Tolna Megyei Népújság, 1982. október (32. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-01 / 230. szám
A I^ËPÜJSÀG 1982. október 1. Tudósítóink írjak Egy asszony élete Kopjafa Magyarkeszin Magyarkeszin az első világháború után az akkori Esterházy téren — ma Hősök tere — a háborúban elesett áldozatok emlékére negyvenkét iharfát ültettek. Ennyien nem tértek vissza a frontokról. Később, 1920-ban egy faoszlopra szögezett táblát áhítottak emlékül. Azóta több mint hat évtized múlt el. A hősök fái elöregedtek, legtöbbjüket kivágták, a pár még meglevőre is ez a sors vár. A faoszlop is régen kidőlt, a tábla (s elrozsdásodott. Az elesettek iránti kegyeletből a fegyveres erők napján a magyarkeszi vöröskeresztes aktivisták a helyi termelőszövetkezet segítségével társadalmi munkában két méter magas, kopjafát állítottak a régi helyére. MINÁRIK LAJOS Az első világháború áldozatainak emlékére Úgy kezdődhetne ez a történet, mint a legtöbb népmese: egyszer volt, hol nem volt... A különbség mindössze annyi, hogy tart még ma is, s nem az Óperenciás tengeren túl, hanem itt mindjárt Tamásiban. Akiről pedig szól, nem vitt végbe semmiféle hőstettet. Törékeny, nagy akaratú asz- szony Kovács Józsefné Gulyás Mária. Életében nem voltak titkok, feladványok, későbbre hagyott tisztázni valók. Mindössze azt nem érti, mitől betegedett meg a szíve és hogyan fog ezután hasznára lenni övéinek, barátainak? Nem sok önéletrajzot írt életében. Bábaasszony segítette világra Fürgédén, amely akkoriban uradalmi puszta volt. Édesapja béres volt, örökös háborúságot folytatott a megélhetésért. Három gyermekével és feleségével élt a pusztán, pontosan olyan körülmények között, földes szoba-konyhában, ahogyan azt Illyés Gyula a Puszták népében megírta. Marika hat elemit végzett. Jó tanuló volt, nem lehetett panasz a bizonyítványára. Tizenkét éves korától fogták munkára, nyaranta édesapjával marhákat őrzött. Hajnali fél négykor csörgött a vekker, s rá fél órára már hajtották ki a jószágot, s esteledett jócskán, mire megint otthon lehettek. A legelő nyolc kilométerre volt. Mégis csodálatosak így utólag ezek a nyarak. Mikor kitört a háború, eltartó nélkül maradt a család. A tisztességre, nem ilyen vitézségre termett édesapja meg sem állt Kijevig, ahol fogságba esett, s csak valamikor 1945 novemberében tért haza. Időközben a rangidős Marikából tizenhárom éves fejjel családfenntartó lett, neki kellett gondoskodni édesanyjáról és két kicsi testvéréről. Véglegesen cseléd lett, ma úgy mondanánk, főfoglalkozású, de csak fél kommencióval fogadták fel. Nőknek csak ennyi dukált, hiába viselte ő a kalapot. Nyolc mázsa búza, negyedévenként három pengő fertálypénz és fél hold föld volt a járandósága. Tizenöt éves volt Gulyás Mária, amikor a napestig tartó munka, s a rossz háborús hírek közepette megismerkedett Kovács Józseffel. Cseléd volt akkoriban a vőlegény is. Huszonhat esztendeje, hogy Tamásiban összekötötték az életüket. Túlságosan nagy lagzit nem csaptak, így csak kereken ötven forintra rúgott az alighanem fillérenként összecsárdáso- zott táncpénz. Hozományt egyikük se kapott, hiszen a semmi nem felezhető tovább. Mégis: a pesti Teleki térről hoztak jó erős paraszt-hálószobabútort a szoba-konyhába. Csodájára jártak a pusztáról. Kovács Józsefné évente hófehérre meszelte a falakat, a kézimunkák mindig frissen mosva, ropogósra vasalva, a földpadló sárga- földdel besározva hirdette szorgalmát. Szünet nélkül csinosit- gatta otthonát, egész életét ez a tisztaságteremtés vágya töltötte be. Három lányát is erre tanította. A férj elsők között lépett be a pártba a pusztán, még 1946- ban. Majd elszegődött rendőrnek, s 1956 májusában végleges szolgálati helyének Tamásit jelölték ki. innen ment nyugdíjba most két éve, mint főtörzsőrmester. Ma leginkább szőlősgazda, zamatos, tiszta csillogása borát kóstolva az ínyencek is csettintenek. Az asszony, mikor a lányai sorra férjhez mentek, úgy döntött, most már aztán rajta a sor. 1965-ben kiváltotta a munkakönyvét s elment az ORION tamási gyáregységébe betanított munkásnak. Két év sem telik el, már brigádvezető. Felveszik a pártba, bizalmi lesz, később a szakszervezetben is megbízzák ezzel a tisztséggel. Szakadatlanul foglalkozik a brigádjukba kerülő fiatalokkal, felvállalja a könyvterjesztést. Nem ismer rangon aluli munkát. K'váló dolgozó lesz, rendszeresen jutalmazzák gazdasági és pártmunkájáért s nincs olyan probléma, aminek kibogozásához a művezető ki ne kérné a véleményét. Aztán megjelent a láthatatlan, hívatlan végrehajtó. Tavaly október utóján Kovács Józsefné munka közben rosszul lett. Iszonyatos fájdalom hasogatta a vállát, a mellkasát, mire megjött a mentő, már nem volt magánál. A pincehelyi kórház intenzív osztályán hozták vissza az életbe, de komoly figyelmeztetést kapott, az infarktussal nem lehet kukoricázni. Azóta, csakúgy, mint azelőtt, a családjának él. A sok aprójószágtó'l hangos udvarukban van úgy, hogy egyszerre öt unoka terjeszti elő különleges kívánságát a nagymamának, akit asszony lányai naphosszat nyugalomra intenek, majd ők mindent elvégeznek helyette. Az ötvennégy éves asszonynak azonban nincs nyugta. Tavaszonként pelyhes csibéket, kacsákat keltet, gyönyörű térítőkét hímez és amikor nincs közelben a család: kimeszeli vakító fehérre a konyhát. KALNAI IBOLYA Csörge-tói túra Rendhagyó környezetismereti órán ismerkedtek a szekszárdi gyakorló iskola második osztályos tanulói az erdő élővilágával szeptember 27-én. Lótz Lászlómé és Nagy Tibor né tanítónők kíséretével autóbusszal érkeztek a festői szépségű szálkái tóhoz. Az ősz verőié nyes napsütésben minden szépségét kínálva fogitadta a látogatókat. A két óra alatt a tanulók megismerkedtek a magasba törő nyárfáival, a lombos tölggyel, a tűlevelű fenyővel. Hallgatták az erdő „suttogását", a vijjogó vércse hangját. Az erdő kisebb ajándékokkal is kedveskedett, hiszen makk, toboz és színes őszi levél mindenkinek bőven jutott. BOGNÁR CECIL — Köntös Hedvig kincsei Elmélyülve Milyen sok mindent rejt az aljnövényzet) Egy hónapja kezdődött az iskola, s megkezdődtek a szakkörök, kulturális és sportrendezvények. A Csörge-tára járőrpor- tyát szervezett a szekszárdi 505. szórná Ipari Szakmunkásképző Intézet. Kedden délután 23 szakmunkásképzős és egy egészségügyi szakiskolai vendégcSo- port indult útnak, hogy ügyességüket összemérjék. A versennyel egybekötött túra szellemi totóval kezdődött, majd a kollégium alagsorálban lévő zár* lőtéren folytatódott. A gyalogtúra végcéljánál, a Csörgető nál folytatódott az igüzi erőpróba. Az. útközben látott kulturális és kpomi létesítményeket kellett felsorolni, majd két népdal éneklése volt a feladat. A továbbiakban csak az ügyesség, a lelemény játszott szerepet. Függeszikedve, két fa körött kiifeSzítlett kötélen kellett mászni, giulaépítés - mélyet a csapat minden tagijával, három lépcsővel kellett „ímegépíteni” - nem is bizonyult egyszerűnek. Alagútkúszás, célbadobós, és egyéb ügyességi akadályok után a csapatok homokvárat építettek. A tó körül létesített állomásokon pontokkal értékel-, ték a csapatok feladafmeg oldását. A túra jellegű versenyen nem forogtak a kodkán hatalmas téték - a szórakozás, egy kellemes délután eltöltése volt a cél, s ez sikerült is. Az a szándék is megvalósult, hogy a javarészt elsősökiből álló diákok megismerkedjenek a Csörge-tó- vail. A túra zárása vidám szal’on- názás volt a természet csendjében. A beérkezett Csapatok nyánson szalonnát sütöttek, üdítővel oltották számijukat, maid egv vidám délután elteltével a korai szürkületben nekivágtak a városba vezető útnak. KLING FERENC Kismama-találkozó az Uniónál Az immár hagyományossá vá lt kismalma -to lálkozót a közelmúltban rendezték meg a domlbávári Unió Szövetkezet ebédlőjében. A várakozással ellentétben igen kevesen jelentek meg. Az ízlésesen megterített asztalokon bőséges volt vendégváró sütemény és üdítő. A szövetkezet vezetői elbeszélgettek a kismamákkal a gazdasági eredményekről. A kevés számú résztvevő kellemes délutánt töltött el, ahol a legnagyobb örömet az együtt játszó gyerekek látványa adta1. HUNGER SÁNDOR Kellemes délután volt Távoli városok, közeli barátok Mit tudunk a Szovjetunióról? A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat MSZBT-tagcso- portja a közelmúltban rendezte meg a Távoli városok, közeli barátok című vetélkedőt a vállalat szocialista brigádjai részére. A vetélkedőre nevezett brigádok már előre megkapták a felkészülést segítő, központilag kiadott anyagokat, hiszen ez a vállalati küzdelem tulajdonképpen elődöntője volt egy felmenő rendszerű vetélkedősorozatnak. 'Nem kis izgalommal jöttek el a háromtagú csapatok. Az izgalom levezetését szolgálta a kezdet kezdetén a tizenhárom plusz egyes totó, mely felölelte a Szovjetunió köztársaságainak gazdasági, kulturális, politikai életét. De — annak ellenére, hogy a versenyzők legtöbbje még nem járt a Szovjetunióban, vagy annlak csőik egyes városait látogatta meg - fényképekről kellett köztársaságokat felismerni, majd megadott szempontok alapján jellemezni. A finnugor szótár is feltárult előttük, ugyanis nem kisebb volt a feladat, mint finnugor eredetű szavak magyar megfelelőiének a papírra írása. Gorkij, Solobav, Tyi- honov és még sok-sok arc tekintett a versenyzőkre a képekről, a kérdés csupán az volt: ki, kicsoda? Arról is bizonyságot kellett tenniük, hogy menynyire tudnak saccolni, s ezzel párhuzamosan természetesen arról is, hogy egy jellemző adatot mennyire jegyeztek men a felkészülés során. így például azt, hogy mennyi ideig tartott az arab uralom Örményországban, s Litvániában mennyi az egy lakosra jutó halfogyasztás. Nem maradhatott ki a közkedvelt információs játék, frissítésként egy sorozat villámkérdés, s tudni kellett a Szovjetunió nagyvárosainak régi neveit is. Az utolsó fordulóban a merészebb, a vállalkozóbb szellemű csapat az egy helyes válaSz esetében kapott pontszámút megduplázhatta, megtriplózhat- ta, ám szerzett pontjait teljes egészében el is veszíthette. A küzdélem során mindvégig egyenletes teljesítményt nyújtó „Ascota” számviteli brigád vitte el Végül is a képzeletbeli pálmát, s egyben a jogot ama, hogy a vállalatot képviselje a következő fordulóban. Őket követte a lakatosüzem! Április 4., majd a tyérosztály komplex brigádja. GY. SZABÓ LÁSZLÓ Közösségteremtés a tsz-klubbao Éppen ma egy hónapja, hogy létrejött a dombóvári Alkotmány Termelőszövetkezet Vörös sugár ifjúságii klubja. Az egy hónap nem nagy idő, ám mégis hamar összeková csalódott kis társaság fogad bennünket. Itt valahogy nem érvényesült a „Minden kezdet nehéz” közmondás. Ide nemcsak a termelőszövetkezet tagjai járhatnak, hanem nyitott a klub többek között a környező üzemek fiataljai előtt is, mindenki, aki elmúlt 14 éves tagja lehet. S lett is rövid időn bélül nem kevés érdekli ődő. A jó, érdekes programok ugyanis vonzzák őket. A szabad idő eltöltésének nincsenek receptjei — itt sem recept szerint történt a prog- ramSzenvezés. Vagy mégis? receptet ezúttal1 magük a tagok írták, jobbnál jobb ötleteikkel. A hét végén megrendezett honvédelmi napra a Vörös sugár meghívta a MOKOT, a Pátria Nyomda, a Láng Gépgyár és a honvédség fiataljait is. A honvédelmi nap tulajdonképpen két résziből álét : elméleti és gyakorlati feladatok megoldásából!. Miután a törté- nelirrti, politikai ■ismeretekről'számot adtak a résztvevők, az MHSZ életéből' összeállított totón is bizonyítaniuk kellett tudásukat, majd az elsősegély- nyújtást grónátdobás és lövészet követte. A díjkiosztáskor határozta el a közönség, hogy az a kupa, melyet a termelő- szövetkezet az első helyezettnek ajándékozott, vóndoikupa lesz. Az évenként megrendezésre kerülő honvédelmi nap győztes csapatai — mint az idén a honvédség égyík csapata - kapja a jogot, hogy belevéses- se nevét. iDélutón zenehallgatás, beszélgetés uralta a programot, Bordi Zsuzsanna és Eglesz Kálmán gitárjukkal, jókedvükkel, dalaikkal teremtettek bensőséges hangulatot. Estefelé filmet nézhettek az érdeklődők, ám mint kiderült, nem csak nézték, hanem mondták is - mármint a rajzfilmek „aló" a kommentárokat, természetesen „egyenesben”. Hangos volt a szoba a nevetéstől, a vidámságtól. BORDI IMRÉNË Ismerkedés az erdővel
