Tolna Megyei Népújság, 1982. október (32. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-19 / 245. szám

AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXII. évfolyam. 245. szám. ARA: 1,40 Ft 1982. október 19., kedd Mai számunkból VÁLASZTÁSOK ÉSZAK-ÍRORSZÁGBAN (2. old.) BESZÉLGETÉSEK A LAKÁSGAZDÁLKODÁSRÓL (3. old.) A MUNKÁSŐRSÉG ■u^'l KÖZPONTI FÉRFIKARA PAKSON (*; old.) JÓ TÁRSASÁG OT KIÁLLÍTÁS - AZ AGROKÉMIAI HAT TIZENEGYES (5. old.) (3. old.) A könyv ünnepe Az őszi megyei könyvhetek a könyv ünnepe falun. Idei eseményeit is októberben rendezi a Fogyasztási Szövetke­zetek Országos Tanácsa a politikai és társadalmi szervek, valamint a könyvszakmai vállalatok közreműködésével. De vajon mi következik az ünnepnapok után? Elmondhatjuk-e, hogy falun ma már szokás az olvasás? A minap kezembe került egy olvasásszociológiai tanul­mány, amelyet a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése megbízásából Gereben Ferenc készített. A ta­nulmány címe: A falusi lakosok olvasási és könyvbeszerzési szokásai. 1971-ben 23 kis- és nagyközségben 1000 család­nál, majd 1978-ban 14 községben ismételten az egyszer már felkeresett csalódok mintegy egyötödénél kérdezősköd­tek az olvasáskutatók, milyen a könyv- és sajtóolvasás gya­korisága, vannak-e családi könyvgyűjtemények, milyen a könyvkiadás és a könyvtári érdeklődés viszonya egy-egy család életében. A vizsgálat — mivel a megkérdezettek száma nem jelentős - természetesen csak mintavételként értelmezhető, de a tapasztaltak jellegzetesen tükrözik a magyar falu művelődési helyzetét. Figyelmet érdemlő tény, hogy a hetvenes évek elejéhez képest csökkent a könyvolvasók aránya és főleg a könyv- olvasás gyakorisága. Abból adódik, hogy a könyvvel ko­rábban is szorosabb kapcsolatot tartó rétegek egy része ma kevesebbet olvas, mint a múltban. Feltételezhetnénk, hogy manapság az ötnapos munkahét következtében bizo­nyára történtek változások. De kétlem, hogy a több szabad­idő éppen az olvasásra szánt idő mértékét növelte volna. Azzal összefüggésben, hogy az elmúlt évtizedben javul­tak a jövedelmi viszonyúk, a lakáskörülmények, nőtt a könyvvásárlások gyakorisága. A könyv tehát ma már egyre több falusi család házában helyet követel. Művelődési esz­közzé válik-e? Gereben Ferenc határozottan állítja: a falu megszűnt a könyvvásárlás fehér foltja lenni. Kissé elhamarkodottnak érzem ezt az ítéletet. Ha azt tekintem, hogy éppen a falu­ból eljáró dolgozók magas száma miatt megnövekedtek a falun kívüli könyvvásárlási lehetőségék, akkor azt mondom, hogy bizonyára igaz. De vajon elmondhatjuk-e, hogy a falun élő lakosság olvasási kultúrája olyan szintet képvisel, hogy a könyvvásárlás mindennapi természetes igénnyé vált. Sajnos, nem így van és ezt az olvasásszociológiai vizsgálat egy más helyen igazolja is: „...az iskólai végzettség emel­kedésével töretlenül erősödik a könyvvel való kapcsolat is. Elgondolkodtató, hogy az általános iskolai végbizonyítvány — legalábbis falun — átlagosan mindössze a nagyon ritkán, vagy az időnkénti olvasói szint határmezsgyéjének elérésé­re jogosít”. És ha már olvasnak, mi kerül a kezükbe? 1971-ben Ber­kes!, Sziivási, Jókai, Passuth, Móricz: 1978-ban Szilvási, Moldova, Jókai, Domas és Móricz a legkeresettebb szer­zők. A hetvenes évék második felétől csökkent a régi klasz- sziikus irodalom népszerűsége és megnövekedett a jelen irodalmának olvasottsága, ám elsősorban a szórakoztató jellegű műveké, örvendetes, hogy az utóbbi esztendőkben növekedett az ismeretterjesztő irodalom népszerűsége. A házikönyvtárakban már helyet kapnak a Világirodalom re­mekei és a Jókai-sorozat mellett a Képes történelem, vagy a Panoráma útilkönyvék sorozat darabjai is. Az elemzés eloszlatja azt a tévhittet is, hogy aki nem könyvvásárló, az majd felkeresi a könyvtárat. A könyv- gyűjtés és a könyvtárhasználat szorosan együtt járó jelen­ségek, sokkal inkább kiegészítik, mint helyettesítik egy­mást. (Sajnos, a 70-es években a könyvtárhoz fűződő kap­csolat némiképp gyengült.) Helytelen lenne, ha az olvasási szokásokat mindössze a könyvek iránti érdeklődés alapján értékelnénk. Gereben Ferenc is gondolt erre, amikor a sajtó iránti kíváncsiságot szántén megvizsgálta. Megállapította, hogy a napilapok iránti érdeklődés csökkent, ezzel szemben a képes heti­lapok népszerűsége nőtt. A sajtó a legeldugottabb tele­pülésre is eljut, a könyv nem, vagy csak ritkán. Végezetül meg egy megjegyzés. A Magyar Televízió két­ségtelenül legjélentősebb tömegtájékoztatási eszközünk. Műsorai egy ország számára nyújtanak alkalmankénti be­szédtémát. A Gereben Ferenc által megkérdezettek mint­egy fele a televízió különböző műsorai alapján tájékozódott arról, hogy mit érdemes elolvasnia, megvásárolnia. De valójában mennyire tájékoztat ma a televízió? A különféle reklámfilmek sókszor semmitmondók, vagy éppen falun nem kapható kötetéket hirdetnek. A Stúdió műsora érde­kes, de keVéssé népszerű falun. Úgy gondolom, hogy a rádió „Új könyvék” rovatához hasonlóan a televízió is he­tente legalább öt percben informálhatná nézőit arról, mit ajánlanak a könyvkiadók a legújabb termésből. Az őszi megyei könyVheték bizonyára az idén is kellemes perceket nyújt a könyvbarátók számára. Mindössze annyit kívánok még, hogy a könyvszakma és a könyvtárügy ille­tékesei a könyvhetek után se feledkezzenék meg arról, hogy a könyv mindennap ünnepet teremthet falun. A művelődési lehetőségék ma még falun és városban, főleg az intézmények tékintetében, eltérőék. E különbség csökkentése érdekében mindennap kell tennünk valamit. Az életmód változásai ma már elképzélhetetlenék művelő­dési igények nélkül. MARÓTI ISTVÁN Jogásztaggyűlés Szekszárdim Dr. Péter Szigfrid előadását tartja Van egy sereg szervezet, melynek tagjai bármikor tart­hatnak taggyűlést, aligha való­színű, hogy lapunk első odalán hosszasabban foglalkozunk ve­lük. A Magyar Jogász Szövet­ség Tolna megyei Szervezete természetesen kivétel, és egy­általán nemcsak azért, mert alig 250-es taglétszámával nem tartozik a „népes táborok” kö­zé. Azért kivétel, mert a jog át­szövi egész életünket. Ide ért­ve az ügyészségeket, bíróságo­kat, ügyvédi munkaközössége­ket, a tanácsokat, vagy ha úgy tetszik, a jogsegélyszolgáltatást. A jogászok kétévenként ese­dékes, és tegnap, Szekszárdon a régi megyeháza nagytermé­ben tartott tangyűlésének első előadója dr. Péter Szigfrid, a megyei pártbizottság titkára volt. Dr. Molnár István, a me­gyei bíróság elnöke bevezető szavai után ő ismertette annak a megyének a legjellemzőbb adatait, számait, tényeit, mely­nek határain belül a jogászok ténykedésüket kifejteni kötele­sek. Sosem a tények tudomásul­vétele nélkül. Témák és tények az elmúlt esztendőkből : — A vállalati jogászok to­vábbképzése és munkaértekez­letéinek sora. Ez elvontan han­gozhat, de a vállalati dolgo­zók száma megyénkben magas és számukra egyáltalán nem közömbös, a jogászok hozzáér­tése, mindennapi dolgaik isme­rete. 1975-ben 124, 1980-ban 185 végzett jogász volt a meqyé- ben. Ma 236. Az elkövetkezőkben a me­gyei jogászok társadalmának — szakmai, hivatásszerű feladata­ik teljesítése mellett — kiemelt kötélessége lesz az általános jogi műveltség emelése, az ed­dig sem kifogásolható úgyne­vezett „információáramlás" ser­kentése. Magyar-angol tárgyalások Október 14—18. között Ma- gyarországon tartózkodott az angol’ külkereskedelmi minisz­ter. Peter Rees vendéglátójá­val, Veress Péter külkereskedel­mi miniszterei áttekintette a magyar—angol kereskedelmi kapcsolatok helyzetét. Megállapították, hogy a két ország közötti kereskedelmi for­galom az elmúlt években nem fejlődött kiegyensúlyozottan, a magyar export lényegesen ki­sebb volt, mint az Angliából származó import. A két minisz­ter megvitatta a gyorsabb nö­vekedés kereskedelmi és pénz­ügyi feltételeit is. Peter Rees a Magyar Kereskedelmi Kamara rendezésében kerekasztal-meg- beszélésen vett részt. A magyar —angol kereskedelemben érde­kelt gazdasági szakemberek többek között javasolták a pi­acra jutás feltételeinek javítá­sát. A minisztert fogadta Marjai József miniszterelnök-helyettes, valamint Púja Frigyes külügy­miniszter. Peter Rees hétfőn elutazott M a gyárarszá g ró I. Wischnewski megbeszélései Várkonyi Péter, az MSZMP Központi Bizottságának titkára és Szűrös Mátyás, a KB tagja, á külügyi osztály vezetője meg­beszélést folytatott Hans Jür­gen Wischnewskivei, a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) elnökségének tagjával. A megbeszélésen nyílt, szívé­lyes légkörben véleményt cse­réltek a nemzetközi helyzet idő­szerű kérdéseiről, és áttekintet­ték az MSZMP és az SPD kö­zötti kapcsolatok helyzetét. A találkozón részt vett Hóm Gyula, a KB osztályvezető-he­lyet te se. Az Országos Béketanács kibővített ülése Hétfőn a Parlament Vadász­termében kibővített ülést tartott az Országos Béketanács elnök­sége. A tanácskozáson részt vettek a magyar ENSZ-társaság intéző bizottságának tagjai is. A megjelenteket Sebestyén Nándorné, az Országos Béke­tanács elnöke köszöntötte, majd Púja Frigyes külügyminisz­ter időszerű nemzetközi kérdé­sekről adott tájékoztatót. Rész­letesen szólt azokról a ténye­zőkről, amelyek az elmúlt hó­napokban kedvezőtlenül befo­lyásolták a világpolitikai hely­zetet, akadályozták az enyhü­lési folyamat kibontakozását. Ezt követően beszámolt az ENSZ II. rendkívüli leszerelési ülésszakának munkájáról, s azokról a jelenlegi tárgyalások­ról, melyek középpontjában a fegyverkorlátozási kérdések áll­nak. A külügyminiszteri tájékozta­tó után Sarkadi Nagy Barna, az Országos Béketanács főtitkára összegezte a magyar békemoz­galom tevékenységének idei ta­pasztalatait. Majd ismertette az október 24-én kezdődő, s egy hétig tar­tó leszerelési hét célját, s programját. Az országszerte megrendezendő fórumokon ar­ra hívják fel majd a figyelmet, hogy az enyhülésnek, a fegyver- korlátozásnak nincs más, ész­szerű alternatívája. Az idei program nem a látványos, nagy rendezvényekre helyezi a fő hangsúlyt, sokkal inkább arra törekszenek, hogy „emberlépté­kű” találkozókon közvetlenül fejthesse ki mindenki vélemé­nyét a leszerelésről, a béke és a háború ügyéről. A leszerelési hét hivatalosan Október 31-én zárul, ám a talál­kozó soha nem fejeződik be: például Szegeden, november első hetében tartják meg azt a nemzetközi diákszemináriu­mot, amelyen a hallgatók arról fejtik ki álláspontjukat: mit te­hetnek a fiatalok a békés, nyu­godt életért. A főtitkári beszámolót köve­tően felszólalások következtek. Az Országos Béketanócs el­nöksége és a magyar ENSZ- társaság intéző bizottsága kö­zös felhívással fordult a béke­mozgalomban tevékenyen részt vevő tömegszervezetek tagjai­hoz, az üzemek és hivatalok, oktatási és más intézmények dolgozóihoz. Ebben többek kö­zött felszólítják a lakosság leg­különbözőbb rétegeit, a fizikai és a szellemi dolgozókat, a nő­ket és a fiatalokat, valamint a vallásos meggyőződésű embe­reket, hogy a leszerelési hét al­kalmából a hazánkban rende­zendő akciókon juttassák kife­jezésre békeakaratukat és tá­mogassák az egyesült nemzetek leszerelési erőfeszítéseit. Kubai szakszervezeti küldöttség Szekszárdon Október 14-től 23-ig kubai szakszervezeti küldöttség tar­tózkodik hazánkban. Itt-tartóz- kodásuk alatt kiemelten érdek­lődnék a szakszervezet munka­versenyt segítő tevékenysége, a bérezési és ösztönzési formák iránt. Tegnap a küldöttség, amely­nek vezetője Rene Penalver, a kubai mezőgazdasági és élel­miszeripari dolgozók szakszer­vezetének főtitkára, a Kubai Kommunista Párt Központi Bi­zottságának tagja, Székszárdra látogatott. Vele volt Miguel Milanés, az említett szakszerve­zet egyik megyei bizottságának titkára. A delegációt fogadta a szak- szervezeti székházban Horváth József, az SZMT vezető titkára, majd Kovács József, a MEDOSZ megyei bizottságának titkára adott számukra tájékoztatást a mezőgazdasági dolgozók köré­ben Tolna megyében folyó szakszervezeti tevékenységről. Délután a vendégek a Szek­szárdi Állami Gazdaságba lá­togattak, ismerkednek az ott fo­lyó gazdasági és társadalmi te­vékenységgel. JjA Sm A kubai vendégek a szakszervezeti székházban

Next

/
Thumbnails
Contents