Tolna Megyei Népújság, 1982. október (32. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-24 / 250. szám

1982. október 24. NÉPÚJSÁG5 Hímzett párnák Érdekes hotású, szép párna­motívumot mutatunk be. A mun­ka túlnyomó részben a vaiami- kor divatos — ma újraéledt — niseliő-, azaz lyukhímzéssel ké­szül és szár-, valamint láncölté­sek váltakoznak rajta. A felső párna palackzöld ala­pon, az alsó paprikapiros ala­pon készül fehér gyöngypenlével hímezve. Akik nem lismerik a lyukhím­zést, vagy nem vállalkoznak el­sajátítására, a felnagyított min­tánál a feketével jelzett formá­kat laposhlmzéssel tölthetik ki, így is szépen mutat. Építészeti elemek a falon A falak dekoratív tényezői le­hetnek a lakásnak. Ritkán, in­kább régi, nagy lakásokban ta­lálkozhatunk építészeti falidí­szekkel. Ha papírmasé, talmi, külön ráragasztott dísz, nyugod­tan szedessük le, szívfájdalom nélkül váljunk meg a porfogók­tól. Ha azonban ezek a díszek építészetileg egészítik ki az épület együttesét — hangsú­lyozzuk ki. A párkányokat, szob­rászati díszeket festhetjük a fal színére vagy a bútor színére. Egy-egy keretet — díszes régi ajtót vagy ablakkeretet — erős, semleges színű (grafitszürke, négerbarna, szürkésbarna színű) kontúrokkal hangsúlyozhatjuk ki. A fal alján végigfutó lába­zat megjelenhet a padló, a bú­torok, vagy a fal színében. A falambéria komoly, szép hangulatot sugall, ha sötétre pácolt. Előállítható a nálunk is kapható négyzetes falemezek­ből. Ha hajópadló deszkából készíttetjük, világos, rusztikus félületet ad. Haszna még, hogy a régi lakások falának egyenet­lenségeit is eltünteti. A falak nem mindig egysége­sek; vonalukat beugrók, kémé­nyek, pillérek bontják meg. De előfordul, hogy magunk vágunk a falon nyílást. A különféle sze­relvények csövei, a gázvezeték, a melegvízvezeték vagy éppen a csúnya radiátorok és konvek­torok is megkívánják, hogy va­lamiképpen befedjük őket. Minden lakás másféle prob­lémákat vet fel. A csövek és egyéb takarni vallók nem falaz­hatok el, hiszen éppen azért épülnek esetleg falon kívül hogy hiba esetén hozzáférhetők le­gyenek. Ezeket a berendezés, a beépített könyvespolc vagy szekrényféle segítségével fed­hetjük el. Habszifon Gyermekkereskedelem a harmadik világban Különös kereskedelemről ad hírt a Spiegel című NSZK-beli hetilap. Mind több észak- és nyugat-európai, valamint észak- amerikai házaspár kíván gyer­meket örökbe fogadni a fejlő­dő országokból. Saját hazájuk­ban ugyanis körülményes és nehézkes eljárás csökkenti az örökbefogadási kedvet; más­részt a fogamzásgátló tdblet- ták hatása is érezhető, azok a gyermekek, akiket szülőik örök­be adnának, nem születnek meg. Az NSZK-ban évente húszezer házaspár jelenti be adoptációs szándékát, de leg­feljebb tízezer az örökbe ad­ható gyermek. Az eljárás akkor is körülmé­nyes és hosszadalmas, ha kül­földi apróságot kíván behozni valaki, ezért élelmes üzlet­emberek amolyan „nagyvállal­kozásokat" hoztak létre: „be­szerzik" a babákat, kiutaztat­ják az örökbe fogadni kívánó­kat, s az adott országban bo­nyolítják le a jogi eljárást - otthon viszont a hatóságok szemet hunynak az ügylet fö­lött, mert mi is lenne a gyer­mekek sorsa, ha visszakerül­né nék?! Az örökbefogadási hullám épp ezért okoz gondot több európai ország jogászainak és gyámhatóságainak, mert a gyermekek sorsa valóban jobb­ra fordul az adoptáló szülők révén. Még ha elő is fordul, hogy némelyek 'később csaló­dottan küldik intézetbe az egy­kori bájos babákból felnövő kamaszokat (aki ko éh az idegen környezet olykor megnöveli a kamaszkori gondokat), ám a gyermekeknek még akkor is jobb a sorsuk, mint odahaza lenne, ahol talán meg sem ér­nék ezt a kort. Ugyanakkor az „embervásár" mégis megdöbbentő, és olyan embertelenségeket is előidéz, melyeket az örökbe fogadó szülők jó szándéka sem ellen­súlyozhat. A vállalkozók ugyan­is nemcsak az árva, kitett, el­hagyott csecsemőiket közvetítik, hanem nyomorgó, sokgyerme­kes családoktól vásárolják meg a csecsemőket, akik nehéz szív­vel válnak meg tőlük, s ha töb­bi gyermekük érdekében meg is teszik, súlyos lelkiismereti válságba kerülnek. Ami a szü­lők számára súlyos bánat, az a kereskedőknek jó üzlet: Bangkokban 50 dollár egy ba­ba árfolyama, Ceylonban 120 márka — a New York-i vásár­ló viszont 15 ezer dollárt fizet érte. Ráadásul a kereskedők a lopástól sem riadnak vissza, s olyan szülőiktől is elragadják a kicsinyeket, akik a világ min­den kincséért sem adnák oda; itt torkollik bele az örökbefo­gadók jó szándéka a legsöté­tebb embertelenségbe. Érdekes, hogy épp akkor vált „divattá” az idegen gyermekek örökbefogadása, amikor a ven­dégmunkások ellen hol itt, hol ott lángoltak fel a szenvedé­lyek. De hát a csecsemő még nem konkurrencia, az adoptá­lás pedig inkább a tehetős, li­berális gondolkodású csalá­doknál szokásos. Az idegenek­kel szembeni ellenszenv a gyer­mekek számára az iskolában válik olykor érezhetővé, és bi­zony az örökbe fogadó szülők­nek ilyenkor kell őket fokozott mértékű védelemben részesíte­niük. Vannak nagyon áldozat­kész, önzetlen szülők, akik va­lódi elhagyottakat valóban le­gális úton fogadnak örökbe, néha nem is gyerméktelensé- güktől indíttatva. (A Spiegel bemutat egy házaspárt, akik saját csemetéik mellé nemzet­közi családot szerveztek, befo­gadván egy indonéziai, egy vi­etnami, egy afrikai és egy in­diai apróságot.) Az is előfor­dul, hogy a fejlődő országok­ban bizonyos ideig .munkát vál­laló értelmiségiek ott megsze­retett kis árvákat visznek haza, s az eljárás meqkönnyítése vé­gett saját „félvér" gyermekük­nek mondják. Ám a kusza, zavaros ügyek sok vitát kavarnak. Vannak, akik „cukormáz-rabszolgaságot" emlegetnek, s úgy vélik, az örökbefogadás terjedő szokása nem más, mint a neokolonializ- mus új fajtája, s az egyesek megsegítése csupán fügefalevél egy embertelen világgazdaság bűneinek takargatására. Abban azonban mindenkit egyetért, aki a gyermekek sor­sáért hivatalból felelős, hogy a gyermekkereskedelemnek véget kell vetni; hogy a vállalkozók gazdagítása helyett a pénzt in­kább a harmadik világ család­jainak kell juttatni, hogy maguk láthassák et és nevelhessék fel utódaikat; viszont a valóban meglévő sok árva és elhagyott érdekében jó lenne az örökbe­fogadási eljárást megkönnyíte­ni, hogy ezek mielőbb családi körbe kerülhessenek. BOZÓKY ÉVA A habszifonkészülékek még nem terjedtek el olyan mér­tékben a háztartásokban, mint amennyire praktikus voltuk miatt ezek az ügyes kis készü­lékek megérdemelnék. Sokan nem tudják, hogy a tejszínha­bon kívül mennyi más finomság elkészítésére is alkalmas. Hasz­nálatával kapcsolatban érde­mes néhány tudnivalót meg­szívlelni. A hozzá való patront tartsuk hűtőszekrényben, így sokkal erősebben hat. A nyomás alatt lévő készülékben a töltet min­dig folyadék alakban van je­len, csak akkor habosodik fel, ha kiadagoljuk. Az a hab­mennyiség, amely benne ma­rad a palackban, abból a tej­színből keletkezik, amelyik a nyomás leengedésekor a pa­lack falán csordogál lefelé. Mennyisége jelentősen csök­kenthető, ha teljes kiürülés előtt a palackot hosszabb ideig fejjel lefelé tartjuk, hogy a hideg miatt sűrűn folyó tejszín­nek legyen ideje lecsurogni. Sajnos előfordul, hogy súly­hiányos (33 g-nál könnyebb) patron van a dobozban. Ha félig üres a patron, nincs meg­felelő habosító hatása. Ilyen­kor az a gyakorlat, hogy sokan második patront is betöltenek a készülékbe, ami egyáltalán nem használ, no és költséges is. Aki teheti, olyan helyen vá­sárolja a patront, ahol le tud­ja mérni, s szükség esetén ki­cseréltetheti. A palack fejrészét csakany- nyira szorítsuk meg, amennyire feltétlenül szükség van ahhoz, hogy a fej biztonságosan tö- mítsen. Ha mégis nagyon rá­szorult volna, tartsuk néhány percig 30-40 C-fokos vízbe, úgy, hogy a fej kissé felmele­gedjen, így meglazul és köny- nyebben lecsavarható. Tisztításához minden eset­ben vegyük ki a fejből a tö- mítőgumit és a szeleprudat. Lehetőleg folyékony, semleges hatású mosogatószerrel (Ultra- Daisy, BIP, TIP) alaposan mo­sogassuk el az összes alkat­részt jó meleg vízben, utána bő vízzel többször öblítsük le és hagyjuk megszáradni. A készítményekhez két ta­nács: minden 2 dl tejszínhez 1 tojásfehérjét adva nagyon kemény habot nyerünk. Aki fél az elhízástól, az cukor helyett használjon szőlőcukrot a re­ceptékhez. Gyorsan készül és finom a tejszínhab ALMÁS SÜTEMÉNY Hozzávalók: 25 dkg liszt, f13 d'kg vaj, féi 'kávés!kainál só, T evőkanál cukor, 3 evőkanál tejföl, 4 alma. A bevonathoz: 3 tojás sárgája’, 5 dkg cukor, 1 csomag vanília cukor, T dl tej. A lisztből, vajból!, tejfölből sóvail és cukorral siima tésztát keverünk. Legalább fél órát pihentetjük, vagy eltesszülk másnapra, Letakarva tárol­juk. Ujjnyi vastag 'kerék formákat ké­szítünk belőle, és 'kizsírozott tepsibe tesszük. 'Kerületét kissé vastagabbra ihagyjuik. Az almát meghámozzuk, vé­kony szelleteikre vágjuk és a tésztára tesszük. Bevajazatt pergőmenpapíirral lefedjük és erős tűznél 10 percig elő­sütjük. 'Közben elkészítjük a bevona­tot. A tojás sárgáját habosra kever­jük cukorral és vaníliacukorral, tejet keverünk hozzá és az almára öntjük. 'Kis lángon további 15 percig sütjük. Hidegen és melegen is fogyaszt­ható. VANfLIAFAGYLALT KARAMEL LEL Egy kávéskanál vajat felforrósítunk és egy evőkanál cukrot szórunk bele és világos barnára pirítjuk. Beleönt- jük egy narancs levét és állandó ke­verés mellett felforraljuk. A vaníliia- fagylaltro öntjük. BORKRÉM Hozzávalók: 2 csomag zselatin, 4 tojó*, 110 d'kg dukor, 1,5 dl fehér bor, 1 'kis pohár tejszín, szőlőszemek dí­szítőként. A zselatint három evőkanál hideg víibe tesszük és felolvasztjuk. Két tojás sárgáját és 'két egész tojást cukorral és borral a gázon kis láng­nál1 addig keverünk, amíg sűrű és bábos krémet nem kapunk. Ne főz­zük! Majd a feloldódott zselatint hozzákeverjük. A krémet 'kevergetjük, amíg kissé léhűl és hidegre tesszük. A maradék tojásfehérjét és a tej­színt felverjük és külörv-külön a krém­hez keverjük. A borkrémet kiöblített tálba töltjük és hideg helyre tesszük. Legjobb ha a fogyasztás előtt egy nappal elkészítjük a krémet, és egy éjszakán át a hűtőszekrényben tart­juk. Találáskor o tálat forró vízbe tesz- szü'k és a Ikremet átöntjük egy tá­nyérba. Tetejét és oldalát szőlősze­meikkel díszítjük. Hull az elsárgult levél... Ősszel, amikor lombjukat hullatják a fák, a megsárgult, elszá­radt levelekből jócskán jut az esőcsatornába is és sokszor el­zárja a lefolyó víz útját. Egy kis ügyeskedéssel megfelelő tisztí­tóeszközt barkácsolhatunk. Kellő hosszúságú farúdra körülbelül 50 centiméter hosszú dróttal kössünk egy — a csatornavájatba illeszkedő átmérőjű — konzervdobozt (az 1 kilogrammos doboz már megfelelő). A rúd végére erősítsünk láncdarabokat, ame­lyek húzáskor a doboz előtt fellazítják a csatorna fenekére ra­gadt leveleket. Tanuljunk lélegezni ! mm Őszi pulóver Szedjük össze maradék fonalainikat színek és vastagság szerint csoporto­sítva, s a 'legegyszerűbb minta, forma szerint szinte óráik alatt elkészíhet- jűk a divatos őszi pulóvert. A divat- előrejelzés 'szerint az egyenes oldal­szél ék, kinőtt ujjaihossza k és a deko­ratív csónákinyák a divatos megoldás. A bemutatott modell fehér alapon, sárga1, narancssárga csíkozással Ikészült. Hozzávalók: 20 d'kg fehér, 5—5 dkg sárga, narancsisága, mackóbürna Fi­renze fonal, 3-as, 3,'5-es ■kötőtűvel. Kötésminták — patentminta: 3-as kötőtűvel, 1 sima, 1 fordított válla­lkozásával kötjük. Alapminta: 3,5-es 1<ötőtűvel a mun­ka jobb oldalán sima, a bal olda­lon fordított szemeket kötün'k. Szem- próba1: ll6 szemx22 sor = TO cm. Csíkozás: 8 sor narancssárga, 2 sor 2 szem narancssárga, T szem sárga váltakozásával, alapmintával dolgo­zunk, a szükség szerint fel nem hasz­nált színű fonalat a bal oldalon ve­zetjük. 8 sor sárga, 2 sor fehér, 2 sor narancssárga, 2 sor barna, 2 sor sár­ga, 14 sor fehér, *2 sor barna, 14 sor fehér, *-tó! még 2-szer megismé­telni. Munkamenet: Háta: fehér színű fonallal, 60 szemre kezdjük, patent- mintával 9 cm müga s kezdőrészt kö­tünk. A következő sorban 21 szemet szaporítunk (Öl), s a munkát alap­mintával folytatjuk, Í18 cm elérése után csíkosán dolgozunk tovább. Vé­gül a kezdéstől számított 56 cm el­érése után (vállmagasság) a szeme­ket egyenként lazán lefogyasztjuk. Eleje: a hátrésszel azonos szem- és sorszámmal, mintával, csíkozássül, vállfogyasztással kötjük. A nyakkivá­gás részére, a 'kezdéstől számított 53 cm elérése után, a középrészen le­fogyasztunk 19 szemet, majd1 ennek mindkét oldalszélén, minden 2. sor­ban 3,2x2,1 szemet. Ujja : fehér színű fonalból, 35 szem­re kezdjük, patentmintával 7 cm mo1- gas kezdőrészt kötünk. A következő sort»an 20 szemet szaporítunk (55). Alapmintával 114 sort kötünk, majd csíkosán folytatjuk a munkát. Az alap­mintás résztől számolva, mindkét ol­dalszélen, váltakozva egyszer a 4., egyszer a 6. sorban szaporítunk 9x1 szemet (73). A kezdéstől számított 3l1 cm elérése után, a szemeket egyenként, lazán lefogyasztjuk. Összeállítás: Az oldal-, vállrésze­ket szem- és sortalálkozás szerint, alapszínű, és alapvastagságú fonal­lal összevarrjak. Az ujjavégződéseket, mindkét oldalon azonosan, egy szem, egy szélszem találkozással dolgozzuk a vállrészhez. A nyakszélen, fehér színű fonallal egy rövidpálca'sort hor­golunk. Az emberek többsége helyte­lenül lélegzik. A jó légzésnek pedig rendkívül fontos szerepe van a vérkeringésben, a szöve­tek vérellátásában. Az idegsej­tek működését is befolyásolja az oxigéneílátottság. Ha a szö­vetek vérellátása elégtelen, az izmok hamar ellazulnak, az anyagcsere salakjai megülnek a szervezetben. Az elégtelenül lé­legző ember, bár panaszai oká­nak nincs tudatában, hamar el­fárad, gyakori fejfájás kínozza, rossz a közérzete, kimerültség lesz úrrá rajta. Miilyen is a helyes lélegzés? Olyan, amelyben a has — a re­keszizmok — és a mellkasizmok egyaránt részt vesznek. Az em­berek nagy része, akik nem fog­lalkoznak tudatosan is a légzés megtanulásával, a haslégzést elhanyagolják. Meg lehet tanulni ilélegezni? ilgen. Légzéstornával bárki elsa­játíthatja a szervezet számára eilőnyös oxigénfelvétel módját. Csak némi kitartás és gyakorlás kell hozzá. A gyakorlatokat bár­melyik korosztály folytathatja. Az eredmény nemcsak a lég­zésben, de általános közérze­tünk javulásában, tartásunkban, sőt még arcbőrünkön is előnyö­sen meglátszik majd. A légzéstornát minden reggel és este, nyitott ablaknál végez­zük. íme a gyakorlatok: Nyissa ki ajkát résnyire, léle­gezzék ki, majd az orrán át mély belégzés következzék. A gyakorlatot ismételjük meg négyszer. Feküdjön vízszintesen a hátá­ra, a lábát nyújtsa ki. Lélegzés következik a rekeszizommal. A has behúzásával lélegezzen ki, a hasizmok ellazításával léle­gezzék be. Ugyanezt a gyakor­latot hason fekve is végezze él, miközben sarkait fordítsa kifelé. Háton és hason is ötször-ötször ismételje meg. A hasprés-gyakorlatot ugyan­csak háton fekve laza tartással kezdje el. Mintha f hangot akarna kimondani, fújja ki a le­vegőt, miközben a hasát is be­húzza. Majd lassan szívja be a levegőt, úgy, hogy a hasa köz­ben kidülledjen. Hatszor, gyor­sított tempóban ismételje. Álljon az ablakhoz, nyújtsa magasra mindkét karját. Miköz­ben oldalra leengedi a karját, lélegezzék ki. A belégzéshez emelje a magasba a karját, öt- ször-hatszor ismételje.

Next

/
Thumbnails
Contents