Tolna Megyei Népújság, 1982. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-10 / 264. szám

1982. november 10.

KÉPÚJSÁG 3

A tanácskozás résztvevői

Tegnop délelőttit Szekszárdon, a megyei művelődési központban megtartott közművelődési tanácskozásra több mint kétszázan étkeztek: a megye művelődési, oktatási intézményeinek vezető munkatársai. A tanácskozáson részt vett István József, a megyei tanács elnök- helyettese, Szabó Géza, a megyei pártbizottság osztályvezetője és Ben'kő Éva, a Népművelési Intézet igazgatója.

István József megnyitója után Póla Károly, a megyei művelődési osztály vezetője megtartotta .beszámolóját, amelynek első részében értékelte az idei esztendőiben végzett munkát, elemezte az év legsikere-sebb törekvéseit, eredményeit a közművelődési tevékenységet irányító pórt- és á'lllaimi dokumentumok tükrében. Elmondta, hogy a szőkébb anyagi lehetőségek ellenére is megyénkben több létesítmény — tájház, -klub, művelődési -ház bővítés stb. — készült el, felsorolta a jelenleg is folyamatban lévő építkezéseiket, bővítéséket, illetve a tervezés alatt á'lllló létesítményeket. Ezt követően beszélt a tartalmi munkáról és ismertette, hogy mely területeken sikerült 'idén előrelépni.

A továbbiakban Póla Károly a következő esztendő feladatairól szólt.

A megyénk 'közművelődési munkájáról és a tervekről szóló beszámolót hozzászólások követték.

a szőlőtermesztés gépsorai

A Szekszárdi MEZŐGÉP Vállalatnál az elmúlt években jelentős profiltisztítást hajtottak végre. A hagyományos gépjavítás jellegű tevékenységet felváltotta ai mezőgazdasági gépek gyártásának programja, elsősorban a szőlőmegmunkáló gépek gyártásáé.

Mintegy öt éve folyik intenzív gyártmányfejlesztés és kutatómunka, azaz a* kifejlesztett gépek, berendezések üzemi próbája.

Az eddigi eredményeket ösz- szefoglaló bemutatót tartottak a Szekszárdi Állami Gazdaságban. A Tolna megyei Tanács mezőgazdasági osztálya, a SZAG, a szekszárdi AGROKER, a (MÉM Műszaki Intézet és a Szekszárdi MEZŐGÉP szőlőtermesztő gazdaságok szakemberei részére tartott bemutatót. Az utóbbi években — a Tolna megyei szőlőtélepítési program végrehajtásaként 11 új gazdaság kapcsolódott a szőlő, illetve a bor termesztésébe új telepítésekkel. Ezekhez a- fizikai munkát 'kiváltó, helyettesítő gépek gyártólsa 'kezdődött Szekszárdon. A felhasználhatóságról, a gépek üzem- és munka biztonság átáll dr. Kovács József, a SZAG igazgatóhelyettese tartott az egésznapos bemutató nyitányaként előadást a gépeket forgalmazó AGROKER megyei központjában. Kedvező tapasztaltatokról, beszélt az igazgatóhelyettes, ugyanakkor az esetleges, általuk javasolt javításokra is adott tippeket.;

A szőlőtermesztés gépesítésének problémáiról, a gépgyártás és felhasználás lehetőségeiről, dr. Droba Béla, a MÉM osztályvezetője tartott előadást. A szőlőtermesztés és -feldolgozás gépeinek gyártásáról és a fejlesztési eredményekről a Szekszárdi MEZŐGÉP osztályvezetője, Nemes János tájékoztatta a bemutató résztvevőit

A gyakorlati bemutató az Epreskertben és Kajmádon volt,

A szekszárdi vállalat kínálata bőséges. Ajánlanak taligás elektrohidraulikus metszőberen. dezést, szüretdlőgépet, karóbe- nyomót és oszlopkiemelőt, két- nyomólapos, horizontális, programvezérlésű, automata szőlősajtót, mustelválasztó berendezést, zúzó-bogyózát, csigás lé- leválasztát. cefreszivattyút, huzalfeszítőt, zöld hajtás vágó gépet és venyigezúzót.

Hová áramlik a pénz?

'Pénzszűke. Visszafogott beruházási lehetőségek. Gyakran hallani manapság ilyen megjegyzéseket gazdaságunkról. Ezzel párhuzamosan mind többen háborognak azon, hogy a veszteséges és atöphSányös, vola'mint az alacsony 'hatékonyságú vállalatok még mindig sok tőkét 'szívnak el a költségvetésből — a fejlesztésre érdemes területek rovására.

A növekedési ütem visszaesése, a külső és belső egyensúlyi viszonyok megingása következtében mind több gazdasági szakértő keres megoldást, ad ötletet arra1, hogyan lőhetne elősegíteni meglévő pénz- és eszközvagyonunk jobb hasznosítását. Ezek sorába tartoznak például a vállalatok közötti tőkeallokációs, pénzáraim o itató s i ij a va s I a tök.

'Ezek az elképzelésék egyebek közt azt szorgalmazzák, hogy a meglévő eszközök tulajdonosi, illetve rendelkezési jogát azok gyakorolhassák, akik a leghatásosabban képesék gazdálkodni javainkkal. A javaslatok mégValősítósónak feltétele a különböző tőkék, eszközök, gépek és berendezések újraelosztása. Igen ám, de hogyan? Jelenleg ugyanis semmi sem készteti a gazdálkodó szer- vezetéket arra, hogy veszteség esetén túladjanak eszközeiken. Sőt: sokszor, függetlenül a jövedelmezőségtől, energiáikat, kapcsolataikat terjeszkedésükre használják fel. Ezzel kapcsolatban korszerűsítésre szorul az alaiphiányos és veszteséges vállalatokkal kapcsolatos gazdaságirányítási magtatartás is.

Változtatni kell azon a szemléleten, amely így vagy úgy érvelve, valamilyen indokkal' — központi pénzforrások igénybevételével - mindig kihúzza a bajba jutott vállalatokat a kátyúból. Vagy állami támogatással vagy hitelátütemezéssel, vagy más módszerrel. Holott más — a gazdasági fejlődést jobban szolgáló — megoldás is elképzelhető. Például, amennyiben egy vállalat huzamosabb ideig nem képes eleget tenni hiteltörlesztési kötelezettségének, gazdaságilag és politikailag sem feltétlenül indokolt a hitel- átütemezés. Ehelyett sok esetben ésszerűbb lenne olyan gazdálkodó szervezetéknek adni a hitelt, amelyek vállalkoznak arra, hogy a bajba jutott műhelyt, telepet, ‘üzemet, gyárat a jövőben eredményesebben működtetik. Ily módon az is kisebb gondot okozna, arnii manapság a tőkeáramlással kapcsolatban ugyancsak gyakran felvetődik, nevezetesen, hogy a jelenlegi körülmények között a vállalatok nem rendelkeznék annyi szabad forrással, hogy megvehessek az eladósodott gazdálkodó szervezetek eszközéit.

A gazdálkodóik közti pénzáramoltatós hagyományos módszere a nagyvállalaton, a trösztön belüli tőkeátcsoportosítás. Ez azonban, akárcsaik „nagyban", a népgazdaságban általában nivellálásra késztetett, ahelyett hogy differenciált volna. Gyakran azzal járt, hogy a jól gazdálkodók kárára vonták el a pénzt, a rosszul gazdálkodók javára. A tröszti központi alapok is elsösotban a jöve- délmező tagvállalatok eredményeiből táplálkoztak. Holott gazdasági fejlődésünket tekintve egészségesebb lenne a gyengén, vagy egyáltalán nem profitáló tevékenységek elsorvasztása. Kivételek persze — elsősorban társadálompoIiti'kai szempontok alapján mérlegelve - e tekintetben is akadnak. De: gazdálkodásunk sokkal, hatásosabb, eszközeink hasznosítása ésszerűbb lelhetne, ha például a tröszti elvonások alapvető változáson mennének át. A javaslatok szerint persze továbbra Is a jövedelmezőséget kellene az elvonások alapijául tekinteni, csupán az eddigi szemlélet megfordítására lenne szükség. Vagyis elsősorban a kevésbé gazdbságos tevékenységek fejlesztési alapjait kellene központosítani. Elvégre - az úgynevezett amortizációs ágon - a veszteséges szervezeteknél is képződik fejlesztési alap. Amennyiben ezeket az összegeiket központosítanák, a jelenleginél több lehetőség ’kínálkozna a nem jövedelmező tevékenységek korlátozására, illetve megszüntetésére.

(Az említett módszerek mellett más, közgazdaságilag eléggé még ki nem munkált tőkeáramoltatási javaslatok is szerepelnék a szakemberek tarsolyában. S bár az intézkedések nem jelentenek áttörést gazdaságipolitikánkban, mindenképpen hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a vállalatvezetés 'szemléletében, tevékenységében, fejlesztési és egyéb döntéseiben a jövedelmezőség kerüljön középpontba.- MOLNÁR PATRÍCIA

A

; mai gazdasági, társadalmi helyzet követelményei, In korszerűség, a termék- váltás, a gépesítés, az új technika alkalmazása, a minőség javítása megkövetelik, hogy az ember műveltebb, képzettebb legyen. Ez a megállapítás már közhelynek minősül. De közismert, hogy e „közhelyért" a vállalatok, üzemek, gyárak mégis sok-sok áldozatot vállalnak, amikor a munka melletti tanulás, szakmunkásképzés 'lehetőségét biztosítják. Ezekről a gondokról, eredményekről esett szó megyénk két gyárában.

*

Dombóváron a Csavaripari Vállalat 4. számú gyáregységében 1975 októbere - az üzembe helyezés kezdete - óta facsavarok, szegecsek és kisméretű anyacsavarok milliói készültek el. A gépék hosszú során alakul, forgácsolódik a fém, amíg végül is a késztermék elhagyja a gyárat, amely az országos szükséglet nagy részét kielégíti.

Leibing Károly üzemvezető-helyettest a gépzajtól hangos üzemcsarnok végén elhelyezett kis szobájában találjuk.- Ezek az ügyes gépek kiszolgáló személyzetet igényelnek. Olyan embereket, akik ismerik az anyag tulajdonságait, a munkafolyamatot és a gépek működtetésének módját is — kezdte a beszélgetést Leibing Károly. — Egy-egy ember hatnyolc gépet is kezel. A nyolcórás műszakban hetven- és százhúszezer darab terméket is elkészít. A gépmun'kás és gépbeállító munkája függ egymástól. A teljesítményt növelheti, de csökkentheti is. Ez az egymásrautaltság a munkaköri légkört is befolyásolja, alakítja. Gyárunk háiromszázharminc fővel üzemel, ebből fizikai dolgozó kettőszázötvenhéf. Közülük száznegyvennyolc szakmunkás. Az indulásikor huszonkét helyről jött össze a kétszázlhúsz ember. A betanításuk, képzésük azóta folyamatos.

Amíg a fémhuzalból kész termék, mondjuk facsavar lesz, három fontos fázison megy keresztül. Sajtolás útján a fej formáját alakítják ki, ezután a hor- nyolás következik, ami a csavar- húzóknak biztosít helyet, majd a menetkészítés zárja a munkafolyamatot. A hatalmds üzemcsarnokban olajos gépek hangzavarában dolgoznak idősek, fiatalok, férfiak és nők vegyesen.

Három fiatalembert szólaltattunk meg 'közülük. Amikor a beszélgetést elkezdték, a fülvédő vattacsomát tenyerükbe vették. Mindhárman azonos munkát végeznek. Ami eltérő, az csupán az, hogy különböző iskolai végzettséggel kerültek a gyárba.

Varga Tibor menetmaró gép- munkás. A húszéves fiatalember egy éve van a gyárban. Korábban kőműves szakmunkásként dolgozott.

— Naponta jártam a szekszárdi munkahelyre, de még Siófokon is dolgoztunk. A sok vidékre járás utón itthon akartam munkát találni. Most gépen dolgozom és szeretem csinálni. Családi házat építek itt Dombóváron az újtelepen. Minden szabad időmet ott töltöm, meg hivatásos gépkocsivezetői tanfolyamra is járok.

— Nem akarok továbbtanulni, nem is gondoltam rá. Ha más lehetőséget kínálnának, akkor sem mennék el. Jó itt nekem.

Nagy Imre 1977 szeptember elsején került a gyárhoz. Súroló segédmunkásnak vették fel. Az volt a feladata, hogy az olajszennyeződéstől tisztítsa, készítse elő a terméket.- Amikor szóltak, hogy próbáljam meg a gépbeállítást, megpróbáltam. Sikerült, és azóta is azt csinálom. Korábban sem volt kedvem tanulni, ma sincs. Megtalálom a számításom és ez elég.

Elmondta még, hogy karácsonykor lesz az eljegyzése és a menyasszonya férfiszabó. Ha ő kérné, hogy tanuljon, talán megpróbálná.

Udvari György gépbeállító, dombóvári lakos. A Gőgös Ignác Gimnáziumban érettségizett. Egy évig a vasútnál dolgozott, utána került a Csavaripari Vállalathoz. Szakmát szeretett volna tanulni.- A gyártást kellett figyelemmel kísérnem minőségellenőrzőként. Jobban vágytam Id a gépek 'közé. Ráadásul ott jobban is lehet keresni. Nős vágyók, a feleségem is a gyárban dolgozik. Adminisztrátor. Egy kislányunk van, a szüleimmel együtt élűink. Szakmunkás szeretnék lenni. Ehhez azonban a kötelező gyakorlati időt meg kell szerezni. Nincs szándékomban innen elmenni. Megszoktam és nehezen változtatnék.- Igen! Az a tapasztalatunk, a fluktuáció ellenére is, hogy aki négy, öt éve itt dolgozik, az már nehezebben mozdul — köszön el Leibing Károly.

H

míg az értekezletet tartó igazgatóra vártunk, a szakszervezeti bizottság titka nhelyettesével és a személyzeti vezetővel olyan dolgokról ejtettünk szót, hagy egyes szakmáik, munkakörök rangja nincs megfelelő arányban az egyes vállalatoknál, üzemeknél jelentkező fontosságával. A fizikai munkával szembeni előítéleteik, még a munkásszülők gyermekeinél is tapasztalhatók. Néha a képességék és hajlamok figyelmen kívül hagyásával juttatják gyermekeiket különböző pályákra. Az iskolai pályaválasztási tanácsadásnak is hatékonyabban kellene dolgozni a fizikai munkára nevelés érdekében. A gondok megszüntetéséhez elengedhetetlen a munkahelyi kollektívák, felnőttdol- gozák személyes példamutatása.

Katona László, a gyár igazgatója arról beszélt, hogy a vállalatoknak milyen feladataik vannak a képzéssel kapcsolatban, amit rend eletek is előírnak.- A tanulók gyakorlati oktatása csak olyan vállalatnál szervezhető meg, amelynél megvannak az eredményes szakmai képzéshez és a neveléshez szükséges feltételek.

A vállalatnál szervezett gyakorlati oktatás esetében a vállalat köteles a képzés feltételeit megteremteni és a tanulót a választott szakma előírt követelményei szerint foglalkoztatni. Ezekhez természetesen megfelelő oktatási hely kijelöléséről, felszereléséről és üzemeltetéséről is gondoskodni kell. Ugyanúgy, mint a megfelelő munkáról.

— A mi esetünkben nem indokolt a tanműhely létesítése. Az uátnpótlást a betanító jellegű tanfolyamokon, ismeretbővítő továbbképzések keretein belül oldjuk meg, ami nem kis áldozattal jár — mondta Katona László igazgató. - Amikor gyárunk fejlesztéséről, további bő- bítéséről beszélünk, akkor csupán egy önerőből megoldható, vállalaton belüli profil-átcsoportosításra gondolunk. Telepünkön ugyanis rendelkezésre áll

egy üzemi területnek is alkalmas alapanyagraktár. Ezt termelőterületté alakítva, kooperációkkal próbálkozva a termelés értéknövelésére számítunk. A dolgozók munka melletti kép- • zését, illetve továbbképzését így házon belül megoldjuk, vagy kapcsolódunk más üzem képzési formájához.

Láthattuk, hogy a dombóvári gyárban ismerik a lehetőségeket és az eddigi eredményeik megőrzését kívánják az említett fejlesztési feladatokkal együtt.

*

Amíg Dombóváron egy egyszerű, de nélkülözhetetlen termék előáll ító sáncok lehettünk tanúi, addig a BHG 'Híradástechnikai Vállalat szekszárdi gyárában bonyolult szerkezetek hagyták el a gépsorokat szemünk láttára. Nem összehasonlítás a célunk, amikor a két gyár tevékenységéről azonos időben szólunk, csupán a bemutatása, hogy a szakmunkásképzés gondja miiként jelentkezik a munka végzése közben és milyen megoldások születnék, milyen igényeket elégítenék ki megyénk két pontján.

E

amás István, a BHG Híradástechnikai Vállalat szekszárdi gyárának osztályvezetője arról a vállalati elhatározásról beszélt, ami az új tanműhely felépítését célozta. Rövid történeti visszapillantást tett a vállalat életében.

— Elődünk, Egger Béla 1874- ben megalapított egy kis műhelyt, amelyben távírógépek gyártásával elindult egy folyamat, ami ma már több mint tízezer főt foglalkoztató nagyvállalat kialakulásához vezetett. Gyártmányaink rész- és főegységeit budapesti értőbb vidéki városban lévő gyárunkban állítjuk elő. A vállalat termelésének jelentős részét a crossbar rendszerű, sokféle szolgáltatást nyújtó távbeszélőközpontok alkotják. Folyamatosan új technológiáikat vezettünk be az új termékek előállításához. Ez a szakmunkásképzésben is új módszereket, korszerű feltételeket kívánt — mondta Tamás István.

Ezek „szülték" azt a kezdeményezést, amely felhívta magára a figyelmet vállalaton 'kívül is. A gyár ugyanis az Ipari Minisztériumtól a szakmunkásképzési alapból 15 millió forintos támogatást kért. Konkrét tervekkel indokolva, és természetesen a tervhez szükséges másik 15 millió forintot biztosítva, megkapták a hozzájárulást. így az új tanműhely alapozási, építészeti terveit már ebben az évben elkezdték a tervezők kidolgozni.

— Az új tanműhely alkalmas lesz minden képzésre, a betanított munkás, a technikus, a mérnök továbbképzésére egyaránt. A helyi 505-ös szakmunkásképzővel és a Rózsa Ferenc szakközépiskolával az eddigi együttműködés alapján terveztük az elméleti oktatás feladatait is. Dolgozóinkat fel akarjuk készíteni az újabb és újabb termékek fogadására. A nyolc általános iskolát végzett fiatalkorúak betanítására is gondolunk, amit a saját tanműhelyünk segítségével meg tudunk oldani. Nehezen mozdulnak az emberek, de az egymásraépültség, az egyéni és vállalati érdek összhangja célra vezet.

A lehetőségeket meg kell teremteni, hogy éljenek vele az emberek és meg kell találni a megfelelő ösztönzőket. Ez minden vállalatnak egyformán gondot jelent. Persze akadnak jobb adottságokkal rendelkezők, amelyek ezáltal jobb módszerekkel is élhetnek.

DECSI KISS JÁNOS

Közművelődési tanácskozás Szekszárdon

Munka melletti képzés