Tolna Megyei Népújság, 1982. november (32. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-17 / 270. szám
1982. november 17. KÉPÚJSÁG 3 Gyönk a tervidőszak második évében Kirendeltségek, telepek II. Többet telepítenek, mint amennyit kivágnak „fl társközségekre is figyelni kell” községek fejlődéséhez. Gyönk mellett ezekben is építkeznek, bővítenék. Felújították a tanácsi tulajdonban levő épületeket, ami ösztönözte a helybelieket saját portájuk szebbé tételében. Varsádon például mély'fú- ratú kutat és gázcseretelepet hoztak létre, Miszlán pedig az óvoda tetőcseréjét szeretnék jövőre megoldani, ehhez azonban előbb a szükséges cserepet kell beszerezni. Most csak néhány példát említettünk, de a többi községben is történt egy és más a tanács jóvoltából. Tehát figyelhetnek a „szomszédvárakra” is. Amikor a tanácselnököt a pillanatnyilag foglalkoztató gondjairól 'faggatom, nyomban a kistelepülések jó ivóvízzel történő ellátásának problémáját említi.- Társközségeink többségében mélyfúratú kút lesz a tervidőszak végére, de mindenütt nem oldódik meg a gond. Például Szakadáton továbbra is az ásott kutatk elégítik majd ki a vízszükségletet. Az ásott kutak vizének minősége pedig állandóan romlik. Kiruccanva a kistelepülésekre, szembeötlő változásokkal találkozunk. Többek között megtörtént a községi árkok tisztítása, rendezése, DióSberényben pedig egy korszerű óvodát alakítottak ki. A napokban Szakadáton megnyílt, Ízlésesen berendezett vegyesbolt azt példázza, hogy a KOP-KA ÁFÉSZ jó partnere a tanácsnak a fejlesztésben. Nemrégiben Klein István, a KOP-KA ÁFÉSZ igazgatósági elnöke így fogalmazott: „A kistelepüléseken a bolt egyúttal a közélet fellegvára is — erre oda kell figyelni.”-bégyéErdészékkel beszélgettünk erről a témáról. Először Nyúl Bertalannal, a Gemenc! Állalmi Erdő- és Vadgazdaság bátaszéki erdészetének vezetőjével, majd pedig egy fiatal erdész- szél Bátaapátiban. — üzemtervek alapján gazdálkodunk, egy terv tíz évre szól és legalább ezer oldal. Ebiben minden terület minden adata szerepel, sőt, úgy is mondhatom, hogy minden fája. Mert aki a területen dolgozik, az erdőt járja, bevésődik agyába minden fa. Úgyhogy másnap, ha ugyanazon az úton elmegy, észre kell vennie egy szál fa hiányát... A terveket egyébként községihdtá ronként készítjük el, aZaz megtudja mondani bármelyik kollégám, hogy területén, a község határában miikor, mely területtel mit kell tenni. A bátaszéki erdészethez kilenc község és körülbelül hatezer hektár erdő tartozik. Sok parlagot vettek át, s eddig — ebiben a tervciklusban - háromszáz hektárral nőtt a területük nagysága. Kevesen tudják, hogy Szekszárd városnak is volt saját erdeje, s a tsz-ek Ts, a tanácsok is fokozatosan megszabadulnak ezektől a kis erdőrészektől, mert a gazdaság jdbb'an tud rajtuk, velük gazdálkodni. Az erdő térbeli rendje a műveléstől alakul ki. Az az első, hogy minden erdőtagnak nevet, kataszteri számot adnak, s az erdésznek állandóan „kerülni”, örökké felügyelni kell a birtokára, ugyanakkor szervezni a telepítést, gyomirtást, favágást, gyérítést és végül még a vadakra is figyelnie kell. Hogy még több munkája legyen az erdésznek, arra is kell ügyelnie, s azonnal intézkedni, ha valahol erózió pusztítását veszi észre. Az erdő- rendezési szolgálat emberei 'nemcsak a tervek elkészítésében segédkeznek az erdészeknek, hanem állandóan közöttük élnek, s együtt állapítják meg, hogy mennyi fát lőhet kitermelni, az idén.például 17 ezer köbmétert. A tizenhéteZer köbméter fa kitermelése nagy munika. Jól Szervezett brigádok dolgoztak, s dolgoznak most is. összesen 58,6 hektár területről vágtak ki a fát, küldték tüzelési és ipari célra, ugyanakkor 64,1 hektáron erdőfelújítást végeztek, tehát a bővített újratermelést elérték; A dombvidéki erdőgazdálkodással foglalkozó bátaszéki kollektíva lélekszámú nem éri el a százat. Főerdész, favágók, gépészek; traktorosok, kocsisok. Kerületekben, a kerületek munkahelyein dolgoznak. Az egyik kerület székhelye Bátaapáti. Kövesd felől, a kövesdí tetőn felújított erdőrész szurdikján kaptatunk a terepjáró gépkocsival. Somlai Dénes kerületvezető erdész örömmel újságolja, s meg is mutatja, hogy milyen szépen felújították a lakást, meg a munkásszállást. Itt találkoztunk Zéman Ilona erdő- terVezővel is, aki sókat vállal magára azért, hogy a szekszárdi dombvidék erdeje szép, és az utókornak is művelhető legyen. Amikor a kövesd! tetőről továbbhajtunk, a leperdi szélnél gombát szedünk. Őzláb- gombát, több kilóra valót. Erre már nem járnak a turisták, így sdk gomba és más erdei termék is elpusztul. A kerület központjában Kíadhn Elemér nyugdíjas erdész fogad bennünket. Nyugdíjas, de nem dolog nélküli. Rábízták a szállítást, a szállító- eszközökkel való gazdálkodást. Két év óta kapja a nyugdíjat. Harminchárom évét ismerték el, ő úgy mondja, hogy legalább ötven év szolgálat áll mögötte - mág gróf Apponyi Károly vadászházü, amelynek fala em- benmágasságig fölázott, ideje volna már leszigetelni. Dombi József erdész. Kakasdi „gyerek”, nem régóta van itt. Két leánygyermekével, szorgalmas feleségével él itt, szomszédságiban az „öreg” erdészszel, aki természetesen azonnal megkéri feleségét, Margit nénit, hogy dobja forró zsírba a gombákat. Ez meg is történik, s utána beszélgetünk Dombi Józseffel, hogy miért választotta ezt a szakmái. — Úgy kezdődött, hogy az egyik ismerősöm itt az erdészetben dolgozott. Hívott egy vadászát alkalmából, hajtónak. Elmentem, aztán itt maradtam. Technikumi Vizsgám eredetileg a vdsasszdkmában ad jogot a munkára, de dolgozni mindenütt kell. Eljöttem erdésznek, és kezdtem alulról. Minden munkát vállaltam, elvégeztem. Aztán biztatott az erdészet vezetője, hogy tanuljak. Tanultam. Teltek az evők, gyűlt a tapasztalat, megismertem az erdőt, letettem a különböző vizsgákat, és most kerületvezető vagyok. Húsz-egynéhány ember tartozik hozzám, meg ez a szép erdőség, legalább öt kilométeres körzetben.1 — Itt élünk, szépen, jól. Kiváló az együttműködésünk a központunkkal, Bátaszékkel. Az embereink mind régi erdőmun- Ikásök, értik a mesterséget, tudnak miinöent, amit egy jó erdőmunkásnak tudni illik. Huszonhét éves vagyok. Szeretnék annyi időt itt eltölteni, mint elődöm, az Elemér bácsi, és leginkább szép erdőket hagyni az unokáknak, mert mi a jövőnek is dolgozunk. Két éve még 3500 forint fizetést kaptam, most 4250-et, de úgy tudom, hogy az év végéig még tesznek rá. Ebből meg lehöt élni. Itt a televízió, a rádió, az autó, nincs távol tőlünk a kultúra, az élet, minden itt van, csak meg kell látni az itteni munkát, és szorgalmasan dolgozva élni, akkor előrejutunk. PÁLKOVACS JENŐ GOTTVALD KÁROLY Gyönk a megszökött hétfő regeli életét éli. Néhány idősebb asszony ballag a templom irányából hazafelé. A tanács épületében sincs különösebb mozgolódás. Körcsönyei József tanácselnök a szokásos hétfői fogadóórára ment az egyik társközségbe. Ezúttal éppen Szárazára. Van idő egy körsétára a központban. A rég! háizak mellett szépen megférnék az újak, így a lokálpatrióta indít- tatásúaknaik sem lehet okuk az elégedetlenségre : megmaradt továbbra is a központ megszokott jellegzetes képe. A ruházati üzlet felé igyekvő hölgyhöz csatlakozom.- Mindig ide jövök vásárolni, mint ahogy iSzakadátról többen is. És legtöbbször sikerrel járok. Most éppen téli holmikat szeretnék venni — jegyzi meg. Az üzletben ízlésesen elhelyezett áruk kínálják magukat. Nem nehéz megállapítani: van miből válogatni. Persze, a konfekcióáruk választéka — mint más évszakban is - szegényes, pedig állandóan keresik ezeket. És ez esetben nem a kereskedők rugalmatlanságában van a hiba, hanem a meglehetősen szűkre szabott árukészletben. Az élelmiszerboltban is nagy a sürgés-forgás, szinte egymásnak adják a kilincset a vevők. Érdeklődöm tőlük. Kiderül: az alapvető élelmiszerekkel, de más egyébbel is. minden rendiben. Igaz, hogy az éppen kapóra jött néhány ember véleménye kevés az összkép megrajzolásához, de . .. Ha lenne a közellátásnak érzékeny pontja, az különösebb kérdezgetés nélkül is kiderülne. A tamási KOP-KA ÁFÉSZ itt is közmegelégedésre tevékenykedik. A tanácselnök is örül, amikor hallja a kedvező tapasztalatokról szóló beszámolómat. Hasonló jóikat mondhatunk el így dióhéjban az oktatásról, közművelődésről, valamint az egészségügyi ellátásról. Beszélgetésünk közben több ízben megpengettük a jövő húrjait, de mi lesz ebben a tervidőszakban? A 21 millió körüli fejlesztési és 5 millió felújítási alap önmagában nem sok egy székhelyközségnek és társközségeinek. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy Gyönk lélekszá- mához viszonyítva komoly ipari háttérrel rendelkezik, vagy azt, hogy a közellátás jó, akkor már olyan összegnek tűnhet, amelyből „paradicsomi" állapotot lehetne létrehozni. Csakhogy . . . A község úgynevezett kommunális ellátottsága sok kívánnivalót hagy maga mögött. A szennyvíz elvezetésére szolgáló gerincvezeték pillanatnyilag még úgy-ahogy megoldja a problémát, de a népesség növekedése következtében elodázhatatlan egy komoly beruházást jelentő szennyvízderítő rendszer megTízéves üzemterv a bátaszéki erdészetben Az erdőművelés egyben erdőgazdálkodás is, nem választható el ia kivágástól a telepítés. Tehát a mag gyűjtésétől, illetve a magot adó fa kiválasztásától kell kezdeni az erdőművelést, még inkább a gazdálkodást. Nem lehet rabolni a természetet, az erdő élő szervezet. Az erdő él, ha meghal, évtizedek múltán válik belőle ismét erdő addig csalitos, bozótos - és sok munkát ad. „Ünnepélyesen” még nem adták át, de már fogadja a vevőket a szakadáti vegyesbolt A Bátaapátiban kitermelt fát a bátaszéki vasútállomáson rakják vagonba A fészer alatt „ugrásra kész” az autó, ha az útviszonyok megkívánják, akkor lovas kocsi... A tágas helyiségekből álló diósberényi óvoda az udvarból nézve Az erdészház udvarán: a fiatal erdész meg a nyugdíjas „Ilyen lesz Gyönk '85-re" - mutatja a térképen a tanácselnök építése. Jövőre kezdődik ez a munika, amely a pénz nagy részét felemészti. Tehát idén is - az elmúlt évhez hasonlóan - mintegy 2 és fél millió forinttal kellett minél Célszerűbben sáfárkodni. Ebből járdát, utat építettek, valamint egy nagycsalád számára otthont és egy szolgálati lakást hoztak létre. A derítő kell — fentebb már említettük -, mert növekszik a lélekszám. Ezt bizonyítja az ifjúsági 'lakótelep folyamatos bővülése és a fölötte levő üres telkek gazdára találása. Természetesen a „városiasabb" életforma iránt áhítozók „ostromolják” a községet. („Jó jel az, hogy egyre többen jönnek Gyönkre, de annak is örülhetünk, hogy a társközségekben is új házak épülnek.") Elérkeztünk Gyönkkel kapcsolatban egy feladathoz, a társ-
