Tolna Megyei Népújság, 1982. október (32. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-12 / 239. szám

a “Képújság 1982. október 12. A Krakatit a magyar mozikban 'Hátborzongató dolgokat pro­dukál az élet. Karel Capek K'ra'kütit című regényében olyan anyag felfedezéséről ír, amely münden szerves életet elpusztít, de nem rombol. Mintha meg­álmodta volna a maii neutron- bombát, bimelyet fenti „elő­nyéi” miatt szorgalmaznak az USA héjái. Otakar Vávra csehszlovák rendező 1949-ben egyszer már készített filmváltozatot a re­gényből. Az úij változat — ame­lyet most mutattak be Magyar- országon - főszerepeit Rados- lav Brzobofhay, Magda Vasá- ryová, Rudolf Hrusinsky játsza, és közöttük találjuk a magyar Bálint Andrást is. Otakar Vávra a csehszlovák rendezőgárda élvonalába tar­tozik. 1911. február 28-án szü­letett, és Karók Stekly mellett ma hazája filmgyártásának egyik utolsó nagy öregje. A harmincas években kezdett fil­mezni, kísérleti jellegű rövidfil­mekkel indult, és számos alko­tás forgatókönyvét 'Mb. Erősen vonzódott a cseh irodalom rea­lista műveihez. Rendezései kö­zött találjuk Karel Caipek, Alois Jirasek, Marie Majerová és Marie Pujmanova írásainak filmváltozatát. Rudolf Hrusinsky A második világháború után Barrandowban kezdett dolgoz­ni, és A néma barikád című, 1949-ben forgatott filmjével nemzetközi hírnevet szerzett. 1965-ben San Sebastianban, 1970-ben Mar del Platóban tüntették ki. 1973-ban fogott hozzá a közelmúlt történelmé­nek feldolgozásához egy triló­giában: Az árulás napja, Soko- lovo és Prága felszabadítása címmel. A Prágai Rlmfőiskola létrejötte óta ott tanít. Az egyik főszereplő Rudolf Brusinsky, őt nálunk leginkább talán a Svejk, a derék katona címszerepéből ismerik, ame­lyet harminchét évesen, kar­rierje csúcsán játszott el. 1920. október 10-én született Rudolf Böh mként. Apja neves Színész volt, így ő is fiatalon kapcsolatba került a színpad­dal. 'Először a prágai Uránia Színházban játszott, majd E. F. Burian társulatába került, aki előszeretettel gyűjtötte maga köré a fiatal tehetségeket. Évek óta a prágai nemzeti színház tagja. Filmben 16 évesen debütált, és 1945 óta a legkülönbözőbb karaktereket keltette életre a kamerák előtt. Néhány, a nálunk is bemu­tatott sikeres filmjei közül: Magasabb elv, Húsz János, Münchausen 'báró, A fehér asszony, A hul'laégető, A gól­lövő zenész, Doktor Fausztot elvitte az ördög. ERDŐS MÁRTA Könyv Az ismeretlen katona Sokan vagyunk, aklilknek a háborús regények áradata már- már a könyökén jön ki. Talán azért, mert a legutóbbiból ré­szünk volt, az azt megelőzőről pedig unalomig meséltek apá­ink, a részben ma is élő szem­tanúk. Akik eqyébként szintén nem szűkölködtek háborús re­gényékben. Műnktől A nagy káderre, vagy arra, hogy egy bizonyos Osváth Tibor „Tízen nyugat felé” című, ugyancsak kétkötetes regénye a harmincas évék elején bestseller volt? Ugyanígy vagyunk az utolsó harminc évben olvasottak je­lentős részével, ha nem túlnyo­mó többségével1 is. Tiszteiét persze az arra érdemes kivéte­léknek. Ilyen Vöinö Linna regénye, mely A finn irodalom könyvtá­ra című sorozatban jelent meg és nem egyetlen ismeretlen ka­tonáról szól, akinek jelképes vagy valódi sírját időnként megkoszorúzzák, hanem vala­mennyiről, a túlnyomó többség­ről, akik ismeretlenek marad­tak. Néhány éve beszéltem egy volt német hegyivadásszal, aki a második világháború sorain az északi fronton harcolt és a hitlerista hadsereg tagjától me­rőben szokatlan módon a fin­nek hadbél'i teljesítményét messze a magúké fölé helyez­te. Ilyen ismeretek birtokában fokozottan érdekes volt meg­tudni, hogy miként vélekedik ugyanerről egy volt finn front­tiszt, akiből később hazája leg­jobb íróinak egyike lett. Nos, keserűen, tárgyilagosan, kerül­ve minden ólromantikát, és a nagyon sűrűin tagadhatatlanul meglévő hősiesség dicsőítését is. Egy géppuskás század tag­jai indulnak harcba, rövid idő után immár másodszor. Hiszen: „A finn téli háborút már meg­vívták, azt, amply minden ad­digi háborúnál eredményesebb­nek bizonyult: mindkét harcoló fél győzött. Igaz, a finnek győ­zelmén némi csorbát ütött, hogy át kellett engedniük egy terü­letet az ellenségnek, s az így létrejött új határ mögé kény­szerültek,” A „kényszerültek” szó hangsúlyozandó, hiszen előretörni is kényszerültek, majd ismét vissza, kiinduló ál­lásaik mögé. Közben hősöknek bizonyultak a gyávák, gyávák­nak a magukat hivatásos hő­söknek hirdetők. Elestek a leg­derekabbak éppúgy, mint so­kan a hitványok közül. Vöinö Linna regényének nincs főhőse, csak hősei van­nak. Az egyszerű finn katona, aki legszívesebben otthon ko- pálgatná sovány földjét de el kellett indulnia lövészgödröket ásni, mert „valamilyen minisz­ter" beszédet mondott o rádió­ban. Aztán egy másik minisz­ter ismét beszédet mond és aki megmaradt, temetgetheti a lö­vészgödröket. A hadseregnek nincs dicsősége, mert a hadse- req rablók oldalára állt. Az is­meretlen katonák emléke azon. ban örök, még ha a szerzőt so­kan honárulónak is kiáltották ki hazájában, vad Vitákat ki­váltó műve miatt. Azért, mert igazat mondani nehéz, az iga­zat szépen mondani pedig még nehezebb. „Az ismeretien katona”, a nálunk sajnos eléggé ismeret­len finn irodalom nagy értéke. Ideje volt lefordítani. A fordí­tás Bereczki Gábor, a kiadás a Magvetőt dicséri. ORDAS IVAN Tamási Galéria Fiatal képzőművészek kiállítása A múlt hét végén nyílott meg a tamási művelődési központ kiállítótermében két megyénk­ben élő amatőr képzőművész kiállítása. Lippai Tamás — aki egy ízben már megkapta a KISZ Tolna megyei Bizottságá­nak képzőművészeti ösztöndí­ját, és alapító tagja a Tolna megyei Képzőművészeti Stúdió­nak —, olajfestményeit láthat­ják az érdeklődök. Decsi Kiss János — aki két ízben volt a megyei KISZ-bizottság képző­művészeti ösztöndíjasa — tex­tilből és kötélből készült kom­pozícióival mutatkozik be Ta­másiban. A kiállítást az érdek­lődők október 24-ig tekinthetik meg. Rádió Állástalanok? Azt hiszem, nem egyedüli voltam, aki felkapta a fejét va­sárnap délután a Kossuth rádió egyik műsorára, ami Állástala­nok? címmel hangzott el. Bár másutt is foglalkoztak már a problémával, még'is le kell ír­nom, amire felkapjuk a fejünk, ami érdeklődést kelt, az a leg­több esetben jó is. Igaz ez Tárnái Gizella és Far­kas Zoltán elhangzott riportjá­ra is. Ügy tűnik, a fekete vo­natok, a szabolcsi almáskertek és szegénysorban tengődő fal­vak világa még sokáig nyújt témát az odalátogató riporte­reknek, filmeseknek, íróknak. Fehérgyarmattal sem Végh An­tal foglalkozott először emlé­kezetes szociográfiájában, és nem valószínű, hogy Tarnál Gi- zelláék jártak ott utoljára mik­rofonnal a kézben. Gondosain szerkesztett, len­dületes — üresjárat nélküli — riportösszeá'Wításuik sok újat, érdekeset, sőt megdöbbentőt mondott erről a világról. Az át­lagolvasó, rádióhallgató haj­lamos Szabolcsút a sokat jö­vedelmező dfmofá kkcrl és a keveset termő homokkal azo­nosítani. Arra nem mindig gon­dol. hogy az ott élő emberek megélhetéséhez nem megoldás a heti vonatozás, az eljárás. Sokan ott, helyben szeretnének megélni, boldogulni. Hogy ez néha szinte megvalósíthatatlan vágy, az kiderült a riportból. Kérdésem csupán annyi : Hány ilyen riportra, szociográfiára, filmre, parlamenti Interpelláció­ra van szükség, hogy a hely­zet gyökeresen megváltozzék? — Tamási — Őszi tárlat Hódmezővásárhelyen, a Tor­nyai János Múzeumban vasár­nap délben Győri Imre, az Or­szágos Közművelődési Tanács elnöke nyitotta meg a XXIX. vá­sárhelyi őszi tárlatot. Képzőmű­vészeink hagyományos őszi se­regszemléjére az idén százhar­minchat alkotó jelentkezett. A képző- és iparművészeti lekto­rátus zsűrijének döntése altap­ján kétszázötvenhat művet — grafikát, festményt, kisplaszti­kát, szobrot — állítottak ki a rangos tárlaton ; többségében az alföldi piktora realisztikus hagyományainak megfelelő al­kotásokat mutatják be. Tévénapló Dobozy Imre emléke Dobozy Imre alkotóereje teljében hunyt el a közelmúlt­ban, s tudjuk, tele volt tervvel. Az emlékezés, amikor őt idézi, a fájdalmas hiányról sem feledkezhet meg, mert fel­mérhetetlen, amit magával vitt. A Hatalom nélkül minden bizonnyal egy nagy lélegzetű társadalmi regény nyitányának tekinthető: 1945-től méri lel a megtett utat, erről beszélt bevezetőjében is, ami a Kor- társunk-sorozathoz készült, még életében. Nagy ívű rajz a Hatalom nélkül, ellentétes jellemekkel, bonyolult szituációkkal, amilyen a felszabadulás pillanatá­ban volt az ország. A múlt nem tűnt el azonnal, az új or­szágot - nem is képletesen - a romokon kellett felépíteni, de közös volt a hit mindenkiben, aki „hatalom nélkül" is neki tudott vágni az új életnek. Dobozy egyszerre volt szem­tanú és résztvevő, regénye így vallomás és dokumentum, hiteles ábrázolása a kezdetnek, s nagy, sajnos, immáron beteljesületlen lehetősége egy olyan regényfolyamnak, ami a teljes valóságot ábrázolja. A Hatalom nélkül egy kitűnő író jeles alkotása. Katkó István és Mihályly Sándor hibátlanul érzékeltette a regény sűrű atmoszféráját, epikus áradását. Tanúkihallgatás A műsorszerkesztés bizarr szeszélye úgy hozta, hogy Gyöngy Pál olcsó érzelgősségei után a kegyetlen valóság­gal nézhettünk szembe: tulajdonképpen ez lett volna igazi folytatása a Dobozy-regénynek. Az 1967-es háborús per Tolna megyében azzal is feltű­nést keltett, hogy az egyik gyilkost Bonyhádon fogták el. A többit másutt, mert a véletlen úgy hozta, hogy több mint húsz éven át büntetlenül rejtőzhettek az országban. Az iga­zi téma ebben van: iszonytató gyilkosok éltek közöttünk, családot alapítottak, házat építettek, elmentek üdülni a szakszervezeti beutalóval, készültek a békés öregségre, mi­közben leírták gyilkos múltjukat. Hogyan lehet így élni, mi az a lelkiismereti nihilizmus, ami olyan biztonságot adott nekik, hogy 1956 zavaros napjaiban sem gondoltak a me­nekülésre? A gyilkos lélektanában nem a tett elkövetése a legfontosabb, hanem a továbbélés, a „mintha nem történi • volna semmi" állapota, mert ne feledjük, hogy ezek a ször­nyetegek több mint húsz éven át nyugodtan hajtották álom­ra fejüket, szerették gyerekeiket, és számolták, hogy meny­nyi nyugdijat fognak kapni. A nyersanyag, a zuglói nyilasház gyilkosainak beilleszke­dése egy számukra idegen, sőt gyűlöletes világba, sok min­denre lehetőséget ad. S a film úgy indul, hogy ezekből a lehetőségekből fog meríteni: Esztergályos János ország- gyűlési képviselő 1939-es parlamenti felszólalása egy doku­mentumfilm történeti alapjait jelenti. Annál sajnálatosabb, hogy ez a pszichológiai rémtörténet indokolatlan romanti­kus fordulatot vesz, s még csak a tanköltemények sablonját sem bizonyltja, amely szerint a bűnös elnyeri büntetését. Ez egyébként alig érdekel bennünket. Az 1967-es per a rémséges múltat kérte számon, amikor — mint Radnóti Mik­lós versében - „az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéj­jel ölt", de itt már arra kellett volna választ adni, hogy ezek a gyilkosok hogyan bírták ki a rémtetteiktől eltelt 22 évet? Szántó Erika novelláját a rendező Esztergályos Károly ir­ta tovább, sok jó szándékkal, romantikus hajlammal. Miért nem érték be a valósággal? Történetük kusza, sok helyen alig követhető, a jóságos gyilkos pedig lélektanilag is ha­mis. Ha megmaradnak a valóság mellett, remekművet al­kothattak volna. Itt a történet dokumentum-értékén lett vol­na a hangsúly: hogyan éltek háborítatlanul 22 éven át a gylkosok, hogyan reagált rémtetteikre közvetlen környeze­tük, miről álmodtak 22 éven át, beilleszkedve a jelenbe, bizakodva várva a jövőt, nyugdíjjal, kertes családi házzal, Unokákkal? Egyáltalában mit jelent egy ilyen ember uno­kájának lenni? Az áldozatnak akkor is nehezebb, ha ő a túlélő, mert irracionális sorsa jóvátehetetlen. Ez az alapanyagában iszonyatos film sok mindenre választ adhatott volna. Nem tette. Romantikus történetbe, látványos szerelmi jelenetekbe csomagolta a valóságot, s épp ezzel fakltotta el a lényeget. Nehéz szívvel beszélek erről. Még csak egy megjegyzést. Az áldozatokat soha nem „végzik ki". A kivégzés egy jogos eljárás végső aktusa. Az áldozatokat mindig, mindenütt meggyilkolják; erkölcsi különbség. A zuglói nyilasház pri­békjei is gyilkoltak. CSÁNYI LÁSZLÓ Tambovból jöttek Az Ivuska-egyiittes Tolna megyei sikere A nemrégiben megyénkben járt együttes, az IvuSloa műso­rát, estéről estére láttam váro­saink szép színpadijaim. Ugyan­is a sors úgy hozta, 'hogy 6 na­pig kísérőjük, tolmácsuk lehet­tem. 'Nem (könnyű nbipokon át külföldi vendégeket kalauzaim!, de az Ivúska-együttes ttagjal- va! élmény volt együtt dolgoz­ni. Felejthetetlen volt ragyogó műsorukat látni estiéről estére, s talán még nOgyobb élmény volt az 50 tagú együttes vezetőivel, táncosaival, szofistáival, zené­szeivel közvetlenül is megismer­kedni, 'baráti imiunkakOipcsalOt- ba kerülni. Ragyogó tehetsé­gek és csodálatos emberek. Tambovból jötték, hogy a test­vérmegyei kapcsolatok felvéte­lének tizedik évfordulóját együtt ünnepelhessük. Az előzetes tájékoztatás sze­rint egy iparitamJló tánc- és énekegyüttest vártunk. Aztán ahogy megérkeztek, egyik ámu­latból a másaikba estünk. Nem egy kis leikés együttes jött él hozzánk, hanem olytan néptánc­csoport, amely 'bár amatőrök­ből áll, már-imár profi szinten adja elő szebbnél -Iszebíb produk­cióit. Hírük, nevük nemcsak sző­kébb hazájukban, Tambovbain ismeretes, hanem az egész Szovjetunióba n, s több mint fél évtizede már Európa számos or­szágaiban is. Niagy sikerrel léptek fél többek között Angliá­ban, a Skandináv áHalmokban, hozzánk pedig egy földközi - tengeri kőrútról érkeztek. iNem egy „egyszerű kis” együttes jött el tehát hozzánk. Több ennél, híres színpadokon fellépő, fesztivál- és Koimszo- mol-díjOs nagy együttes, 'mely- nék vendlégfeUépései megyénk művelődési házaiban művészeti életünk kiemelkedő eseményéi­vé váltak. Készültünk a fogadásukra, szerveztük programijukat. Hg többet tudtunk volinO róluk, ta­lán többet PS, és másképpen is tehettünk volinO értük, de a ki­sebb ház gazdája is tud igazi vendégszerető házigazda lenni. Reméljük, hogy az Ivuska- együíttesnek is sokáig emléke­zetesek maradinak a szekszárdi tapsok, a szekszárdi 505. Ipa­ritanuló Intézet diákjaival eltöl­tött vidám táncos óráik, a de- asi tájház udvarán őket fogadó népviseletbe öltözött sánközli lányok, a bonyhádi hálás kö­zönség vastaipsta, a paksi szeg­fűik, iDuinaffölidvár... Kár, hogy Dombóváron, az igazán modem, az együttes produkciójához is méltó műve­lődési központban a közönséget alsó tagozatos iskolások nap­köziből hozott, egyébként lelkes iskolatáskás asbipota próbálta csak pótolni... Azóta otthon folytatják mun­kájukat, tanuknak, készülnek új fellépéseikre. Hisszük, hogy az ajándékba kapott magnószala­gom rögzített muzsikán kívül a tolnai tájaik emlőkét is magúik­kal vitték, s megérezték, hogy. tolnai barátaik szeretető és tisz­telete útitársuik llesz, bármerre is járjanak. VAJNAI JANOS Lippai Tamás: Vízparton Decs! Kiss János: Október

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents