Tolna Megyei Népújság, 1982. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-21 / 274. szám

©Képújság 1982. november 21. Sportműsor Kosárlabda. NB II: Soproni PAC—Dombóvári VMSE 10 óra. Kézilabda: A Szekszárdi Szö­vetkezet női, a Dombóvári Kesz­tyű fárfícsapata folytatja Fo­nyódon szereplését az országos 'ifjúsági bajnokság területi elő­döntőjén. LABDARÚGÁS NB II: Tapolcai B a uxit bá­nyász—Szekszárdi Dózsa 13 óra­kor. Területi bajnokság: Bony­hád—Siklós 13, Mázaszászvár— IKisdorog 13, Mohács—Paks 13, Dombóvá r—Kaposvári Rákóczi 13 óra. Megyebajnokság: Dunaföíd- , vár—Bonyhádi Pannónia (Far­kas), Tengélic—Dombóvári Va­sas (Varga), TÁÉV SK-lreg- szemese (Niki), Nagydorog- Fadd (Köő), Tamási—Ozora (Al­bert), Bátaszék-JAparhant '(Dob­ra), Koasola—Nagymányok (Sza­bó), Tevel-Simontornya (So­mogy megyei hármas). Kezdési idő egységesen 13 óra. Körzeti bajnokság: Attala— Závod (Roz'smán) 13 óra. „Főpróba” Az NSZK-beli Marpingen városá­ban találkozott a magyar és a nyu­gatnémet női kézilabda-válogatott, s 22:19 (8:9) arányban Csík János csa­pata bizonyult jobbnak. A világbaj­noki főpróbának is beillő találkozón a magyar együttes legjobb dobói Gódorné (7), György (5) és Angyal (4) voltak, a másik oldalon Jönson és Stelberg (5—5), valamint Bock (3) voltba legeredményesebb. Sípszó előtt NB II Tapolcai Bauxitbányász- Szekszárdi Dózsa: 13 óra. V: Szabó B. Teszíer Vendel : - Re­mélem, hogy a vasárnapi győ­zelem visszaadta a csapat ön­bizalmát és idegenben is min­den játékos úgy fog küzdeni, mint a legutóbbi 'hazai mérkő­zésen. A tapolcaiak három he­te nem nyertek, ezért biztos, bogy mindent elkövetnek a győ­zelem érdekében. ‘Ennek tuda­tában igen nehéz 90 percre számítok; de bízom benne, hogy meg tudunk felélni a követel- m'ényeknék. — Pólyák - Szabó, Tapaszti, vagy Bonnyai, Pairs, Somodi - Kniesz, Márkus, Adorján - Me­gyeri, Lák:i, Tóth vagy Magyar. Kispddosok : Kresz, Suba. TERÜLETI BAJNOKSÁG Bonyhádi MSC-Siklós: 13 óra. V: Laskai. fertőszögi Bé­la: - Az elmúlt heti kisdorogi győzelemmel teljesítettük idei ' pontszerzési tervünket. így szá­munkra a záróforduló tétje az, hogy megőrizzük hat hete tar­tó veretlenségünket. Ellenfe­lünk a bajnokság megnyerésé­nek egyik esélyese. Biztos vé­delemmel rendelkezik, szerve­zett, jó csapat. Óvatosnak kell lennünk, mert könnyen meglep­hetnek bennünket. Győzni sze­retnénk, de a döntetlen is si­ker.- Mucska - László, Kovács, 'Horváth, Nagy - Szőcs, Sebes­tyén, Stercz - Pfeiffer, Orosz, Bulla. Kispadosok: Keszler, öm- böl'i, Izsák, Papp, Kajári. Mázaszászvári Bányász-Kis- dorogi MEDOSZ: 13 ára. V: Po- lecsák. Losonczi István: - A Bonyhádi MSC elleni lelkes já­ték folytatását várjuk a csa­pattól. Reméljük, hogy a bal- szerencsés sorozatnak Máza- szászváron végeszakad. — Stölkler - •Éppel, Klein, Páli, Nagy - Balázs, Ódor, Fábián — Kiss II., Hosnyánszky, Kubis. Kispadosok: Kiss I., Pap, Berning, Szajkó. Mohács-Véménd TE-Paksi SE: 13 órai V: dr. Csapó. Ba­gó Béla: - A mérkőzés egyér­telmű esélyese a mohácsi együt­tes. Ha azonban csapatunk a Komló ás az Enying ellen nyúj­tott játékát meg tudja ismétel­ni, akkor bízom az egyik pont megszerzésében. Blatt és Lam­bert szerdán könnyebb sérülést szenvedett az MNK-mérkőzésen. — Németh - Dinnyés, Blatt, Garamvölgyi, Pesti - Bencsik, Lambert, Szabó - Kovács, 'Por- ga, Somodi. Kispadosok: Vö­rös, Débreczehi, Sipos, Saadi. Dombóvári VMSE-Kaoosvári Rákóczi: 13 óra. V: Kulcsár. Szabó László: — Ha játékosaink a szerdai MNK-mérkőzés 120 percének fáradalmait kipihenik és ezúttal is olyan lelkesen 'ját­szanak, mint az NB II-es Siófok ellen, akkor győzelemmel zár­hatjuk az őszi évadot. — Foki - Ács, Kurdi, Lakos, Farkas — Heímeczi, Herbst, Ko­vács - Iván, Hosszú, Landek. 'Kispadosok: Vuics, Gyuradino- vics, Francz, Tóth-'Bagi, Nik- !házy. Sportpályaépítési akció Lezárult a SZOT által 1982- re meghirdetett társadalmi sportpályaépítési akció, melybe 134 üzem, vállalat, intézmény kapcsolódott be. 43 ezer em­ber több mint egymillió óra társadalmi munkát fordított a 'sportlétesítmények építésére. A tömegtestnevelés és tömeg­sporthálózat 338 új létesítmény- nyel bővült. A létesítmények becsült értéke — a társadalmi munkával és az általa mobili­zált anyagi eszközökkel együtt - 142 millió forintot tesz ki. A SZOT testnevelési és sportosz­tálya értékelte az akcióban részt vevő közösségek munká­ját, s közülük — a kiírt pályá­zati szempontok alapján - 39 munkahelyet és szakmunkáskép­ző intézetet egymillió forint ju­talomban részesített. Kosárlabda NB I Szünet után „tarolt” a Spartacus Bp. Spartacus—Szekszárdi Dó­zsa 87-60 (41-34). Szekszárd, 100 néző. V.: Weidinger, Faidt. Bp. Spartacus: Kranjecz (18), Petrik (11), G. Hideg (13), Geílérné (28), Bozsérné (11). Csere: Ta­lán (6). Edző: Bild Katalin. Szekszárd: Harsanyi (8), Pártos (3), Gábris (6), Varga (8), Rát- vay (21). Csere: Szabó É. (12), Pékk (2), Gyurcsák ■(-). Edző: Varieties István. Büntetőből Pet­rik szerzett vezetést a vendégek­nek, ezt 'Harsányli még az első percbep kiegyenlítette. A 2. perc végén viszont már 9-2-re elhúzott a bajnokcsapat, de az­tán megtorpant és a dózsások- nak sikerült a felzárkózás 9-8- ra. A szövetkezetiek egész pá-, lyán letómadtaik, a 7. percben 18-10-es állásnál Vertetics edző időt kért, Pártost Szabó Éva vál­totta fel. A 10. percben négy pontra ledolgozta hátrányát a Dózsa, sőt a következő percben Rátvay révén 20-20-ra egyenlí­tett is. Elég volt azonban egy pillanatnyi rövidzárlat, néhány eladott labda, s máris hatpon­tos vezetés birtokába jutott a fővárosi gárda. A szekszárdiak ekkor másodszor is időt kértek. Nem játszott (gazán kirobbanó formában a bajnokcsapat, de a hazaiak minden hibáját ko­sárral „büntették”. A 18. perc végén 10 pontra nőtt a „Szpari” előnye, ekkor a hazaiak Pártost visszacserélték. Szünetben a nézők egy része hazaindult, mondván: talán a televíziós focimeccs több' él­ménnyel szolgál. Akik maradtak, bizakodtak, hisz a bajnok ellen hétpontos hátrány ... A második félidő Szabó Éva kosarával in­dult, kétperces kapkodó mezőny­játék után, de a válasz sem vá­ratott sakálig magára: 43-36. Az 5. perctől - 49-40 - aztán egy­értelművé vált a vendégcsapat fölénye. Rátvay külön őrzőt ka­pott Bozsérné személyében, aki egy idényre elegendő szabály­talanságot vétett - miközben a síp inéma maradt. Keményen, harcosan küzdött a Spartacus é's fokozatosan „padlóra küldte” ellenfelét. A félidő derekán 63-42, a 15. percben pedig 73-53-as mérkőzésá l last regiszt­rált az eredményjelző. Teljesen szétesett a lila-fehérek csapat­egysége, sóik volt az eladott labda, a pontatlan bejátszás. Előbb egy fővárosi játékos, majd Pártos pontozódott 'ki. Fölényes Spartacus-győzelem. Rátvay (a labdával) bizonyult a Dózsa legeredményesebb pontszerzőjének Nagy a lépéshátrányunk Kézilabdasportunkról Túljutottak csapataink a kézi - labda-osztályozón az NB ll-be jutásért. Szereplésük ismert: a Dunaföldvári Szövetkezeti SE férfi-, valamint a Mözsi Tsz SE nőii csapata magasabb osztály, ba jutott, ugyanakkor ez nem sikerült a Simontornyai BTC-ne'k. Az utóbbi csapatról feltétlen el kell mondani, hogy — bár pon­tot sem szerzett az oisztályozón — becsülettel helytállt. Vala­mennyi mérkőzésüket minimális gólkülönbséggel vesztették el a simontornyai lányok. Az utolsó mérkőzésükön viszont, amikor már semmi esélyük sem volt a feljutásra, kétszer harminc per­cen át teljes erőbedobással küz­döttek, hogy megkönnyítsék a mözsiek helyzetét. Ez sikerült Is, mert a debreceniek Mözs ellen a fáradtságtól megközelítően sem tudták hozni magúikat. Pe­dig a debreceniek szinte biztos­ra mentek. A mérkőzés előtt né­hány perccel az egyik debreceni vezető megkérdezte az edzőjü­ket: — Mi lesz a taktika Mözs el­len? — Amint láttuk, rutinos játé­kosok, jól dobnak. Egyetlen el­lenszer és ennek szellemében játszanak majd, lerohanni az el. lenfelet, néhány perc alatt öt­hat gólt dobni és utána játsza­dozni. Fordítva történt, az 5. percben már 8-0-ra, a 30. percben már 18-3-ra vezetett Mözs. * Várni István, a simontornyai csapat edzője eredménytelensé­gük egyik okát abban látta, hogy a megyebajnokságban nem késztették őket nagy erő­kifejtésre, a legtöbb mérkőzé­sen tetszés szerint dobálták a gólokat. Mi tagadás — sajnos —, Várni edzőnek tökéletesen igaza van, mert a jelenlegi me­gyebajnokság színvonala, eny­hén szólva, gyenge. A megye­bajnokság létszámban is ala­csony, a nőknél hét, a férfiak­nál nyolc csapat küzdött, alkot­ta a mezőnyt. Ide kívánkozik, mert hátha van, aki nem tudja, hogy „valaha" Szekszárdon, Si- montornyán, Hőgyészen, Tolnán, Dombóváron volt NB 11-es csa­pat. Simontomyán például éve­ken* át olyan, hogy az élme­zőnyben végeztek. Nem is az a baj, hogy nincs hat-nyolc NB 11-es csapatunk, ennél sokkal súlyosabb gond, hogy olyan he­lyen szűnt meg a sportág léte­zése, ahonnan évente komoly tehetségek nevelődtek ki. Néz­zünk talán közülük néhány egye. sületet: Dombóvári Kesztyű (nőii), Tolna (női és férfi), Nagy- dorog (női és férfi), Bogyiszló (női), Kocsola (női){ Tengelic (női), Ozora (női), Bonyhádi Ci­pő (női), Bonyhádi Spartacus (női), Paksi SE (női és férfi), Szekszárdi Kórház (női). Szek­szárdi 505-ös DSK (férfi), Mözs (férfi), Simontornya (férfi). Reg­szemcse '(női, férfi). A felsorol­takon kívül létezett még több járásban bajnokság, melyek győztesei osztályozó útján kerül­tek a megyebajnokságba és ott megálltak helyüket. Felesleges részletezni, hagy ma mi a hely­zet, mert azt a megye sportve­zetői pontosan olyan jól tud­ják, mint a kézilabda-sportág megyei irányítói. * Mielőtt bárkiben felvetődik a kérdés, hogy a fenti gondok el­lenére mi a titka Dunaföldvár és Mözs helytállásának, meg. adjuk a választ: a dumaföldvári- ak egész éven át következete­sen, kemény munkával készül­tek a bajnokság megnyerésére és az osztályozóra. Szerencsés „véletlen” az is, hogy Duna- földváron olyan edző irányította a csapatot — Kolics személyé­ben —, aki játszott is. Híve a következetes, kemény edzések­nek, és a sportágat nemcsak el­méletben ismeri, hanem szak­emberek szerint a kézilabda- sport egyik erősségének számít. Az osztályozó ©lőtt egy héttel például Zalaegerszegen, a Gö­csej Kupán szerepeltek, ahol részt vett Schmidt János veszp­rémi NB-s játékvezető is, Tőle hallottuk Tatán, hogy milyen egységes, jól összekovácsolódott csapat Dunaföldvár. Sőt, mi töb'b, azt is hozzátette, hogy szinte biztosra veszi Dunaföld. vár sikerét Fonyódon. Neki lett igaza, mert az ellenfelek is jók voltok, például Dorog az NB ll-ből most esett ki, de Duna­földvár kivételével valamennyi csapat mérkőzésén meglátszott, hogy küszködnek, erőlködnek, mindenáron ô győzelemért har­colnak. Persze, a dunaföldvári- ak is ezt tették, de ők szemmel láthatóan élvezték a játékot és amikor három-négy góllal veze­tett az ellenfél (mert ilyen is volt), ők akkor is olyan köny- nyedséggel, magabiztos játék­kal szőtték támadásaikat, érték el góljaikat, mint amikor ,,ut­caihosszal'" vezették. Mözsről is szót kell ejteni, hogy minek köszönheti az NB ll-ben maradást, egész ponto­san a visszakerülését. Kizárólag annak, hogy egész éven át ke­mény, következetes munka folyt és valamennyi mérkőzésen min­den gólért meg kellett küzdeni. Részükre nem volt „sétagalopp" az NB II. Persze, arról sem sza­bad megfeledkezni, hogy Schmidt József testnevelő, a csapat edzője a fiatalokat is olyan formába hozta, tudásu­kat olyan szintre emelte az év folyamán, hogv felnőttek a csa­pat erőssége, Bagdiné mellé. Mindkét osztályozó színhelyén képviseltették magukat az NB l-es, NB I B-s csapatok közül töb­ben is. Mindössze egy céljuk, félddatuk volt: kutatni a tehet­ségeket és akit lehet, rábírni ar­ra, hogy változtasson klubbot, menjen magasabb osztályba, így kapott ajánlatot a mözsiek fiatal kapuvédője, Meksz is. Ne­ki a tatabányaiak tettek nem is akármilyen ajánlatot, de rajta kívül a többi egyesületnél is volt játékos, akivel „elbeszélget­tek" ezék az emberek. Persze, lényegesen egyszerűbb kész, ki­forrott játékost igazolni, mint éveken át nevelni. * Néhány szót a játékvezetésről is. Bizony a kézilabda-sportág­ban sem más a helyzet, mint mondjuk, a labdarúgásban. A nő'i mérkőzéseken úgyszólván valamennyi játékvezető ragyo­góan alkalmazta az előnysza­bályt, szinte minden esetben ki­vártak és nem fújták közbe, megvárták, mi alakul ki a hely­zetből». A férfimérkőzéseken egészen más szellemben bírás­kodtak. Félreértés ne essék, itt nem arról van szó, hogy a já­tékvezetők rosszul működtek, helytelen ítéletéket hoztak. Szó sincs erről, csak éppen a kriti­kus pillanatokban közbefújtak, a labda hiába jutott a hálóba. Igaz: adtak hétméterest, de azt mindenki jól tudja, hogy legyen az kézilabda vagy labdarúgás, hogy a megadott gól' mindig biztosabb, mint a büntetődobás, I netán rúgás. * A dunaföldvári szurkolók is megérdemlik, hogy megemlít­sük őket. Mindkét napon vagy százan szurkoltak, de à sport­szerűség határain belül. Igaz, hogy a két színhely között nagy volt a különbség, mert a nők „zárt ajtók mögött", mindenki­től elszeparálva játszottak, ugyanakkor a férfimérkőzések­re bárki díjtalanul' bemehetett és ott kedvére szurkolhatott. A dunaföldváriak szurkoltak is, de egyben azt is bebizonyították: lehet sportszerűen, kultuiált mó­don biztatni játékosaikat, amit a csapat meg is hátrált. *■ Még „adósak" vagyunk a du­naföldváriak utolsó mérkőzésé­nek eredményével, valamint a gól'lövő'k felsorolásával. Mezőhe­gyes ellen 13-13-as félidő után 25-21-re nyert Dunaföldvár. (A két feljutó: Dunaföldvár és Me­zőhegyes). Gólszerzők Szombat­hely ellen: Dukál I., Kolics 6—6, Nagy 5, Sörös 2, Szászvári, Du­kál II., Mészáros, Kovács, Bocs. A Húsos ellen: Ko'l'ics 9, Nagy 5, Kovács 4, Sörös 3, Dukai I., Szí - Ja si 2—2. Dorog ellen: Kolics 10, Nagy 5, Kovács 4, Sörös 2, Dukai l„ Dukai II., Bocs. Mező­hegyes ellen: Kolics, Kovács. Nagy 6—6, Dukai I., Dukai II. 3—3, Szilasi.- Ny ­Bent vagyunk az NB ll-ben! A dunaföldvári szurkolók ünnepük játékosaikat Kolics, a dunaföldváriak játékos-edzője indít támadást a Dorog elleni mérkőzésen

Next

/
Thumbnails
Contents