Tolna Megyei Népújság, 1982. december (32. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-23 / 301. szám

t 2^fePÛJSÀG 1982. december 23. A lakosság szolgálatában írta: dr. Papp Lajos államtitkár, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke Az ország jelenlegi nehezebb gazdasági, pénzügyi helyzete ki­hat a tanácsok gazdasági, ellátási, településfejlesztési tevékeny­ségére is. A VT. ötéves tervidőszak első két évében az eredetileg tervezettnél több, mint hárommilliárd forinttal kevesebbet fordít­hattak .a települések fejlesztésére, különböző beruházásokra, mi­közben a költségek és az árak tovább növekedtek. Ezért is figye­lemre méltó, hogy 1981-ben és az előzetes felmérések szerint 1982- ben is országosan sikerült megvalósítaniuk a kiemelt társadalmi­gazdasági programokat, nevezetesen a lakás, a tanterem és az egészségügyi fejlesztési célkitűzéseket. Az országban megépült a tervezett számú lakás, és több általános iskolai tanterem létesült, de meghaladta a tervezettet a bölcsődei, óvodai helyek számának növekedése, a víz- és csatornahálózat fejlesztése, a lakóházak ja­vítása, felújítása is. Igaz viszont az is, hogy anyagi eszközök híján más célú fejlesztéseknél az elhatározottnál szerényebb volt az elő­relépés. A TELEPÜLÉSFEJLESZTÉS LEHETŐSÉGEI A tanácsok VI. ötéves tervének fontos új vonása, hogy elősegíti a településhálózat korábbiaknál arányosabb fejlesztésének lehe­tőségét. Elsősorban azzal, hogy a községek, nagyközségek részese­dési aránya növekedett a fejlesztési eszközökből a korábbi évek­hez mérve ilyenformán több községi település fejlődhet az átlagos­nál gyorsabban. Erről a későbbiekben se szabad lemondaniuk, an­nál is inkább, mivel 1983-ban a tanácsok az eredetileg tervezett­nél mintegy hatmilliárd forinttal kevesebbet, hozzávetőlegesen 30 milliárd forintot fordíthatnak a települések fejlesztésére. Költség- vetési bevételeik jóval mérsékeltebben emelkednek az eredetileg számítottnál. Nyilvánvaló tehát, hogy a településfejlesztési célokat csak hatékonyabb gazdálkodással, fokozott társadalmi közremű­ködéssel lehet megvalósítani. Ehhez mindenekelőtt arra van szük­ség, hogy az új év első napjaiban a helyi tanácsok elé beterjesz­tendő éves terveket a lakosság, a társadalmi és tömegszervezetek, a népfrontbizottságok véleményének, javaslatainak figyelembevé­telével készítsék elő. Ez garantálja a legjobban az ésszerű, a he­lyi igényekhez és lehetőségekhez legjobban igazodó rangsorolást. Napjainkban nemcsak az a kérdés, hogy mire fordítsák pénzü­ket a tanácsok, hanem egyre jobban előtérbe kerül a felhaszná­lás „hogyanja" is. A kevesebb pénzből is többet lehet kihozni a beruházások, rekonstrukciók célszerű összehangolásával, takaré­kos, a létesítmények túlméretezését, a szükségesnél igényesebb berendezéseket elkerülő megtervezésével, az építési területek idő­beni előkészítésével, a jól szervezett kivitelezéssel és más hasonló, megoldásokkal. Növekvő szerepe lesz a települések fejlesztésében a tanácsi és a nem tanácsi szervek közti ésszerű, közös érdeken alapuló érdek- egyeztetésnek. Az ésszerű gazdálkodás, koordináció, társulás min­denképpen hatékonyságot eredményezhet. Ezért kell keresniük az összefogás különböző lehetőségeit a vállalatokkal, üzemekkel, szö­vetkezetekkel, intézményekkel olyan fejlesztésekre, „közművek, la­kások, gyermekintézmények megépítésére, bővítésére, a meglévők jobb kihasználására”, amelyek egyaránt szolgálják a település, de a gazdasági szervek érdekeit is. Látnivaló az is, hogy az ésszerű takarékosságot, a kölcsönös előnyöket szolgálhatja a közös fenn­tartás és működtetheti is olyan intézmények esetében, amelyeket jelenleg külön-külön üzemeltetnek. Az újesztendei adottságaink szükségessé teszik, de a lehetősé­gét is megadják minden embernek, hogy a települési környezete szépítéséhez, az ellátás javításához cselekvőén járuljon hozzá. Ennek számos településen a lakosság javát szolgáló szép hagyo­mányai alakultak ki. Ezért fontos, hogy a tanácsok a helyi társa­dalmi szervekkel összefogva továbbra is szervezzék a település- fejlesztést segítő társadalmi munkát, amelynek évenkénti értéke most már hétmilliárd forint' körüli. A helyi igényekhez és adott­ságokhoz igazodva lehet szervezni a különböző társulási formá­kat, a víz, a csatorna, a gáz, a villany, a belterületi utak hálóza­tának kiépítéséhez, bővítéséhez, igénybe véve a kommunális köt­vénykibocsátás lehetőségét is. IRÁNYÍTÁS - HELYI ÖNÁLLÓSÁG Mind ezzel egy időben a tanácsok területén is egyre jobban meg­valósul a központi és a helyi állami szervek kapcsolatának, a kö­zöttük levő munkamegosztásnak az MSZMP XII. kongresszusán megerősített alapvető elve, miszerint egyszerre kell erősíteni a he­lyi szervek központi irányítását, egyben önállóságukat, felelőssé-’ güket. Az elmúlt években is folytatódott a tanácsok feladatainak, hatáskörének növelése, a qazdálkodás önállóságának erősítésé­ben, a lakosságnak szolgáltató vállalatok, intézmények létesíté­sében és működtetésében. A központi irányítás normatív jelleggel mindenekelőtt jogszabályok, elvi iránymutatások útján érvényesül. Az érdekelt központi szervek rendszeresebben, hatékonyabban el­lenőrzik a meqvei tanácsok végrehajtó bizottságainak tevékeny­ségét, évente két végrehajtó bizottságot közvetlenül a Miniszter- tanács számoltat be. Ugyanakkor a kormányzat - a nehezebbé vált gazdasáqi körülmények ellensúlyozására - csökkentette a ta­nácsok gazdálkodására vonatkozó központi előírásokat, megkötött­ségeket, bővítette döntési jogkörüket. Például lehetőséget kap­tak arra, hogy az állami lakások építésére szánt pénzből támo­gassák a magánlakás-építést. Ésszerűen átcsoportosíthatnak az előre le nem kötött saját forrásaikból és esetleges többletbevéte­leikből, valamint a lakóház felújítási alapból, a magánerős — el­sősorban — telepszerű lakásépítés terület-előkészítésére. A költ­ségvetési gazdálkodásban is több a lehetőség az öntevékeny kez­deményezésre. E kormányzati intézkedések azonban csak akkor érik el a célju­kat, ha nem rekednek meg a megyénél — amint erre korábban vol­tak példák —, hanem eljutnak a helyi tanácsokig, intézményekig, így nyílik lehetőség arra, hogy valóban helyben gazdálkodjanak, feltárják tartalékaikat, a legfontosabb célokra összpontosítsák esz­közeiket. Ez együtt jár azzal a kötelezettséggel, hogy az éves ter­vezésnél - szükség szerint azonban év közben is - tekintsék át feladataikat és csökkentsék, vagy egészen szüntessék meg azokat, amelyek nem alapvető fontosságúak ellátására nincs pénzügyi le­hetőségük. NAGYOBB FIGYELMET A LAKOSSÁGI ELLÁTÁSRA Megnövekedett a tanácsok felelőssége a lakosság ellátásában, életkörülményeinek javításában is. Jelentős a szerepük és felelős­ségük annak a központi célkitűzésnek az elérésében, hogy a tár­sadalmi közkiadások növekedési ütemének mérséklése - hacsak rendkívüli ok nem jön közbe — továbbra sem érintheti a lakossáq alapellátásának színvonalát. A most következő évben is meg kell épülnie többek között 75—77 ezer lakásnak, ebből mintegy 17 ezer állami beruházásból, valamint 1200 új tanteremnek. Több gyer­meket kell napközis étkeztetésben részesíteni, minteqy ezer új kór­házi ágyat kell a gyógyítás szolgálatába állítani. A jövő évi elő­irányzatokból a tanácsi ellátási feladatok csak takarékos és az eddigieknél ruaalmasabb ggzdálkodással láthatók el, hogy a tár­sadalom legszélesebb rétegeit érintő — általános iskolai oktatási és egészségügyi — alapellátások színvonalát megőrizzük. Az alapellátás színvonalában egyébként jelentősek a különbsé­gek az egyes települések, egy településen belül pedig a külön­böző intézmények között. Ebből következően az anyagi eszközök odaítélésénél az eddiginél is differenciáltabb elbírálásra van szük­ség. Nyilvánvalóan oda kell több segítség, ahol az átlaaosnál ala­csonyabb szintű az ellátás, ahol tehát azt javítani kell, míg má­sutt — különösen ahová az előző években több jutott - be kell ér­ni az elért színvonal megtartásával. A központi költségvetés csak a hatósági intézkedésekkel elrendelt ár- és költségemelkedéssel iáró többletkiadásokat fedezi, de még ezeket sem teljes mérték­ben. Ez esetben az alapellátás szintentartása megkövetelheti, hogy a tanácsi tervben, költségvetésben szereplő más feladatokat el­hagyják, illetve átütemezzék a tartalékokat ilyen célokra. A szű­kén vett alaoellátás mellett helyileg más olyan feladatok is je­lentkezhetnek, amelyekre ugyancsak elő kell teremteni a pénzt. Gondolok itt — csak néhány példát említve — a rászorulók szociá­lis segélyezésére, az eqészségre ártalmas vizű településeken az egészséges ivóvízről való gondoskodásra, a nanv értéket képviselő közintézmények, az állami lakásállomány felújítására, rekonstruk­ciójára. KÖVETELMÉNYEKHEZ IGAZODÓ ÉPÍTÉST Sok és igen fontos teendő vád tehát a tanácsokra a most kö­vetkező esztendőben, örvendetes, hogy ezzel egy időben tapasz­taljuk a hatósáai ügyintézés továbbiavításának, a méa kétségte­lenül meglévő bürokratizmus megszüntetésének erősbödő igényét. Ezt teljesen jogosnak tartom. Annál is inkább, mert a megvalósí­tás többnyire pénzbe sem kerül. Elérhető a munka jobb megszer­vezésével. a felesleges munkamozzanatok kiiktatásával, a szak­mai felkészültség emelésével, következetesebb ellenőrzéssel, kul­turált, udvarias ügyintézéssel. így példul a hatósági igazgatás kor­szerűsítése már évekkel ezelőtt megkezdődött. A hatósáqi jogkörök decentralizálása folytán az állampolgárok — néhány kivételtől el­tekintve — ott intézhetik ügyeiket, ahol laknak vagy dolgoznak. A korábbiakhoz képest alig envharmadára csökkent a tanácsoknál kiadott iaazolások száma. Rendeztük az ügyfélfoaadási időt, a szerdai napon az orszáaban valamennyi tanácsháza egész nap nyitva áll mindenki számára. A városokban és jó néhány naav- közséaben a tanácsok üqvfélszolaálati irodáit a hét minden mun­kanapián fel lehet keresni, a hét egyik napián pedig munkaide­jükön túl is fogadják az üayfeleket. A legtöbb tanácsnál megha­tározták azokat oz ügyfajtákat, amelyekben a törvényben előírt 30 napnál hamarabb, vaay azonnal intézkednek. Jelenleg az üavek alig három százalékában lénik túl a tanácsoknál az ügyintézési időt, de hozzáteszem, hogy még ezt is soknak tartjuk. A hatósági üqyintézés javításáról továbbra sem mondanak le a tanácsok. Ehhez helyenként szervezeti változtatások is szük- séaesek, de még lényegesebbnek ítélem a munkastílus, az ügy­intézési módszerek fejlesztését. Ez akkor lesz igazán eredményes, ha a tanácsok még nyitottabb város- és községpolitikát követnek, ha a terveiket és a lehetőségeket megismertetik a lakossággal. Ki­kérik véleményüket, igénylik cselekvő támogatásukat a végrehaj­tásban és az ellenőrzésben. Arra kell törekedni minden tanács­nál, hogy az ott dolgozók munkája, fáradozása — törvényeink be­tartásával és a lehetőségek keretei között — a lakosság szolgálata legyen. Az egymillió kert országa Moldáviai Szocialista Szovjet Köztársaság A 3 millió' 880 ezer lakosú Moldávia hatalmas gyümölcsö­sökkel ékesített „kertország". Fővárosa Kisinyov. Minden, amit ezen a. dombos, termékeny föl­dön nem vetettek be gaboná­val vagy ipari növénnyel, szp- lőskertek, aiima, körte, szilva foglal el. A köztársaság 33 ezer 700 négyzetkilométernyi te­rületén — a helybeliek szerint —- több mint egymillió kertt ta­lálható. A gyümölcsösök néha kilométereken keresztül húzód­nak. A régi hagyományt követ­ve a családapa minden gyer­mek születésekor ültet néhány gyümölcsfát. Mire felnőnek a gyerekek, megnőnek a1 fák is. Azt tartja a mondás hogy örö­met, egészséget és szerencsét hoznak a házhoz. A korszerű mezőgazdasági termelés az utóbbi években a nagy méretek irányában fejlő­dik. Érdekes kísérletek folynak a gazdasági egyesülések meg­szervezésével. A köztársaság kolhozai és szovhozai részvényes alapon a szakosított leányvál­lalatok egész hálózatát hozták létre, így néhány termelési ágira szakosodó, kitűnően jövedelme­ző gazdaságokká váltak. Sok moldáviai kolhoz és szovhoz egyidejűleg 7—8, olykor 10—12 gazdaiságközi vállalatinak, szer­vezetnek és egyesülésnek a részvényese. Az egyik legutóbbi újdonság az úgynevezett terü­leti agráripari komplexum, amelyhez több mezőgazdasági, ipari, szállítási, kereskedelmi és építési vállalat tartozik. A mol­dáviai kísérlet sikeresnek bi­zonyult, és a Szovjetunió más vidékein is megkezdték a be­vezetését. A köztársaságban az élelmiszeripar elsőbbséget élvez a többi iparággal szemben, de ma már egyre népszerűbbek első osztályú ruházati cikkei, műanyagai, műszerei és gépei. Az utóbbi 40 év alatt a köz­társaság ipari termelése negy­venszeresére nőtt. Moldáviában kidolgozták a f ö I d tártál ék ok kih a sznáiásának és megőrzésének 2000-ig szóló általános tervét. E szerint a mai szűzföldeket is termővé te­szik, nagy részüket felszántják, vagy gyümölcsösöket, szőlőül­tetvényeket telepítenek rajtuk. Hogy a városok és falvak te­rületigényes terjeszkedését meg­akadályozzák, előnyben < része­sítik a maga.sépítkezést, ezzel eay időben felszámolják a kis te­lepüléseket: lakóik nagyközsé­gekben kapnak otthont. így 40 ezer hektár föld szabadul fel. Kidolgozták az agro- és hidro­technikai, az erdei talaj javítási munkálatok terveit is. APN—KS A Moldáviai SZSZK címere Befejeződött Moszkvában a jubileumi ülésszak (Folytatás az 1. oldalról) korlátozásáról folytatott szovjet -amerikai tárgyalások, és mi­előbb megállapodás szülessék a fegyveres erők és a fegyver­zet csökkentéséről Közép-Euró- pában. Javasoljuk egy olyan szerző­dés haladéktalan megkötését, amely teljesen és 'általánosan betiltana mindenfajta nukleá­ris fegyverkísérletet, hogy töb­bé ne hozhassák létre az ilyen fegyverek újabb fajtáit és tí­pusait. Síkraszállunk a vegyi fegy­verek megtiltásáért és megsem­misítéséért. Felhívunk arra, hogy haladék­talanul folytassák a fegyverze­tek korlátozásának és csökken­tésének más kérdéseivel foglal­kozó, megszakadt tárgyaláso­kat. Arra hívjuk fel a világ vala­mennyi államának törvényhozó szerveit és kormányait, hogy aktívan járuljanak hozzá a konf­liktusveszélyt rejtő helyzetek és a feszültséggócok problémáinak kizárólag politikai eszközökkel történő megoldásához. Síkraszállunk azért, hogy erő­södjék az Egyesült Nemzetek Szervezete és növekedjék szere­pe a nemzetközi béke és bizton­ság megerősítésében. E célok elérése érdekében a Szovjetunió kész együttműköd­ni a világ valamennyi államá­val, függetlenül azok politikai és társadalmi rendszerétől. A szovjet emberek meggyő­ződése, hogy az államok és népek, erőiket egyesítve le tudják győzni a háborús ve­szélyt, meq tud iá k őrizni és meg tudják szilárdítani a vi­lág békéjét, biztosítani tudják az emberek jogát az élethez, liven egyesült erőfeszítésekre hívjuk fel a világ parlament­jeit, kormányait, politikai párt­jait és népeit." A felhívást az ünnepi ülés résztvevői egyhangúlag fagdták el. A maqyar párt- és állami küldöttség, amelv élén Kádár Jánossal, az MSZMP Központi Bizottságának első titkárával részt vesz a Szovjetunió fenn­állásának 60. évfordulója alkal­mából rendezett ünnepségeken, szerdán megtekintette azt a ki­állítást, amelyet a külföldi kül­döttségek ajándékaiból rendez­tek a Kreml kongresszusi palo­tájának előcsarnokában. ­Az MSZMP KB, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csa és a Minisztertanács a Szovjetunió fennállásának 60. évfordulója alkalmából R. Kiss Lenke „Október 1917” című rézplasztikáját ajándékozta az SZKP Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa Elnökségének és a mi­nisztertanácsnak. * Az ünnepi ülés után az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjet­unió és az OSZSZK Legfelsőbb Tanácsa fogadást adott a ta­nácskozás résztvevői és a kül­földi vendégek tiszteletére, amelyen Jurij Andropov mon­dott rövid póhárköszöntőt. A lérejötte óta'eltelt hatvan esztendő alatt a Szovjetuniót az egész világon a béke és a né­pek közötti barátság iránt őszin­tén elkötelezett államnak, a béke következetes védelmezőjé­nek tartották és tartják, olyan államnak, amely tiszteletben tartja valamennyi n.ép jogát a függetlenségre, a szabadságra és a haladásra. Minden nép, minden állam, amelyik ezen az alapon hajlandó együttműködni velünk, jószándékunkíkal, és együttműködési készségünkkel találkozik — mondotta Jurij Andropov a fogadáson. A külföldi vendégekhez szól­va Jurij Andropov megállapí­totta: részvételük az évforduló ünnepségein fényes bizonyítéka a Szovjetunió és a világ leg­több országa közötti kiterjedt, sokoldalú és gyümölcsöző kap­csolatnak. Meleg szavakkal köszönte meg Andropov a szocialista or­szágoknak, hogy mindenütt őszinte melegséggel, széles nép­tömegek részvételével ünnepel­ték meg a Szovjetunió évfordu­lóját. A Szovjetunió szent köte­lességének tekinti a szocialista országok közötti őszinte barát­ság további elmélyítését — han­goztatta. Nagy megelégedésünkre szol­gál, hogy ünnepségünkön részt vesznek azoknak az országoknak a küldöttségei, amelyek a gyar­mati iga alól felszabadult, a nemzeti függetlenség és a társadalmi haladás útjára lé­pett államokat képviselik. A Szovjetunió nagyra értékeli ba­ráti kapcsolatait, egyenjogú együttműködését ezekkel az ál­lamokkal — hangoztatta az SZKP főtitkára. Külön szólt Jurij Andropov Mauno Koivistónak, a Finn Köz­társaság elnökének részvételéről. Ez — mutatott ró az SZKP fő­titkára — újabb bizonyítéka a két ország közötti: szilárd, jó kapcsolatoknak, a kölcsönösen előnyös, gyümölcsöző együtt­működésnek. A szovjet—finn kapcsolatok bizonyítják a külön­böző társadalmi berendezkedé­sű államok békés egymás mel­lett élése elvének érvényességét. Nyugtalan századunkban ez az elv az egyetlen lehetséges utat mutatja az emberiségnek a békés jövő irányába — mon­dotta Jurij Andropov. Az SZKP KB főtitkárának be­szédére Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára válaszolt a külföl­di küldöttségek nevében. * Kádár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottsága első titkárá­nak vezetésével szerdán haza­utazott Moszkvából a magyar párt- és állami küldöttség, amely a Szovjetunió Kommunis­ta Pártja Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége és a szovjet kormány meghívására részt vett a Szov­jet Szocialista Köztársaságok Szövetsége megalakulása 60. évfordulójának ünnepségein. A küldöttség tagja Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Vór- konyi Péter, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkára. A vendégeket a szovjet fő­város Kijevi pályaudvarán Vik­tor Grisin, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a moszk­vai városi pártbizottság első tit­kára, Leonyid Szmirnov, a Szov­jetunió Minisztertanácsa elnö­kének helyettese és több más hivatalos személyiség búcsúztat­ta. Jelen volt Rajnai Sándor, az MSZMP KB tagja, hazánk moszkvai nagykövete, aki a de­legáció tagjaként szintén részt vett az ünnepségeken. A párt- és állami küldöttség­gel együtt utazott haza Gás­pár Sándor, a SZOT főtitkára, a Szakszervezeti Világszövetség elnöke, aki szintén részt vett a hatvanadik évforduló ünnepsé­gein. Összehívták a Varsói Szerződés tagállamainak Az előzetes megállapodás­nak megfelelően 1983. január első felében Prágában tartják tanácskozását a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületé­nek soron következő ülését. Nincs magyar alumíniumdömping A Közös Piac Bizottsága 1982. december 1-i hatállyal a 82/808. sz. határozatával megszüntette a magyar alumíniumfólia szállí­tásával kapcsolatban indított döm ping vizsgálatát. Az eddigi vizsgálat során nem merült fel olyan bizonyíték, hogy az exportárak alacsonyak lennének és nyomást gyakorol­tak volna a Közös Piac belső áraira. Ugyanakkor a magyar exportmennyiség piaci részese­dése nem olyan mennyiségű, amely a közös piaci termelők­nek kárt okozna.

Next

/
Thumbnails
Contents