Tolna Megyei Népújság, 1982. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-30 / 281. szám

AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXII. évfolyam, 281. szám. ÁRA: 1,40 Ft 1982. november 30., kedd. Mai számunkból TANAKODÁS A TŐZSDÉN (2. old.) EGY TSZ TfZ PARTNERE (3. old.) BIOMASSZA (3. old.) A PÉCSI FILHARMONIKUS ZENEKAR KONCERTJE (4. old.) DÖNTETLEN A LISTAVEZETŐ VOLÁN ELLEN (5. old.) A közgondolkodás szabályozórendszere A doktornőt kissé furcsának tartják, némelyekben még egy kis gyanakvás is él vele szemben. Mert köztudott róla, hogy soha, senkitől sem fogad el hálapénzt. Ugyanakkor: még gépkocsija sincs; kerékpáron járja, a körzetét Rokon­szenves ez a magatartás, mégsem szeretném a doktornőt különleges példaképül állítani. Ismerek ugyanis sok olyan jó orvost, erkölcsileg feddhetetlen, tisztességes embert, akik elfogadják a hálapénzt és autón járnak a betegeikhez. Ügy gondolom, az orvosok esetében is az a legcélraveze­tőbb, ha elsősorban fő tevékenységük, tehát gyógyító mun­kájuk alapján ítéljük meg őket Az említett doktornő gyógyító munkájáról még senkitől sem hallottam rossz véleményt. Mégis, miért tartják fur­csának? Miért nem bíznak benne ugyanúgy, mint a hála­pénzt természetesnek tartó és autón járó kollégáiban? Mondhatja valaki: lám, idejutottunk! Olyan anyagias lett a világ, hogy már az a gyanús, ha valaki nem fut a pénz után..' Valóban így lenne? Mondhotni más, ugyancsak különös­nek tűnő példát. A nagyüzem egyik jónevű, többszörösen kitüntetett szocialista brigádjából néhányon kiváltak, vál­lalkozókként társuláist alapítottak: a gyár egyik termelő be­rendezésén egy fontos exportcikkből még egyszer annyit termelnek, mint azelőtt brigádtagakként, „rendesen”. Ter­mészetesen a jövedelműik is megduplázódott. Mindenekelőtt: a dolog gazdasági haszna, célszerűsége vitathatatlan, és minden tekintetben szabályos. Különböző jelentésekben, ér­tékelésekben jó példaként emlegetik, így tartja az üzem párttitikára is, mégis feltette a kérdést: „Szeressük" ezeket az embereket, vagy sem? Kísérletképpen nekiszegeztem a párttitkár kérdését isme­rőseimnek, gazdasági vezetőknek, pártmunkásoknak, újság­íróknak. A IegáItalánosíthatóbb válasz az volt, hogy „bo­nyolult dolog ez...” Volt, aki így fejtette iki ezt a bonyo­lultságot: „Attól függ, honnan nézzük. Ha a termelés olda­láról, akkor föltétlenül szeretni kell óikét, hiszen szaktudá­sokkal, felkészültségükkéli szorgalmúkkal fontos Cikk ter­melését növelték. De ha emberi oldalát nézzük, bizony nem szép, hogy jövedelmező „maszek” vállalkozásért fel­adták a szocialista brigádtagságot”.' Ez a megítélés — első hollósra bármennyire élfogadható- nak tűnik is — jobban meggondolva hasonlít a bölcs kádi ítéletére, aki mindenkit egyformán ki akar elégíteni dönté­sével. A valóságban ugyanis nem kezelhető külön szempont­ként annak vizsgálata', hogyan felelnek meg az emberek a szocialista etikai normáiknak, s megint más szempontként az, hogyan termélinek, dolgoznak, s részesülnek a munká­júk után a termelt javakból. A doktornő körüli vélemények, vagy a szocialista brigád- tagból kisvállalkozóvá lett munkások megítélése előtt jus­son eszünkbe a marxizmus egynémely megállapítása, köz­tük az ismert alaptétel: az emberek nem a társadalomtól elszigetelten, valamilyen isteni sugallatra — vagy marxista morál prédikációkra — hallgatva haladnak a „lelki öntöké- letesedés” útján. Az egyén akkor és attól válik emberré, ahogyan és amilyen mértékben elfogadja-befogadja a tár­sadalomban kialakult általános értékeket és cselekvésmin­tákat A társadalmi viszonyok, amélyekbe béleszülettünk, s amelyök folytonos változásban, átalakulóban vannak körü­löttünk, e viszonyok sokfélesége határozza meg az ember személyes életjegyeit Konkréten és ma, nemcsak a doktornő és a vállalkozó brigádtagok különleges eseteit vizsgálva: az anyagi javak termelésének szabályozása, az olyan nagy horderejű gaz­dasági intézkedéssorozat, amelynek most tanúi, részesei va­gyunk, szükségszerűen hatással van az élet minden szfé­rájára. Mindarra, amelyek elengedhetetlen eszközei annak, hogy az egyének társadalmi lénnyé váljanak. Tehát a gaz­daságon kívüli intézményrendszerekre ugyanúgy, mint a tár­sadalmi szabályokra', viselkedési normákra, értékítéletekre — majd végeredményként a közgondolkodásra. És itt már fordíthatunk is a kérdésen, amely tárgyunk vizsgálati anya­ga. Már nem is annak a boncolgatása a legfontosabb, ki mit tort a doktornőről, vagy a „kiugrott" szocialista brigád­tagokról. Fontosabb enpél annak vizsgálata, kellően ismerjük-e a szóban forgó gazdasági intézkedéssorozat ilyen hatásait. Mert hiszen a marxizmus leszűkített, dogmatikus felfogása lenne, politikai tévedésekhez, a történelmileg kialakult egyensúlyok megbomlásához vezetne, ha akár a legkisebb részterületen is — figyelmen kívül hagynánk azokat a ha­tásokat, amelyek az anyagi javák újratermelésének szabá­lyozása közben keletkeznek. Ezért van ma olyan nagy hang­súly a politizáláson, a szellemi élet, a nevelő, a felvilágo­sító munka fontosságán. A demokratikus közélet fejleszté­sén. ^ Most ugyanis olyan, eddig a szocializmus eszméjéhez adekváit módon kötődő szimbólumrendszer újraértékeléséről is szó van, amelynek alkotó elemei: az anyagi javakhoz va­ló viszony, a szocialista verseny, a magántulajdon „tűrhető" mértéke, a munkáihoz való jog társadalmi garantálása, vál­lalkozó s-kockázat-érdekvédelem összefüggésrendszere. A történelmi átmenetek soha nem fejezhetők ki egyetlen dátummal. Inkább jellemzi e folyamatokat az az állapot, amikor sok dolog már nem egészen azonos korábbi önma­gával, de még nem is egészen más. Az egyén társadalmi lényként megítéléséhez szükséges értékek és cselekvésmin­ták is mozgásban vanmok. Mit, mikor és mihez mérjünk? Megkönnyíti a dolgunkat, ha a társadalmi mozgásoknak a szabályozórendszerét is jól ismerjük. Ez a feltétéle, hogy ne szoruljunk a bölcs kódi ól igazságaira, tudatformálás helyett a ráolvasásra, s ne kelljen hagyatkoznunk a ,Jelki önitíökéletesedés” spontaneitására sem. T. VARGA JÓZSEF Kitüntetések a műszaki egyetem jubileuma alkalmából IA Budapesti Műszaki Egye­tem fennállásának 200. évfordu­lója alkalmából hétfőn az Ipari MiniSztériurriban ünnepséget tartottak, amelyen az egyetem 15 tanárát a Kiváló Munkáért kitüntetésben részesítették. A kitüntetéseket Méhes Laljos, ipari miniszter adta át. Köszön­tőjében .hangsúlyozta : Az ipar­iban dolgozó műszaki értelmi­ség derékhadát d Budapesti Műszáki Egyetemen képzett mérnökök adják. Az iparválla­latoknál, intézeteknél dolgozó 30 ezer okleveles mérnök két­harmada a jubiláló intézmény­ben Szerzett oklevelet. A mű­szaki egyetem - nagyon helye­sen — a jövő feladataira készí­ti fel a fiatal mérnököket, akik később ö munkahelyükön ‘gyak­ran korszerűtlen technikával, technológiával találkoznak. Az Az Olász Kommunista Párt nyilvánosságra hozta a közpon­ti bizottság és az ellenőrző bi­zottság legutóbbi ülésén elfo­gadott dokumentumot, amely az 1983. március 2—6. között tartandó XVI. pártkongresszus vitáinak alapját 'képezi. , ellentmondás feloldására, a képzés és a foglalkoztatás kö­zötti összhá ng Imegteremtésére az iparnak és az oktatásnak kö­zösen kell a megoldást megta­lálnia. Kötelességünk és felada­tunk az is — mondotta a- mi­niszter -, hogy a meglévő anyágl-szellemi bázist a lehető legerediményesébben hasznosít­suk, de ez ma még nem .min­denütt történik így. Törekvésün­ket igazolja, hogy kapcsola­taink nemcsak az oktatás terü­letére korlátozódnák. Az Ipari Miniszteri um műszaki fejlesztési alapjából több mint 50 millió forintot biztosít a Budapesti Műszaki Egyetem különböző tanszékein folyó — az ipar szá­mára fontos — kutatások elvég­zésére. E feladatokból több mint 40 százalék az energia­A dokumentum alapvető je­lentőségűnek ítéli a demokra­tikus alternatíva megvalósulá­sát, olyán kormány megalakí­tását, amely a baloldal és a demokratikus tömegek egyetér­tése alapján jönne létre. Meg­termelés, valamint a mikro­processzor-rendszer kutatátoát- fejlesztését szolgálja. Azt kér­jük az egyetem óktatői karától, hogy személyiségükkel, szakmai felkészültségükkel a továbbiak­ban is segítsék elő az ipar előtt álló feladatok megoldását. Kü­lönösen fontosnak tartjuk a központi fejlesztési programok, a petrolkémia, a számítástech­nika, a gyógyszer, növényvédő szer és intermed iergyártós, az elektronikai alkatrészek és részegységek gyártó sfej lesztésé- nek megvalósításához szükséges mérnökök képzését. Olyan szak­emberéket várunk, akik alkotó­képességükkel, az újra, a kor­szerű ismeretekre való érzékeny­ségükkel, kreativitásukkal előse­gítik e programjaink teljesítését — mondotta befejezésül Méhes Lajos. erősíti, hogy 1975 óta Olasz­ország számos nagyvárosálban, tartományában már megvaló­sult d baloldal és a többi de­mokratikus erő egysége, így életképes lenne egy egységkor­mány is. Elutazott a nicaraguai külügyminiszter Hétfőn elutazott hazánkból Miguel d’Escoto Brockmdn, a Nicaraguái Köztársaság kül­ügyminisztere, aki Púja Frigyes külügyminiszter meghívására hivatalos, baráti látogatáson tartózkodott Magyarországon. A nicaraguai diplomácia veze­tőjét és kíséretét a Ferihegyi re­pülőtéren Púja Frigyes búcsúz­tatta. Jelen völf Éva Conrado Flores, Nicaragua budapesti nagykövete is. Irak-lrán Összecsapások Szakadatlan harcok jegyében telt el a hét vége az lira'ki- Sráni határvonal 'mentén. A leg- hevesébb Összecsapásokat mindkét fél a délnyugati front­ról jelentette, ahol november elején az iráni csapótok kisebb iraki területet vontak ellenőrzé­sük alá. Egy vasárnapi bagdadi hadi­jelentés szerint iraki erők :Mi- szon tartományban aznap haj­nalban gyalogsági és helikop- tertámadást Intézték az iráni ál­lások ellen. Az OKP kongresszusi dokumentuma Tamási, Széchenyi Tsz Tehenek kötőfék, vakaró és vasvilla nélkül Jó néhányon kétkedve fogad­ták a vezetőség intézkedését a múlt év elején, amikor a téesz kőművesei szétverték Medgytes- pusztán az egykori uradalmi is­tálló jászlait, a négyszög alakú istállórendszer „udvari" oldalán megtoldottak a tetőt; vajon milyen lesz és egyáltalán jó lesz-e az új? A kétkedők közé tartozott Petráik Ferenc fakor­mányos is, aki kereken harminc éve lépett be a téeszibe és azóta egyfolytában szan/aismorhatéle- pen dolgozik. — Méghagy nem lesznek meg­kötve a tehenek? összevissza bóklászhatnak? Mi sül ki ebből? — morgolódtunk egymás közt — mondja. — De ma már meggyő­ződhettünk orról, hogy így a jobb. Kevesébb a fizikai mun­ka, sőt, a nehéz munka teljesen megszűnt, és több a tej. Kovács Tivadarral, a tamási Széchenyi Tsz elnökével járjuk a telepet. — Egy Veszprém megyei téesz- nél láttuk ezt a módszert, onnét hoztuk. Az elletőbokszókat a Komáromi Állami Gazdaságtól „másoltuk le”. Több mint egy év tapasztalata mutatja, hogy kezdeményezésünk bevált. Ami új: a píhenőhelyiségben, a tulajdonképpeni istállóban al­moznak oz állatok alá, heten­ként kétszer, egy NDK-ból im­portált trágyaszóróból kialakított géppel terítik az almot. A meg­lévő, „telített” rétegre. Az alom hétről hétre vastagszik, féléven­ként géppel takarítják ki. Az etetőtérben bines alom, itt be­tonpadló van. Előtte „végigfut" az etetőváilyú, amit pillanatok olatt tölt meg a TAK—7. kiosz- tókocsi takarmánnyal. Az etető­teret naponta tolóletpos traktor­ral tisztítják meg a trágyától. Ami föltűnő: 'nem érezni is­tállószagot. A tehenek tiszták, mintha valamennyi frissen vol­na vakarva. iPedig itt Ismeretlen a vdkaró. A „titok nyitja” az, amlit az elnök mond: Szabadon mozog az óllat, így még vélet­lenül sem fékszilk ' a trágyába. Megkeresi és megtalálja a szá­raz almot, itt sem az istállóban, sem az etetóbokszfoan nincs megkötve a tehén. Az állomány négy csoportra van osztva. Külön „bandában” a húszl teresek, a tizenöt- és a tíz! teresek, majd az apasztot­tak. „Teljesítményüknek1' megfe­lelően kapják a takarmányt. Feihajtóút vezet az elletőhöz, egy másik a fejő házhoz, a tehe­nek másfelé -nem is tudnák menni, mint amerre a korláttal kerített út vezet. Négyszáaas létszámmá van ki­alakítva a lelep, jelenleg há­romszáz tehenet tartónak itt és van száz-százhúsz borjú. Az ál­lomány feltöltése folyamatban van. Megvalósították a teljes gé­pesítést, így a ikötőféken és a vakarán kívül a vasviflára sincs szükség. Legalábbis folyamato­san nincs, hiszen a takarmányt gép osztja 'ki, a trágyát gép tá­volítja el. Es ami a leglényege­sebb: nemcsak a nehéz fizikai munka szűnt meg, hanem emel­kedett a hozam is, és nőtt az élőmunka hatékonysága. Ha­gyományos tartásmódnál ez a telep — az éjjeliőrtől a telep­vezetőig — harminckét főnyi lét­számot igényéit, most tizenkilen­cen vonnak. A pihenő, ahol hetenként kétszer terítenek friss almot A takarmánykiosztó kocsi pillanat alatt megtölti a jászlat ■mn Petrik Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents