Tolna Megyei Népújság, 1982. október (32. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-28 / 253. szám

1982. október 28. KÉPÚJSÁG 5 ^vwA [|- y> Becses iratok megőrzésére szolgáló » '■*'' * 1^0 I ■ intézmény, ami rögtön felveti a kérdést, hogy melyik irat becses. A Tihanyi Alapítólevél minden bi­zonnyal, de lehet-e becses bárki számára öregapjának fizetési sza­lagja 1937-ből? Erről és más hasonlókról az alábbiakban a Tolna me­gyei Levéltár ürügyén ejtünk szót, mely e sorok megjelenése idején hosszú történelmének éppen legnagyobb változását éli. Az elsők között Kiadványok és kutatások A levéltár kincseit különböző kiállításokon is közszemlére bocsátják Sze rke szt ős égünkben többe n is ivarnak, okik elhagyták há­tuk mögött újságírói pályájuk harmadik évtizedét, 'így jószeri­vel mlinos a megyének olyan pontja., lintézménye, .mélyhez személyes emlékek ne fűznék őket. iE sorok írója ilyen tár­latokkal' ugya.ru nem. dicseked­het, de ümiikor 18 évvel ezelőtt legelső .riportjainak egyiklé,t ír­ta Székszordon, annak színhe­lye a Tolna imagyei levéltár volt. Pontos obiban eg,y még lai­kus .szem.miel is lkéts(é,glbeejtőeo rendezet lemnek tűnő irathalmaz néháiny szobáiban. INéhlaii dr. Hadnagy Albert akkor nemcsak a, .levéltár vezetője wo.'b, 'hanem a Ihá'bo.rús pusztítások után az iratok első meigimenltője és a rendszerezést elkezdő szakem­ber is. lAz e.limiú'lt ltliaenin.yio.liC év ailaitt 'bekövetkezett változásokkal tu­lajdonképpen télé tehetne írni ezt a,z egész aidait. A ,levéltár — liirtaimi feljebb — ,,e sorok meg­jelenése lidején'lhosszú történel­mének éppen leginugyobib vál­tozását éli.” Egész pontosan fo­galmazva', a tizennyolc évivel ez­előtti 'helyszín iis a >maí ilievél- táirho'Z tartozik. Csaikíhogy idő­közben k*z IWtéiZimény elfoglalta az egylilk 'legszebb magyar iklasz- sziaista műemlék, a. irégi me- gyeháza1 Ikevés híitai teljes eme­letét. 'A díszterem és >a irrteltette lévő 'kisterem természetesen nem tartóz1 ilk lidie, az együk szó rnyra pedig éiop 'mostanaiban költöltz'att élt a Szeks zá rdi (Járási Hivatal. ißgy hWotal költözésé - veil még épületen befűt is jár némi felfordulás. iHo annak'.he­lyébe e,gy levéltár ikemill, 0' fel­fordulás vatósziínűle.g még na­gyobb, noha' Ilyesmire az or­szágiban 'eleddig még viszony­lag líitlkán akadt példa'. Tolna megye itevéltá'rá'naik e piiilllainiatbain van IfciáiHiíitóterme {a volt allspánS Jajkosztálly Iheilyiém), kutatóterme, fotalaibaratáriiiuirna és miikrofiUmmülhelye, Ikét mliikiro- fiilm-ileolvasójia. ‘Művészettörté­neti 1 becsű könyvtára llassan"há­rom ihélyíségre terjeszkedik. Küllőn előadótermet nyitnak, nemcsak kisebb körű tudomá­nyos tanácskozások Pálijaira, hanem azért >is, hogy az itteni felbecsülhetetlen értékű irat- kin,ősieket az iskolai oktatás szol­gálataiba lehessen álítanS. A másfél tucat levéltári dolgozó munkakörülményei te korábbi­akhoz nem lis Ihosom&íthatóan jiavulin'ak. IMIinldeninek a. most Ibefe je zés­hez közeledő bővítés osaik ré­sze. Az, ‘hogy a levéltár a, .leg­jobban elhelyezett hasonló vi­déki intézmények Sarába ruk­kolt elő, a megye másfél évtize­des, folyamatos lainyagii erőfe- s z Élésének, g ondbs kodá'sánü'k köszönhető. •Magáinak a, levéltárnak a „nagyságát" a szakma szá­munkra, IkiSs'é szoktattam mérték - egységgel, folyóméterekben je­löli. lEz úgy értendő, hogy élé­re állított íratliapoik millióinak folyóméterében. Ami a, Toi.nO megyei 'Levéltár esetéber» 5 ki­lométert Ijetent. A háború nem szokott kedvezni az inatoknak, erről ezen, az alldtailon, a. törté­nelmi részbeni szó esik. A illl. vi­lágháború 'utáó a, 'levéltár anyaga a szó legszorosabb ér­telmében ömlesztett állapotban volt. 'Mast a táralópálook két­harmad' része o feglkonsze űbb, Dexian—Saígó renidszerű. INem- csalk az emeletén tailállhotó,, ha­nem olyan helyen te, ahol a. mai szekszárdiak még elvétve se for- dullinlak élő. IA volt megyei börtön cellái­ban, melyek; háilia. 'Palack Mi­hály tervezésének és. iSltlann Jo- kaib nem ikevésbé kitűnő építé­sének - szárazaik. iratanyagának mennyisége szerint a 'Tolna megyei 'Levél­tár az első 5—6 hazái hasonlító közé tartozik. Egy évben minimálisan két alkalommal egész biztosan he­lyet kap JOpunk hasábjain a helytörténeti kutatás: az ismét­lődő, ilyen jellegű pályázatok meghirdetésekor és értékelése­kor. ('Valójában persze sokkal többször.) Megyeszerte a tele­pülések sorában működnek a legkülönbözőbb foglalkozású, felkészültséqű, iskolai végzett­ségű és érdeklődési körű hely­történészék, akik hosszabb, vagy rövidebb időt szentéinek egy általuk választott téma fel­dolgozására. Munkásságuk min­denhogyan elismerésre méltó. Aki azonban már tollat vett a kezébe azzal a céllal, hogy má­sokkal közölje nagy fáradság­gal gyűjtött és rendszerezett is­mereteit, az jól tudja, hogy ez igazi örömet csak akkor okoz, ha írása nyomtatásban is nap­világot lát A megyei levéltár már 1968. óta gondoskodik arról, hogy a legértékesebb ilyen írások meg­jelenhessenek, sajtót kapjanak. A Tanulmányok Tolna megye történetéből című sorozat tes­tes, barna kötetei már na­gyobbacska polcot foglalnak el annál, aki valamennyinek bir­tokában van. Kilenc kötetről van szó. A legváltozatosabb ér­deklődési körű szerzőik tanul­mányaival. Egy-egy kötet 40—45 ív. A tizedik most van nyomdá­ban. összehasonlításul: a le­véltár e fő kiadványainak össz- terjedelme, a tizedik kötettel együtt, nagyjából akkora, mint az Új magyar lexikon A-tól Z-ig terjedő első hat kötetéé. Megjelent ezenkívül az isko­lai oktatás közvetlen segítésére szánt .(és remélhetőleg azt a gyakorlottján valóban is szol­gáló!) Évszázadokon át című, 60 íves helytörténeti olvasókönyv és a Helytörténeti füzetek közül immár a második. A megyei tanács vb egy ko­rábbi rendelkezése értelmében valamennyi megyei vonatkozá­sú helytörténeti kiadvány szak­mai lektorálására a Tolna me­gyei Levéltár hivatott. Ezenkívül természetesen a nem nyomtató - sas megjelenésre szánt kutatá­sok segítésére is. Más alkalom­mal már foglalkoztunk lapunk­ban azzal, hogy mennyire fel­lendült a kutatási kedv. Szám­szerű bizonyság: míg az 1960-as években 30—50 kutató évi 2— 300 alkalommal kereste fel a levéltár kutatótermét, addig ez az arány a 70-es években 100— 120 személyre, és 700 körüli esetre nőtt. A teljesség kedvé­ért hozzáteendő mindehhez, hagy az egy ideig a sajtóban is sűrűn szereplő új sznobság, az egyébként semmilyen rendel­kezés által nem tiltott család­kutatási mánia az utóbbi idő­ben viszabúzódóban van. Ta­lán részben azért is, mert ehhez a levéltár semmilyen szakmai segítséget nem ad, csupán technikait. Iratkötegek százmé­tereit egy-egy név, méghozzá többnyire nem túl jelentős név kedvéért átböngészni egyre ke­vesebbeknek van kedve... K. Balog János, a Tolna me­gyei Levéltár igazgatójának segítségével az oldalt írta és összeállította Ordas Iván. A fényképeket készítette: Czakó Sándor A legkorszerűbb, Dexion-Salgó polcokon a régi iratok A pálya- Ki megy levéltárosnak? - kérdi (-valószínűleg az olvasóval együtt) az újságíró. K. Balog János igazgatótól meglfehetősen borongásán 'kez­dődő, de aztán vidámabban folytatódó választ kap: — Az, akiben van némi meg­szállottság ! Anniit persze nem valamiféle démonalógiaii értelemben kell tudomásul venni, hanem úgy, hogy például egy középiskolai tanár, aki leVéltároskodásra ad­ja a fejét, itt kevesebbet keres, mintha tanítana. Tehát szakma- szeretet szükségeltetik, és per­sze megfelelő Végzettség. Ilyen­nek tekintendő az Eötvös Lo- -ránd Tudományegyetemen el­végezhető levéltárszak, vagy a történelemtanárt diploma. A Tolna megyei Levéltár 18 mun­katársa közül egy tanul jelen­leg a leváltó rszakon, méghozzá olyasvalaki, aki raktárosként kezdte itteni pályáját. Egyete­mi végzettsége további 7 sze­mélynek van, a „sima" érettsé­givel rendelkezők pedig tanfo­lyamokon szerezhetik meg a „levéltári kezelő” képesítést. — Mindenki anyagrendezéssel kezdi - mondja az igazgató. - Hangsúlyozni szeretném, hogy ez is tudományos munka, sőt, a későbbi kutatások lehetősé­gének megaiapázása. A megyei levéltárban őrzött íratok 80 százaléka rendezett állapotban van, hozzáférhető, ami igen jó aránynak számít. A levéltár munkatársainak ter­mészetesen van további kutatá­si területe is. így például akad, aki a megyébeli szerbség múlt­jával foglalkozik, másnak a tő­kés restauráció kora az érdek­lődési területe, ismét másé a megyebeli malomipar. — Nemcsak nálunk, minden­hol évek kellenek ahhoz, hogy valaki egy levéltáriban eredmé­nyesen dolgozhasson — zárja a beszélgetést K. Balog János igazgató. Levélrészlet 1526 augusztusából Brodarics István írja Mária királynénak, II. Lajos feleségének: „Szentgyörgyről, Tolna közelében... 1526. augusztus 6.“ „... Nekem is az a véleményem, ahogyan fenséged írja: húsz vagy akár harminc napon belül aligha lehetséges, hogy akkora seregünk lesz, hogy a biztos vereség kilátása nélkül megütköz­hessünk az ellenséggel... így állunk, szentséges királyné. Én nem tanácsolhattam s nem tanácsolhatok mást, mint hogy a királyi felség induljon Tolnára, ne vádolhassák azzal, amivel — fenséged tudja — megvádolták... Nem tételezhetem fel, hogy a mieink azért cselekszik azt, amit 'miveinek, amikor a királyt ezeknek a ve­szélyeknek kiteszik, hogy szándékosan elpusztítsák őt. Bármire magyarázzák is tanácsaimat, sohasem fogom elhall­gatni azt, ami a király biztonságát szolgálhatja, még ha az éle­tem forog is kockán. Fenségedet mindenről tájékoztatni fogom, s megírom az igazat. Ne aggódjék fenséged, legyen bátor és erős. Isten nem hagyja cserben az ártatlan és jóságos királyt. A kalo­csai érsektől (Tömöri Páltól) várom a választ, más remény alig­ha van." Ő sem volt az. A levél kelte után 13 nappal vívtuk meg és vesztettük el a mohácsi csatát, melynek legjobb leírása épp az azt túlélő résztvevőtől, az idézett sorok Írójától származik. Mindezt adalékul a levéltári dokumentumok fontosságához... Egy kis történelem levéltára már az időszámí­tásunk kezdetét jóval megelő­ző korban élt Hammurabinak is volt, igaz — ékírás’sal, cserép- táblákra rögzített szövegek for- májáiba-n. Se ez, se a későbbi levéltárak nem készültek azon­ban tudatos történelmi forrás­helyeknek, hanem elsősorban a valamilyen szempontból fon­tosnak ítélt dokumentumok megőrzésének céljára szolgál­tak. Tulajdonképpen csak a XVHH. századi felvilágosodás óta, résziben pedig a XIX. szá­rad történetírásának kezdetei­től számolhatunk mai értelem­ben vett levéltáraikkal, melyek imár rendszerűikben is elütöttek a korábbi úgynevezett „hites helyektől". A „hites” szó alatt hitelesség értendő. Megyénknek jó ideig csak irattára volt, melyet folyvást menekítettek a török elől, bár ugyanakkor nem hittek a török megszállás tartósságában. Tud­juk, hogy tévedtek. Ennek „kö­szönhetően" a megye múltjá­nak, régmúltjának kutatásához nélkülözhetetlen direkt források Ijó része éltűnt, azaz a harcok során megsemmisült. A papírt és pergament nemcsak a II. vi­lágháború idején tekintették a katonák alkalmas gyújtásnak, 'hanem valószínűleg Batu kán lovasai is így vélekedték — és cselékedtek. Régmúltunk nyo­mon követésére más forrásokat (Országos Levéltár, Becs levél­tára, török iratok, Horvátor­szágban megmaradt dokumen­tumok) kell igénybe venni. 1696-lban a megyei önkor­mányzat újjászületésével, a ne­mesi közgyűlések jegyzőköny­veivel kezd ismét hozzáférhető­vé válni a múlt. A nemesi vár­megye „leveles-tára” azonban még mindig sokat vándorolt, többnyire a mindenkori alispán birtokán, kastélyában tárolták. Igazi megyei levéltár gyakorla­Amikor még az Iratoknak nagyobb becsülete volt... Egy ok­irat ezüstveretes bársonytokban Az Augusz-család bárói címét adományozó okirat egyik díszes lapja tilag csak azóta van, hogy a XVIII. század végén - állítólag egyétlen szótöbbséggel - elfo­gadták a megye állandó szék­helyéül Szekszárdot. Az, hogy a 'megyegyűlések jegyzőkönyvei történelmi forrás­értékűék, nem szorul bővebb 'magyarázatra. A levéltárban azonban régi számlákat is őriz­nék, vagy mint a bevezetőben említettük, esetleg nagyapáink Ibérszü'lagját e század 30-as éveiből. Mindezek más korabe­li források mellett, azokkal ösz- széhasonlítVa jellemzőek lehet­nék egy-egy kor társadalmi- és életviszonyaira. Éppen ezért jogsra'bálybain írt kötelessége a levéltárnak □ legkülönbözőbb Szervék iratanyagai sélejteZését felügyelni, nehogy a későbbi * korok kutatói számára esetleg értékes, érdekes forrásanyagok veszendőbe menjenek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents