Tolna Megyei Népújság, 1982. október (32. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-10 / 238. szám

AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXII. évfolyom, 238. szám. ARA: 1,40 Fi 1982. október 10., vasárnap Mai számunkból EZT HOZTA A HÉT A KÜLPOLITIKÁBAN (2. old.) EGY RENDELET (FÉLRE)ÉRTELMEZÉSE (4. old.) BÍRALHATJA-E SZÜLEIT A GYERMEK? (5. old.) SÍPSZÓ ELŐTT (6. old.) EGY VETÉLKEDŐ ÜRÜGYÉN (3. old.) Vállalatok nehéz helyzetben 1979 óta nem volt ilyen magas a pénzügyi zavarokkal küszködő gazdálkodó egységek szóma, mint az idei esz­tendő első hat hónapjában! Július végéig mintegy félszáz olyan vállalatot tartottak nyilván, amelyek esedékes fize­téseiket rendszeresen csak késve teljesítették. A Magyar Nemzeti Banknak az első félévben 800 millió forint érték­ben kellett úgynevezett eseti áthidalási hitelt nyújtani. Mindez több tényező együttes hatásával magyarázható. Ugyanis nem arról van szó, hogy ilyen mértékben romlott volna a vállalati gazdálkodás. A jövedelmi viszonyokat te­kintve ugyanis az év elején még egészen más volt a hely­zet. A gazdálkodók 1981. évi mérlegükben az előző évit meghaladó eredményt mutattak ki. Átlagot meghaladóan alakultak a jövedelmek, a szállítás, a hírközlés, a mező- gazdaság és az ipar területén működő gazdálkodó egysé­gek többségénél! Figyelemre méltó azonban, hogy az át­lagosan javuló nyereségpozíciók nem fokozták a vállala­tok, szövetkezefek dífferendiálódását. A kedvező jövedelmi helyzet nem elsősorban a vállalati gazdálkodás hatékonyságának javulásából származott, ha­nem többek között az árak emeléséből, vagy például a költségvetési támogatásók növekedéséből. Érthető, hogy a hazai gazdálkodási körülmények szigorodásával összhang­ban a bank is körültekintőbben bírálta el a rövid lejáratú hitelek kihelyezését, s azoknak a vállalatoknak, amelyek­nél szervezetlenséget, indokolatlan készletezést, rendelés nélküli termelést tapasztalt, nem folyósított rövid lejáratú hitelt. Ezzel nőtt a pénzügyi zavarral küzdő vállalatok szánra. lAz idei esztendőben a külpiaci helyzet a várakozásokkal ellentétben tovább romlott. Ez tovább néhezítette, hogy a hazai vállalatok bővíthessék exportjukat. Az értékesítési gondok miatt egyes helyéken megnövekedett az eladatlan készletek állománya, ami csökkentette a termelésbe fekte­tett pénz forgási sebességét, újobb pénzügyi gondokat okozva. A jelen gazdasági követelményékkel nem tudtak léprést tartam ezék a vállalatók: ilyen rövid idő alatt kép­telenek voltak elszenvedett veszteségeiket pótolni. A pénz­ügyi gondok különbözőképpen jelentkeznek, s a közvetlen okók is eltérőek. Néhol eseti, átmeneti jellegűek a financiá­lis nehézségek, másutt lassan tartóssá válnak. Ez utóbbi akkor is bekövetkezhet, ha a vállalat egyébként nem vesz­teséges, de valamilyen téren nagyobb kötelezettséget vál­lalt, mint amit teljesíteni tud. Ez év elején például - an­nak ellenére, hogy 1981-ben a vártnál kedvezőbben alakul­tak a gazdálkodó egységek jövedelmei — mintegy 20 vál­lalat, illetve szövetkezet jelentette be: várhatóan fejlesz­tési alapítványa lesz. Különösen nagy az alaphiányos vállalatok száma a gép­iparban, ahol az utóbbi években nagy összegű hiteleket vettek fel, s a törlesztési kötelezettségeket még a korábbi közgazdasági környezetben vállalták. A vállalkozások a megváltozott viszonyok közepette már nem bizonyultak olyan jövedelmezőnek, hogy időben törleszteni tudják hiteleiket. Rosszabb a helyzet, ha a termelési ráfordítások növeke­dése nemcsak az időbeni hitelvisszafizetést hiúsítja meg, hanem meghaladja a vállalat bevételeit is. Vagyis vesz­teségessé válik a gazdálkodó egység. A múlt esztendei mérlegadatok alapján a mezőgazdaságon kívüli népgaz­dasági ágakban mintegy 20 gazdálkodó egység zárta a múlt esztendőt veszteségesen. A közvetlen ökok között a piaciak a dórit ők. Többek között csökkent egyes termékek, adott esetben a tevékenység iránt a kereslet, ezzel össze­függésben az árak is alacsonyabbak lettek. A világpiaci dekonjunktúra miatt nagymértékben esett például a Vas- kohászati termékek világpiaci ára, az előállítási költsé­geket a magas anyag- és energiaárak miatt viszont nem sikerült visszafogni. ■Mindebből azonban korántsem vonható le az a következ­tetés, hogy megszűnt a hazai vállalatok túlzott biztonsága. Inkább csak szűnőben van. Manapság azonban ez a fo­lyamot sem lebecsülendő. Már csak azért sem, mert ahol pénzügyi zavarok keletkeznek, ott — ha hivatkoznak is a világpiaci dekonjunktúrára, a kiszámíthatatlan népgazda­sági szabályozásra — rákényszerülnek saját tartalékaik hasz­nosítására is. Az önvizsgálat általában eredményes szokott lenni. A legtöbb helyen bőven akad teendő a költségek csökkentése, a folyamatok korszerűsítése, a nem kifizetődő tevékenységek leépítése, a szervezettség javítása terén. És végül, ha korlátozott mértékben is, de létrejön bizonyos szelekció. Igaz, jelenleg még ritkaságnak számít, hogy e szelekciók végkövetkezményéként megszűnjön egy-egy vállalat. (A 20 veszteséges gazdálkodó egység közül csupán 4 kisebbet számoltak fel. A többinél vállalati vagy egyéb forrásból „rendezték" a veszteséget.) De arra egyre kevesebb a le­hetőség, hogy a veszteség pótlására központi eszközöket használjanak. Hogy mi történjen a veszteségesen gazdál­kodókkal, ha a körülmények további romlásával számuk el­szaporodna? Ez ma még kérdéses. A megoldást előrelát­hatólag az jelentheti, ha a jövőben ilyenkor mindinkább a banki módszerek kerülnek előtérbe és egyre kevésbé kel! igénybe venni a költségvetési eszközöket. PICHLER FERENC /Megkezdődött a Magyar Vöröskereszt VI.kongresszusa A parlament kongreszusi termében szomba­ton megkezdődött a Magyar Vöröskereszt VI. kongresszusa. A 'szervezet egymillió-kétszázezer tagját képviselő hatszáz küldöttet és meghí­vott vendégeket, köztük a párt- és állami szer­vek, társadalmi szervezetek, valamint a külföl­di testvérszervezetek képviselőit Gegesi Kiss Pál akadémikus, a Magyar Vöröskereszt elnö­ke köszöntötte. A kongresszus elnökségében helyet foglalt Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, Kornidesz Mihály, az MSZMP KB osztályvezető­je, Schultheisz Emil egészségügyi miniszter, Duschek Lajosné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke, Szentistványi Gyuláné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának tit­kára, valamint politikai, társadalmi, tudomá­nyos életünk számos képviselője. Ugyancsak az elnökségben foglalt helyet dr. Ahmad Abu- Goura, a Nemzetközi Vöröskereszt állandó bi­zottságának elnöke és Hans Hoegh, a Vörös- kereszt Társaságok Ligájának főtitkára. Az el­ső sorokban a kongresszus külföldi vendégei, a bolgár, a csehszlovák, a lengyel, az NDK- beli, az osztrák, a román és a szovjet testvér- szervezetek képviselői ültek. Az elnöki megnyitó után megválasztották a kongresszus munkabizottságait, majd Han­tos János, a Magyar Vöröske­reszt főtitkára előterjesztette az országos vezetőség beszámoló­ját és határozati javaslatát. Be­szédében a többi közt elmond­ta : a kongresszust megelőző vezetőségválasztó taggyűlések, a küldöttértekezletek értékelése szerint megállapítható: végre­hajtották a legutóbbi kongresz- szus határozatait. Azóta — öt esztendő alatt — a Vöröske­reszt a lop szervezetéinek száma több miint másfél ezerrel, az ak­tív tagok száma több mint száz­tízezerrel gyarapodott. Hangsú­lyozta: szervezeteik munkájára jellemző, hogy tervszerűen és tudatosan vesznek részt szocia­lista társadalmunk humanista feladatainak teljesítésében. Az utóbbi öt év kiemelkedő eseménye volt — mondotta a főtitkár — a szervezet megala­pításának 100. évfordulója. A centenárium alkalmából Buda­pesten megrendezett III. euró­pai regionális konferencián el­fogadott hét ajánlás bizonyítot­ta az európai szintű együttmű­ködés továbbfejlesztésének va­lóságos lehetőségeit A főtitkár a továbbiakban hangsúlyozta : azok az eszmék és alapelvek, amelyeket a Vö­röskereszt képvisel és tevékeny­ségével gyakorlattá igyekszik tenni, megkívánják a mozgalom egyértelmű közvéieményformáffó szerepének növelését. Ezt főleg a Vöröskereszt, a béke jelentős tényezőjének hatékonyabb ér­vényre juttatása indokolja. Meggyőződésünk: hogy a Vö­röskereszt tagsága mozgósítá­sával és nevelésével -demonst­rálhatja, hogy a békés alkotó­munka pártján áll az emberi életeket pusztító háborúkkal szemben. A nyílt és határozott állásfoglalás nem kerülhető el, ha csúfosan megsértik az em­beriség alapvető erkölcsi törvé­nyeit és a nemzetközi jogként elfogadott genfi egyezménye­ket. Hallgatással, vagy homá­lyos fogalmazásokkal nem ad­hatunk felmentést a népirtást elkövetők bűntetteire. Ezután Elekes István, az or­szágos számvizsgáló bizottság elnöke élőterjesztette a bizott­ság jelentését, majd megkezdő­dött a vita. Elsőként Sarlóst István, az MSZMP Központi Bizottsága és a kormány nevében köszöntöt­te a kongresszust. Beszédében elmondta, hagy hazánknak és népünknek nagy szüksége van a Vöröskereszt humánus tevé­kenységére. Az önkéntesen vég­zett, áldozatos munka kapcso­latot teremthet a különböző tár­sadalmi rétegekhez tartozó em­berek közötti ez pedig a köl­csönös megértést és a közös cselekvést teszi lehetővé, s nemcsak az egyén egészségé­nek védelmét, hanem az egész társadalom erősödését és szo­cialista szellemiségünk fejlődé­sét is szolgálja'. Világunk ellentmondásairól szólva elmondta : olyan korban élünk, amikor veszély fenyegeti az egész emberiséget, az ön­megsemmisítés veszélye. De ez az a kor, amelyben a jóakarata emberek összefogása és akara­ta egyszer és mindenkorra ele­jét veheti a hideg és a forró háború keletkezésének. Hazánk népe viharos évszázadok, szám­talanul sok megpróbáltatás és kemény küzdelem útján futott el a fejlődés mai fokára: a százéves múlttal rendelkező Magyar Vöröskereszt joggal vall- hatjd, hogy tevékenysége szer­ves része mindannak, amit a magyar társadalom az ország­építő munkában célul! tűzött ki. — Ezért társadalmunk egé­sze, a párt, az állami és a tár­sadalmi szervek nevében mind- annyioknak köszönetét mondok — hangoztatta a többi közt Sarlós István. A Magyar Vöröskereszt VI. kongresszusa vasárnap folytat­ja munkáját. A közoktatás jót szolgálta megyénk általános fejlődését Kommunista aktívaértekezlet Szekszárdi Szombaton közoktatáspolitikai kommunista aktivaértekezletet tartottak* Szekszárdon, a megyei művelődési központban. A megye minden részéből érkezett mintegy 500 pedagógust, állami, társadalmi és tömegszervezeti vezetőt Szabó Géza, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának osztályvezetője köszön­tötte. Ezt követően dr. Király Ernő, az MSZMP Tolna megyéi Bi­zottságának titkára emelkedett szólásra. Dr. Király Ernő beszéde A megyei pártbizottság titká­ra beszédében elöljáróban le­szögezte : — Célunk az, hogy a legfon­tosabb Oktatáspolitikai kérdé­sekben egységesebb értelmezés legyen a kommunista pedagó­gusok, illetve megyénk pedagó­gustársadalma körében. A mini denodpo'kon - a sokirányú fej­lesztő és megújulást hozó fo­lyamat feladafvégréha'jtásán dolgozva - időnként érdemes visszapillantanunk, eredmé­nyeinket számba vennünk, és hibáinkon okulva feladatainkat újrafogalmaznunk. A végbement változások számbavételekor áttekintést adott az előadó az MSZMP KB 1972. évi oktatáspolitikai hatá­rozata és 1982. évi állásfoglalá­sa közötti időszakról, az el­múlt évtized megyei közoktatás- ügyi fejlődési vonaláról, s mind­ezt úgy tette, hogy elemezte azt a gazdasági-társadalmi köze­get, amelyben a közoktatás lé­tezik. Mint ismeretes, a megye gaz­dasági életében, fejlődésében az utóbbi évtizedben jelentős változások történtek, nőtt az ipariban keresők száma, a vá­roslakók aránya, bővült a mű­velődési intézményhálózat és növekedtek a művelődéspoliti­ka feladatai is. A megyében tapasztalt társadalmi mozgások indokolták azókot a legfőbb folyoimatokdt, amelyek a mű­velődésben is jellemzőek vol­tak. — Az iparban hirtelen meg­nőtt munkaerőigény, a női mun­kaerő mobilizálása megkövetel­te az óvodai és napközis ellá­tás dinamikus fejlesztését — mutatott rá beszédében dr. Ki­rály Ernő, majd így folytatta. - A megyén belüli népességmoz­gás Oktatási és közművelődési intézményfejlesztést követelt meg az időközben várossá lett, úgynevezett második vonalban, az iparilag fejlődő nagyközsé­gekben és a körzeti központok­ban. A lakosság átáramlása a nagyobb településekre dinami­kus körzetesítést mozgatott, ha­tására koncentrálódott a szét­szórt alsó fokú intézményháló­zat. A körzetesítéssel koncent­rálódó iskolák és a fenntartói jogok decentralizálása jó felté­teleket teremtett az 1971-től ki- Ibontakozó intézményi ntegrátíió- hoz. Az oktatási alapellátás hir­telen megnőtt igénye pedig ki­váltotta a lakossági, a társa­dalmi erővállalás készségét és a saját és társadalmi erős fej­lesztés, korszerűsítés gyakorla­tát, egyre emelkedő nagyság­rendben. A foglalkoztatottság belső arányváltozása nem hagy­ta érintetlenül a középfokú in­tézménystruktúrát, s a mező- gazdasági munkaerő áramlása az Ipari területre, a felnőttok­tatás ugrásszerű fejlesztésének igényével lépett fel. — A megye társadalmi, gaz­dasági életében bekövetkezett változások hatottak lakossá­gunk szemléletére, az egész közoktatásra — hangsúlyozta az előadó. — Nőtt a műveltség tekintélye, a lakosság művelt­ségi színvonala, s az ifjúság nevelésében a társadalmi fele­lősség, Dr. Király Ernő ezután a párt központi bizottságának 1972. évi határozatában megfogalma­zott elvék megvalósításáról be­szélt: — Az eredményekben benne vonnák a pedagógusok erőfe­szítései, az állami szervek, köz­tük a tanácsok munkája, a párt- és társadalmi szervezetek (Folytatás a 3. oldalon.) Az aktivaértekezlet résztvevői

Next

/
Thumbnails
Contents