Tolna Megyei Népújság, 1982. november (32. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-13 / 267. szám
1982. november 13. NÉPÚJSÁG 11 Utak, keresxtutak 9. A felépítés, a szerkesztés művészete Képzőművészeti irányzatok az impresszionizmustól napjainkig A construo latinul szerkesztést jelent. A Ikonstruktivizmus ezek szerint a szerkesztés művészete. Kassák Lajos így mondja : „A írni korunk a konstrukció jegyében született, s így magától értetődik, bogy a bennünket kifejező új művészet csakis a konstruktív művészet lehet." A konstruktivizmus nem elemző, szétbontó, analizáló művészet, mint az impresszionizmus, hanem a szerkezetből kiinduló, tudatos építőrendszerrel élő művészet, s ezért eltekint az alkotás díszítő, dekoratív eleméitől. Ha a konstruktivizmust meg akadjuk érteni, akkor nem úgy kell közelednünk a képhez, szoborhoz, hogy elemeiben a tapasztalati valóság bármilyen közvetlen tükrét keressük. A felfelé törő vonalak a konstruktív képiben nem az érzelem feltörő jelképei, az aláhullók nem a bánatéi, nem a megtöretettsé- gé. A piros nem azért piros, hogy eleven érzelmi reakciót váltson ki belőlünk, s a kék nem azért kék, hogy hűvös tartózkodásra Intsen. A konstruktivizmus nem kíván semmilyen érzelmi vagy értelmi képzettársítást, nem akar zenei sugallatokat és párhuzamokat, s végképp idegenkedik minden irodai m iassá gtól, szim bál u rnáktól. Ahogy a matematika nem al- mákkal és körtékkel dolgozik, úgy a konstruktivizmusnál is el kell tekintenünk minden rendű társítástól, vonatkoztatástól, ábrázolástól vagy akár elvonástól. A konstruktivizmus képi matematika. Tehát nem a valóságot fordítja le a saját képi, szobrászati nyelvére, hogy segítségükkel, mint érzékletes képekkel behatolhasson a valóságba, hanem megteremti a saját törvényeit, melyek hasonlóak a geometriához, s amelyekhez esetleg a természetben is találhatunk analógiákat. A konstruktivizmus kezdete orosz nevekhez fűződik (Larionov, Malevics). A dadaizmus» bomlasztásávaJ szemben már 1912-ben az építést követelték, s 1922-ben Berlinben rendezett kiállításuk valóban az építészetre hatott elsősorban. Németországi központja az 1919-ben századunk egyik kiváló építésze, Walther Gropius által alapított (Weimarból később Dessau ba költözött) Bauhaus Iskola. Ennék a művészeti főiskolának a célja az volt, hogy az új építészet egészében alakítson ki egységes összművészetet. A Bauhaus századunk egyik legjelentősebb művészi mozgalma, s munkatársai között tudjuk Moholy-Nagy Lászlót, Breuer Morcéit, Molnár Farkast, Kállai Ernőt. Moholy-Nagy László 1921-től csatlakozott a konstruktivistákhoz, s 1923-ban a Bauhaushoz. Termékeny gondolatai, fáradhatatlan kutató és kísérletező természete, felfedezőöröme, sokoldalú műveltsége, pedagógiai készsége új lendületet adott a mozgalomnak. Benne vált teljessé a kubizmus és konstruktivizmus kezdeményezése, amikor felismerte a modern technikai civilizáció nyújtotta művészi lehetőségeket, amikor rávezetett, hogy milyen kimeríthetetlen formai megújulást adhat a tárgyak anyagszerű megformálása. Amikor rámutatott, hogy az új művészetben a dekorációnak szerves egységben kell lennie a mű formavilágával és funkciójával. Amikor segített visszaállítani azt az egységet, mely egykor a képzőművészetek és iparművészetek között megvolt. Nem véletlen, hogy könyvei napjainkban ismét népszerűek. A Bauhaus stílust teremtett, a konstruktivizmus stílusát, s ezt éppúgy megadta az ülőbútornak, mint a gyermekjátéknak. Alapjegye : a tárgyilagosság, tárgyiOsság. Mind a tárgyias- ság, mind a funkcionalizmus alapelve a használhatóság, a célszerűség, a tiszta formavilág. Azokat a rideg képeket, amiket Mondriantól még értetlenül fogadtak, viszontlátjuk házak tömbjeiben, erkélyek és ablakok ritmusában vagy lépcső- feljárók csempekompozíciójában. A konstruktivizmus nem szorította ki az ábrázoló művészetéket és az érzelmeket sem a művészetből. Csupán egy másik utat keresett, a vas, a beton, az üveg útját, s „a valóság és idealizmus közötti sza- ikadék áthidalásával" kísérletezett, ahogy ezt Gropius mondta. A valóság ebben az esetben a mindennapi szükségletet, a gyakorlatiasságot jelenti, míg az idea az elvontat, a logikus számítás következményeit, geometrikus pontosságot és szabályosságot. Nem véletlen, hogy Mondrian képein még az arany- metszés, hogy Le Corbusier munkáiban az emberi test arányaiból kiinduló metszési arányok uralkodnak. Ez az elvont- nak is látszó művészet sem vonhatta ki magát az emberi ellenőrzés alól. Csak másfelől közelíti meg a világot, mint elődei, nem az életszerű, a természet, a természetesség, az organizmus, hanem az elvontabb számítás felől : vonalzóval és ‘körzővel. Minden létezőnek, mint egy épületnek megvan a sajátos szerkezete, állványzata, melyre felépül. A konstruktivizmus különböző irányai ezt az állvány- rendszert keresik, és az építés módszerét követik. Sokan úgy vélik, a 'képi, világ beszűkitése ez. Ha a szerkezet kevesebbet mond az építménynél, igen. Van úgy azonban, hogy szűkszavúbban, de többet. Ha úgy tekintjük a konstruktivizmust, mint az egyetlen világ egyik oldalát, egyik szemszögből való ellenőrzését és láttatását, feloldódhat az a kétkedés, mely a geometrikus formákat kíséri, mint művészeti jelenségéket. És ha elfogadjuk az ábrázoló és az ardhitekturáfis művészetek más-más szerepét, nem érezzük a szdkddékot a képzőművészetek, az építőművészet és az iparművészetek között, melynek áthidalása a konstruktivizmus egyik nagy eredménye volt. KOCZOGH ÁKOS '(Következik : A gép és a technika a művészetben.) Tizenöt nyár Szabadiskola Zebegényben Szőnyi István olyan pompás rezidenciát hagyott hátra pályájának lezárulása után, hogy az egykori zebegényi kúria egyszerre válhatott emlékmúzeummá és nyári szabadiskolává. 1968-ban Dániel Kornél festőművész lett a létesítmény igazgatója, nevéhez fűződik a zebegényi szabadiskola összetett koncepciója. Megmaradt ugyanis a nagy- közönség számára Szőnyi István múzeuma, ahova a nagy nevű mester művei vonzizák a látogatókat; ez az intézmény kulturális alapszolgáltatása. Hatalmas parkjában pedig a nyári zebegényi szabadiskola működik Szőnyi István szellemében, aki évtizedekig volt a képzőművészeti főiskola tanára, s nemzedékeket nevelt föl. Tizenöt év alatt mintegy háromezer hallgatója volt a zebegényi nyári szabadiskolának. A művészet jelöltjei egyhónapos vagy kéthetes kurzusokon vettek részt. Az ügyszeretet és a lelemény példája, hogy az eredeti ezerforintos havi tandíj nem emelkedett, a harmincforintos ebéd sem, csak a szállás lett szebb és alkalmasabb a közös munkához. A rendszeres visszatérő hazai résztvevők mellett a sza badisko- la tagjai között találhatunk japán, amerikai, svéd, német, francia, arab, jugoszláv, csehszlovák hallgatókat. Ebből a csoportból kitűnik a magyar származású 86 éves Singer Anna Mária, aki a budapesti ipar- művészeti iskolát 1910-ben végezte el, s jelenleg Mexikóban él. Hirnes tojásokat fest. A zebegényi szabadiskola egyik alapító tagja, minden évben az elsők között érkezik. Ebben része van Zebegény varázsának, de a szabadiskola szervezettségének is. Annak, hogy Hincz Gyula, Somogyi József, Végvári Lajos vállalták a művészeti igazgató szerepét, rendszeresen korrigáltak. A hallgatók festészettel, szobrászattal, kerámiával, .tűzzománccal foglalkozhatnak. Itt készült mutrtkáik egy részét a Szőnyi István Múzeumban gyűjtik, az egyes szemeszterek Végén pedig a legjobb alkotásókból kiállítás nyílik Zebegényben. Természetesen nem főiskolát pótol e nyári kurzus, az önkéntes hallgatók mégis fejleszthetik itt képességeiket. A szervezők arra is törekednek, hogy a kultúra teljessége és friss áramlatai hozzáférhetővé váljanak. Ennek jegyében tartanak művészettörténeti és zenei előadásokat Hamn Ferenc, Pap Gábor és Czigány György közreműködésével. Az utóbbi időben szabadtéri színház létesült, amely Zebegény és a Dunakanyar kulturális életét is fellendíti, miközben élményt nyújt a szdbad- iskola résztvevőinék. A fejlődésre mi sem jellemzőbb, mint hogy az egykori hallgatók közül külön csoportot képez a Zebegényi Grafikai Műhely Kárusz József festőművész irányításával, aki tizenöt éve a szabadiskola tanára is. Ebből a körből olyan alkotók emelkednek ki, mint Artner Margit és M. Kiss József, akik azóta díjakat nyertek, sikeres önálló kiállításokon szerepeltek. A zebegényi sza bad iskola másik jelentősége, hogy a magyar képzőművészet nemzetközi határait tágítja. Nemes vonása: a nagyatádi, nyíregyháza-sóstói, hajdúböszörményi, villányi nemzetközi művésztelepek mellett kapuja nyitott minden autodidakta és amatőr számára. LOSONCZI MIKLÓS Kántor Sándor állandó kiállítása Karcagon Nagy fazekasművészünk, Kántor Sándor 1894-ben született, akkor, amikor a magyar .népművészet már erősen hanyatlóban volt. A véletlen úgy hozta, hogy a 12 éves kisfiút a szülei fazdkasinasnak adták. 1911-et írtaik, amikor felszabadult, de még kilenc évnek kellett eltelnie, hogy saját korongja mellé ülhessen, öyőrffy Istvánnal való találkozása döntő állomás volt az életében. Ő Irányította figyelmét a tiszafüredi cserépedényekre, amelyeknek akikoriban nem volt mestere. Kántor Sándor érdeme, hogy nem nyugodott bele a réginek, a megszokottnak az ismétlésébe, hanem kereste a továbblépés lehetőségét. Jó érzékikéi választotta ki azt, amivel a hagyományokat gazdagítani tudta. Nevéhez fűződik a karcagi, o nádudvari, a mezőcsáti fazekasság megőrzése és továbbfejlesztése. Műhelyében híres Miska-ikancsók, nagyméretű, színes, díszes táljaik, grafitmázas fekete kerámiáik készültek. Sohasem látott formákat úgy alkotott meg, hogy azOk — például madár- és ál- ilatmotívumai — mégis a magyar fazekasművészet szellemét sugározzák. Kántor Sándor legismertebb a Népművészet Mestere lett, majd 1978-ban munkáját Kos- sulh-díjjall ismerték el. A 88 éves mester jelenleg is alkot. Művészetét a hagyományőrzés mellett ma is változatlanul az új értékek teremtése jellemzi. Ez a több mint hét évtizedes, gazdag életút tárul élénk Karcagon, az Erkel Ferenc utcai fazekas tájházban, ahol Kántor Sándor munkáiból állandó kiállítás nyílt. Miska-kancsák, tálak, szilkék, butéliák, különböző figurák — mind-mind e gazdag alkotóélet egy-egy állomását jelzik. Műveinek szépsége, titka, hogy kerámiái egyszerre ősiék is és maiak. Szente Erzsébet '•’51 népi fazekasunk hazánk határain túl is.! A brüsszeli világkiállításon nagydíjat és nemzetközi oklevelet kapott. 1953-bon Kántor Sándornak a brüsszeli világkiállításon nagydijat nyert alkotásai Először festett művészarcképet Európában Aquila János Abban a nagy jövés-imenés- ben, amely belföldi vendégjárásunkat mindinkább jellemzi, bizonyára számosán jutottak már el a Vas megyei Vélemér- re, ahol is egy XIV. századból származó román kori templom kínál ritka érdekes és becses látnivalót. Szép ez az egyházi épület kívülről, ám még inkább gazdag díszítésű a belseje, ahol freskó freskót követ, és ahol a kíváncsi szem felfedezheti azt a férfialakot, amely nem mást, mint ennek az egy- thári épületnek az ékítő mesterét ábrázolja. Aki a jelzett templomban szükségét érezte önmagát megörökíteni, az olaszos nevű Aquila János volt, ez a hajdani ván- dorpíktor, aki Veleméren kívül Bántornyán (ma a jugoszláviai Tvrnisce), valamint Mártonihe- lyen (szintén Jugoszlávia: Martjánál) is működött festőként és építésziként. Aquila munkásságára — amely váltóképpen azért érdemel különös figyelmet, mert Európában először kapcsolható valóságos, történelmi személyiségihez — a kitűnő régész, a magyar művészettörténet kiválósága, Römer Flóris figyelt fel. Ö 1863-iban, miiutón kiszabadult a szabadságharc bukása után reá rótt várfogságból, az akkor már erősen pusztuló veleméri templomot is felkereste, és ott, ahol feljegyzései szerint „fenyőfa, gaz és vadvirágok burjánoztak", reá bukkant az 1300- as évek végén készült freskókra. Römer Flóris felfedezése után azonban még sokáig kellett várni arra, hogy Aquila ködös alakja némileg határozottabb körvonalakat kapjon; összeálljon rövidke, ám többé-kevésbé hiteles életrajza. Ezt a munkát immár századunkban Ernst Mihály művészettörténész Végezte el, akinek 1935-ben jelent meg A dunántúli falfestés középkori emlékei című — könyvritkaságnak számító — munkája, amelyet böngészgetve összerakhatjuk a veleméri, a bántornyai, valamint a mártanhelyi mester port- héjának kétségkívül színes és változatos mozaikját. Aquila - így a föltételezés - a Mura menti stájer városban, iRadkersburglban született; festői és építészeti ismereteit is ott szerezte. Hogy onnan hová, 'merre vitte az útja, megint csak nem tudjuk, ám az már vitathatatlanul igaz, hogy amikor Velemérre szerződött, tisztában volt tehetségével és képességeivel. Elannyira, hogy az európai festészet történetében először teljes nagyságban megfestette önmagát. Mégpedig a nemesi származását jelző karddal és egy olyan művészcímerrel egyetemben, amely a hagyományokhoz híven egy vörös mezőben három üres pajzsát tartalmaz. S hogy a legfontosabbat ne feledjük, egyebek között ezt mondja a veleméri kísérő szöveg: „... ane aquila plictore", Omfből nyilvánvaló, hogy a süveges férfialak eleven mása piktornak, azaz festőnek vallotta mágát. Mesterünk később minden bizonnyal visszaköltözött szülővárosába, Radkersburgiba, ahol 1405-ben a helybéli terrlpíomot lis freskókkal díszítette. (Ez az egyház később leégett, így az ottani faliképek szerzőjének hitelességét Immár nem lehet bizonyítani.) Halálának éve - akárcsak a születéséé - szintén ismeretlen. Aquila János ábrázolásai azonban máig hirdetik a mester nem mindennapi tehetségét. Hogy milyen előzményék ismeretében virágzott ki az ő nevével jegyzett freskófestészet? A szakértők egybehangzó véleménye szerint alakjainak plasztikus megformálása, tétben való elhelyezése itáliai hatásra vall. Egynémely alakja jellegzetesen nyújtott, gótikus, ez viszont azt jelzi, hogy az északi tájak művészetét is ismernie kellett. (Némely hozzáértők egyenesen cséhországi hatásról szólnak, főképpen, ha a mártonhelyi freskókat elemzik.) Noha itt, a mai jugoszláv- rnagyar határ mentén - tehát az úgynevezett európai nagy- művészettől igencsak távol — tevékenykedett Aquila, azért mindenképpen méltó rá, hogy öntudatos személyét hat évszázad távolálból megidézzük. Annál is Inkább, mert Szent László megörökítésével egészen egyedülállót alkotott. Noha Erdélyben és a Felvidéken több helyütt (Gelence, illetőleg Tereske) örökítették meg nagy királyunk vitézségét, a Dunántúlon egyedül Aquila János keze nyomán jelent meg ez az uralkodónk. Ráadásul kétszer is, mert mind Veleméren, mind Bántornyán őt helyezte egy-egy freskójának középpontjába. A. L. Aquila János: Apostolok (Velemér)
