Tolna Megyei Népújság, 1982. október (32. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-06 / 234. szám
1982. október 6. C tolna \ Képújság 5 T^ 1^imíívrlrT; Talojrnűvslési rendszerek: ,,Az adott te- I dUlJIIIUYCiCo* rületen az egyes talajmunkák rendszeres sorrendje, a meghatározott szántóterületen szükséges okszerű talajmunkák összessége. A talajművelési rendszerek sokfélék. Éghajlat-, talaj- és üzemadottságok (termesztett növény, talajmüvelési eszközökkel való felszereltség) szerint változnak. Vannak talajtípusra, növényekre vonatkoztatott, valamint szerzőikről elnevezett talajmüvelési rendszerek.” (Kertészeti Lexikon) Mit, mivel, hogyan? A tárcsa nem kultivátor Sima legyen a föld, mint az asztal lapja Talajművelő gépek közelről és távolról A föld legnagyobb nemzeti kincsünk - halljuk manapság egyre gyakrabban —, éppen ezért nem mindegy, hogy hogyan bánunk vele.- Az agrotechnikának az egyik kiemelkedő és meghatározó része a fejlett talajművelés - mondja Bea József, a Tolna megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának szakfelügyeleti csoportvezetője.- Mi határozza meg a talajművelés módját?- Alapvetően az, hogy milyen a talaj állapota. Mert nem mindegy, hogy homok-, vályog-, vagy középkötött talajról van szó. Méq-iedig azért nem, mert a homoktalaj műveléséhez lényegesen kevesebb energiára van szükség, mint a kötött talajokéhoz. A művelési módok és eszközök kiválasztása sokkal nagyobb gondosságot igényel mély fekvésű kötött vagy erősen kötött talajoknál, mint azoknál, amelyek lazák, könnyű szerkezetűek. Például egy kötött talajon elvégzett rossz minőségű szántás nemcsak magas energiaigényű, hanem számtalan művelőeszközzel tehető csak alkalmassá vetésre. A jó időben és gondosan végrehajtott szántás, és az utána történő elmunkálás valamennyi későbbi műveleti elemet megkönnyebbíti, a vetőmag rögmentes, asztalsima talajba kerül.- Minden növény optimális talajelőkészítése eltérő — más az igénye például a bojtos gyökerű kalászosnak, mint a cukorrépának. Mert addig, míg a kalászosok gyökérzete a felszín közelében hálózza be a talajt, a cukorrépa jóval a felszín alatt érleli a termést. Ennek megfelelően a talajtípust, a vetendő növényt, a vetés időpontját kü- lön-külön kell számba venni, s ezek figyelembevételével kell a művelőeszközök sorrendjét, egymásutániságát, s adott esetben az ismétlését meghatározni. Az sem mindegy, hogy mi volt az elővetemény, mert például a korán betakarításra kerülő őszi kalászosok, a borsó, a lencse, a takarmánynövények esetében a következő vetésig megfelelő idő áll rendelkezésre a talaj előkészítéséhez. Ebben az esetben elkerülhetetlen a talajmunkák ismétlése,- Vetéstől vetésig tehát állandóan van munka a földdel.- Az aratást követő talajmunkák szántással, vagy szántás nélkül, tárcsás művelőeszközökkel történhetnek. Bármely művelet után a legfontosabb a talajok lezárása, például gyűrűshengerrel. Ennek a záróműveletnek a vízmegtartó képesség növelésében van szerepe Ha az őszi kalászosok elő- veteménye szintén kalászos, akkor a nyári talajmunkák sorát a vetőógy előkészítése követi több művelőeszközzel, köztük tárcsával és kombinátorral. E két eszköz együtt vagy külön- külön-való alkalmazása is lehetséges. A vetőágynyitás feladata, hogy a vetési mélységben apró morzsás legyen a föld. A télállóság szempontjából döntő, hogy a kalászosok gyökérképződését így is elősegítsük.- A még mindig „kapás" növényeknek nevezett kultúrák esetében igencsak változatos a talajművelésmód. — A kukorica, napraforgó, szója, cukorrépa őszi betakarítása után a talajműveléseket két fő csoportra bonthatjuk: másként dolgozzák el a földet, ha kalászos kerül utánuk, s megint másképp, ha csak tavasszal vetnek magot a talajba. Az első esetben a betakarítást azonnal vetőszántás követi, majd a talajt elmunkálják tárcsával, gyűrűshengerrel, kombinátorral: zárják és vetéshez nyitják a talajt. A második esetben őszi mélyszántással, és annak elmunkálásával befejeződik a talaj az évi munkája. A koraiak — borsó, lencse — talajelőkészítése közvetlenül a simítózás után folytatódik: tárcsával, fogassal vagy kombinátorral. A későbbi vagy késő tavaszi vetésű növényeknél - a cukorrépánál, napraforgónál, kukoricánál - a simítózást követően a talajállapot, a gyo- mosodás mértéke határozza meg a műveleti elemeket. Itt a már említett talajművelő eszközökön kívül igen nagy szerepe van a kom'binátorna'k. Az aprómagvak - például a lucerna — jól tömörített magágyat kívánnak a sekély, de egyenletes vetésmélység miatt. Itt a henger nélkülözhetetlen. — A talajművelő gépekkel gyakran mennek együtt a vegy- szerező gépek. — A talajművelés gépeinek egy részét használják a műtrágya, a gyomirtószer bedolgozására is. Ezekre a feladatokra talajművelő eszközökre épített kijuttató berendezéseket alkalmaznak, ami egyrészt gazdaságos, másrészt szakmailag a legjobb megoldásnak tekinthető. — Kapálják-e még valahol a szántóföldi növényeket? — A gyomirtó szerek mellett az üzemek gazdasági megfontolásból olykor kultivátorozzák például a kukoricát. Ha valahol a szárazság miatt nem sikerült a gyomirtás, indokolt a sorközök mechanikai művelése. Más a helyzet a kertészeti kultúráknál, ezek igényesebb talajművelést és folyamatos, többszöri kapálást igényelnek. A szőlőtelepítéseket - amely a megyében igen jelentős — mélyforgatással alapozzák meg. „Próbára teszi a gépet, az embert” János Géza, a kurdi Új Élet Tsz traktorosa az imént szállt föl a T 150—K vezetőfülkéjébe, miután kicserélte az elszakadt ékszíjat.- Hogy megy a munka?- Nehezen. Nagyon kiszáradt a föld. Igaz, hogy a szü- reteseknek jó ez a napos idő, ők a pokolba kívánnák az esőt, de nekünk nagyon kellene. Beállók az ekével a táblába, megindulok és egykettőre elkapar a gép. Ha meg nem, akkor ilyen hantok jönnek - mutatja széttárt kezével.- Mióta szánt?- Két hete, két műszakban. Előtte tárcsáztam, még előtte silóztam. Kereken húsz éve traktorozok, ezalatt mindössze egyszer, 1967-ben volt ilyen kemény a föld. Az üzemanyag- fogyasztás másfélszerese a normálisnak, két nap alatt elkopik - annak ellenére, hogy önéleJános Géza kurdi traktoros ző anyagból van - egy-egy ekevasgarnitúra. Volt már nem egyszer, hogy érzem, könnyebben, fürgébben megy a gép. Hátranézek, hát látom, hogy az egyik ekevas leszakadt, elmaradt. Hej, de sokszor a fülembe cseng a Kovács Kati nótája: „Add már, uram az esőt...” — No de hát arra egyelőre — úgy tűnik — hiába várnak...- Szántunk mi akkor is, ha esik - ha be tudunk állni a táblába -, és szántunk most is, amikor kőkemény a föld, amikor próbára teszi a gépet, az embert. Mert október tizedikén megkezdjük az őszi búza vetését. A magnak minél korábban a földbe kell kerülnie, ha az ideihez hasonló jó termést akarunk. Nagyobb figyelmet a talajművelésre A növénytermesztés hozamainak növekedésében a fajta és kemikáliák — műtrágyák, növényvédő szerek — felhasználása mellett döntő szerepe van a talajművelésnek. A megye talajai típusát, de a termőréteg vastagságát tekintve is igen heterogének. A megye területének 2,1 százaléka homoktalaj, 28 százaléka erdőtalaj, 43,9 százaléka csernozjom jellegű talaj, 26 százaléka pedig réti talaj. A jó pórustérfogat a döntő, hogy a talajban megfelelő arányban legyen levegő és víz, így tudjuk csak elérni, hogy vetésre megfelelően beérett talaj álljon rendelkezésünkre, ami biztosítani tudja a tápanyagok felvehetőségét. A Tolna megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás a nyári talajmunkák ellenőrzésénél az alábbiakat tapasztalta. A kalászosok utáni tarlóhántást követő nyári mélyszántást 30 százalékban még most sem végezték el az üzemek. A nyári mélyszántások el- munkállása és lezárása nem minden esetben történt meg. Különösen fontos a szántást követő azonnali elmunkálás a réti talajokon, ahol a talajok gyors kiszáradásával keletkező rögök későbbi elmunkálása már nem vagy csak nagy energiaráfordítással! lehetséges. A nyári mélyszántásban részesített táblák nagy része igen gyomos, a szántás ápolását több üzem nem végzi megfelelő időben, vagy nem megfelelő eszközzel. A kultivátor helyett sokan tárcsát használnak és nem veszik figyelembe, hogy a tárcsa nem tipikus gyomirtó eszköz. A talajok vízkészletének megőrzése minden üzem számára fontos feladat. S mindez csak időben és jó minőségben végzett talajműveléssel valósítható meg. A gépellátásról A talajművelő gépek széles választékával várja az érdeklődő mezőgazdasági üzemeket a Mezőgazdasági Termelőesz- közkeres'kedélmi Vállalat. A,legismertebb talajművelő gépből, az ekéből, az líH-típusok állnak rendelkezésre, melyeik az előző eketípusokihoz 'képest lényegesen korszerűbbek. Az ekék középmélyszántó és mélyszántó kiviteliben egyaránt kaphatók, különféle muinkaszé- lességben. Az ekék 'üzemeltetése 81 kilowatt teljesítmény feletti traktorokat igényel. Az IH ekékhez rendelkezésre áll keményfémmel felrakott ekevas, amely éltartóssága .többszöröse a hagyományos ekevas éltartósságának. Az ekevasak éltartós- ságának növeléséhez megfelelő elektródát lis forgat mozinak, amellyel a mezőgazdasági üzem házilag tudja kialakítani az éltartós ékevOsat. Az év folyamán még beszerezhető lesz PUN—335 típusú szovjet eke, amely 50 kilowatt teljesítményű traktorral vontatható. A szántás utáni lazítási, porhanyítási rögaiprítási műveletek végzésére a Iközépnehéz és nehéz boronáik állnak rendelkezésre. A talajtöimörítés, egyengetés és lezárás céljára a sima lés gyűrűs hengerek, köny- nyű és nehéz változatait ajánlják. Ezen felül a rögtörő gyű- r úthengerekből is megfelelő készletek vannak. A szántás elm unkái ásóra, talajelőkészítésre és könnyebb talajokon a tari óhántásra a korszerű IH-típusú tárcsákat forgalmazzák. Ezek a tárcsatípusok könnyű és nehéz kivitelben 4,2 métertől 7,2 méter munkaszélességben kaphatóik. A tárcsák vonóerőigénye; 81 'kilowatt teljesítmény feletti traktor. A kisebb teljesítményű erőgépekhez a BŐSZT— 2,5 és az FFT típusú tárcsáikat ajánlják, melyek munkaszál essége 2,5 méter. A szántáselmunkálás és mag- ágyikészftés speciális gépei a komibinátorok. A Rau típusú kombinátorok különféle nagyságrendben kaphatók 4,4 métertől 8,4 méter munikaszéles- ségben. A gépek 50 kilowatt teljesítmény feletti erőgépekkel üzemeltethetők. A kötött talajok forgatás nélküli mélylazítására altalajlazítók és mélylazítók alkalmasak. A gépek csak 150 kilowatt teljesítmény feletti erőgépekkel üzemeltethetők. Itt kell megemlíteni a KPS-9 típusú szárnyas, rétegl'azítós kultivá- tort, amely üzemeltetése ugyancsak nagy teljesítményű erőgéppel végezhető. A talajművelő gépeknél az IH és Rau liaencek vásárlásával jelentős fejlődés következett be, amely egyrészt a gépek korszerűségében, másrészt a típusok csökkentésében jelentkezett. Henger, borona, eketalyiga Földművelés a századfordulón Agrártörténeti és néprajzi szempontból egyaránt igen érdekes olvasnivaló Papp Zoltán Sándor könyve, amely „A be- regdaróci emberek élete a századfordulón” címet viseli. A szántás, a földművelés munkáira így emlékszik vissza. Amikor a falusi ember kiért a mezőre, a szekerét a dülőút jobb oldalára állította, hogy az arra haladó szekerek elférjenek mellette. Leoldotta a hengert a szekér mögül, behúzta a saját földjére, arra a részre, ahol egyelőre nem szánt, hogy ne legyen láb alatt. Aztán levette a szekér bérfájáról a be- renát és a henger mellé tette. Lekerült a szekérről az eke, az eketalyiga, aztán a tézsla is. Az ekét a föld végére állította, ahol a szántást meg kell kezdeni. Beállította a talyigát, utánaakasztotta az ekét, az eke vezérfőrúdjára pedig ráakasztotta a tézslát. Kifogta a szekérből a teheneket és átfogta az ekébe. A szántáshoz ugyanazt a jármot használták, amelyikkel a szekeret húzta a jószág. A gazda kihúzta a közszeget, a szekér rúdját pedig leeresztette a földre. A két tehenet, jármostul együtt, az eke elé hajtotta. A járom magasságába emelte a tézslát, közben a tehénvezető hátrafelé irá- nyítqatta a teheneket, amíg a tézsla feje rá nem került a já- romkápára. Az ember hátrament, felállította az ekét. Ha a beállítása nem volt jó, akkor igazított rajta. Az állítás a talajtól és a jószág erejétől függött. Ha puha, omlós volt a föld, akkor szélesebbre állíthatta az ekét, hogy nagyobbat kanyarítson a földből. A kemény, nyirkos vagy lepaskolt földből csak kevesebbet fonhatott. A beállítást a vezérlőtengelyen végezhette el, a lyukba dugott vaspecek segítségével. Ha balra vette a tengelyt, akkor kisebbet fogott az eke, ha jobbra, akkor nagyobbat. A szántás mélységét is lyukakkal lehetett beállítani. A faekénél az eketalyiga kerekétől hajlott be egy félkör alakú vas, sok lyukkal. Ha beljebb vette a gerendelyt, akkor mélyebben szántott, ha pedig feljebb emelte, akkor sekélyebben. A földet kétféleképpen szántották. Ősszel, a tavaszi kalászosok alá hátára szántották a földet, mivel bő esőzesre lehetett számítani, s így a víz le tudott futni a két barázdába. Hátáraszántáskor a munkát a föld közepén kezdték meg. Általában azt a földet szántották hátára, amit előbb szétlöke'T tek. A hátáraszántást mondták összeszántósnak is. Az ekébe fogott tehenet aszerint nevezték, hogy melyik oldalon állt. Amelyik jobbra állt, az eke szarvától nézve, az a belső nevet kapta. De nevezték barázdásnak is, mert szántás közben mindig ez a tehén haladt a barázdában. A bal oldali tehén neve: külső- srülső vagy osálés. Ha a föld az élőző szántásnál össze volt szántva, akkor szétszántják az ekével. A kalászosoknak általában hátára szántanak, így középen kezdik el. A tehénvezető vezeti a két jószágot. A belevetés nem hirtelen történik. A gazda csak fokozatosan ereszti az ekevasat a földbe, mert ha egyből belenyomná, a jászág meghőkölne, ágaskodna és csak túrná a földet. Ugyanakkor a kivetés hirtelen kell elvégezni. Amikor a barázda végére ér az eke, szarvánál fogva kiemelik és balra fordítják. Bellevetésnél az ekét a barázda szélébe illesztik. Amikor a „belső" tehén is a barázdába lép, ostorral és szóval adják a vezényszót, hogy merre kell fordulni. Akkor a tehénvezető elfordul és a barázdában megy, úgy vezeti a teheneket. Hátáraszántáskor az igával egy helyben kell visszafordulni. Ha a föld mindkét végén van dűlőút, akkor nincs baj, mert az ekével végig lehet menni a földön. Dűlőút híján, a föld végében kell fordulni, s ez igen nehéz. Ha a gazdálkodó ember a fiával vagy a feleségével szánt, sokat kínlódik, a forduláskor nemcsak a jószág kap az ostorral, hanem a vezető is. Ha a földön egyszer lemennek és feljönnek, azt egy forduló szántásnak nevezik. „Ötöt fordultam a fődbe!" — mondják. Két eke — ma már a múzeumban
