Tolna Megyei Népújság, 1982. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-25 / 277. szám

1982. november 25. NÉPÚJSÁG 5 Mit ielent? Most ennek az oldalnak beve- kójának, akár mint bejárójának. De úgy is „magyarázhajuk” a dolgot, nek A magyarnyel. értelmerő srótárák,"tárgy! eg/fog a- h°9ï rai'ielen' a ,áros e9Y'691' «emélynek, s mit egy csoportnak, egy lom, egy munkafolyamat jelentését taglaljuk. Oldalösszeállításunk- kollektívának, akár mindannyionknak, akik itt lakunk, vagy akiknek ban azt kutattuk, hogy kinek mit jelent Szekszárd? Akár úgy, mint la- valamilyen kapcsolatuk van a kadarka városával. „Tízezer bejárét képviselek A megyeszékhely ipartelepének egy része Arttus Antal, a szekszárdi vá­rosi pártbizottság titkára, más­ként fogalmazva a város egyik vezetője. Tőle három minőségé­ben várjuk a választ, hogy neki — a megyeszékhelyen dolgozó­nak, a Faddról bejárónak és városi vezetőnek — mit jelent Szekszárd. — Tizenkét éve dolgozom, eb­ből nyolcadik éve Szekszárdon. Magától értetődik, hogy egyre több szállal kötődöm a megye- székhelyhez. Egyaránt jó! érzem magamat szülőfalumban, Fad- don és Szekszárdon, ahova a munkám köt. Egyébként tizen­négy éves koromtól — másfél év megszakítással - vagyok „uta­zó" busszal, gépkocsival. Meg­jegyzem, sokan nem tudják ró­lam, hogy „bejáró" vagyok. Akik viszont tudják, gyakran ramkérdeznek, hogy miért nem költözünk be a városba. — Tényleg, .miért? — Tízezer bejárót „képvise­lek”. Érthetik válaszomat vicce­sen is. De komolyan mondom, nem árt, ha a vezetők között van bejáró, aki napról napra átéli és átérzi a bejárás prob­lémáit. Őszintén, én egyszerre vagyok szekszárdi és faddi. Sze­retem a várost - összes har­móniájával és fejlesztési gond­jával együtt. Lelkesen támoga­tom az újat, boldog vagyok egy-egy létesítmény elkészülte­kor. Szívesen gyönyörködöm a szépülő városközpontban. — Elérkeztünk beszélgetésünk­nek ahhoz a pontjához, amikor azt már a közéleti személyiség folytatja. — így van. Hiszen számtalan adat és szigorú szóm bizonyít­ja, hogy az utóbbi években mi­vel és mennyivel gazdagodott megyeszékhelyünk. A város ug­rásszerű fejlődése a 60-as évek közepétől, a nagyarányú iparo­sítással kezdődött. Az elmúlt húsz év alatt a város lakónépes­sége másfélszeresére (36 000 fő), az iparban foglalkoztatot­taik száma négyszeresére emel­kedett. A nappali népesség öt­venezer fölött van. Csak felso­rolásképpen említem, hogy a jelenlegi tervidőszakban közel két és félszeresére növekszik az ílptari üzemek által előállított termékek értéke. — És ütemesen gyarapodnak a lakások is. — A város fejlődését az ipar­fejlesztési és a lakásépítési le­hetőségek határozták és hatá­rozzák meg De a város gyors fejlődését „árnyékok” is kísé­rik. 1970-80. között a város né­pessége — némi ingadozással — évente ezer fővel növekedett, így a lakás igénylőik száma évről évre nőtt. Ezt a nagyará­nyú lakásépítés is csak mérsé­kelni tudta. Az elmúlt tizenöt éviben valamint ebben az ötéves tervben több mint nyolcezer la­kás épült, illetve épül a me­gyeszékhelyen. — Kérem, hogy szóljon né­hány szót a tervekről. — A legtöbbeket érdeklőről tennék említést. A közelmúltban döntés született arról, hogy az országos földgázhálózat fejlesz­tése keretén belül Szekszárdot is bekötik a földgázellátásba. 'Ez alapvetően új lehetőségeket teremt a lakások és egyéb köz- intézmények fűtésének megol­dásában; de új elemeket, meg­oldási módokat hozhat a város további építésében is. Egy „tüke szekszárdi” — Mit jelent önnek, hogy „tö­ke szekszárdi ?” — Például magomat! A vá­ros imíndén rezdülése érint. Ve­le váltam felnőtté, itt nőttem fel és öregedtem meg. Itt gyö­kereztem és a gyökér itt ért meg tőkévé, vagy tűkévé, ahogyan (mondják —válaszolta Czliky Pál, amikor a Béla téren találkoz­tunk. A volt megyeháza fehér osz­lopai előtt feltett kérdésre a válasz fél évszázad történelmét « idézhetné. E helyen azonban' csak arra van lehetőség, hogy egy-egy képet felvillantsunk a tegnapiból, összevetve a mával egy olyan ember segítségével, aki tősgyökeres szekszárdinak vallja magát, illetve az is. — Nagyon szeretem ezt a vá­rost. Eleink ugyancsak jól kivá­lasztották ezt a SZÖG-et, amit a Duna és Sárvíz mocsarai itt be-ZAR-tak. A régi Szekszárd szinte eltűnt. A Béla tér fölötti utcák — Bartina, Babits, Kálvin tér — őriznék még valamint de teljesen megfiatalodott, meg­újult a város. Én elemi iskolá­ba ide jártam a templom mel­lé - mutat a lebontott iskola helyére.- Ez volt a központ. Itt volt a piac. A gimnázium épülete volt az utolsó ház, ott kezdődött a vásártér. Azok a régi vásá­rok .. . nagy eseményék voltak a város életében. Az árusok ut­cákat alakítva, énekelve kínál­ták portékáikat. Mi gyerekek ivóvizet vittünk nékik, amiért pár fillért kaptunk. A mostani Tarfsay lakótelepnél meg szák­kal, füzérrel lehetett halászni. Az már a vízivilág volt. Az Arany János utcában, a gimnázium mögött pedig halászok háza volt.- Almos volt valóban a vá­ros?- Lehet, de aludni sosem hagyták. Mindig történt valami ami fölverte álmából. Most nem olyan eseményekre gondolok, ami országunk vagy Európa esetében is rossz emlékként maradt meg. Olyan hagyomá­nyai váltak a városnak, olyan ceremóniákkal, ami valamiféle pezsgést jelentett. Az énekka­rok, olvasókörök, zenekarok munkáját őszinte érdeklődés kí­sérte. Ma olyan érzésem van, hogy a kulturális szolgáltatások, Oz infromáoióáradat, mintha közömbössé tenné az embere­kéi. — Nyugdíjas éveiben télen so­kat sétál a városban az új lakó­telepekre, nyarán, tavasszal a szőlőhegyi kiskertben dolgozik. Milyennek látja a mai Szekszár­dot?- Én nem a gyerekkoromból őrzött képet oktatom hasonlíta­ni. Nem is lehet. Az elmúlt har- iminc évben százszor annyit fej­lődött a megyeszékhely, mint az azelőtti évszázadők alatt. Lehe­tőségem volt utazni. A szomszé­dos országokon túl Koreába is eljutottam. Az ott látottak alap­ján mérem a változást. És büsz­kén vallóim magam „tüke szek­szárdinak”. Négyezer színházbérlet Cgy város arculatát befolyá­solja, hogy milyen művelődési és szórakozási lehetőségeket kínál. Nem soroljuk fel azokat az intézményéket, amelyekben là-ki megtalálhatja az önmaga számára legcsábítóbb progra­mokat, illetve ahol kellemesen tölthet szabad óráiból. A leg­nagyobb ilyen intézmény a Ba­bits Mihály Megyei Művelődési 'Központ, ahol a rendszeresen működő klubokon és más fog­lalkozásokon kívül színházi elő­adásokat, hangversenyeket, és a könnyűműfaj számtalan ága­iban tartanak rendezvényeket. Pék Jánosáé, a műsor- és propagandaosztály vezetője so­rolja a számokat, amelyek ar­ról „beszélnek”, hogy a műve­lődés, a szórakozás terén mit is jelent a művelődési központ a Szekszárdon lakóknak, illetve a bejáróknak. Sókan járnak szín- hári előadásokra, s közülük is többen a bérlettülajdonosok. Ők több mint négyezren van­nak, s közülük hétszázan vidé­kiék. Pontosan 166 a tolnai bér­letesek száma, Zombáról rend­szeresen két autóbusz hozza a Színházlátogatókat a megye- székhelyre, de sokan jönnek Mözsről, Várdombról, Bátaszék- ről, Báláról, Decsröl, de néhá­nyon Biikácsróf, Dunaszent- györgyről, Gyönkről, Mórágyról, Nagymányokról ... és folytat­hatnánk a sort. De ugyancsak sokan járnak hangversenyre is Szekszárdira. A gyerekélőadá­sok is látogatottak, sőt telt há­zasak. A kfe nézők harminc szá­zalékát vidékiek teszik ki. Di­csekvésre méltó számok tanús­kodnak az ifjúsági rendezvé­nyek sikeréről, valamint a köny- nyű, zenés műfajú előadások lá­togatottságáról is. Október közepétől „üzemel” a művelődési központ társalgó­ja, amelyet - sajnos - még többen nem ismernek, így pil­lanatnyilag gond van a kihasz­náltsága .körül. De amennyiben — és bizonyos, hogy így lesz - megismerik, meg is kedvelik. Ugyanis a társalgó kitűnő idő­töltés« lehetőségekkel szolgál a bejáróknak, akik járművük in­dulása előtti holt időt kellemes környezetben zenehallgatással, olvasással, filmnézéssel tölthe­tik. A szekszárdi munkahelyre be­járó dolgozók ezrei közül Genczlér Erzsébet csupán egy. A húszéves adminisztrátor he­tedük esztendeje tesz meg na­ponta közel hetven kilométert otthona és munkahelye között. Az utazással eltöltött időt se­hova nem llehet számítani. A felmerülő költségek 80 százalé­kát a vállalat ugyan megtéríti, de így is százasokba kerül ha­vonta a bérlet. A tömegközle­kedés évszakonként jelentkező gondja fáradtságot, türelmetlen­séget, elégedetlenséget szül. — Műszerész szerettem volna lenni. Szüleim lebeszéltek. Akkor Murgán éltünk, most Hőgyészen. Gyors- és gépíróiskolába ke­rültem, Szekszárdra. Ide jártam és járok azóta is tanulni, illetve dolgozni. Diákkoromban na­gyon tetszett. Murga után egye. nesen nagyvárosnak tűnt. A gyors- és gépíróískolások közül a végzős diákokat megke­resik a munkahelyek, és lehető­séget kínálnak alkalmazásukra. Genczier Erzsébetnek a húsipari vállalat ajánlata tetszett meg és el is fogadta, öt évig dolgo­zott ott, amikor az ÉDOSZ Tol­na megyei Bizottságának egyik vezetője megkereste és jobb le­hetőségeket biztosítva kikérte munkahelyéről. Másfél hónapja dolgozik itt, az új helyén. Úgy tűnik, ezzel is meghosszabbítot­ta „ingázósorsát”. — Milyennek látja Szekszár­dot? Jelent-e valami mást is munkahelyén kívül? — A városból szinte csak azt a részt ismerem, ahol naponta a munkahelyemig érek. A ba­rátnőim azért idekötnek. Velük járok szórakozni. Diszkóba leg­inkább. Mozi vagy színházi elő­adás esetén a barátnőmnél kell aludnom, mert az utolsó autó­busz fél 8Jkor elmegy, amikor az előadás még javában tart. Kosarazni is jártam, akkor pe­dig az edzésekről kellett előbb elmenni. Szekszárd számomra a munkát és a barátokat jelenti. — Egy idegennek mit mutat­na meg a városból? — 'Talán a múzeummal kez­deném, Igaz, hogy ott én is csak egyszer jártam. Aztán „hegyre" virfném fel, hogy lássák a pa­norámát. Tulajdonképpen ma­gamnak is akkor mutatnám meg igazán™ — majd kis tűnődés után hozzáteszi: — A bejárók kétlakisága annyit is jelent, hogy se ide nem tartozunk igazán, se a lakóhelyünkhöz. Szekszórd megyeszékhely. So- kan Jakunk itt, ugyanakkor so­kaknak ad napközben munka- lehetőséget, azaz sokam utaz­nak naponta a megyeszékhely­re. És nemcsak dolgozni, hanem tanulni: általános, és közép-, sőt a zeneiskolába, a főiskolá­ra, nyelvtanfolyamra vagy autót vezetni. 'És ugyancsak többem érkeznek esténként a városba a szórakozás, illetve a kulturáló- dás igényével.1 Szóval kinek a lakhelyet, ki­nek pedig a napközbeni elfog­laltságot jelenti a város. Ho­gyan viszonyulunk hozzá? Sze­retjük, nem szeretjük? Ragasz­kodunk hozzá vagy nem? Úgy gondolom, hogy mindkét kér­désre igen a válasz, legfeljebb nem valljuk be gyakorta, mint a tartózkodó kedves. Sőt! Szidjuk, szapuljuk, meg összeszemetel­jük, letörjük féltett virágait, kri­tizáljuk, megszóljuk... De őszin­tén! Azért szeretjük és féltjük is. '*■ És szidjuk? Hát persze. Úgy, mint anya a gyermekét. Mert próbáljon csak meg idegen rosszat mondani rája. Védel­mezzük és megvédjük, magya­rázzuk „bizonyítványát”, akár a magunkét. Próbáljuk csak mérni a vá­roshoz fűződő érzelmeinket. Gondoljunk csak kirándulása­inkra! Hogy a kilométerek tá­volságából milyen érzés is meg­hallani nevét? Vagy az Esti kró­nika milyen örömöt okoz, ha említi Szekszárdot? Milyen láz­ba jövünk, ha városunk futball­csapata nyer, s hogy keserít el a vesztés, s miként büszkélke­dünk, ha városunkból elszárma­zott híres személyiség sikereiről hallunk? Majdnem hetven esztendővel ezelőtt írta Babits Mhály ezeket a sorokat Szeksrárdról : Korán fekvő, korán kelő: fehér fal és piros tető zöld fák és zöld zsalu. Az akkori „kis város: nagy falu"-t nem áll szándékomban összevetni mai méreteivel, hiszen azóta sokait fejlődött. Inkább tűnődjünk azon, hogy milyen benne élni. Hajlamosak va­gyunk a kérdésre gondolkodás nélkül rávágni, hogy „pocsék!’. Aztán továbbgondoljuk a témát, s rájövünk arra a nagy igaz­ságra, hogy mindenütt lehet jól és okosan élni. De ez magunkon is múlik: egyebek között azon, hogy lakóhelyünk „kínálatait" és lehetőségeit hogyan fogad­juk, miként élünk azokkal, sőt, nagyban befolyásolja közérze­tünket, hogy milyen mikrokör- nyezetet alakítottunk ki magunk körül Főiskolások Jelent valamit a megyeszék­helynek a főiskola? - teszik fel sokan a közel sem költői kér­dést, de fordítsunk a gondola­ton ! Vajon a kadarka vá rosa jelent-e vonzerőt a kollégista főiskolásnak, akinek mintegy másfél éve második otthonává vált a város? A feleletre Bren­ner Judit másodéves hallgató vá lia fikázott. — Lakóhelyem, Iregszemcse nincs a város közelségében, de középiskolás éveimet Bonyhá- don töltöttem és akavarva-aka- ratlanul is ismerkedtem Szek- szárddal, mivel különböző prog­ramok ürügyén, vagy éppen vá­sárlás kapcsán gyakran jöttünk a megyeszékhelyre. Persze, iga­zi barátságot akkor kötöttem, amikor — tavaly — a főiskolára kerültem. Mint ahogy a többi kisvárosnak, ennek is megvan a maga Sajátos hangulata. — Éspedig? — Roppant módon tetszik, ahogyan a régi és az új megfér egymás mellett, vagy a városias és falusias életforma együttes jelenléte. Szóval - bármennyire is közhely, amit mondok — sze­retem ezt a várost, ezért mara­dok itt rendszerint a hétvégeken is. Meggyőződésem, hogy a kü­lönböző kulturális lehetőségek­kel — melyeket Szekszárd nyújt nekünk — elégedettek lehetünk. Más kérdés, hogy mennyire élünk vele. Az oldalt Írták: V. Horváth Mária, Bálint György és Decsi Kiss János A fotókat Czakó Sándor és Gottvald Károly készítette Tovább épülnek a lakások a „Béri Baloghban" Szidjuk, de szeretjük Érkeznek az ingázók A bejáró

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents