Tolna Megyei Népújság, 1982. október (32. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-02 / 231. szám

1982. október 2. "nÊPÜJSÂG 9 Sumen A Bolgár-Magyar Barátság Múzeuma Miért csökken a születési arányszám ? Kuba Fekete ritmusok - dobvariációk A szovjet család nagy fia Sumenbe érkezett, miután kénytelen volt hazáját elhagyni. Akkoriban nehéz időket élt a bolgár nép is, amely még min­dig az oszmán rabság alatt sínylődött. Kossuthot Sumenben a bol­gár közösség vezetőjének, Di- mitraki Hadzsi Panovnak a házában szállásolták el, amely abban az időben az egyik leg­szebbnek számított. Eredeti szo­babeosztásával, nagy erkélyei­vel, csodaszép faragott meny- nyezeteivel és ajtóival a meg­újhodáskori bolgár nemzeti építészet értékes műemlékének mondható. 1948. november 21-én múzeummá alakították át, Kossuth és háromezer kö­vetője Sumenbe érkezésének 100. évfordulója alkalmából. Az értékes tárlatot a budapesti Nemzeti Múzeum munkatársai rendezték el. Fegyverek, térké­pek, litográfiák, személyes hol­mik, használati tárgyak, újsá­gok, levelek és egyebek látha­tók itt. Háromezernél több tárgy került kiállításra. A Damkó József magyar szobrász által készített bronz mellszobor talpazatán Kossuth szava olvashatók: „Hazám bol­dogulásán kívül nem ismerek más kívánságot." A múzeumot minden évben több tízezer - köztük több ezer magyar — lá­togató keresi föl. A fiatal tár­latvezető bolgárul vagy magya­rul magyaráz az emigránsok sumeni napjairól. A bolgár közélet szívélyesen fogadta őket, de a török hatóságok, az osztrák diplomácia nyomására, kénytelenek voltak megosztani és szétszórni a magyar szabad­ságharcosokat. 1850. február 16-án Kossuth elbúcsúzott bá­tor katonáitól, mert 75 társá­nak kíséretében tovább kellett mennie Kisázsiába. A magyar emigránsok hama­rosan bekapcsolódtak a város gazdasági és kulturális életé­be. 1850. március 18-án egyik csoportjuk bemutatta a Szöke­vény című darabot, ami hallat­lan eseménynek számított a helyi értelmiség körében. Ezen felbuzdulva, 1856-ban Száva Dobroplodni tanító rendezésé­ben bemutatták a Mihály cí­mű színművet, s ezzel létrejött a bolgár nemzeti színház. Sáf­rány Mihály magyar emigráns vezetésével 1851-ben zenekar alakult Sumenben, A sumeniek nemzedékről nemzedékre ápol­ják Kossuth Lajos és derék „ungurjainak" — ahogy akkor nevezték őket — az emlékét. A múzeum kertjében új épü­let látható, amelyben a Ma­gyarország a szocializmus út­ján című állandó kiállítás ka­pott helyet, amely az ország legújaibbkori történelmét, vala­mint a bolgár^magyar barát­ság egyes mozzanatait tükrözi. A barátság kiállítási terem­ben lehetőség van összejöve­telek és előadások megtartá­sára is. Itt szokták megrendez­ni a Barátság költészete orszá­gos szavalóversenyt, amelyen a résztvevők bolgár és magyar költők verseit adják elő. A. DREMSZIZOVA Az utóbbi években a szovjet családmodell bonyolult belső változásokon megy keresztül: egyebek között növekszik a vá­lások száma, csökken a szüle­tési arányszám. KÉTHÁROM GYERMEK a kívánatos — Mindenekelőtt tömeges mé­retűvé váliik az a jelenség, hogy kevés a gyerekek száma a csa­ládokban - mondja Igor Besz- tuzsev-Lada professzor, szovjet szociológus. — A Szovjetunió­ban a családok 80 százaléká­ban egy-ikét gyenrndk van. Ha ez sokáig így marad, akkor a lakosok száma lényegesen csökkenni fog. Igen gyors ütemben növek­szik a nyugdíjasok hányada. Hamarosan több ember megy nyugdíjba, mint amennyi beáll a termelésbe. Pedig a nyugdíj á rufedezete teljes mértékben az új nemzedékek munkájától függ. S van itt még egy érdekes körülmény. A demográfusok nemcsak a családokban lévő gyerekek számát jegyzik, de a szülők véleményét is megkérde­zik az óhajtott gyerekszámról. S kiderült, hogy az anyák, apák csaknem 100 százaléka két-há- rom gyeréket szeretne, éppen annyit, mint amennyire a tár­sadalomnak szüksége van. A társadalom feladata, hogy se­gítsen ennek az óhajnak a meg Va I ás ítá s á ba n. A NŐK MUNKAVÁLLALÁSA — A születési arányszám csök­kenése objektív folyamat, ame­lyet történelmi okok, az ország­ban végbemenő szociális vál­tozások, a nők helyzetének, az életmódnak, a szociális értékek szerkezetének változásai hatá­roznak meg - véli Andrej Vol­kov demográfus. - A 'második világháború idején kevés gyer­mek született, majd számuk év­ről évre növekedett, csúcspont­ját 1960-ban érte él. Ezután csökkent a születési arányszám. Ez elsősorban annak tulajdonít­ható, hogy a hatvanas években a nőknek már 60, a hetvenes évek elejére pedig csaknem 85 százaléka dolgozott. A munkát vállaló nőknek általában ke­vesebb gyerekük van, mint azoknak, akik otthon vannak. A tendencia a közeli jövőben va­lószínűleg nem változik, öt-tíz esztendő túlságosan rövid idő ahhoz, hogy a születési arány­szám ugrásszerűen megnöve­kedjen. Kétségtelen viszont, hogy ha a társadalom mindent megtesz ezért, a kedvezmények előbb-utóbb meghozzák a ma­guk gyümölcsét. KEDVEZMÉNYEK A NAGYCSALADOKNAK — Csupán néhány esztendő alatt körülbelül tíz olyan párt­ós kormányhatározat született, amely közvetlenül a népesség növekedését érinti - mondja Alekszandr Szmirnov, az Állami Tervbizottsáq szociális és né­pesedéspolitikai osztályának he­lyettes vezetője. — Tavaly no­vember óta folyósítják a gyer­mekgondozási segélyt az anyá­nak, addig, míg gyermeke be nem tölti az egy évet. Ezután az anya hat hónap fizetés nél­küli szabadságot vehet igény­be. Bevezetik az első, a máso­dik és a harmadik gyermek szü­letése esetén járó egyszeri se­gélyt, korábban csak négy gyermek után folyósították. Mostanában sokat beszélnek a nők kettős megterheléséről. A háztartási munkák megköny- nyítése végett, ma lehetőség van arra, hogy a munkaidőt a nők egy-két órával megrövidít­sék. A családnak a gyermekne­velésben konkrét segítséget nyújtanak az iskola előtti gyer­mekintézetek, ahol jelenleg 15 millió férőhely van, s a jelen­legi ötéves terv idején további két és fél millióval gyarapodik. Az állami kölcsönök felvéte­lénél is élveznek előnyöket a gyenmekes családok. Házépítés­re a vállalati alapból 1500 ru­bel összegig terjedő kamat­mentes kölcsönt kap az egy- gyerekes család. Ha időközben második gyermek is születik, a visszatérítés összege 200, har­madiknál 300 rubellel csökken. Ezek a szociális-gazdasági jel­legű intézkedések tovább bő­vülnek, s remélhetőleg kedvező hatással lesznek a népesedési probléma megoldására. Jegesmedvék szülőföldjén A Szovjetunióban csaknem 100 ezer km2-es területet foglal­nak el a természetvédelmi terü­letek, számuk 127. Mindegyik­nek megvan a maga szépsége, egyéni sajátossága. Az egyik természetvédelmi te­rület az Északi-Jeges-tengerben, a Vrangel és Gerald szigeteken található. Földrajzi érdekessé­ge, hogy a keleti és a nyugati félgömbön is fekszik: a 180-as hosszúsági vonal áthalad rajta. A szigeteken szinte kivétel nél­kül megtalálható a sarki nö­vény- és állatvilág minden faj­tája — itt van a jegesmedvék szülőföldje is. A jegesmedve az Északi-sark szimbóluma, a föld legnagyobb ragadozója: néhány példány eléri az ezer kg-ot is. Furcsa paradoxon: ez a hatalmas ál­lat tud a legkevésbé alkalmaz­kodni az életfeltételek változá­saihoz. A jegesmedve nősténye há­romévenként hoz utódokat a világra, és sok nőstény pusztul el szülőképes korának vége előtt. Kipusztulásuktól tartva hozták létre a 70-es években az első sarkköri természetvédel­mi területet. Ősszel 250 nőstény medve vonul barlangjába, a sarki tél elől. A hosszú heteken át tartó tél közepe táján születnek meg az apró bocsok. A két-három bocs április táján látja meg a „napvilágot", amikor anyjuk­kal először elhagyják a vermet. Másfél-két évig anyjukkal ma­radnak, megtanulják a vadá­szat fortélyait. Főleg fókákkal táplálkoznak. A szovjet, kanadai és ameri­kai tudósok sokéves erőfeszíté­sei ellenére, még mindig nem megnyugtató a jegesmedvék sorsa. A Vrangel-szigeten van a roz­márok legnagyobb pihenőhe­lye. Nyaranta a Bering-szoroson keresztül úsznak ide a Csendes­óceánból ezek a lomha, más­fél tonnás állatok, hogy télre vastag zsírréteget szedjenek fel magukra. Hét éve új lakók, alaszkai pézsmaökrök jelentek meg a vadvédelmi szigeteken, és jól érzik magukat új hazájukban. A rezervátum madárvilága is jelentős. Különösen értékes a fehér lúd, amelynek egyedüli költőhelye a Szovjetunióban van. ANASZTASZIJA PISZAREVSZKAJA Kuba egykori kiváló néprajz- kutatója, Don Fernando Ortiz (1881—1969) hívta fel a figyel­met „a fekete ritmus komplex metrikus elemeire”, amely rit­must a dobok közvetítik a. leg­jobban, miközben mágikus ha­tást gyakorolnak a táncosokra. A karib-tengeri szigetvilágban az afrikai dobot mindig is nagy becsben tartották. Kubaii karne­vál ma sem képzelhető el dob nélkül, s a dobszólóra járt kon- ga-tánc nélkül. A konga a ban­tu eredetű nkunga szóból ered. Jelentése: dal, tánc, zene. S a konga-táncos valóban egyszerre zenél, táncai és dalol teste minden porcikájával a dob fan­tasztikus ritmusát követve. Noha kubai feketék körében lassan már feledésbe merül a dob szakrális, rituális tartalma, a zene, a tánc eszközeként — mint egykor — ma is szívesen használják. A híres kecskebőr dob készítése egykoron „szent titok” volt. Manapság nem az. Bárki házilag is elkészítheti, ha kicsit ügyes, s tölgyfa deszkát hajlít, vagy megszerzi a kiselej­tezett rumoshordók dongáit. A hangolás is egyszerű, ha ősi mó­don végzik: a dobot tűz fölé tartják, majd a dob „fejére" fe­szített „fülekkel” vagy fémab­roncsokkal elérik a megfelelő hangszínt. A dobkészítés valaha kézmű­ipari mesterség volt, ma már Kubában is hangszergyárban ál­lítják elő a dobokat. A Don Fer­nando Ortiz Hangszergyár 1978-ban alakult meg Havanna Cerro negyedében több kisebb műhely összevonásával. Jelen­leg 114 mester dolgozik az üzem négy, ütő- és húroshang­szereket, hangszerdobozokat és gitárhúrokat előállító részlegé­ben. A gyár készít menyeinek alap­anyaga többnyire keményfa, a nálunk is jól ismert mahagónin, cédruson és tölgyfán kívül ma- jagua, dagame, baria, sabicu, acana és teak-fa. A dob rész­legen többfajta kongadobot, azonkívül tumbadorákat, timba- leáikat, bongo- és batádoboikat, kubai és afrikai csattogtatókat és dobverőket készítenek. De gyártanak itt kiváló minőségű húros hangszeréket is, például gitárokat, requin tusnak neve­zett kis gitárokat, lantokat és a trésnek nevezett lantszerű hangszereket, a hagyományos kubai triók és szextettek hang­szeréit. Kongadobokat ugyan másutt is gyártanak a világon, s ezek tetszetősek, igen jó hangzású- ak, de komoly zenei értékük csak a nemes fából, ősi mód­szerek felhasználásával készí­tett kubai doboknak van. Mint ahogy a dobok nagy művészei is e földről szármáznák, s itt nevelkedtek az ütőhangszerek avatott mestereivé. Nagy hírük van a világban a kubai dob- művészeknek. A „fekete ritmus" legismertebb képviselői: Tata Guines, Nino Alfonso, a Los Pa- pinos együttes, Gujlérmo Bar­reto, Pello el Afrocan, a „mo­zambiki ritmus” megalkotója és Changuito, a Van Van csoport tagjai. Sumen Bulgária egyik legré­gibb városa. Az ország észak­keleti részén terül el, ott, ahol 1300 évvel ezelőtt megalapítot­ták a bolgár államot. A város központjától nem messze található a Kossuth La­josról elnevezett Bolgár—Ma­gyar Barátság Múzeuma. A ma­gas kőfallal körülvett házban majdnem minden úgy maradt, ahogy annak idején volt, ami­kor az 1848-1849. évi polgári forradalom után a magyar nép Láthatóan élvezik a jeges vizet A Kossuth-múzeum Sumenben Kossuth Lajos mellszobra, Damkó József szobrászmű­vész alkotása

Next

/
Thumbnails
Contents