Tolna Megyei Népújság, 1982. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-30 / 281. szám

A NÉPÚJSÁG 1982. november 30. Moziban A rock-király emlékére Jelenet a filmből TV-NAPLÓ Szeméttúra Sóstón Utoljára két esztendeje jártam Nyíregyházán, amikor a MÁV és a saját redakcióm jóvoltából körbecsavarogtam az országot. A Nyírség fővárosa a helyieknek bizonyára kedves, de a távol­ból jöttét semmilyen maradandó benyomással nem üti szivén. Nem számítva természetesen a Sóstót, ami páratlanul szép. Ez Így persze közhely, hiszen minden ami szép, egyszeriben pá­ratlan is. Tény, hogy a Sóstó - fnelyért már Krúdy is teljes joggal rajongott - nagy idegenforgalmi érték, a sóstói erdő pedig megóvásra érdemes természeti kincs. Sokaknak ez eszükbe se jut, másoknak annál inkább. A Telesport múlt pénteki (csak) húszperces Természetbarát című műsora erre csattanós bizonyítékkal szolgált. Az ottani termé­szetbarát-szövetség, valószínűleg a szükségtől rákénvszerítve, de kellően nem értékelhető ötletességgel, a legtávolabbi vé­gekről is ide invitálta az erdő-, mező- és országjáró diákokat. Szemetet szedni. Szereztek kél teherautót és ezekkel a riport­beli megszólalásukig 10 köbméter szemetet szállítottak el. A szemét egy részét lehet „másodlagos nyersanyagnak" is ne­vezni, elsődlegesen azonban turisták tevékenysége révén került oda. Elképesztő összetételben. A fiatalok nemcsak flakonokat, leieszacskót, dobozokat, olajos rongyot találtak, hanem autó- alkatrészeket \és egy rekamiét is. Nos, a nyíregyházi példát érdemes lenne követni. Kiránduló- helyeken szintúgy, mint nagyobb településeinken. Természete­sen egyáltalán nemcsak diákok bevonásával. Manapság úgyis népszerű a sci-fi. A legbonyolultabb meseszövésű, nem létező galaktikákban játszódó ilyen regénnyel vetekedne az a pilla­nat, ha egyszer össznépi társadalmi munkával egész Szek- szárd söpörné önmagát... Aztán süraösen lefényképeznénk, filmeznénk a végered­ményt, mert fél napnál tovább úgyse tartana... O. I. Hangverseny A Pécsi Filharmonikus Zenekar koncertje Ha illő volna ekképp évődni, Elwis Presleyre 1977. augusz­tus 16-án holtan találtak mem- phisbeli villáijának fürdőszobá­jában. Halálát — amelyet szív­roham okozott — még iközzé sem tették, máris szólt az egyetlen éjszaka alatt megkomponált dal, az J remember Elvis Presley Danny Mirror előadásában. Ez a szám is — hasonlóan a szám­talan Elvis-dálhoz — rövid időn belül eljutott a világ minden tájára, s nyilván megihozita a várt dollárokat. Most pedig, a világhírű éne­kes halálának ötödik évfordu­lójára elkészült — és ugyancsak mérhetetlen utat járt és jár be - a róla szóló film, és valószí­nűleg ez is ontja a millióikat. Az Író- és rendezőpáros, Mal­colm Leo és Andrew Solt, egyet­len szóval minősítve, korrekt fil­met csinált a mindössze negy­venkét esztendősen elhunyt bál­ványról, a sókak által ismert és imádott Elvis Presleyröl. Hiteles dokumentumok alapján, számos Elvis-f ilim felihasználásával és négy — a különböző életkorú Cí­vist megszemélyesítő — színész közreműködésével igyekeztek le- pergetmi azt a rövid életutat, amely nagyrészt egybefonódott a rock and rall-löl. S mindezt sikerült úgy tenniük, hogy a né­zőkből „kiűzték'' a nagy énekest degradáló számtalan legendát, esetenként rosszízű mendemon­dát. Az alkotók erényéként je­gyezhető fel még oz, hogy egyetlen kép erejéig sem men­tek bele az olcsó legendák ki- magyarázásába, hanem doku- mentumszerűen pergették az eseményeket a szórakoztatóipar királyáról. Láthattuk a visszahú­zódó „mamokedvencét", akit édesanyja rajongással ajnáro- zott, ami érthető is, mert Elvis ikertestvére nyomban születése után meghalt. Aztán a kronoló­giát szigorúan követve jöttek az iskolás évék, az első munka­hely, az első hanglemez, a rob­banó siker és a rock and roll diadalra vitele szerte a világ­ban. Aztán következett a nem­zeti propaganda szempontjából is zseniálisnak bizonyult bevo­nulás, majd leszerelés, az édes­anya elvesztése, az önkéntes visszavonulás, a nősülés, 'kislá­nyának születése és a válás... Elvis Presley énekesi pályafu­tását fémjelző adatok helyett tőt megtett annak érdekében, hogy a cári hadigépezet a le­hető legtovább kösse le a né­meteket. Eközben azonban nyi­tott szemmel járt és tökéletesen tisztában voit a cári hatalom elkövetkezendő bukásával, sőt, azzal is, hoqy erre tökéletesen rászolgált. Bármelyik hivatásos toliforgatónak becsületére váltó arcképeket fest munkájában a gyenge cárról, az idegbeteg cárnéról, a korrupt, maguk ér­dekeit hajszoló hivatalnokok­ról és a katonák százezreit ha­lálba hajszoló hadvezetés kép­viselőiről. Saját osztálykorlá.tait azonban természetesen nem lépheti át. Izig-vérig udvari em. ber, a parasztságról kevés, a munkásosztályról még kevesebb sejtelme van. Lenin, számára a ,,maximalisták" vezetője és „a Svájcba emigrált anarchista”. Műve mégis forrásértékű és sok jóslata később bevált. így pél­dául az is, hogy Oroszországban el kell következnie az akkor ■képtelenségnek tartott „regio­nális autonómiák" idejének. Akit érdekel Raszputyin sötét alakja,, márpedig sokakat érde­kéi, az Paléologue jóvoltából bőséges adalékokkal gazdagít­hatja ilyetén ismereteit. Ormos Máriának a kötetet záró elemző tanulmánya a fran­cia diplomata hazánkkal kap­csolatos, Trianonnal ellentétes nézeteire is fényt derít. O. I. ként szabálytalan, műfajilag meg nem határozható könyv. Érdekesnek érdekes, mert vala­milyen okból a társadalom pe­remére szorult fiatalok körképe kivárt lenni. Izgalmas művészi féiádat lenne ennék a világnak az ábrázolása, ha a könyv va­lóban bemutatná, miért, ho­gyan kerültek „kívülre" ezek a fiatalok, miért utasítják el, vagy miért nem ismerik fel és el a társadalom értékrendjét. Ebből viszont alig mutat valamit a szerző, a négy szereplő közül csak az egyik utal haloványan engedtessék meg néhány szub­jektív mondat. Magam is rajon­gója voltaim a rock-királynak, s ma is szívesen teszek föl leme­zei közül. S azt íbiszem, a mozi­nézők közül is sokan vannak így, akik 'között megtalálhatóak vol­tak a nagymama- és az Elvis- korúak, valamint a 10—12 év kö­rüli gyermekek is ... Akik a fil­met némán nézték, legfeljebb néha nem tudtak ellenállni az ütemes dobolásnak, amellyel a kitűnő számokat „kísérték”. S valljuk meg, hogy az Elvis-szá- mok minősítése a irmai napig is minimum kitűnő! Ennek nem a nosztalgia, 'hanem a jó zene a magyarázata. arra, hogy deklarált értékeink nem mindig érvényesülnek a társadalmi gyakorlatban. De őt is inkább a nemi élet érdekli, illetve még az se. Pedig a négy portré, vagy ahogy a szerző nevezi, élettör­ténet- rekonstrukció, valódi kör­kép lehetne a társadalom pe­remére szorult fiatalokról. Ber­ta állami qondozott, Tibor eíme- beteg, Juli zsidó származású 'kádergyerék, Józsi pedig ci­gány. A jelenségek, amelyekre figyelmeztetni akar a szerző, valóban léteznek, hiszen negy­venezer állami gondozott sorsa nem lehet közömbös egy tár­sadalom számára, a cigányok 'hátrányos helyzete létezik, ve­zető beosztású emberek gyere­kei is kerülhetnek válsághely­zetbe. Az elmebetegeknek sem könnyű a sorsuk semmilyen tár- sádalomban, bár nálunk kór­házi ellátást és táppénzt leg­alább kapnak. Kétségtelen, hogy vannak kábítószerélvezők és szexuális problémák. Vannak iszonyatos sorsú emberek, akár azt is elhiszem, hogy a szerző egy szót sem talált ki, minden igaz, ami ebben a könyvben megjelent. így ahogy írja, szó szerint megtörtént a valóság­ban. Éppen csak a művészi hi­telesség, az „igaz” hiányzik a sok valódi probléma közül. A jóból is megárt a sok - mond­hatnánk ezekre a portrékra. Csak példaképpen: az egyik hős, Józsi nem elég hogy sze­gény, tanulatlan, cigány, rá­adásul a férfiasságával is bajok vannak. Igaz, nem ká'bitózik, „csak” iszik, ezzel szemben idegibeteg és jehovista. Persze, a többiek sem adják alább a teljes anyági, morális, emberi, lelki, ideológiai, sőt, a kábító­szer miatt a fizikai csődnél. Folyton folyvást vergődnek, még az ágyban is, sőt, hogy a könyv 'izgalmasabb legyen, csak ott igázán. Azt írja a „fülszöveg", hogy a szerző sóját életérzéseiről, világképéről is vall. Hát nem tudom: ha ugyanis azonosak lennének hőseivel az életérzé­sei és a világképe, aligha írna verset, regényt, szociográfiát. Az őt bemutató néhány sorból 'kiderül, hogy csavargásra, ká­bítószerre kevés ideje juthatott, mert legalább 17 évet iskolába járt. Később sem munkakerülő volt, mint hősei, hanem Móricz Zsigmond-ösztönd íjös. IHAROSI IBOLYA Rádió Tünékeny alma 'Rádiójáték Arany Jánosról — olvashattuk a rádióújságban, mintegy 'megmagyarázva a cím mögött rejlő tartalmat. Persze, ez sem volt egész pontos meg­határozás, hisz Arany életének egy kis részével, tulajdonkép­pen egy döntés előkészítésével és a döntéshozatal vívódó per­ceivel ismertetett meg Balogh László rádiójátéka. A nagykőrösi látogatók — Csengery Antal, Gyulai Pál és Szász Károly — azért zarándo­koltok el az idős költőóriáshoz, hogy visszahívják Pestre, az iro­dalmi életbe. Arany János ek­kor már túl van sok mindenen. Megírta a „pársu'hanc" törté­netét, a Toldiit, elvesztette köl- tőbarátják, Petőfit, a szabad­ságharc gyönyörű, lelkesítő ese­ményeit is már csók az emlé­kezés őrzi, és ebben a csalódott, kiábrándult, szomorú időszak­ban a Gyulaitól kapott Kapcsos könyv lapjai i's csak lassan, ne­hezen telnék. A költőóriás in­kább csak irodalomeilimélefíi kérdésékkel foglalkozik. A látogatók új munkára, a Tokfi-tnilógia befejezésére, új, nagy művök megírására buzdít­ják. És hívják, várják vissza az irodalmi életbe, mint később ki­derült, a Kisfaludy Társaság élére. Az alapos felkészültségű, im­ponáló tárgyi tudású irodai om- történész félkészültségével vá­gott neki Balogih László a rá­diójáték megírásának. Talán épp ezért tűnt úgy, mintha a mű el­ső része amolyan irodalomtör­téneti ismeretterjesztés lenne. Nem voltak benne igazi indula­tok, nem volt játék, dráma, csak a megszemélyesített — egy­kor élt — irodalom történeti ala­kok mondták el azokat a gon­dolátokat, amelyeket a szerző szájukba adott. Tulajdonképpen mondhatták is. Elképzelhető, hogy akkori irodalmi életünk re prezentá msa i ta láílkozásukkor ilyen, irodalomelméleti, esztéti­kai kérdésekről beszélgettek, vi­tatkoztak. Csak éppen emberivé akkor vált a rádiójáték, amikor Arany bemutatta új balladáját — a Walesi bordókat —, mint óangol balJadafordítást. Arany persze otthon volt annyira Osszi­án nyelvében, hogy prezentálja az „eredeti" angol szöveget is, olyannyira tökéletesen, hagy a kritikusfejedelmet, Gyulait is megtévesztette. Dicsérte is Arany nyelvi leleményét, a for­dítás tökéletességét, míg a tur­pisság lei nem derült. Ezek a részek — no és Arany—Mensáros gyönyörű éneke, ahogy előadta a művet Benkő Dániel gitár­kíséretével, a rádiójáték legem- lékezetes'eibb, legszebb percei voltak. Miként a 'befejezés is, ami kulcsot adott a nézőnek a rádiójáték címéhez és lehetősé­get a szerzőnek, hogy Arany gondolatait, verselméleti, eszté­tikai fejtegetéseit a rádió hul­lámhosszán újra felelevenítse.- Tamási — A hivatás megváltása — ez lehet célja a pódiumra egye­dül kiálló művésznek. A mások által megfogalmazott valóság­ból kiemelve az általa is meg- éltet, az önmaga sorsával ha­sonlót vagy azonosat adja to­vább. Ezek a kiemelések, válo­gatósok szubjektív összeállítá­sokban válnak önálló alkotá­sokká. Az ember nem lehet minden­kivel széniben ugyanaz. Ügy váltogatjuk viselkedésünket, ahógy a 'különféle“ kapcsolata­ink megszabják. Ez ösztöneink ellen való vétek. Azért mégis adódnak találkozások olyanok­kal, akik előtt többé-kevésbé megmutathatjuk igazi arcunkat. Érdeklődésünkről, vágyainkról beszélhetünk és rassz tulajdon­ságainkat rs bevailhdtjuk. Néha összehozhat a sors olyanokkal, akikkel teljes, vagy majdnem akkor, a mostani divatra asszo­ciálva, mintegy nosztolgiomuzsi- kának is nevezhetnénk azt a két művet (Marosszéki táncok, Ga- lántai táncok), amelyek a Páva­variációkkal együtt a 'Pécsi Fil­harmonikus Zenekar november 22-i estjének műsorát adták. Mindhárom darab a század­előn keletkezett. A Marosszéki táncdk az ősi imagyor dallamvi­lágból merít; eredetileg zongo­raműnek készült, Toscanini ta­nácsára dolgozta át Kodály ze- zekorra. ('Bemutatóját maga Toscanini vezényelte New York­ban, 1930 tavaszán.) A Galántai táncok hasonló, ám bizonyos tekintetben mégis más varázsú világba visz. Né­mileg szubjektivebb ez a közeg : Kodály gyermékévöünek, gyer­mekévei színterének a képei elevenednek megi előttünk me­sebeli finomsággal, táncokba rejteztetett szemérmetes diszkré­cióval. (E mű szintén a harmin­cas években, 1933-ban szólalt meg először, Budapesten.) A páva-motívum (Fölszállott a páva; alcímén: Zenekari válto­zatok egy népdal felett) gon­dolati 'kőiét illetően tudjuk, már rég túlmutat Ady és Kodály ne­vén, művein: Szimbálurnértékűvé vált minden megjelenésében. Az amszterdami Concertgebouw felkérésére írott darob megje­lenítő, megidéző ereje oly nagy­teljes összhangba kerülhetünk. Nagy Attila elébe megy az olyan találkozásoknak, ahol megmutathatja pályája, élete igazi arcát. A 'Kazinczy- és két­szeres Jászai-díjas színművész irodalmi válogatásában a bol­dogságban fogant, majd ö pó- lyctrabságba öltöztetett gyermek­kort idézi. Ebből a „Lóci-világ- ból” juttat műsora a földi érzés, a szerelem csúcsára. Abba a végtelenbe, dhöl az emberi test és lélek egyaránt újjászületik. Aztán a mindennapi munkában formálódik egyik ember okossá, a másik ostoba álmodévá. A jó vagy gonosz, az egyedüllét, vagy a .másS'k ember keresése adhat az ember életének sajátos értelmet. Ezek a gondolátok kapnak han­got Nagy Attila hitvallásában. A XX. századi magyar versek, naplójegyzetek közben felhang­nak mutatkozott, hogy bemuta­tója (1939) után röviddel már fel is került a Horthy-irendszer feketelistájára. A fenti három alkotás nyil­vánvalóan a Kadály-év kapcsán került egy műsorba. Kiváltképp a Páva-variációkra érvényes, de elmondhatjuk bármelyikről, hogy nem 'könnyűek technikailag : a cizellált, mozgalmas faktúra mögött kényes, próbára tevő buktatóik rejtőznék ! Ebben a tekintetben volt leg­inkább érzékelhető a pécsiek egyenletes, folyamatos fejlődése: szembetűnő a zenekar muzikali­tásának fokozatos elmélyülése, a zenekari hangzás érése — s mindez imponáló technikai tu­dással, kollektív intélligenciával párosul. (Ami a hangzásképet szegényíti, mint például a fakó hanlgszín, beszéltünk már róla, az alól menti őket a színpad nem e oélákat segítő akuszti­kája . . .) Kodálynak, tudjuk, szeretett tartózkodási helye volt Pécs. E város zenekari muzsikusai — Breitner Tamás kitűnő vezetésé­vel, a Galántai táncok finálé­ját megújiázva — méltó főhaj- tássaLadóztak a mór-mór szin­tén legendáriummá, nemzeti szimbólummá magasodó zene­szerző emlékének. zó zenei betétek — Walla Ervin (gitár) és Hernádi Ákos (zongo­ra) aiózatta'1, tehetséggel elő­adott száimai — oldják egy-egy gondolatsor fárasztónak tűnő voltát. Végezetül Juhász Ferenc sorait adja közre, hogy a lélek nagy hite nélkül, vágyak nél­kül, a szenvedést tűrve nem le­het élni. „A szabadság a leg­több, amit adhat önmagának az emberiség !” Szabadnak kell lennünk a munkánkban, barátságunkban, szerelmünkben, gondolkodás sunkban. A puszta létezés nem méltó az emberhez. „Élni az em­bernek kevés." Erről szól Nagy Attila pódiumról pódiumra jár­va a csúcson levő tehetség meggyőző erejével, fgy történt ez legutóbb a szekszárdi elő­adásán is. DECSI KISS JANOS Az ember pletyka iránti haj­landóságának is része lehet ab­ban, hogy mindig érdeklődéssel olvassuk a nagy történelmi ese­mények szemtanúinak feljegy­zéseit az általuk átéltekről. Ezek o feljegyzések nagyon gyakran hemzisginek a cseppet sem épületes részletektől. így az utókor olvasójának, aki nem ritkán a kérdéses események szenvedő részese, átélője volt, módja van eltöprengeni azon, hogy sorsának és népek sorsá­nak irányításában nemegyszer milyen kisszerű csirkefogók kap­tak szerepet, krimibe vagy gics. cses ponyvaregénybe illő körül­mények között. Maurice Paléologue, a Fran­cia Köztársaság utolsó nagykö­vete II. Miklós cár birodalmá­ban szemtanú volt a javából. Méghozzá az „istentől rendelt" autokrata uralkodó személye iránt elfogult szemtanú. Ugyan­akkor azonban éles szemű meg­figyelő, pompás stiliszta, akinek legfeljebb csők utólag kellett átfésülnie naplóját — ha erre egyáltalán szüksége volt —, hogy pompás olvasmányélmény­ben részesítsen bennünket. Pa­léologue naplója 60 éve jelent meg, az Európa Könyvkiadó most ebből jelentetett meg az „Emlékezések” sorozatban egy közel 26 íves válogatóst „A cá­rok Oroszországa az első világ­háború alatt” címmelj A nagykövet munkaköre sze­rint hazája érdekeinek képvise. Géczi János: Vadnarancsok A könyv mór pult alól elfo­gyott, csendben, hírverés nélkül is elkapkodták. Van aki azt mondja, hogy a társadalom- bírálata miatt. Másaknak a szex miatt ajánlották. Már azt is mondták erről a könyvről, hogy a csövesek bibliája lett. Az utóbbi lenne a legszebb, 'bár könyvéket kapkodnának egymás kezéből a csövesek! A Vadnarancsok talán még tanul­ságos is lenne a számúikra. Mindebből annak kellene kö­vetkeznie, hogy jó, izgalmas, művészi alkotás ez az egyéb­V, HORVÁTH Könyvek A cárok Oroszországa lője volt, így minden tőle telhe­DOBAI TAMAS Pódium ér Élni az embernek kevés

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents