Tolna Megyei Népújság, 1982. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-06 / 261. szám

1982. november 6. Képújság 3 Kitüntetési ünnepségek A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 65. K. Papp József átadja Király Józsefnének a Munka Érdemrend bronz fokozatát évfordulója alkalmából kitün­tetéseket adományozott pórt-, társadalmi és tömegszervezeti tisztség viselőiknek, ailct ivi st óknak, a fizikai és szellemi alkotó munkáiban élenjáró dolgozók­nak, eredményes munkájuk el­ismeréseként. A kitüntetettek egy csoport­jának Losonczi Pál, a Népköz­társaság EHinöki Tanácsának el­nöke, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja pénteken az Országház Kupolacsarnokában nyújtotta át a magas kitünteté­seket. Az ünnepségen jelen volt Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Németh Károly, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, a Politikai Bizottság tagjai és Katona Imre, az Elnö­ki Tanács titkára. Losonczi Pál ünnepi beszédé­ben egyebeik között szólt arról, hogy a nagy vilá'gtörténelmi sorsforduló fényét nem tompítja a múló idő. Az egymást követő éveik, események sodrában mind élesebben rajzolódik ki az em­beri történelem legnagyobb, 1‘egigazabb forradalmának mér­hetetlen jélentősége. — A mi népünk már a kezdet kezdetén összekötötte sorsát az Októberi Forradalommal ; a Nagy Október fiainak hatal­massá nőtt ereje tiporta el a világot tűzbe-vérbe borító fa­siszta barbárságot, hozta el népünk .szabadságát és a lehe­tőséget, hogy erős és igaz ba­rát segítségével nemzeti hagyo­mányaink szellemében alakít­hassuk ki megújult hazánk rendjét — mondotta Losonczi Pál, s az MSZMP Központi Bi­zottsága, a Népköztársaság El­nöki Tanácsa és a kormány ne­vében jókívánságait fejezte ki a munkában kiérdemelt állami kitüntetésekhez. * Tegnap reggél 8-koc kezdő­dött a megyei pártbizottságon az ünnepség, melyein K. Papp József, a megyei pártbizottság első titkára a Magyar Népköz­társaság Elnöki Tanácsa által adományozott Munka Érdem­rend-kitüntetéseket adta át' a pártmunkásoknak. Egy óra múl­va a megyei művelődési köz­pont kamaratermében tanácsi, illetve tanácsvállalati és -intéz­ményi dolgozóknak adott át ki­tüntetéseket Császár József, a megyei tanács elnöke. A „Kivá­ló Munkáért” miniszteri kitün­tetést 48-an, az OTSH elnöke álltai adományozott „Kiváló Társadalmi Munkáért” kitünte­tést 9-en kapták meg, miniszte­ri dicséretben, tízen részesültek. Fél tizenegykor kezdődött a megyei tanács vb-termében a következő ünnepség, amelyen Császár József átadta a Munka­Érdemrend-kitüntetéseket. A Szocialista Magyarorszá­gért Érdemrenddel tüntette ki az Elnöki Tanács Tolnai Feren­cet, a Tolna megyei Tanács pártbizottságának titkárát. A Munka Érdemrend arany fokozatát kapta Báli Zoltán Ál­lami-díjas, a bátaszéki Búzaka­lász Tsz nyugalmazott elnöke, dr. Gyugyi János, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának tit­kára, Kiss Sándor, a Szekszárdi Húsipari Vállalat igazgatója, dr. Posta Bekény, a Tolna me­gyei Tanács kórház-rendelőinté­zetének osztályvezető főorvosa, Schuller Sándor nyugalmazott járási hivatali titkárságvezető, a Bonyhádi városi Tanács tag­ja, Széles István, az MSZMP Du- naföldvár nagyközségi Bizottsá­gának titkára és Ulbert Ádám, a bölcskei Rákóczi Tsz elnöke. A Munka Érdemrend ezüst fo­kozata kitüntetésben részesült Balogh ,Belőné, a Tamási Járási Hivatal mb. osztályvezetője, Barsi Mihály, a Tolna • megyei Tanács VB osztályvezetője, Fol­meg János, a Tamási Állami Gazdaság 'fűrésztelepi csoport- vezetője, Fonyó Istvánná, a gyönlki Nagyiközségi Tanács böl­csődéjének vezetője, dr. Hege­dűs János, a bonyhádi Városi Tanács elnöke, Horváth Géza, a Szakszer,vezetek Tolna megyei Tanácsának titkára, Isgum Ádám, a Tolnai Gép- és Mű­szeripari Szövetkezet főkönyve­lője, Körösi Gyula, a zombai Egyesült Erővel Tsz növényter­mesztési brigádvezetője, Piegl Ferenc, a Volán 11. sz. Vállalat igazgatója, Pintér János, az MSZMP Tolnai nagyközségi Bi­zottságának titkára, Szabó Já­nos, a Tolna megyei Tanács gépkocsivezetője, Tamás Ádám, az MSZMP Tolna megyei Bi­zottságának osztályvezető-he­lyettese, Tóth György, a Duna- földvár—Bölcske és Vidéke Egye­sült Áfész rakodómunkása. A Munka Érdemrend bronz fokozatát kapta Bajnok Sándor, a bâtai November 7. Tsz. alap- szervi párttitkára, Csáky László, az MSZMP Dombóvár városi Bi­zottságának munkatársa, Csíkos Imire, a dombóvári városi mű­velődési központ és könyvtár gazdaságivezető Igazgatóhelyet­tese, Eckert Jánosáé, a tamási Széchenyi Tsz állattenyésztője, Eőri Szabó Dezső kurdi népi iparművész, Erdős Dezső, a MÁV Dombóvári Qzemfőnökség vizsgáló főkalauza, Erényi Géza, a MÁV Dombóvári üzemfőnök­ség naplózója, id. Gyufkovics János, az Alsátengelici Állami Gazdaság csoportvezetője, Ka­posi István, a szekszárdi Arany­fürt Tsz termelési főmérnöke, Ki­rály Józsefné, az MSZMP Tolna megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóságának tanára, Kretzer Jánosáé, a Bonyhádi Cipőgyár pá.rtvezetőségi titkára, Miszfai János, a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat ácsmestere, szakszervezeti főbizalmi. Puskás Ilona, a Tolna megyei .Népbolt Vállalat eladó-pénztárosa, szak­szervezeti bizalmi, Takács Mi­hály, a KISZ Tolna megyei Bi­zottsága dombon vezetőképző táborának gondnoka, Váczi Im­re, a Tolna megyei Tanácsi Ter­vező Vállalat műszaki igazgató­helyettese, népi ellenőr, Venczel Antal, a dombóvári Unió Ipari Szövetkezet asztalosa és Vörös Istvánné, a sióagárdi Sióvölgye Tsz kertészeti dolgozója. A Magyar-Szovjet Baráti Tár­saság Országos Elnöksége az MSZBT aranykoszorús jelvényé­vel tüntette iki Béres Jánost, az MSZMP Tamási Járási Bizottsá­gának politikai munkatársát, ifj. Bolvári Józsefnél, a tolnai gim­názium igazgatóját, a.z MSZ'BT- tagcsopart ügyvezető elnökét, István Józsefnét, a szekszárdi 4. sz. Általános Iskola pártaJap- szervezeti titkárát és K. Papp Józsefet, az MSZMP Tolna me­gyei Bizottságának első titkárát. A Szakszervezetek Országos Tanácsa a „Szakszervezeti Mun­káért” arany fokozatát ado­mányozta Kiss Árpádné du- naföldvári gimnáziumi tanár­nak, a nagyközségi bizottság szervezeti Munkáért" oklevelet, ketten „Kiváló Munkáért” ki­tüntetést kaptak. A megyei íKISZ-bizottságon is megemlékeztek a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom év­fordulójáról, ahol Kiss Magdol­na, a megyei KISZ-bizottság el­ső titkára adott át kitüntetése­ket. Gyermekekért Érdemérem ki­tüntetésben részesült dr. Far­kas Jenő, megyei szakfelügyelő. Úttörővezető Érdemérmet hár­main, Kiváló úttörővezető címet hátain kaptak Tolna megyéből. Kiváló munkája elismerése­képpen Ifjúságért Érdemérem kitüntetésben részesült Tancz Józsefné, a szekszárdi főiskola gyakorló iskolájának igazgatója és Haraszti Imre, a MÁV Dom­bóvári □zemfőnökségének sze­mélyzeti vezetője. KlSZ-érdemérmet kaptak ha­tan, Kiváló ifjúsági vezetők let­tek nyolcán, egy aktivista aranykoszorús KISZ-jelvényt ve­hetett át, négyen kapták meg a KISZ KB dicsérő oklevelét. * A munkásőrség megyei pa­rancsnokságán ünnepi állo­mánygyűlésen emlékeztek meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójáról. A Himnusz elhangzása után Ta­tár Lajos, megyei parancsnok köszöntötte a meghívott mun­kásőröket, vezetőket, köztük Kamarás Györgynét, a megyei pártbizottság osztályvezető­helyettesét. Az évfordulóról Kaszás Kál­mán — a megyei parancsnok­ság pártcsoportbizalmija -em­lékezett meg, utána kitünteté­seket adtak át. A Haza Szol­gálatáért Érdemérem arany fo­kozatát kapta Holmik Lajos dunaiföldvári szakaszparancsnok és Temesvári István, a megyei parancsnokság ellátó alegysé­gének munkásőre. A kitüntetés ezüst fokozatát két munkásőr,- a bronz fokozatot három mun­kásőr kapta. Az ünnep és ötvenedik szü­letésnapja alkalmából üdvözlő levélben köszöntötte a megyei parancsnok Gyuricza Imre pak­si alapító munkásőrt a munkás­mozgalomban több évtizeden át ikiféjtett tevékenységéért, és tárgyjutalommal ismerte el írni nkásságát. Munkásőr emlékjelvényt öt, különböző területen dolgozó gazdasági vezető kapott, a munkásőrséget segítő munkája elismeréséként. Megyei parancsnoki dicsére­tet - a hivatásos és a társa­dalmi állományiból — heten, pénzjutalmat tizenhármán kap­tak. Az ünnepséget követő foga­dáson a megyei pártbizottság nevében Kamarás Györgyné kö­szöntötte a kitüntetett munkás­őröket, gazdasági vezetőket. ünnepi megemlékezést tar­tottak a megyei tűzoltóparancs- nakságon is, majd kitüntetések átadására került sor. A Haza Szolgálatáért Érdemérem bronz fokozatát kapta Újvári József önkéntes tűzoltó százados, a Tolnai Tűzoltóegyesület pa­rancsnoka. A Tűzbiztonsági Érem arany fokozatát Krausz István önkéntes tűzoltó száza­dos, Brunn János, a gyöfkönyi Szabadság Tsz elnöke és Varga János, a Dalmandi Állami Gaz­daság termelési igazgató- helyettese, az ezüst fokozatot Holmár József, a „Földvár" Gu­miipari Szövetkezet elnöke, va­lamint Hum Ferenc, a Paksi Járási Hivatal főelőadója vette át. Több önkéntes tűzoltó ka­pott 40, illetve 30 éves szolgá­lata után ezüst- vagy bronz- koszorús szolgálati érmet. volt titkárának, négyen „Szak A megyei tanácsnál rendezett ünnepségen a kitüntetettek ne­vében dr. Hegedűs János mond köszönetét HÍRRE Az ünnep igazi napja ugyancsak holnap lesz, de nem is kellett különösebben körülnéz­ni a megyeszékhelyen, városainkban és közsé­geinkben ahhoz, hogy az ember észrevegye a készülődést. Bizonyos mértékig ennék jegyében telt el a hét, ami nemcsak a házfalakra egyre több helyen felkerülő dekorációk és zászlók jó­voltából volt érzékelhető, hanem különböző avatóünnepségek hírei, meg a kitüntetések ré­vén is. Megyénkben éppen tegnapelőtt adhat­tunk Ihírt egy sajátos névadó ünnepségről, olyanról, melyhez hasonlóan még öreg újság­írók is ritkán vesznek részt. A Dunával kapcso­latban táplált pozitív érzelmeit nemcsak nevé­ben jelző Dunaföldvár község inevét vette fel a magyar néphadsereg egyik hadihajója. Akik jelen voltak, ennek éppúgy örülhettek, mint magának a helyszíninek. Sok Duna menti te­lepülés van az országban, de Dunaföldvár fel­tétlenül azok élvonalába tartozik, ahol lakos­ság és tanács egyaránt megkülönböztetett gon­dot fordít a 'partvonal kiépítésére és szépíté­sére. Tagiadhatatalan sikerrel. A „Hétről hétre, hírről hírre" gyűjtőcímmel megjelenő összeállításaink szerzője mindig csak egy a sok tízezer olvasó közül és teljesen ízlésére, érdeklődési körére van bízva, hogy e visszapillantás keretében mit tart említésre ér­demesnek az elmúlt napokban megjelent hír­adások közül. E sorok írójának egyebek közt az emberi vonatkozások maradtak meg emlé­kezetében. Udvariasság Pályáját, szakmáját mindenki elkezdte vala­hogyan. Amennyire kideríteni sikerült, a kez­désre vonatkozó emlékek korántsem minden­kinél egybehangzóan kellemesek. Avatott pszi­chológusok bizonyára meg tudnák mondani, hogy az első munkahelyen történt fogadtatás mennyire befolyásolja a pályakezdők későbbi ambícióját, szakmájuk iránti vonzalmát. A ré­giek okoskodhatnak úgy is, hogy legegysze­rűbb a kezdőt bedobni a mélyvízbe, az élet­ösztön majd csak hozzásegíti, hogy .kikecme­regjen valahogy. Vagy ha nem, hát belefullad, úgyis jön helyette más. Az sem teljesen isme­retlen módszer, hogy azonnal teljes értékű munkát várnak el attól, akiinek friss diplomá­ján, szakmuinikásoklevelén talán még meg sem száradt az aláíróik tintája. Lapunkban teljesen ellentétes példáról, pél­dákról olvashattunk. Fiatal agrárszakembere­ket fogadott a megyei tanács elnöke. Aki nem volt jelen, az iis sejtheti, hogy ez az udvarias- sági gesztus nem akármilyen hatást kelthetett az érintettekre. Túl a mezőgazdaság, nálunk ismert módon magas színvonalának ecseteilé- sén, a megyei tanács elnöke hangsúlyozta azt az igényt, hogy a pályakezdőnek „részt kell venniük a közéletben, a települések kulturális, társadalmi életében, a társadalmi munka szer­vezésében”. Felesleges lenne erre bárkinek le- gyinteni és azt mondania, 'hagy van az agrár- szakembereknek dolguk a munkahelyükön épp elég. Egyrészt igaz, hogy „a községek zömé­ben valamilyen módon csaknem minden ember kötődik a mezőgazdasági üzemekhez". Más­részt igaz, hogy valaki egy faluban mindaddig csak munkahelyet láthat és többé-kevésbé lel­ki vándormadárnak számít, amíg maga is nem igyekszik helyhez kötődésének szálait a lehető legiszorosabbra szőni. A fiatal agrárszakembereket tanácskozásuk során az egyik legeredményesebben dolgozó állami gazdaság, a Dalmandi A. G. Állami­díjas Igazgatója, Vas István is tájékoztatta. A gazdaság bejárása során szemléletes példáját láthatták annak, hogy a sok évtizedes jó mun­ka milyen eredményeket hozhat. A fiatalok fo­gadása, tanácskozása — amit ugyan valószínű­leg felesleges volt suta névbetű-röviditéseinket szaporítva 'FAT-nők elkeresztelni — remélhető­leg meghozza gyümölcsét, bizonyítva azit a cseppet sem új tételt, mely szerint az udvarias­ság a legolcsóbb beruházás. A véletlen úgy (hozta, hogy erre a héten még egy példa akadt. Az olvasók valószínűleg em­lékeznek arra a felvételünkre, mely egy mam- mutagyart tartó asszonyt mutatott be. Ez is ku­riózum, de tudomásunk szerint a figyelmesség­nek az a foka, melyet a megyei múzeum szak­emberei tanúsítottak, nem kevésbé az. Vissza- vitték a leletet feltalálása színhelyére (ahol mellékesen szólva egyáltalán nem valószerűt­len, hogy még más hasonlókat rejt az agyag), megmutatva azt restaurálása után azoknak a minden tiszteletet megérdemlő téglagyárilak­nak, akik nemcsak megtalálták, hanem vigyáz­tak is rá. Sajnos nem egy ellenpéldáról tudunk a megyében is. Jó lenne a jó mozgósító ere­jében hinni. Export iRádió, televízió, sajtó egyre sűrűbben hang­súlyozza a magyar népgazdaság export-orien­táltságát. Az egyelőre világszerte még sokkol inkább nehezedő, semmint javuló gazdasági viszonyok között hazánknak létfontosságú a külkereskedelem pozitív mérlege. Nem tudni, hogy ki, mennyire veszi észre, de az export egy része tulajdonképpen nap-nap után itt zajlik a szemühk előtt. Országút jóinkon (rendszeresen találkozhatunk háznyi kamionokkal, külföldiek­kel és (belföldiekkel egyaránt. Arról is olvas­hatunk - legutóbb például Algériával kapcso­latban -, hogy olykor komplett gyárberendezé­seket exportálunk. Természetesen nem Tolna megyéből, ahon­nan ezt csakugyan bajos lenne elvárni. Annál önvendetesebb az a (híradás, mely a bonyhádi Mezőgépről és arról szólt, hogy ez az üzem, mely még a m,i méreteink közt se számit köze­pesnél nagyobbnak, a nyugatnémet Agita és Kongo—Wolf cégekkel lépett kapcsolatba. Utóbbinak légikalapácstartó dobozokat szállít majd, melyről a laikus ugyan szeretné tudni, hogy micsoda, de amely jövőre egy 15 ezer darabos megrendelés révén 30 százalékkal nö­veli majd a gyáregység exportját. 'Exportképes cikkeket produkál azonban a mezőgazdaság is. Ilyen Tamásiból a méhpem- pő és az lesz rövidesen a lestyáinnal ízesített sajt is. Ez utóbbi híradás után járva a helyszí­nen megtudtuk, hogy az engedélyezési eljárgs lefolytatása után a 80 dolgozót foglalkoztató üzem készen áll az új termék gyártására. Sze­mélyes ügy: aiz újságíró sajtkedvelő, tehát iga­zán nincs oka arra, hogy ne lelkesedjen. Kereskedők Sajtgyártás Tamásiban, egyelőre lestyán nélkül Verseny közben a kereskedők A fiataloknak nemcsak a szokásos teljes ol­dalt szenteltük az elmúlt héten, hanem más híradásokban is foglalkoztunk velük. Ilyen volt a megyei versenyükről kedden adott fényképes hír. Az olvasok egy része persze minden bízony- nyal kaján és azt mondja, hogy szép-szép az ilyen vetélkedés, de az se lenne rossz, ha foly­tatását minden bevásárlásakor láthatná, ta­pasztalhatná a boltokban. Kétségtelenül így igaz, de azért hiba lenne a 11 csapatba tö­mörült kereskedők jószándékát alábecsülni. Szi­gorúan bizalmasan, egymás közt azt sem árt elismernünk, hogy a boltbéli kifogások okát egyáltalán nem mindig csak a meghajszolt, el­fáradt kereskedőkben és pénztárosokban kell keresni. Aligha valószínű, hogy bármikor sor kerül ilyesmire, de azért némi famtáriaerőltetéssel a fiatal (meglettebb és öreg) vásárlók nemes versengését is el tudnánk képzelni. A kereskedelem tulajdonképpen aprómunka, a pultnál dekáikban, legfeljebb kilókban zaj­lik. (Raktári árumozgatásnál ipersze már nem!) Az aprómunka hasznát azonban az élet se­melyik területén se szabad lebecsülni. Érdekes híradást olvashattunk például azzal kapcsolat­ban iis, högy a szőlőtermesztésben milyen szép eredményeket hozott a kisparcellás művelési mód. Vagyis az egyéni szorgalom, kezdemé­nyező készség fokozott nem ki-, hanem felhasz­nálása. Egyén és köz üdvére és gyarapodására egy­aránt. ORDAS IVÁN Fotó: Czakó Sándor.

Next

/
Thumbnails
Contents