Tolna Megyei Népújság, 1982. november (32. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-21 / 274. szám
1982. november 21. Képújság 3 Kiváló együttes lett a dombóvári Kapos kórus Próba közben Tíz éve, 1972 novemberében alakult meg Dombóváron a Kapos kórus. Ekkor került a városba Kovács Ildikó - azóta mór Pásztor Jánosáé — énekszakos tanárnő pályakezdő nevelőnek. Nagy lelkesedéssel kezdte a kórus szervezését. S hogy eredményesen is, azt a tíz év siker- sorozata igazolja. 'Megalakulásakor a Kapos táncegyüttest kísérő énekkarként szerepéitek. Csakhamar támogatókra is találtak. A dombóvári áfész igazgatósága, az Unió Ipari Szövetkezet és a városi művelődési otthon hatékonyon segítette és segíti még ma is a kórust. Első sikerük 1974DomjtwváAí .Xafurs "OúrutvfKütMElKEOÓ *K/NKÁjAÍ*T tttő »1KAUWWU Xwc^fgyCcHet> rOnretfüK iá Bt/DAmt. »na. *ov*Meex a. •ÖVWÓPA, „...„rí.*™ „ÍMWVIIÉ« ben volt. Akkor jelentkeztek először minősítő hangversenyre, s mindjárt aranyfokozatot szereztek. Ezt követően szinte minden évben részt vettek minősítő hangversenyeken, és ezeken is kiváló eredményeket értek el. 1979-ben Tatán aranykoszorús diplomát, Szolnokon pedig kiváló nívódíjat kaptak. Tavaly elnyerték az OKISZ nagydíját is a Kapuváron megrendezett országos hangversenyen. Idén ugyanezen az országos hangversenyen a kórus vezetője, Pásztor Jánosáé külön karnagyi dicséretet kapott. E sikersorozat után - a tizedik évfordulón - méltán kapták meg az eddigi legnagyobb elismerést, a Kiváló együttes kitüntető címet, a Művelődésügyi Minisztériumtól és a Népművelési Intézettől. A kórus létszáma az elmúlt tíz évben harminchatra nőtt. Közben természetesen többen elmentek, majd újabbak jöttek, de az alapító tagok közül még ma is többen vannak olyanok, akik megszakítás nélkül hűek maradtak az énekléshez, a kórushoz. Az együtténeklés öröme úgy összekovácsolta a korusta- gokat, hogy egymást segítő barátokká váltak, s nemcsak a hivatalos próbákon és szerepléseken vonnák együtt, hanem igen sokat segítenek egymásnak a magánéletben is. MAGYARSZÉKI ENDRE A kitüntető oklevél Fotó: Dombai István. Vetik-ültetik a tavaszi primőröket Az ország legdélibb vidékén, a Mecsek->Duna-íDráva háromszögében, megkezdték a tavaszi primőrök vetését-ültetését. A táj egyedülállóan kedvező éghajlata — a rövid és enyhe tél — ugyanis lehetővé teszi, hogy a növények biztonságosan á ttelel - jenék a szabadban. Az így szerzett időelőny biztosítja, hogy tavasszal Baranyából kerülhetnek legkorábban a fogyasztók asztalára a vitamindús primőrök. Siklós környékén — a Tenkes- hegy déli lábánál - zöldborsót vetnek a kertekben, a háztáji földeiken és a szőlősorok között. Két falúban van hagyománya az áttelelő borsó termelésének. Korai érése, kitűnő ízanyaga és gazdag cukortartalma miatt méltán a „primőrök királynőjének" nevezik. Amennyiben kedvező lesz a tavaszi időjárás, már május elején — az országban elsőként — szedésre érik a dél-baranyai zöldborsó. Mohács környékén, a Duna két partján, most ültetik az áttelelő kelkáposztát, tájnevén: az adventi káposztát. Nevét onnan kapta, hogy hagyományosan a karácsony előtti időszakban, azaz advent napjaiban rakják ki a palántáit. Az utóbbi időben előbbre hozták a kistermelők az ültetés munkáját, ami azonban olykor valóban belenyúlik az odventbe. Egyedül Mohács környékén díszük ez a primőr, amely tavaszonként az első szabadföldi tömegáru, rendszerint már április közepén megérik. A Mecsekalja jellegzetes primőrnövénye az úgynevezett jan- csihagyma. Áttelelő zöldhagyma, amelyet a védett fekvésű pécsi kertekben termelnek. Hogy a furcsa, tréfás neve honnan ered, ma már nem tudni. A most elrakott dughagymából lesz a legkorábbi primőr: februárban gyakran a hó alól ássák ki a zsenge termést és viszik a pécsi piacokra. Zalai olajkutatók Ausztriában Az amerikai Mobil Oil olaj- társaság ausztriai 'leányvállalatának megbízásából zalai olajkutatók dolgoznak Ausztriában. A szerződésben váltak első, több mint négy és fél ezer méter mély kút fúrását befejezték. Munkájukban a megrendelő nem talált kifogást, elégedettségét jelzi, hogy két újabb olajkút lemélyítésével bízta meg a Kőolaj- és Földgázbányászati Vállalatot. Ebből egyet még az idén, a másikat 1983-ban mélyítik le a Zalai olajbányászok. A magasság harminchat és fél méter Számokat idézzünk, adatokatsoroljunk fel? Ennek az igazi férfimunkának ezek adják meg az igazi rangját, s méltatják az erőfeszítést... Tulajdonképpen lehetne a riportot így is kezdeni: „November 9-én húsznapi folyamatos, megfeszített munka árán a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat szekszárdi silóépitkezésén — a Tolna megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalatnak készítették - elérték a 36,50 méteres szintmagasságot, a szél sebessége 8-10 méter másodpercenként, a hőmérséklet plusz kilenc fok.” Kovács Gábor építésvezető. A tejipar már mögötte van. Most ide vezényelték ezt az ízig-ivérfg „kivitelező típusú" mérnököt. Erőpróbára való, ereje, tudása van, szervezőkészsége is. Minden - emberek, gépek, tervek, anyagok - a helyszínen. — Úgy gondolom, hogy szombatra már be sem kell hívni az éjszakásokat, a vasárnapi műszakot pedig csak azért, hogy rendet csináljanak itt - mondja. Harminchat és fél méter magasságban nyüzsgő emberek, zörgő-mozgó gépek, sziszegő csövek, surranó beton, betonacélt húzgáló férfiak. Alattunk a város, alattunk az ezt az építkezést kiszolgáló, előkészítő terep. A silótorony legmagasabb pontija 50,40 méter lesz. TizenA DÉLÉP brigádvezetője, Nagy József nyolc cellából áll az egész építmény. Egy-egy cella falvastagsága 18 centi! A betonban ujjnyi vastag acélrudak erdeje.- Október 20-áb, szerdáról, csütöítököre virradó napon kezdtük a munkát. Úgy egy méter körül haladtunk fölfelé naponta. Persze, szigorú három műszakban. Egy műszakot valamivel több mint hetven ember szólgáí ki. Kubikosok, szerelők, darukezelők. Nyolc nap 'munka, négy nap pihenés. Ez a munkarend! A harminckette- dik métertől valamivel ritkább a vasalás. A darut a szomszédos silóhoz kötöttük, csak így biztonságos vele dolgozni. Az építmény csúszózsaiuzással készül. Kétszáznegyvenhat hidraulikus szerkezet emeli fel az egész munkaterületét mind a tizennyolc cella fölött. Ez a munkaterület magán tartja a betonelosztó gépet, a rossz időjárás esetére felhordott tarta- lékanyagot, vibrátorokat, he- gesztőüpparáiot, világítóberendezést. Ez a 'munkaterület kisebb Vagy tán akkora, mint egy kézilabdapálya. A szédítő mélységbe nézünk. Mixenkocsi adagolja a beton- szivattyúba a folyékony betont, amely csőrendszeren keresztül oda jut, ahova a pálfai brigád irányítja, körlbe-körbe, celláról cellára. Azaz, ha elkészülnek egy cella körívével, és a vasalást is a helyére állították, tehát, ahol szükséges hosszabbították az acélszáiakat, az emelőket is átvizsgálták, akkor kezdik az emelést. Halk recs- csenések, amint az egész deszkazsaluzatot a géprendszer emeli, a beton és a deszka között kis szivárgás és emelkedik az egész céllá fölötti munkahely. Egy emelés két és fél centimétert jelent. Ennyivel nő A pálfai brigád dolgozta be a silóba a betont A betont fogadja és nyomatja a magasba a németkéri brigád Darukötözök fogadják a magasban a betonacélt a siló... Az egész munkahely a már megkötött, tehát lejjebb lévő silóvázra — betonra - támaszkodik. A munka nyugodt, tempós, sietségnek Semmi jele. ’De mindenki dolgozik! Nem látni lapátra támaszkodó embert, vagy a várost bámulat. Rádión irányítják, a darut. Csák a lift — ami a betonon és az acélon kívüli mindent felhord - zakatol, zörög. Fogáslécen kúszik felfelé, meg ‘kell toldani, lehet, hogy még az éjjel, mert magassága nem éri el a munkahelyet, téhát nem tudja az embereket kiszolgálni.- És ha esik az eső?- Akkor is dolgozunk.- iHa fúj a szél?- Akkor is. Kétszáz esőköpeny van a raktárbán. Teafőző konyha. Éjfélkor ebéd az éjszakásoknak, meleg és bőséges. A cellákban belül emberek simiftózzáfc a falat. Néhány százas égő világit. Fülledt, nedves a munkahely. Pufajkában, csizmában, meleg sapkában, e fölött kobakvédő. Felettük a sötétség, a munkahely, alattuk harminc méternél nagyobb mélység, és persze ott is sötétség. Az embereik teljesítménybérben dolgoznak.- Ha dolgozunk, keresünk — mondja Porteleki István kubikos. Dólgozn ak. Éjjel - n appa I. Ez a munkahely eltér a hagyományos építőmesteri munkahelyektől. Itt a DÉLÉP emberei, a gépészek a hidraulikarendszer parancsnokai. És ‘három olyan öreg művezető van Kovács Gábor mellett, Imiiét Se ha re r József, Brettner József és Frei János. Melléjük fiatalokat osztottak be művezetőnek: Keszthelyi Józsefet, Má- csitk Istvánt és Bihari Zoltánt. ÍPontoSan kezdődik minden műszak. Nem egy perccel később! A buszok messze vidékekről szállítják az építőket. Lift hozza őket fel az „acélerdő-sHó- tetőre". Az ács Véméndről jár silót épiteni A kórócella olyan alakú, mint a kárókártya mintája, ez a legnehezebb munkahely. Ide a legjobb kőművesek jelentkeznek. — Úgy gondolom, mondom, hogy talán a szombat éjjeli műszakot már nem is kell behívni. S a DÉLÉP hozzáfoghat a berendezések leszereléséhez... A siló tényleges födémét pedig majd alpinisták készítik el. De. ez a szint már negyven méter húsz centinél lesz - mondta az építésvezető. Az építőmesteri munka több mint hatvanmillió forintba kerül. PALKOVACS JENŐ Fotó: Kapfinger András
