Tolna Megyei Népújság, 1982. november (32. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-19 / 272. szám
1982. november 19. NÉPÚJSÁG 3 Fordulópont a környezetvédelemben Megoldja-e a veszélyes, a különlegesen veszélyes hulladékok okozta környezetvédelmi gondokat az az ártalmatlanító hálózat, amelynek beruházási programját szeptember végi ülésén fogadta el a kormány? A kérdés nagyon is sürgető, lényeges változásra céloz. Az országban ma mintegy 30 ezer tonna különösen veszélyes, vagyis mérgező, fertőző hulladék keletkezik, de ennek többszöröse az általában veszélyesnek minősülő szemét. Ezt a rengeteg, s az emberre nemcsak a környezetének pusztításával, hanem közvetlenül is káros, mérgező, fertőző anyagot többnyire ellenőrizhetetlenül, mindenféle óvintézkedés nélkül, gyá rudíva roken, hu I ladéktelepeken tárolják, és jócsíkán jut belőlük elhagyatott erdei tisztásokra, folyókba, patakokba is. Köztudott, hogy az országban jelenleg készülő nyolc tárolóhely és a külön erre a célra épülő öt égető a számítások szerint nem lesz elegendő az általában veszélyes, de még csak a különlegesen veszélyes hulladékok teljes mennyiségének ártalmatlanításához sem. CSÖKKENTENI A HULLADÉKOT Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatalban — itt készítették a beruházási program alapjául szolgáló jelentést — nem titkolják a kiépülő hálózat teljesítőképessége és az igények közötti különbséget. Sőt, úgy fogalmaznak: hosszú távon egyáltalán nem ennék a hálózatnak az egyoldalú fejlesztése a cél, hanem általában a hulladékok, s így a veszélyes hulladékaik mennyiségének csökkentése. Számításaik szerint a jelenlegi technikai, technológiai színvonalon a keletkező hulladék mennyiségét már most mintegy 30—40 százalékkal lehetne csökkenteni. Hogy nem ezt teszik az üzemek és a vállalatok, annak két alapvető oka van. Az egyik: inkább megéri, megérte kifizetni a kevés bírságot, mint drágábban megteremteni akár az ártaI- matla'nítóbe rende zéseket, a'ká r ugyancsak drágábban úgy módosítani a technológián, hogy kevesebb környezetszennyező anyag keletkezzen. A másik ok magában a technológiái, technikai színvonalban rejlik. „A nálunk fejlettebb országokhoz képest is sok vizet fogyasztunk" — fogalmazott egy tájékoztatón nemrég az ágazat egyik vezetője. A környezetszennyezés is azért magas, mert jórészt fejletlen, elmaradott nem egy iparág technológiája, technikája. Már most is bizonyítják ezt hazai példák, amikor műszaki fejlesztések eredményéként nemcsak a termelékenység, a hatékonyság nőtt meg, hanem töredékére csökkent vele párhuzamosan a vízfelhasználás, illetve a környezetre ártalmas tevékenység is. GAZDASÁGI TÁRSULÁS FORMÁJÁBAN De vajon mii készteti, ösztönzi majd a vállalatokat, üzemeket arra, hogy fejlesztéseiknél fontos szempontként vegyék figyelembe a környezetvédelmet, ezen belül a veszélyes hulladékokat? Két körülmény. Az egyik, hogy a veszélyes hulladékok ártalmatlanítására szolgáló hálózat gazdasági társulás formájában fog működni, állami támogatást nem kaphat — vagyis annak az üzemnek, amelyik égeti, illetve tárolni akarja mérgező, fertőző hulladékát, ezért fizetnie kell. A másik körülmény, hagy fizetnie kell — az előbbieknél' többet — akkor is, ha a mai, tegnapi gyakorlatot követve megpróbálja „eldugni, eldobni” ezeket az anyagokat. Arról pedig, hogy a bírság alól ne tudjon kibújni, szigorú és következetes ellenőrzés, felelősségre vonás gondoskodik. Vagyis a vállalatok, üzemek költségvetésében a környezetvédelmi tevékenységinek ez a része — ma még csak ez, mert például a légszennyezési bírság távolról sem ilyen mértékű — mindenképpen többe kerül. Érdemes lesz tehát a műszaki, a technológiai fejlesztésekben, az új eljárások kiválasztásakor fontos, alapvető szempontként figyelembe venni a veszélyes hulladékok keletkezését. Az ártalmatlanító hálózat, illetve a bírságolás együttesen oldja majd meg hosszú távon a veszélyes hulladékok okozta környezetvédelmi gondokat, s a tárolók, égetők létesítése ad lehetőséget arra, hogy a technológiai fejlesztések mindenképp hosszabb idejére szintén kéznél legyen az átmeneti megoldás. VÁLTOZÓ SZEMLÉLET A veszélyes hulladékok kezelésével, ártalmatlanításával kapcsolatban így kialakuló gyakorlat örvendetesen túlmutat saját körén, s azt is jelzi, hogy változóban van a környezetvédelem hazai szemlélete. Ez idáig ugyanis az ártalmak megszüntetését többnyire a termelőtevékenységtől idegen, arra vissza nem ható folyamatnak tekintették, amire nem kell költeni. Sajnos, sok figyelmeztető jelzésre volt szükség, hagy ez a szemlélet meg váltó,zzon, s a környezet védelméhez szükséges kiadásokat úgy kezeljék, mint a termelési folyamatokkal kapcsolatos költségek elengedhetetlen részét. SZALAY ANTAL Új csomagolás Kelendőbb konzervek A Budapesti Konzervgyárban az idén 16 millió forintos 'beruházással olyan gépsorokat szereltek fel, amelyekkel a hagyományos csomagolóanyagokat részben műanyaggal válthatják fel. Ily módon a gyár jobban eladható termékeket adhat a hazai piacnak és a külkereskedelemnek. Az üzem egyik hagyományos terméke a tubusos mustár. A tubus alapanyaga, az ónozott lemez és a festéséhez felhasznált lakk egyaránt 'importból származik, ami drágítja a terméket. Az új gép hazai gyártmányú műanyagból öt, illetve két és fél dekás, úgynevezett tépőzáras dobozokat készít. A mustár egy részét tubus helyett ebbe töltik. Ezzel csökkentik a csomagolási költségeket, és a fogyasztók körét is bővítik, a piaci jelzések szerint ugyanis szállodák, vendéglátóegységek is rendszeresen rendelnek majd belőle, s meaközelítően egy- hairmaddalli növelhetik a mus- tárqyártást. A gép próbaüzeme a napokban indul, s még az idén megjelenik az új termék az üzletekben. A gépsor felhasználásával a sűrített paradicsompürét is a hagyományos konzervdoboz helyett a köny- nyebben kezelhető, és olcsóbb műanyag dobozokba töltik majd., . Egy másik új gépük műanyag zsugorfóliát présel. Ezzel csomagolják majd hatos, tízes, illetve tizenkettes 'kartonokba a készételek egy részét. Erre azért van szükség, mert ezek a termékek — a gulyás, a pörkölt, a paprikás készítmények — minőségével ugyan elégedettek a külföldi megrendelők, ám a csomagolást nem találták megfelelőnek; csak kartonokban hajlandók vásárolni. A gép beállításával rövidesen a külföldi megrendelő igénye szerint szállíthatják a konzerveket. Hőfelvételek Energiatakarékos kompresszorok Az Egri Finomszerelvénygyór- bain tovább fejlesztették a kompresszorgyártást: a most elkészült új szerkezetek háztartási hűtőszekrénybe beépítve mintegy húsz százalékkal kevesebb energiát fogyasztanak, mint a korábbi gyártmányók. Ezeket az energiatakarékos kompresszorokat már a jövő év elejétől sorozatban gyártják és folyamatosan küldik a hazai és a külföldi piacra. Ez a korszerűsítés — a belföldi kereskedelem egész évi igényeit figyelembe véve - mintegy 14 millió, forint megtakarítást hozhat a lakosságnak és ezzel együtt a népgazdaságnak. Az új egri kompresszorok előnye még, hogy kevésbé zajosak mint a régebbiek. Az energiatakarékos épités és fenntartás, valamint a hőenergiaveszteségek megakadályozása érdekében egyre szélesebb körben alkalmazza a hőfelvételeken alapuló diagnosztikai módszert a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat. Az AGA Thermovision 750 típusú hőkamerával, a hozzákapcsolt monitorral és képrögzítővel épületek külső határolófalai, továbbá beépített, többrétegű épületszerkezetek megfigyelését végzik a vállalat szakemberei. Tejipari beruházás Ütőképes a Kocsándi-brigád Valamikor sokkal többen voltak. Végigdolgozták Szekszárd belső területét, ők készítették el a közműhálózatot a Gemenc Szállónál, a Korzó Áruháznál, a 160 lakásos épületnél, a Skála Áruháznál, meg az egész Kölcsey lakótelepen. Sok mély árkot kiástak, vagy tavábbfarag- tak, csákányoztak a markoló utón. De inkább az volt jellemző benn a városban, hogy a markoló nem fórt oda a szűk helyekre és akkor lendülhetett a csáikány. Sokan voltaik, mára megfogyatkozott a számuk hatra. Mégis úgy dicséri őket a művezetőjük, Gsanlkó Attila, hogy ütőképes brigád. Ha olyan nagy munkánál, mint a szekszárdi tejipari beruházás, egy hat emberből álló betonozó brigád ütőképes, akkor ez többet ér a kitüntetésnél. Mert bizony itt sem ácso- rognaik. Opra Áron, aki az utolsó hónapját tölti, aztán nyugdíjba megy a Tolna megyei Állalmi Építőipari Vállalat állományából, ez a kis termetű kis- tarmási ember is csak azért állította függőlegesre a lapátot, hogy beszélgessünk, amíg elszív egy cigarettát. Tíz éve került a vállalathoz, azelőtt szenet lapátolt. Itt jobb a mun'ka, csak meg kellett ismerni, szökni. Ennél egyébként többre jutottak : nemcsak megismerték a városi kubi- kolás, a mélyépítő betonozás fortélyait, meg is szerették. A keresetük nem túlságosan sok. Az idén nem volt túlórázás, így csőik 3000 forint átlagosan a havi „nyers" pénz, szávai az alap. Kocsándi József Nyáron persze több. Mindenesetre nincsenek elkényeztetve. Mégis úgy hajtanak, ha kell, mintha nagypénzű emberekként dolgoznának. Kocsándi József brigádvezető mondja: egy óra alatt ketten eltalicskáztaik 13 köbméter betont, itt a tejipari beruházásnál, egy épület bejáratától a belső munkához. A kocsik le- ömlesztették, ők meg nekigyür- kőztek. Opra Áron Kistormásról jár be Szekszárdra reggelenként, Kocsándi József Nagyszékelyből, Vámosi János Bogyiszlóról, ő előzőleg németkéri volt, de ide költözött a Sárköz szélére, Bogyiszlón vett házat. Közelebb van a munkahelyhez. A másik három ember keceli, vagyis Duna—Tisza-fcözi vidékről való. Ők semmiképpen sem tudnának naponta hazajárni, Szekszárdon laknak a vállalat munkásszállóján, hét végén viszi őket a kocsi. A kecellek: Tamás Dezső, Lakner Ferenc, Hugyi Ferenc. Az ütőképes csapatot a munka hozta össze, mégpedig a jó murtka. Tudják egymásról, hogy közösen rábírnak arra, amit hat ember elvégezhet. Nem lóg ki a sorból senki. Gondoljuk csak meg: van itt a város szélén egy Gagarin brigád nevű kis munkásközösség, mindössze hat ember, az is két megyéből, négy településről. De úgy vannak, mintha egyetlen faluból lennének, majdcsaknem komák, barátok. Nem. Komaságról szó sincs. Barátságos viszonyról annál inkább. A múltkor Kocsándi József Kistormáson leszállt Opra Áronnal a vállalati kocsiról, ami menetrend szerint viszi-hozOpra Áron za őket, 'nem ment haza Nagy- székelybe, meglátogatták az Op- ra-tanyát, a Kölesdhez tartozó Réka-hegyen, megkóstolták az újbort. Jó szőlője van Oprának, és a bora ottmarasztalta a vendéget. Aznap náluk aludt, reggel Kistormásról együtt mentek munkába. Csak az idén lett brigádveze- tő Kocsándi József. Megfogyott a brigád, nyugdíjba mentek, haltak, közelebb kerültek a családhoz, mert már nem bírtak a távolélást, mindenkinek volt rá oka, hogy elmenjen. így maradtak hatan. Most a forgalmi telep építésénél dolgoznak a tejipari beruházásnál, a szerviz és a parkoló készítése a munkájuk. A parkírozó tulajdonképpen már kész is, 3000 négyzetméter beton. Amikor meglátogattuk a brigádot, a tűzivíznyomó vezeték építése volt sorom. A beruházás déli oldalán folyamatosan készül a következő napokban is az üzemanyagtöltő állomás, a savsemlegesítő akna és készítik az olajtárolókat. Ennyi mindenre persze nem bírna rá hat ember, van itt ösz- szesen 36 mélyépítő a TÁÉV-től. De a Gagarin birgádot, vagyis Kocsándi Józsefeket külön számon tartják a műszaki irányító szakemberek. Mert Kocsándiék nem teketóriáznak, ha csákányozni kell, vagy talicskázni a betont. GEMENCI JÓZSEF Kép: Gottvald Károly. Az ember ki sem látszik az árokból Segit nekik a markoló