Tolna Megyei Népújság, 1982. december (32. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-02 / 283. szám
1982. december 2. Képújság 3 Az egykori magyar falu köré a nagybirtokrendszer és az ipar fejletlensége vont láthatatlan kerítést, kitörni majdnem lehetetlen volt, ismeretlenül idegenbe költözni pedig felesleges: a nyomor, a nincstelen ség mindenütt egy arcot mutatott. A ta- licskás kubikossereg is csők heflyel-közizel jutott munkához, a vasútvonalaik építésénél, a folyam szabályozó soknál. A főváros fölszívott ugyan valamennyi munkaerőt, de a falvaikból felvándorolt fiúk többsége a legrosszabbul fizetett iparágakban dolgozott, a lányok zöme cselé- deskedett. A falvak zárt közössége be sem fogadta, s ha mégis, hát hamar kivetette soraiból az idegent. A kevés munkaalkalmat kínáiló kisvárosokban pedig annak, aki üres zsebbel, csak reménységgel érkezett, jöttment volt a neve. Nehéz volt a szülőhelytől távol szerencsét próbálni, megkapaszkodni pedig szinte a népmesék hőseinek való feladat... Nyitott falvak Az új társadalmi rendből fakadó termelési-gazdasági változások nyomán a hagyományók pókhálóként szakadoztak fel. Módosultak az osztály- és értékrendek. A néhány évtizeddel korábbi életvitel a fiatalabb generációk mindenaapjrfiban fényévnyi távolságba került, az idősebbeknél pedig a megszokás kényszere az új szükségszerűségekkel vívott csatát. „Szinte teljesen megszűnt az egyes falvak, tájegységek kulturális elkülönülése, a különböző paroszti-népi kultúrák jellegzetes arculata” — írja a magyar községek társa- . dalmának átalakulásáról szóló tanulmány szerzője, Andorka Rudolf, majd hozzáfűzi : „ ... előnyös ugyanis, ha a magyar társadalom minden tagja azonos nyelven beszél, hasonló fogalmakat használ, megközelítőleg hasonló ismeretei és elképzelései vannak a világról, s így egymást nem idegenként (majdnem bennszülött ként, mint a felszabadulás előtt) kezeli”. Az elvándorlás és a betelepülés új törvények szerint alakult. Modern népvándorlásként indult meg a városba özönlés és akadtak, okik már-mór úgy tartották, hogy a falvak úgy is mint a múlt szomorú mementói, lassú elhalásra ítéltettek. A mezőgazdaság szocialista átszervezése és annak következményei azonban vérátömlesztésként hatottak, természetes folyamatnak engedve utat. Izmosodtok életképes községeink, városiasabbá váltak a nagyobb falvak — egy részük városi rangot is kapott -, s ugyanakkor akadtak úgynevezett aprófalvak, amelyek elmaradtak a fejlődésben. Felszínre bukkantak a „tanyás" megyék sajátos gondjai: vita folyt arról, haqyan lehet megtartani e területeket a termelési szférában, lakóinak azonban magasabb színvonalú ellátást, emberibb életet nyújtani. Napjainkban a gazdasági- laq hasznot hozó, szociálisan azonban megannyi problémát rejtő külterületek lélekszáma évek óta csökken. A tanyaiak közül egyre többen vesznek testes házat a faluban, ott telelnek, csak a munkát adó évszakokat töltik a régi körülmények között. Az iskolázottsági szint emelkedése új tehetőségeket kínált. A fejlődő ipar szinte elszívta a munkaerőt a mezőgazdaságból, a parasztságon belüli mobilitás pedig társadalmi mozgást eredményezett: a másfajta életvitel nem tűrte a rögbözkötöttséget. Gyarapodó községeink — különösen a nagyvárosok körül — lélékiszómban is erősödtek: a falukrónikák az élveszületések adatai méllett közlik a betelepülőkét is. A nagyüzemi gazdálkodás egyre szakképzettebb embereket igényel. Nem mindegyik falu képes önmagának „kitermelni" a kvalifikált munkásokat, a főiskolát, egyetemet végzett értelmiséget, növekvő számban kénytelen hát őket betelepíteni, befogadni. S mivel a községbeliek boldogulása az ekként betelepültek munkájától is függ, a közös érdek előbb-utóbb közös nyelvet teremt. Falvainik világa, ha nem is teljesen nyitott, de nyitottabb, mint történelmünk során bármikor. Ebben nyilvánvalóan közrejátszik a távolságok rövidülése, a telekommunikáció térhódítása, a technika betörése a mezőgazdaságba, és szocialista rendszerünkből fakadóan az a társadalmi mobilitás, amely köré nem húz szűk sugarú kört a szemhatár, szigorú mezsgyét a fa luvég. „A mi vendégünk...” Egy eldugott börzsönyi faluban az eddig málnatermesztés- ből élő asszonyok kondenzátorokat készítenek. A 'műhelyben késrülő termékekért időközönként mély gyomrú teherautó érkezik, viszi őket Székesfehérvárra. Nélkülük nem lenne számítógép, azaz egy olyan berendezés, amelynek működését nézve az asszonyok talán valamiféle földöntúli csodára gondolnának. A vidéki ipartelepítés gazdasági szükségszerűsége nemcsak megélhetési alkalmat adott, de nyomot hagyott a közgondolkodáson, az életmódon, a településék arculatán is. A falu munkásságának — ők alkotják hazánk nem mezőgazdasággal fog I a I kozó ál lampolgá ra i n a k csaknem a felét —, túlnyomó része paraszt származású. Mégis: kétlaki világuk szinte valameny- nyi ponton különbözik déd- és nagyszülei kétől. Tapasztalatukkal, élményeikkel ott libikókáz- nak a maradi és a korszerű életvitel között, sorsukban ellentmondásokat rejtegetve. A terebélyes falvak nagy ambícióval követett perspektívája a városi rang elérése. Pontokba szedett követelményeknek kell eleget tenniük, hogy ezt a státust megkaphassák, s ezek a követelmények közvetlen és közvetett kapcsolatban, ezernyi szállal kötődnek az iparosodáshoz. Egy-egy üzemnek, telepnek, gyáregységnek szüksége van vízre, csatornára, villanyáramra és jó úthálózatra — ezeknek a megépítése a községi mutatókon is javít. Az iparban foglalkoztatottak egy része nem ül naponta vonatra, autóbuszra, nem ingázik, tehát nem alvóhelynek tekinti a faluját, hanem saját lakhelyének, amelyért tenni is érdemes valamit. A tanácsi statisztika egy idő után büszkén kimutatja, hogy mig korábban onnét menték el az emberek dolgozni, most a környező településekről utaznak oda. Szinte ugyanakkor figyelnek föl az új jelenségre: megszűnt az elvándorlás, megkezdődött a betelepedés. A folyamat pillanatképét érdemes ki merevíteni: a léleikszám növekedését mindig megelőzi a fejlődés, a nagyobb arányú betelepedés törvényszerű vonzota pedig még nagyobb ütemű gyarapodás. Élhet-e hát elszigetelten egymás mellett őslakos és nemrég érkezett? Építhet-e mesterséges válaszfalat emberek közé az az egysze ű tény, hogy az egyiknek lakhelye a szüráhely, a másik pedig az ország túlsó felében látta meg a napvilágot? A válasz: csak akkor: ha az új lakó az előbbinek a mozgásterét, léhetőségeit, azaz érdekeit csorbítja. Ámde a folyamatok éppen ennek az ellenkezőjét sejtetik! Egyetlen példa: Kiskunhalason az őslakos kunok nemigen próbálkoztok a futóhomok megszelídítésével, a török idők után azonban dunántúliak, Tisza mentiek érkeztek, akik új gazdálkodási móddal és kitartó szorgalommal meghódították a halasi pusztákat. Napjaink történelméhez érve: a város társadalmának átrétegződé- se fokról fokra fölitatta a konzervatív szemléletet. Az első odatelepülök igyekezetét még konok ellenszenv kísérte, az újobbakét, okik ipart és hozzá infrastruktúrát teremtettek — se- gítőkészség. Mesélik, hogy a Pamutnyomó főmérnöke 1971 karácsonya előtt érkezett családjával a városba. 'Este akartak bevásárolni, ahogyan Budapesten megszokták, de Haloson minden boltot zárva találtak. A főmérnök bosszankodni kezdett volna, de a szomszédok segítették: „Ha a tőmérnök úr vállalta, hogy idejön, akkor a mi vendégünk!" A hirtelen fejlődő városok is „elébe mennek” az érkezőknek. Ez persze természetes, hiszen Százhalombattán vagy Leninvá- rosbon az újonnan jöttek vannak túlsúlyban, és szinte egymás beilleszkedését segítik, másként történik ez Pakson, ahol minden vezető hangsúlyozza: nincs kettéválasztva az épülő atomerőmű városa és a hajdani nagyközség — s bár a fejlesztésből ellentmondások is fakadnak — szerves egységként lélegzik a település. Dolgozók és nyaralók A Balaton déli partján a vasútvonal kettészel i a fa Iva ka t és Siáfókot. A tóhoz közelebb a szállodasorok, a villák, a szak- szervezeti és vállalati üdülők serege; a sínek másik oldalán földutak, parasztházak, század- eleji portáik. A kép persze mcj már korántsem annyira „pengével elvágott", mint korábban. Az építkező kedv kinőtte a vízközelséget, a parcellázások során egyre beljebb kerültek a családi házak, a nyaralók, és módosabbak lettek a Balaton- parton születettek is. Am a sajátos, az eddigiektől merőben különböző ellentét őslakos és nyaraló között nagyon is szembeötlő. És nemcsak a Balatonon, hanem a Dunakanyarban, vagy a Mátra szép fekvésű völgyeiben is! Az üdülő ugyanis pihenni megy oda, ahol a helyben lakó él és dolgozik. Nyilvánvaló, hogy az évi szabadságát töltő ember mást vár az üdülőhelytől, mint az otthonától és ehhez képest máshogyan is viselkedik. A pihenő ember szállást keres, enni, inni, szórakozni akar, ez pedig - az őslakosok szemével nézve -, oktalan idegeskedést, zsúfoltságot okoz. Az év nagyobbik felében csendes település nyüzsgő hangyabollyá változik, akadozik az ellátás, sőt még a garázdaság is szaporodik. Az ellentétek azonban nem kibékíthetetlenek, inkább csak látszólagosak. Vegyük példának Siófokot. A város gazdaságát alapvetően az idegenforgalom befolyásolja. Az aktív keresőknek csaknem a fele foglalkozásánál fogva kapcsolatban áll az üdülőkkel. A lakosság által kiadott szobák árából származó jövedelem tavaly meghaladta az 50 millió forintot... Azaz, amikor az üdülők szállást keresnek, étkezni, szórakozni óhajtanak, az őslakosok az imént említett szolgáltatásók fejében, az év 'hátralévő részében szeretnének gondtalanul, kényelmesen élni. A tó környékén úgyszólván mindent pénzzé lehet tenni. Ezért is sók a betelepedő: a statisztikák szerint Siófok lélekszáma évente hatszázzal gyarapszik. Napjainkban körülbelül háromezren lehetnek az itt születettek, míg a bejelentett lakosok 23 ezren vannak. A törzslakosok úgy mondják: „hígul" a város. A népesség összetétele valóban rendkívül heterogén: érkeznek emberek falvakból, városokból, mind-mind eltérő életmóddal, szokással, valamennyien másmás igényekkel és reményekkel. Az egyiket a meggazdagodás, a másikat a nyugodt öregség vágya hozza, csupán egyben azonos a törekvésük: ki így, ki úgy részesedni akar a Balaton áldásából. TAMÁS ERVIN Atomerőmű-építkezés Kicsit hiányozni fog ez a „nagy kaland” Herendi Lajos hangja elfogadott, ugyanakkor vidám is. A taggyűlést levezető elnöki tisztség az övé. A többiek is ünnepélyesék. Kedden este öt óra. Pakson az építőbrigád ifjúsági klubjában vagyunk. Az építőbrigád pártalapszer- vezetének taggyűlését tartják. Az utolsót. A brigád teljesítette a vállalását, a fiatalok egy része már visszatért régi munkahelyére, mások itt Pakson dolgoznak tovább új munkahelyen. A brigád kommunistái még ezen az estén értékelik az alapszervezet közel négyéves munkáját, s aztán másnap, szerdán már az átjelentkezések lesznek a napirenden. Csősz József, az alapszervezet szervezőtitkára - egyébként a megye legfiatalabb szervezőtitkára — mondja el a vezetőség beszámolóját. Röviden, frappánsan, lényegretörően foglalkoznak a négyéves időszakká!. Hiszen ez a mag, 15 párttag, mindenről tud, amit az utóbbi időben végeztek. Pár hónapja még 52-en dolgoztak az a lá pszervezetben, de a szerződések lejárta miatt, november végére 'már csak azok maradtak, akik továbbra is paksi építők lesznek. A hozzászólások is kicsit em- lékezők, talán nosztalgikusok voltak. Kovács Imre arról a vitatkozó, őszinte légkörről beszél, amely jellemző volt erre az alapszenveze’tre. „Elsősorban a hibákat beszéltük meg egy- egy taggyűlésen, de ez nem volt rossz, mert előrevitte a politikai és a gazdasági munkát" - mon dija. Matus János Csordás János Szabó József, a 22-es Állami Építőipari Vállalat párttitkára a felsőbb pártszervezet értékelését olvassa fel. Megállapították, hogy a közel négyéves fennállás alatt jól végezte sajátos munkáját az alapszervezet. Segítette a fiatal szakemberek beilleszkedését. Szabó József felelevenítette azt az időt is, amikor sokan kétkedve és bizonytalanul fogadták azt a határozatot, hogy az építőbrigád külön alapszervezetet hozzon létre, sőt maga az építőbrigád léte is gondot okozott sokuknak. S az évek során bebizonyosodott, hogy a KISZ Központi Bizottság által verbuvált kollektíva nagyban hozzájárult az itteni munkákhoz. A gazdasági munka mellett társadalmi haszonról is számot adhat ez a pá rta la pszervezet. Több mi nt négyszáz fiatal szakember szerzett politikai és szakmai gyakorlatot Pakson. Ezt a gyakorlatot pedig otthon, a munkahelyükön tudják hasznosítani. Major István arra figyelmeztette a kollektívát, hogy az itt dolgozó szakemberek még harminc évig fognak tevékenykedni, ami azt is jelenti, hogy később erre a generációra nagy feladatok várnak. Fontos lett volna, hogy jobban figyeljünk azákra, akik kevesebb képzettséggel jöttek ide. Mert előfordult, hogy tanfolyamra, továbbképzésre olyanokat küldtek, akiknek nem volt arra szükségük. 'Dombi Imre, az alapszervezet első titkára arról beszélt, hogy milyen változások következtek be az ide érkező fiatal szakemberek gondolkodásmódjában. A majd, mi megváltjuk a Világot egészséges törekvés volt, de rá kellett jönnünk, hogy egészséges kompromisszumokat is kell kötni, hogy előbb keli néha gondolkodni, s utána nekifogni a világmegváltásnak. Itt folytatjuk a taggyűlés Végén a beszélgetést Csősz Józseffel, Matus Jánossal, Major Istvánnal és Csordái Jánossal. A kérdés a hogyan tovább- ról szól. Csordás János egyszerűnek véli a továbbiakat. Eddig dolgozott a Szovjetunióban Uszty- llimszkben, Pakson. Mindkét helyen KISZ-megbízólevéllel. Ebből is következik, hogy márciusban Kambodzsába megy, mert a KISZ ott épít iskolát a sokat szenvedett kambodzsai gyerekeknek. Matus János háromgyerekes családapa, már egyszer visszament Szolnokra dolgozni a Mezőgéphez. Major István — Valahogy úgy kezeltek pár évvel ezelőtt, hogy kalandvágyó vagyok és szertelen. Aztán, amikor visszamentem, s egy kitüntetést később kaptam meg ott az üzemben, amit 'Paksról küldték utánam, akkor megváltozott a légkör körülöttem. De aztán végül egy év után ismét kértem megbízólevelet Paksra. — Miért? — Hiányzott valami. Nagyon jól éreztem a régi cégemnél magam, de közel sem volt tílyan ‘kollektíva, mint itt a pakett üzem ben. Először vizsgadrukkal érkeztem, aztán rájöttem, hogy az élet és a munka itt is ugyanaz, de azért mégis voltak plusszok, amit nagy szavak nélkül nem is lehet kifejezni, ami mégis a paksi munka mellett szólt. Ma már itt van a családom 'is, kaptunk családos szállást, két és fél szabás lakást. Maradok Pakson, mig a 22-es AÉV-nek lesz itt munkája. A továbbiakban arról beszélünk, bogy a pártalapszervezet milyen feladatokat oldott meg, mi volt a legemlékezetesebb vita. Kezdetben sokat vitatkoztak a premizálás ügyében. Foglalkoztak a szakmai továbbképzéssel. Ennek is köszönhető, hogy nagyon sökan szereztek szakmunkás-bizonyítványt második szakmában is. — Jöttek ide olyanok is, akik túlajdorvképpen semmi iránt sem érdéklődtek igazán. Sodródtak az árral. S azt hiszem, ebben óriásit léptünk élőre — mondja Csordás János. - Mikorra lejárt a szerződésük, komoly emberekké váltok. Az építőbrigád pártalapszer- vezete kedden este megszűnt. Sokan lettek ennél a pártszervezetnél kommunisták, többen pedig politizáló emberekké váltak. A legfontosabb, hogy az épitőmunka mellett egymásra figyelve tudtok dolgozni, s ez nagyon sok Pakson dolgozó fiatalnak jelentett egész életre szálé élményt, s útravalót is. H.J.-G.K. Dombi Imre, az első alapszervezeti titkár Csősz József
