Tolna Megyei Népújság, 1982. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-11 / 265. szám

1982. november 11. < __________________________________________________________________KÉPÚJSÁG 3 A szervezés haszna Az elmúlt évi számszerűsíthető eredmények közül említsünk néhányat: .A Borsodi Vegyikombínát műanyagifeídoígo- zó üzemében 16 millió forinttal több ered­ményt könyvelhették él, annak ellenére, hogy a dolgozók létszáma csökkent. A Salgótarjáni Ruhagyárban .25 százalékkal növelték a ter­melékenységet. A Magyar Villamos Művek Tröszt 21 nappal rövidítette a Gagarin Hőerő­mű 200 MW-os blokkjának 'javítási idejét és ezzel 21 ezer tonna fűtőolaj-megtakarítást ér­tek el. A Medicor az egyszer használatos in­jekcióstű gyártásában 15 százalékos termelé­kenység-növelést és 2,5 millió forintos önkölt­ségcsökkenést valósított meg. A Graboplast Győri Pamutszövő és Műbőrgyár a magösrak- tározási rendszer bevezetésével évi 1,2 millió forinttal olcsóbban és lényegesen korszerűbb körülmények között tárolja az anyagokat, al­katrészekét és a készárut. A példák még hosz- szan folytathatók. A felsorolás után joggal kérdezhetné bárki: megtáltosodtak ezek az üzemek? Nem, erről szó sincs. Nem varázslat történt, csupán szer­vezés. Mégpedig jelentős eredményeket hozó üzem- és munkaszervezés, amelyről az ipari miniszter a Minisztertanács tegnapi ülésén számolt be.'Hiszen az elmúlt fél évtized során 9,8 százalékkal csökkent az iparban foglalkoz­tatottak száma, miközben a termelés 17,4 szá­zalékkal növékedett. Ez tehát — ha a gépek, berendezések és épületek értékének növeke­dését is figyelembe vesszük - 30 százalkos élőmunk'atenmelékenység-aövekedést jelent. Ez pedig 'ha a versenyképességünk javításának szorító kényszerére gondolunk, nem csekély­ség. S ebben első helyen a vállalati szervezés szerepét kell kiemelni. A népgazdaság egyen­súlyi 'helyzetének javítása ugyanis csak úgy le­hetséges, ha a vállalatok termékeiket a világ­piacon versenyképessé teszik és lépést tarta­nak a 'követelményekkel. A belső tartalékok feltárása és hasznosítása, a vállalati gazdál­kodás eredményességének növelése, a verseny- képesség fokozása a leghatékonyabb módon a szervezettség javításával érhető él. Azt, hogy a tárcához tartozó vállalatok fel­ismerték ezt a szükségszerűséget, jól bizonyít­ja, hogy több mint félmilliárd forintot 'fordítot­tak a munkaszervezés modernizálására. Ez nem fölösleges pénzpocsékolás volt, arról az így elért majd háfoimmOlliárd forintos többlet- eredmény tanúskodik. 1981-ben a szervezési intézkedések nyomán csak az ipariban (az épí­tő- és az élelmiszeripar nélkül) a már emlí­tett többléteredmény mellett 6400-za! keve­sebb dolgozót kellett foglalkoztatni. Ez a né­hány adat is világosan jelzi, 'hogy a mun'ka- és üzemszervezés további tervszerű fejlesztésé­vel az ipar jelentős pótlólagos erőforrásokhoz juthat. A szervezés kiterjed a termelési folya­matókra, a kiszolgáló és melléktevékenységek­re, az új létesítmények építésre, a régiek re­konstrukciójára, sőt a vállalati belső irányítási rendszerre is. Olyan korszerű szervezési mód­szerek válnak mind ismertebbé és széles kör­ben alkalmazottá, mint az értékelemzés, a „3 M" módszer (amely nevét a mozdulatelemré- ses munkatanuímáayozás és a munkaalakítás elnevezéstől kapta). Mind nagyobb szeredhez jut az ergonómia1, mint az emlber-gép-környe- zet harmóniájának megteremtésére irányuló tudatos törekvés. 'Fejlődnek a vállalatok közötti kapcsolatok - egyre több területi elv alapján működő terme­lékenységi társulás jön létre. Az elmúlt évben négy ilyen társulás alakult, amelyek munká­jában 112 tagvállalat és szakmai-társadalmi intézmény vesz részt. Mielőtt még azt az illúziót keltenénk, hogy minden a legtökéletesebb rendben van, siet­ve le kell szögezni, hogy gondók is akadnak bőven. 'Lassú a fejlődés az anyagmozgatás és -szál­lítás szervezésében, a készletgazdálkodásban, az automatizálás és a számítógépes folyamat- irányítás elterjesztésében. Sok még a tenni­való a vállalati szervezetek korszerűsítése te­rén, a belső érdékeltségi rendszerék korszerű­sítésében, a veszteségfeltáró módszerek meg­honosításában éppúgy, mint az anyaggazdál­kodásban, vagy az új létesítmények szervezése terén. És ha az élőbb hosszan lőhetett a pozi­tív példákat sorolni, most legalább olyan ter­jedelmes listát lehetne a tennivalókról is ösz- szeáli'ítani. 'A szervezés és a számítástechnika alkalma­zása alapvétő célja a vállalati hatékonyság javítása. Ez a tevékenység napjainkban egyre inkább a vállalat egyik lehetséges belső erő­forrásainak minősíthető. 'Ezért a vállalati ve­zetőknek az eddigieknél is határozottabban kell intézkedni a szervezés fejlesztésére, az el­ért eredménydk hasznosítására, a korszerű módszerék és eszközök fogadására. ÂRVAY TIVADAR Változások a lakosság időbeosztásában A Központi Statisztikai Hiva­tal összeállítást készített arról, miként változott a lakosság idő­beosztása az utóbbi másfél év­tizedben, mennyi időt töltenek az emberek kereső foglalkozás­sal, mennyit utazással, házi­munka va I, mellékfoglalkozássaI, szórakozással, pihenéssel. A fel­mérés tanúsága szerint általá­ban kedvezőek a változások: a kötelező munkaidő lerövidült, s a nők ma már háztartási mun­kával is egy órával kevesebb időt töltenek, mint másfél év­tizeddel ezelőtt. így is a háztartási munkával töltött idő a nőknél átlagosan 4 és egynegyed óra, a férfiak­nál egy óra és néhány perc. A kereső nők kevesebb időt tud­nak a háztartásra fordítani, étert a családjukban élő fér­fiak is nagyobb részt vállalnak belőle. A háztartási munka megrövidülésében lényeges sze­repet játszott a gépesítés — különösen a mosógép élterjedé­se — és a korszerűbb fűtés is. Jelentékeny az az idő, ame­lyet a férfiak különféle építési és javítási, karbantartási mun­kákra fordítanak. A magánerő­ből épülő új lakások nagy ré­sze — elsősorban a községek­ben — a rokonok, barátok, mun­katársak közös összefogásával készül el. A statisztikai adatfel­vétel szerint minden magánerő­ből felépült új lakásra 300 tíz­órás munkanapnak megfelelő időt fordítanak. Még mindig meglehetősen hosszú, s az elmúlt másfél év­tized alatt valamivel nőtt is a közlekedéssel töltött idő. En­nek óka elsősorban az ingázás növekedése, 20 évvel ezelőtt 613 ezren, 1980-ban már egymillió 53 ezren naponta nagyobb tá­volságról jutnak el munkahe­lyükre, s az ingázók átlagosan két órát töltenek naponta köz­lekedéssel, de akik helyben dolgoznak, azok is több mint egy órát utaznak naponta. Némileg emelkedett a háztá­ji és kisegítő gazdálkodásra for­dított idő. Jelenleg a lakosság­nak csaknem fele foglalkozik kistermeléssel, s az így gazdál­kodó háztartások tagjai napon­ta átlagosan . több mint 2 órát töltenék ezzel. Ez az idő azon­ban foglalkozásonként és tár­sadalmi rétegenként, csoporton­ként erősen differenciálódik: a háztartásbeli nők és a viszony­lag fiatal nyugdíjasok lényege­sen több időt fordítanak e te­vékenységre, mint a munka­hellyel rendelkező keresők. A mezőgazdaságban dolgo­zók lényegesen több időt tölte­nék munkával mint az értelmi­ségiek. Egy állatgondozó férfi például csaknem két és egy­negyed órával többet dolgozik naponta mint a dolgozók átla­ga, s a hasonló foglalkozású nőknél a különbség még na­gyobb. A mezőgazdáságban dolgozóknak az átlagosnál gyorsabb életszínvonal-emelke- dése mögött tehát az átlagos­nál lényegesen nagyobb mun­karáfordítások állnak. Nagy a különbség az egyes megyék la­kosságának munkával töltött ideje között is. Szolnok és Sza- bolcs-Szatmár megyében pél­dául hosszabb, Baranya, Komá­rom és Győr-Sopron megyében rövidsbb a munkával töltött idő. Ezzel is lemérhető, hogy a ko­rábban gazdaságilag elmara­dott megyék a megnövekedett 'életszínvonalat nagyobb mun­kaerő-ráfordítások árán érték el. Növekedett az elmúlt másfél évtizedben a szabadon beoszt­ható idő, s ezt legtöbben a te­levízió műsorainak nézésével töltik. A könyvek olvasása né­mileg háttérbe Szorult az utób­bi években, s elsősorban a szel­lemű foglalkozásúak, a fiatalok és a nyugdíjasok életében tölt be még ma is lényeges szere­pet. Ugyancsak a fiatalok, a városi lakosok, 'illetve az értel­miségiek élnek gyakrabban az otthonon kívüli művelődési le­hetőségekkel. Sajt exportra A Hajdúböszörményi Sajt­üzem a két legfontosabb ter­mékéből, a Khaskaval és a Hajdú sajtból az idén 150 vagonnyit gyárt. Ennek 94 százalékát európai és arab országokba exportálja. Az üzem kollektívája az idén 160 millió forint termelési értéket állít elő. A +6 °C-os tárolók­ban (képünk) 3-4 hónapig érik a sajt. Atomerőmű-építkezés Hallani lehet mi történik a reaktorban Buday Gábor fizikus. Nem ilyennek képzeltem a fizikusokat. Elefántcsonttoronyban. A „tiszta” tudomány birodalmá­ban. Mindenesetre toronyban va­gyunk. Toronyházban.. A tizedik emeleten. Szekszárdon, az öt fehér ház egyikében, az úgyne­vezett PAV-lakásaknál. Buday Gábornak számomra nincs tudóskinézete. Egyszerűen csak fiatal. Gondterhelt, de vidám kedélyű, kellemes társal­gó, kicsit tanáros. Egyelőre nem felel meg el­képzelésemnek. De, okkor most mindenekelőtt arra a kérdésre kellene választ adnom, hogy milyenek a1 Fiziku­sok. Fura szakma. Ha meggon­dolom, hogy bukdácsoltam a középiskolában matematikából és fizikából, Ők meg képesek egy faltat teleim! képletekkel. S a tetejében élvezik is! Jóakaróim figyelmeztetnek: vigyázzak a fizikusokkal, csa­varos embereik. „Miért szeret az ember ping pongozni?” Buday Gábor más. Fiatal. A fiatalság minden előnyével, szer­telenségével, s nem akarja meg­váltani a világot, csak teszi a dolgát. Ha Buday Gábor ilyen, ak­kor ilyenek a fizikusok. Tévedhetek is. MIÉRT SZERET AZ EMBER PINGPONGOZNI? Ment megy neki. Élvezi a já­tékot. Nem kap minduntalan kii, vám bátorsága kiállni versenyre másokkal. A fizikus is így van. Észreveszi gyerekkorában, hogy megy a matek, könnyedén oldja meg a feladatokat. Akkor a matema­tikával kell foglalkozni! Buday Gábor középiskolásnak a kezébe került egy matema­tikai szaklap. Megoldotta a fel­adataikat. Miilyen a fiatal: be­lelkesedik. Egyetemre kerül. Már csak azért is, mert a bátyja is fizikus. A diploma után jött a hideg­zuhany: Kinek kell egy fizikus? A kutatói posztok betöltve. Dunántúlon nem kell egy fia fizikus sem... „Nézzük a gyárakat” — gon­dolta a friss diplomás fizikus. De a gyárak nem várják tárt karokkal a fizikusokat. Erre a fiatalember megállapít­ja, hogy Magyarországon fi- zikustúlképzés van... Autóstoppal! bejárja a Du­nántúlt. A Dunántúlon nem kell egy fia fizikus sem. Nagy, fe­kete autó veszi fel az országút szélén az elkeseredett fiatal­embert, aki szívesen eladná a diplomáját. S a nagy, fekete kocsiban „vevőt” talál A Nehézipari Mi­nisztérium atomerőmű-beruhá­zási titkárságának egyik képvi­selője azonmód irat vele egy önéletrajzot Az önéletrajz rö­vid. Szinte csak ennyi van ben­ne: tizenhét évig az iskolapa­dot koptattam... „A legnehezebb: megbontani a neutronháztartást” Az épülő atomerőműhöz ke­restek a Nehézipari Minisztéri­umban fizikusokat. 1973-ban. „Fiatalember, helyezkedjen el valahol addig!" — mondták ne­ki. Meddig? Majd hívatjuk... Fizikusra nem, nevelőtanárra szükség van. Bonyhádra, egy középiskolai kollégiumba kerül, s várja a behívót Paksra, az atomerőműbe. A FIZIKUST TANULNI KÜLDIK Mert diplomája van, de gya­korlata nincs... Tizenháromszor repül. Nem az állásából. Tanul­ni, Szovjetunióba, Csehszlová­kiába, meg az NDK-ba. Hóna­pokat tölt erőművekben. Buday Gábor ma már kép­zett reaktorfizikus. Gyakorlati atomfizikus. A gyakorlati szócs­kán van a hangsúly. Hiszen ezért nem él elefántcsontto- ronyban, „csak” toronyházban... Egyébként a Paksi Atomerőmű Vállalattól kapta a lakást. Szép, tágas 'két szoba plusz két fél­szobás. Egy darabig számolta: meny­nyit költenek rá. A milliónál abbahagyta. Ez már sok... Neki rengeteg. Mert ebben az idő­ben sokat költenek rá, de a pénztárcájába annál kevesebb kerül. Így okoskodik a fizikus: „la­kást adtak, az 700 ezer forintot ér, költöttek rám... Egyszer csak a fizetés is nagyobb lesz." Be­vált. Most kapott jelentős soron kívüli fizetésjavítást. Ő is, és a társai is. Ezzel ismerik el, hogy a fizikus jó szakember. Néha azért jó emlékezni ar­ra a nagy, fekete kocsira. SZEMINÁRIUM REAKTORTANBÓL... Három évig „tanár úr” volt. Felméri, mit tudhatok a reaktor- fizikáról. Nem sokat. Magyarázni kezd. Az atomerőmű ugyanolyan, mint egy 'hagyományos erőmű. Hőenergiából termel elektro­mos áramot. Csak a kazánja más. Nem szenet, olajat éget­nek el benne, hanem uránt. Te­hát az energiát az uránium szolgáltatja. Ez az energia a reaktorban szabadiul fel. A fizikus munkájá­nak tárgya: a reaktor és annak a 42 tonna fémes uránnak meg­felelő üzemanyag, amelyet az elmúlt héten raktak be a reak­torkosárba. A folyamat egyszerű. Egy fűtőanyag atommag elnyel egy lassú neutront. Hatására az uránmag széthasad két részre. Keletkezik hasadásonként kb. 200 megaeléktronvolt. Ezt az energiát kell felhasználni arra, hogy a rendszerben lévő vizet felmelegítsék. Amikor két részre hasad az atommag, 2-3 új neutron is keletkezik. Gyors neutron. De a magot csak lassú neutron ké­pes széthasítani. Ebből követ­kezik, hogy lassítani kell a ne­utronokat. Erre alkalmas a víz. Téhát a víznek kettős funkciója van: fékezi, a neutronokat és a keletkező energiát elszállítja. Az előbbi folyamat egy ezred- másodperc alatt játszódik le. Milliónyi neutron keletkezik. Ah­hoz, hogy a reaktor időben, pontosan állandó teljesítmé­nyen működjön, a neutronok számának állandónak kell len­ni. Ezt a reaktorban lévő szabá­lyozószervekkel kell befolyásol­ni. „LÁTNI" A LÁTHATATLANT A fizikusnak „látni” kell, hogy mi történik a reaktorban. Látni a láthatatlant. Látja is. Műsze­rek segítségével. Először van harminchatszor hét érzékelő a reaktorban tér­ben elhelyezve. Másfelől a zó­nán kívül is van 24 érzékelő. Ezekkel megfigyelhető, követhe­tő a belső állapot. Harmadszor a reaktor aktív zónája felett van még 210 'hőmérő, amelyekkel a kilépő meleg vizet mérik. Ezzel megállapítják, hogy helyről helyre megfelelően melegszik-e a víz. A három rendszerrel együtte­sen már meghatározható a te­endő. De a bonyodalom ezután kez­dődik. Állandó reaktorteljesítményt könnyű tartani. De, amikor vál­toztatni kell a teljesítményt, azaz átmeneti állapotot létre­hozni szükségeltetik, akkor meg kell bontani a neutronháztartást. Ez a legnehezebb. A szabályozó rendszerekkel közbe kell lépni, s úgy kell azokat beállítani, hogy a kívánt energia terme­lődjön, és közben a zóna ter­heléseloszlása lehetőleg keveset változzon. Ez is megtörténik. De, még nincs befejezve a fizikus műkö­dése. Van olyan, hogy reaktor- diganoszti'ka. „Néha azért jó emlékezni ar­ra a nagy fekete kocsira” Art mondja Buday Gábor: Hallani lehet, mi történik a re­aktorban. A rezgésekből. Sőt, megállapítható különféle detek­torokkal, hogy melyik konstruk­ciós elem rendetlenkedik. Szo­rul egy csapágy, vagy elszaba­dult egy csavar. S ezeknek a rendellenességeknek az okát fel kell tárni és intézkedni. TUDÓS? IPARI SZAKEMBER? Van a paksi fizikusok között olyan is, aki nagyobbrészt el­méleti munkával foglalkozik. Te­hát tudós. De nem laboratóriu­mi viszonyok között, hanem üzemben. Olyan tudós, aki üze­mi szakember. Az ő feladatuk: Gazdálkodni az üzemanyaggal. Azt kell elér­ni, hogy minden kazetta egyen­letesen égjen ki. Mert ez később komoly megtakarításokat ered­ményezhet. Meg kell tervezni a reaktor átrakását, ami megfelel egy kazán ésszerű megrakásá- naik. A folyamatos és gazdaságos üzemhez ez is hozzátartozik. S még nem beszéltünk a biz­tonságról. Nincs, nem lehet olyan kérdés az üzemelés so­rán, amelyben a fizikus vélemé­nyét meg ne hallgatnák. Sőt! Már ma olyan üzemzavari ana­lízissel kell rendelkezniük, amely előfordulhat az üzemelés során. Mindenre készülni kell. A fizikusok készültek. * Véget ért a „reaktortanóra". Buday Gábor befejezi az elő­adást, készülődik az éjszakai műszakra. Én meg a liftben azon gondolkodom, hogy milyenek is azok a fizikusok... HAZAFI JÓZSEF

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents