Tolna Megyei Népújság, 1982. október (32. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-05 / 233. szám

1982. október 5. T KÉPÚJSÁG 3 A tambovi vendégeink vasárnapja A Sárköz központjában mindjárt hozzá 'is tette: - Ter­mészetesen ez csaik olyan ima­Személyenként egymillió forint r r A DEDASZ munkája Pakson Különleges, és kívülálló em­Modern közvilágítás a főutcán (Folytatás az 1. okairól.) családias o hlanguliat, mindenki teljesítménye utó n ‘kaiplja a fii - zétését; van, cuki háromezer kö­rül ‘keres, warn, 'akinek a iborítéfc- jáiban ötez^f forinton is felül van. Nincs gond az ütánpóitJáis- sail, a népművészet idősebb mesterei mellett ma már sok a népművészet ifjú mestere is. Hogy milyen szép ez a munka, azt Íóíhaíttók, hogy miilyen ne­héz, airrál egy adat győzte meg vendlégeinket: ntaponta egy szö­vőnő nyolc-tízezer mozdulattal annyi nyomó- és (húzóerőt fejt ki, hogy ezzel buszo n öt-hairmtinc tonna terhet mozgathatna meg. Talán az egész napot szíve­sen itt töltötték volna, de az Egyetértés Termelőszövetkezet­ben újabb barátok, látnivalók várták őket. Nagy János tsz- elnök és Gól Miklós párttiitlkár kalauzolásával ismerkedtek a közös gazdasággal, amelynek 530 tagija 4500 hektáron gazdál­kodik és évente 200 millió fo­rint értékű terméket állít eilő. Százhetven harminc éven aluli tagja van a közös gazdaság­nak, az évi átlagj'övedelem 50 ezer forint. A fiatalokra, a tsz- ben dolgozók alacsony átlag- életkorára azonnal rá is kérdez­tek. A jelenlévők elmondták: a hatvanas-hetvenes években a fiatalok a városiba özönlöttek, most egyre többen helyben ma­radnak. Itt is meg találják a kor­szerű technikát és anyagilag is megtalálják a számításaikat. A búzái a kalkoriaa, a lucerna ten mésátlagokról elismerően nyi­latkoztok, de kíváncsiak voltak arra is: melyik növény a illegik«- fizetődőbb? A kukorica - vála­szolta Nagy János el niök, de Gyártót keresünk címmel tíz­napos kiállítás nyílt hétfőn a BNV területén olyan, gyakran hiánycikknek számító mezőgaz­dasági alkatrészékből, amelyek gyártását hazai vállalkozókkal 'kívánják megoldani. A rendez­vény társrendezői az Agrotek és a Hungexpo. A kiállítás megnyitóján Káp­lár József külkereskedelmi mi­niszterhelyettes arról szólt, hogy mezőgazdaságunk eredményes­ségét döntően befolyásolja az ipari és a műszaki háttér, el­sődlegesen az alkatrészellátás helyzete. Az Agrotek évente rendkívül sok, mintegy 80 ezer féle részegységet és alkatrészt forgalmaz, csaknem 8 milliárd forintért, de a jelentős erő­feszítések ellenére sem sikerül mindig és minden alkatrészt szállítania megrendelőinek. Rendszeresen körülbelül 250- 300 millió forintnyi pótalkatrész hiánycikk. Az alkatrészeilátási feszültsé­gek feloldása érdékében a magyar ipar már eddig is arra gas termésátlag esetében mond­ható el, amilyen a mienk. Má­sutt a búza, vagy más lelhet 0 legjövedelmezőbb. Megtekintették a szarvasmair- hlaltelepet, ahol hatszáz tehenet 23 ember gondoz, fej, lát el takarmánnyal. A fejésii átlag öt­ezer liter körül mozog, egy liter tejen 1,5 forint haszon utón. Ilyen hasznot csak kellően ma­gas fejé sí átlaggal lehet elérni, és mint a tsz elnöke elmondta : nagyon figyelni kei mindenre, a itakonmányköltségekTe, az energiafelhasználásra, mert az a másfél forint haszon gyorsan leapadhat. Az épülő sertéstelepen is so­káig időzték. Láthatták: hogyan kíván a termelőszövetkezet a mái 4500 hízott sertés helyett a jövőben 9000 darabot értéke­síteni a közösből. Azért hangsú­lyozták azt, hogy a közösből, mert Decsröl most Ss kilencezer sertést visznek el a felvásár­lók. A háztájiban lis 4500—5000 sertést hizlalnak. — És más állatokkal is fog­lalkoznak a háztájiban? — kér­dezte Maniaijenikov elvitárs. — Természetesen. Még outijá­val is. Tíz családnak van nut- riatenyészete. íNlaigy élmény volt vendégeink számára 0 korszerűen művelt szőlő látványa és még jobban öriflte'k annak, hogy maguk te beállhattaik a sorba és szüre­telhettek. Alig kezdődött el a vidám vetélkedő: Ikii szedi tele először a műanyag ládát, ami­kor megérkezett IK. Papp József, a megyei pártbizottság első tit­ka ro, ak;i a nap további részét vendégeinkkel együtt töltötte. Este K. Paipip József és a me­gyei pá.ntbizottság titkárai, a kényszerült, hogy sokféle, gyak­ran csak kis szériában maga állítson elő fontos részegysége­ket és alkatrészeket, jelenleg évi mintegy egymilliárd forint értékben. A mostani kiállításon 800-féle terméket mutatnak be, azok sorozatgyártására vállalkozókat keresnek. A kiállított alkatré­szekhez irányárat is mellékel­tek, s a miniszterhelyettes ki­fejtette: ha sikerülne itthon le­gyártani ezeket, előrelépés len­ne a mezőgazdaság ellátásá­ban, még akkor is, ha valami­vel többe kerülnek az eddig be­szerzett alkatrészeknél. Hiányuk ugyanis sokkal nagyobb vesz­teséget okoz a mezőgazdaság­nak. Véleménye szerint a gyá­rak, kisebb üzemék, szövetke­zetek rendelkeznek olyan mű­szaki kultúrával, hogy képesek gazdaságosan is előállítani az alkatrészeket. A Gyártót keresünk mezőgaz­dasági alkatrész-kiállítás októ­ber 13-lg tart nyitva a vásár­város K-pavilonjában. tambovi vendégek: J. A. Mana- jenikov, a küldöttség vezetője lés tagjai értékelték a látogatás ta­pasztalatait, megtárgyalták a két nép, a két megye közötti baráti kapcsolatok továbbfej­lesztésiének feladatait. A Taimibov míegyei ipáirtküll- döttség hétfőn Visszautazott a Szovjetunióba. A ferihegyi re­pülőtéren dr. Király Ernő, a me­gyei pártbizottság titkára bú­csúztatta1 vendlégeinket. * A Tambov megyei kullturális delegáció tagijai tegnap méjg felléptek Dombóváron, a városi művelődési házban. Itt is hason­lóan nagy sikerrel mutatták be műsorukat, imiint Szekszárdon, Pakson, Ban y hóidon. A kulturális delegáció tagjai nemcsak a forró ünneplés em­lékét viszik magúikkal, hanem sok-sok tolnai ember barátsá­gát, tájaink szépségének emlé­két. Szakszó rd után megismer­kedtek a mai Dunaföldvárral a valóságiban és a 'régivel a vár­múzeumban. Járták Paks utcáit és felléptek a paksi munkás­művelődési (központ színpadán. Vasárnap úgy indultak Bony­hádira, hagy előtte meglátogat­ták a decsi tárházat. Bonyhá- don megtekintették a város legjellegzetesebb részeit, neve­zetességeit, (majd Váraljára, a parkerdőbe vitte őket az autó­busz. Délután Kakasdon részt vettek a szüreti napok rendez­vényein, este viszont a ‘bonyhá­diak tapsolhattak szép táncaik­nak, zenéjüknek, népdalaiknak. Tegnap Dombóvárra látogattak, ahol fürdőitek az egyre na­gyobb hírű Gunairas medencé­jében. Dolmibóvár múltját és je­lenét 'egy nemrég Dombóvár­ról készített filmen 'keresztül is­merték meg. Szövetkezeti jog Vasárnap véget ért Siófokon az a háromnapos jogásztalál­kozó, amelyet a Magyar Jo­gász Szövetség szövetkezeti jo­gász tagozatai rendeztek. A tanácskozáson — miként a záró- ülésen megállapították - egyet­értés alakult ki a tekintetben, hogy a mindmáig hatályos szö­vetkezeti jogszabályok már több mint egy évtizede eredménye­sen szolgálják bevált szövet­kezetpolitikánkat, mindenkép­pen indokolt azonban - a meg­változott gazdasági körülmé­nyekhez alkalmazkodva — a jogszabályok korszerűsítése. Ez a kodifikáció része annak a folyamatos jogfejlesztő munká­nak, amely a bevált jogintéz­mények stabilitását szolgálja, másrészt viszont az érzékeny változást a gazdasági és egyéb viszonyok alakulására. A szövetkezeti joganyag kor­szerűsítését illetően hangsúlyo­zottan került szóba a siófoki munkaértekezleten, hogy - jog­szabályi módosítással is — erő­síteni kell a szövetkezetek ön- kormányzati szerveinek hatás­körét, javítva munkájukat. bér számára félelmetesnek tű­nő villanyszerelést tanulnak most a DÉDASZ paksi szerelői Szigetváron, a vállalat kiképző központjában: megismerik, hogyan lehet és kell dolgozni feszültség alatt lévő vezeték­kel, 'kábellel. Egy szekszárdi és egy bony­hádi 'brigád már megtanulta. Most a paksiakon a sor. Schmidt János, a DÉDASZ szekszárdi üzemigazgatóságá­nak igazgatója, elégedetten, örömmel beszél az új módszer­ről. Baleset sehol nem történt, és nagy előnye a ki nem kap­csolásnak, hogy szerelés, új kábel lefektetése vagy bármi­lyen hálózati munka közben a lakásokban megy a hűtőgép, főzhet a gyesen lévő háziasz- szany, az üzemekben folyik a termelés, az áruházakban mű­ködik a pénztárgép, nem kell kézzel tekergetni A megtaka­rítás igen sokat jellent a csa­ládoknak is, a népgazdaság­nak is. Persze különleges szigetelé­sű szerszámokat használnak a feszültség alatt dolgozó szere­lők, a francia technológia na­gyon jó. Szigorú előírásokat tartalmaz, de el lehet sajátí­tani a hathetes bentlakásos tanfolyamon. A paksi kiren­deltség nagyot lép előre ezzel a technológiával, a most ta­nuló brigádja sokat nyújthat a városnak, és környékének a magas színvonalú szolgáltatás­sal. Mert tulajdonképpen szol­gáltatás a hálózat javítása is, nemcsak maga az a tény, hogy áramot ad, szolgáltat a válla­lat. A hálózat üzemeltetése, a hibaelhárítás mind hozzátarto­zik a hétköznapokhoz, és egy­általán nem mindegy, hogyan történik, áramszünettel vagy anélkül. Egyébként is Pakson az átlagosnál jóval több a munka, az építés, a szerelés, a rendkívüli helyzet. Meglepő számokat közölt Schmidt János a Pakson vég­zett munkájukról: az üzemigaz­gatóság hálózatépítői 1981-ig építettek, illetve szereltek a városban, 26 transzformátorál­lomást, ennek értéke a kábe­lekkel és a légvezetékkel együtt 40 millió forint. Az idén újabb négy trafóállomás készült, ezek a kishegyi (lakótelepet szolgál­ják. A negyvenmilliót érdemes összehasonlítani egy másik számmal: Paks, mint város na­gyon (kicsi, és ez a negyven­millió óriási összeg, hiszen az egész megyében 32—33 millió forint értékű hálózatépítés tör­ténik évente. Egészen átformálta a régi város főutcájának képét a mo­dern világítás kiépítése. Az épülő — remélhetőleg most már elkészülő — autóbusz-pá­lyaudvar villamos ellátóhálóza­tát a múlt hét elején valósítot­ták meg. A másik, a legna­gyobb esemény jelenleg: ké­szül a DÉDASZ paksi kirendelt­ségének telephelye a város dé­li lábánál, az új vasútállomás előtt, ahol egy hatalmas fa­ház állt korábban, hosszú éve­kig. Abban a faházban kezdte az atomerőmű-építkezés irá­nyítását, szervezését és ellen­őrzését az ERBE. Mellette be­tonkeverő telep volt, a kishegyi nagy építkezést szolgálta ki. Megtisztították a terepet, ideá­lis hely lett egy DÉDÁSZ-ki- rendeltség épületének és ud­varának elkészítéséhez. Az alapgödör kiásásakor kiderült, nagyon laza a talaj, cserét kell végrehajtani. Több rétegben összesen nyolcvan centi vasta­gon terítenek és egyengetnek el sódert, amelyben csak egé­szen apró szemcsék vannak a homokkal együtt. Birkózott a teherkocsi kereke. A TÁÉV be­tonozó Dániel-bfigádja segített tolólapos traktorával és lapá­tokkal A beruházás 16 millió forintba kerül. Tél közepére már szeretnék elkészíteni az épület szerkezetét a TÁÉV dol­gozói. A paksi kirendeltségvezető. Király Gyula pécsi származású. Letelepedett Pakson, itteni lányt vett féleségül. A kiren­deltségnek sok a munkája, mindössze 15 ember látja el a megnövekedett és egyre bo­nyolultabb feladatokat. Ez a létszám hosszú idő óta válto­zatlan. Igaz, megszokhatták a DÉDÁSZ-osok, hogy nincsenek elkényeztetve, régen is sokat kellett dolgozniuk, amikor még kerékpárral jártak Paks kör­nyékére, szerelni és cipekedni. A nyugdíjasoknak van élmé­nyük ilyen tekintetben bőven. Élmény lesz majd persze az is, amit az atomerőmű-építke­zésnél végeznek a DÉDASZ szekszárdi üzemigazgatóságá­nak hálózatszerelői: az erőmű főépületénél a belső 'kábelhá­lózat kiépítésén dolgoznak k'ét év óta. Több ezer kilométer (nem tévedés!) kábelt kellett lefektetni és ez olyan nagy fel­adat a technológiai szereléssel együtt, hogy a VERTESZ-nek besegítenek a szekszárdi és a dunaújvárosi üzemigazgatóság dolgozói. Szekszárdról 33—35 szerelő jár Paksra, az atomerő­műnél végzett munkájuk ter­melési értéke személyenként és évente egymillió forint. Ez a 35 ember természetesen nagyon hiányzik a megye egyéb háló­zatépítő munkáiból, nem is boldogulna a szekszárdi üzem- igazgatóság, ha nem kapna segítséget, vállalaton belül. Kap, nem is akármilyent, a nagykanizsai, a kaposvári és a siófoki ü ze m i ga zg a tó s á g októl. A nagykanizsaiak például el­végezték Szedres községben a teljes rekonstrukciót: új kisfe­szültségű elosztóhálózatot épí­tettek, átépítették a transzfor­mátorállomásokat és korszerű­sítették a közvilágítást. Nagy erőkkel, modern eszközökkel, mindössze három hét alatt. A DÉDASZ dolgozói minde­nütt lépést tartanak a követel­ményekkel, korunk szigorú igé­nyeivel. GEMENCI JÓZSEF Kép: GOTTVALD KÁROLY Mindenütt nagy sikert aratott a tambovi Ivuska népi együttes „Gyártót keresünk” Mezőgazdasági alkatrész-kiállítás Talajcsere a leendő telephely alapgödrében

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents