítette a tennivalókat és újfent felhívta a figyelmet néhány olyan kérdésre, amely folyamatos feladatot jelent nemcsak a KISZ-bi- zottságok és -szervezetek, de minden KISZ-tag számára is. Az alábbi rövid, számszerű áttekintés nem érdektelen azért, következtetések levonására alkalmas. Megyénkben a KISZ taglétszáma az elmúlt években folyamatosan emelkedett. Az 1982-es mozgalmi év indításakor 765 alapszervezetben 17 851 fő dolgozott a KISZ statisztikai évkönyve szerint, ami az előző évhez képest 3,1 százalékos növekedést jelent. Az előző évhez képest az alapszervezetek száma 29-cel, a taglétszám 531 fővel nőtt. A KISZ tagjainak 60 százaléka dolgozó, 40 százaléka tanuló fiatal. Ez az arány több éve lényegében változatlan. A KISZ taglétszámon belül tovább csökkent a 19-24 éves korosztály aránya - 1976-ban 40 százalék, 1981-ben 28,4 százalék, 1982-ben 25,8 százalék - és tovább nőtt a 30 éven felüli KISZ-tagok száma 10,6 százalékra. A megye gazdasági egységeiben a mozgalmi munka szervezeti kereteit megvizsgálva 152 munkahelyen nem működött KISZ-alapszervezet. Ezek egy részében 46 egységben látszott lehetőség — a 30 év alatti fiatalok létszámát figyelembe véve — új alapszervezet létrehozására. A fennmaradó 106 munkahelyen a fiatalok száma alacsony. A lehetséges 46 munkahely egy része kis üzem, illetve a felmérések alapján, a megye 64 tsz-e közül 26-ban nincs KISZ-szervezet. A tsz-ek nagy száma miatt a meqvei pártbizottságon kívül a TESZÖV segítségét is kérte a megyei KISZ- bizottság. A rétegek szerinti vizsgálatokból kitűnt, hogy a mezőgazdasági területen kívül a kereskedelem és építőipar területén mutatkozott jelentősebb lemaradás. Az úgynevezett „fehér foltok" felszámolása érdekében a gazdasági egységek egy részét keresték csak meg a járási-városi bizottságok. Viszont eredmény, hogy ez évben a lehetséges 46-ból 14 helyen alakult alapszervezet és 10 helyen jelenleg van folyamatban az alakulás. Ezenkívül - elsősorban nagyobb szervezetek szétválásával - további 10 alapszervezet alakult és 3 helyen jött létre KISZ-bizottság. Az intézkedések hatása a negyedéves változásjelentők adataival is mérhető, azzal együtt, hogy az adatok viszonylag pontatlanok, a szervezetek egy részéből nem érkeztek visz- sza, de a tendenciákat jól mutatják. A vizsgált időszakban — 1982. január 1. és szeptember 30. között - megyénkben jelentős fejlődés következett be. A dolgozói taglétszám 10 164 főről 11 541-re nőtt, ezen belül a fizikai dolgozók létszáma 5981- ről 7051-re emelkedett. Ennek ellenére az eredményekkel nem elégszik meg a KISZ, már csak azért sem, mert a taglétszám növekedése csak egyik mutatója a mozgalom hatékonyságának. A tagság számszerű növekedése nem jelent automatikusan jobb minőségi munkát, amiről nem mondhat és nem is mond le a megyei KISZ-bizottság. Sőt, tulajdonképpen éppen az tette vonzóbbá a korábbinál a munkás és a termelőszövetkezeti fiatalok előtt a mozgalmat, hogy számukra is adott olyan programot, amiben szívesen vettek részt. Ilyen volt az ifjúmunkásnapok rendezvénysorozata, ezen belül is sikerült növelni a szakmai versenyek iránti érdeklődést. Mindezek alapján a megyei KISZ-bizottság az alábbi főbb feladatokat határozta meg a korábbi intézkedési terv érvényben hagyása mellett: Kiemelt figyelmet kell fordítani a mezőgazdasági területre, illetve a termelőszövetkezetekre. A KISZ járási, városi bizottságai a lakóterületi szervezetekkel való együttműködést vizsgálva, egyedi mérlegelés alapján döntsenek a további intézkedéseikről. A szervezettség visszaesése miatt a kereskedelem és építőipar területén vonzóbbá kell tenni a mozgalmat. Fokozottabban kell támogatni az új alapszervezetet. A KISZ Paks városi, járási és Dombóvár városi Bizottságánál indokolt a feladatok ismételt átgondolása - állapítja meg a megyei KISZ-bizottság. Manapság rnúr nem kapkodja idegesen a fejét az olvasó, ha------------——— az újságokban minduntalan gazdasági témájú c ikkekre bukkan, hozzászoktunk, hogy napjainkban a' gazdasági ügyek a termelés, fogyasztás, értékesítés feladatai állnak a politikai, társadalmi élet középpontjában. Ezek közül különösen fontosak a munkaerőhelyzettel kapcsolatos információk, mert ezek valamennyiünket személy szerint érintenek. Sokan még nem tudnak, vagy nem is akarnak elmélyedni a termelés sokágú kérdéseiben. Megelégednek a fogyasztói árak mozgására, a pénz vásárlóképességére, az életszínvonal minőségére utaló cikkekkel, adatokkal, őket is érdekli azonban a mindenkori munkaerőhelyzet - hétköznapi szavakkal az, hogy hol, milyenek az elhelyezkedési lehetőségek, miért, mennyi bért fizetnek. Ez a bonyolult, szerteágazó téma elsősorban persze a pályakezdő fiatalok számára fontos, hisz a leqtöbb esetben az első munkahely alapján alakulnak ki az életpályák, most dől el, hogy helyesen választották-e meg szakmájukat, foglalkozásukat. Ha az alapvető kérdést, az elhelyezkedési lehetőségeket tekintjük, akkor az idén végzettek helyzete a korábbi évekénél kedvezőbbnek mondható. Az általános iskolát véqzettekre éppen úgy vonatkozik ez, mint a közép- és felsőfokú iskolák végzős hallgatóira, a friss diplomás szakemberekre. Az általános iskolákban 136 300 tanuló végzett ebben az évben, közülük 127 400 tanul tovább és mindössze 7000-en helyezkedtek el segéd- vagy betanított munkásként. A tizennégy-tizenhat évesen munkába állók száma természetesen ennél iával több. Sokan ismételten megkísérlik a középiskolába való bejutást. Egészségi és egyéb okokból is számosán várnak egy-két évet, de mégis jóval több munkahely vár rájuk, mint amennyien munkára jelentkeznek. A munkaerőhelyzetet minden szinten meghatározó területi és szakmai elosztottság természetesen ennél a csoportnál is gondot okoz. A falun élő tizenéves lányok számára alig van választási lehetőség. Többségükre a nehéz fizikai munka vár, vagy otthon marad és a háztáji, kisegítő gazdaságokban dolgozik. A nagyobb községek termelőszövetkezetek munkakínálati skálája szerencsére szélesebb, sőt módot nyújtanak a szakképzettség megszerzésére is. Ennél az ifjúsági csoportnál a kisegítő iskolát végzettek, a fizikailag, szellemileg visszamaradt — de munkára azért alkalmas fiatalok elhelyezkedése okoz a legnagyobb gondot. A rokkantak éve óta némi szemléletváltozás tapasztalható ugyan, de még korántsem megoldott ez a probléma. A középiskolát végzettek népes táborának helyzete természetesen bonyolultabb, maga a probléma is jelentősebb, szerteágaA pálya kezdetén zóbb. összesen 228 354 ifjú ember végzett az ország gimnáziumában, szakmunkásképző intézeteiben, szakközép- és szakiskoláiban. Közülük 141 460 jelentkezett továbbtanulásra, 99 100 pedig munkát vállal. Ennél a rétegnél a szakmunkásképző intézményekben végzettek vannak a legkedvezőbb helyzetben. Sokkal több a felkínált állás, mint amennyien vannak. Gyakorlatilag oda és akkor lépnek munkába, ahol és amikor akarnak. Ejzel magyarázható, hogy induláskor legkevesebben közülük hagyják el a pályát, bár később, különösen a lányok közül sokan „módosítanak” és a könnyebb, elsősorban irodai munkát vállalnak. A szakmunkás- képző iskolák területi elhelyezkedéséből adódóan természetesen nem minden szakmában és nem mindenütt könnyű munkát kapni. Borsodban, Szolnok és Csongród megyékben például több autószerelőt képeztek ki, mint amennyire szükség van, Somogybán túl sok a rádió- és tv-műszerész, Szolnok megyében a háztartási gépszerelők, ruhakészítő szakmunkások, szobafestők számára nehéz munkát találni. A most végzett hegesztők, esztergályosok, villanyszerelők, kötő- és szövőszakmunkások, tetőfedők, burkolok viszont bárhol az országban azonnal el tudnak helyezkedni. Az idén végzett 25 328 szakközép- és szakiskolás fiatalok elhelyezkedési lehetőségei szintén jók, bár szakmai és területi feszültségek náluk is adódnak. Gondot okoz például a közgazdasági, számítástechnikai szakoktatásban jelentkező túlképzés. Sza- bolcs-Szatmár, Borsod, Fejér megyékben sem tudnak annyi gyorsírót foglalkoztatni, mint amennyit képeztek. Budapesten, Bács megyében viszont kevés a gyors- és gépíró. Általános hiány mutatkozik a belkereskedelmi, középfokú pénzügyi, számviteli szakemberekben. A gimnáziumot végzettek száma szintén jelentős: 20 372. Közülük 9 900 tanulhat tovább, 10 000 pedig folyamatosan munkát vállal. Pontos adatokat itt nehéz kimutafni, mert sokan kétszer- háromszor is megkísérlik az egyetemi, főiskolai felvételit, otthon maradnak, szabad pályát választanak, vagy egyszerűen férjhez- mennek és kiesnek a statisztika hatóköréből. A gimnáziumok jellegéből adódóan az érettségizettek túlnyomó többsége nem szerez szakképzettséget, így aztán a továbbtanulásból kimaradtak elhelyezkedése eléggé nehéz. Lehetőség van ugyan arra, hogy gyorsított úton szakmunkásképzést nyerjenek, de többségükre csak a segéd- vagy a betanított munka vár, ez pedig — különösen a lányoknál —, nem túlságosan népszerű. Könnyebbséget jelentenek az egyre népszerűbbé váló fakultációk, amelyek segítségével immár tízféle szakmában szerezhetnek alapképesítést a gimnáziumi tanulók is. Valahol itt kell a megoldást keresni, hisz az érettségizetteknek csak a fele tanulhat tovább, nagyobb részüknek munkát kell vállalnia, és ma még a felajánlott állások 60-70 százaléka nehéz fizikai munka. Ez az arány nem változik a jövőben sem, ezért a gimnáziumokat kell alkalmassá tenni arra, hogy a fakultációk segítségével alapvető szakismereteket nyújtsanak a tovább nem tanuló, de azért természetesen kellően fizetett munkára vágyó érettségizettek számára is. Jellemző az orsz°g munkaerőhelyzetére, hogy az egyetemet í———— és főiskolát végzettek elhelyezkedési lehetőségei talán sohasem voltak annyira kedvezőek, mint napjainkban. 13 751 végzett új diplomást bocsátottak ki ebben az évben a főiskolák és egyetemek. Számukra 24 532 állást hirdettek meg, de köztudott, hogy a tényleges elhelyezkedési lehetőségek ennél sokkalta szélesebbek. A műszaki diplomások például négy állás közül választhatnak, a tudományegyetemeken végzettekre fejenként másfél, az agrárszakosokra 2,7 állás vár. Területileg természetesen már nem ilyen jó a konkrét helyzet és az is gondot okoz, hogy a meghirdetett munkakörök nem mindig felelnek meg a pályázók fel- készültségének, nincsenek kellően dotálva. Nem mindenütt könnyű munkát találniuk a végzett bölcsészeknek, nyelvészeknek, filozófusoknak, régészeknek, jogászoknak. Néhány tanári szak szintén telített. A meglévőnél kevesebb biológusra, földrajz-, matematika-, fizikaszakos tanárra van szükség, és ehhez járulnak még a területi elosztásból adódó egyenetlenségek is. Külön gond az, hogy a fővárosból nem szívesen akarnak vidékre menni, pedig ott sokkal jobbak az orvosi, műszaki, gazdasági diplomával rendelkezők elhelyezkedési lehetőségei. A pályaelhagyás szintén növeli a szervezett munkaerőgazdálkodás nehézségeit. Az is igaz viszont, hogy a munkahelyeken a pályakezdő diplomásokkal differenciáltabban kellene foglalkozni, segítve őket a beilleszkedésben, képzettségüknek megfelelő munkát, és jövedelmet biztosítva számukra. VASVÁRI FERENC Szőke Sándor mutatja be a gyerekeknek a régi használói eszközöket.
