Tolna Megyei Népújság, 1982. október (32. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-17 / 244. szám
: Világ proletárjai, egyesüljetek ! 1 1 UÜ7 H AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXII. évfolyam, 244. szám. ARA: 1,40 Ft 1982. október 17., vasárnap Mai számunkból EZT HOZTA A HÉT A KÜLPOLITIKÁBAN (2. old.) BESZÉLGETÉSEK A LAKÁSGAZDÁLKODÁSRÓL (3. old.) A SZÁZÉVES PETŐFI-SZOBOR (4. old.) SZERELMEM :|A SAKK (6. old.) GYERMEKÉLELMEZÉS (3. old.)---------------------------------------1 Kapcsolataink Gyakorta panaszoljuk, hogy elszegényednek, formálissá válnak emberi kapcsolataink. Már-már az igazi barátság is idejét múlta, hiszen nem érünk rá, futtában kérdezzük egymástól, hogy mi újság, hogy vagy, és rohanunk tovább. Hová tűnt az önfeláldozásra késztető, az életre szóló nemes érzelem? E sorok írója - tán alaptermészetéből fakadóan - kevésbé borúlátó. Szerencse dolga is, de tapasztalja a barátság létét. A kérdés persze az, hogy milyen barátságét... j Tizenévesek sorolják barátaik nevét. Mit tudnak róluk? j Sokszor nagyon keveset. A csúfnevét, külső ismertető jegyeit, azt, hogy hol szoktak találkozni, milyen közös elfoglaltságuk, szórakozásuk van. Ennyi elég volna a barátsághoz? Ellenvetésként mindjárt felötlik, hogy a barátsághoz alapos ismeretség kell, netán valami közös cél, a gondolkodás hasonlósága és így tovább. Mondjuk rs, hogy az ilyen kapcsolat mindössze haverság, ami ugyebár lényegesen kevesebb. És említhetünk klasszikus példákat az igazi barátságra: Petőfi és Arany, Goethe és Schiller, Marx és Engels... Nemes eszméktől vezérelt fegyvertársak. A tizenévesek pedig okkal értetlenek: mit kezdjenek az eszményi példákkal? Ha egyszer nekik annyi is elegendő, hogy Jocóval jót lehet dumálni a zenekarokról, Ferivel a fociról, Julival a szerelemről, egyszóval arról, ami megélt vagy megélhető élményük? Vajmi kevés sikerrel kecsegtet a kioktatás. Nem lehet kívülről betáplálni senkibe az érzelmi igényességet. Arra azonban vállalkozhatunk, hogy példákkal - elsődlegesen a magunk példájával - bizonyítsuk, mely emberi tulajdonságok érdemelnek tiszteletet. Mert egyebek között a barátság alapja is a kölcsönös tisztelet. Mellékesen megjegyzendő, hogy a rossz is lehet vonzó, ha nem így volna, aligha találnának társra példának okáért a bűnözők. Barátra vagy csupán cinkostársra? És ha kitartanak egymás I mellett, úgymond zsiványbecsületből, miféle jelzővel illés- " sük ezt a rosszra szövetkezést? A közfelfogás szerint a barátság pozitív fogalom, következésképpen elválasztjuk tőle a külsőségeiben azonos, ám tartalmában más érzelmi megnyilvánulásokat. Egyfajta konvenció persze, hogy a barátságról szólva a tizenévesek jutnak eszünkbe. Mert hogy a nagy barátságok : gyerekkorban, az iskolában köttetnek. Igaz lehetett ez valaha, amikor a gyerekkori társak felnőttként sem távolod- ! tak el egymástól — térben sem, társadalmi hovatartozásban j sem. De hát az elmúlt évtizedekben igencsak mozgékony életet éltünk. Egykori osztálytársaim szétszóródtak az országban, mindenféle foglalkozású és érdeklődésű került ki j közülünk. Hébe-hóba látjuk egymást, s fölemlegetjük kalandjainkat. Ám a barátságunk visszavonhatatlanul emlékké vált. Már nem is mondjuk napi gondunkat-bajunkat. S ha mondjuk is, udvarias bólogatás a válasz. Ha netán képeslapot küldőnk egymásnak külföldi utazásról, üdülésből, a megszólítás „kedves barátom", mert így kézenfekvő. Üj kapcsolatokat teremtünk, új barátokat szerzünk, immár jóval a felnőttkor küszöbén túl. Kevesebbet érne ez a többnyire a közös érdeklődésen, kedvtelésen, szakmai rokonságon alapuló barátság? Legfeljebb szőkébb területre szorítkozik az egymás'iránti kíváncsiságunk. Bővülhet aztán, I bár nyilván nem gazdagítja a közös múlt. Hogy mennyire bizonyul tartósnak? Esete válogatja. Sok minden teheti próbára. Olykor elegendő a barátság „kiürüléséhez" a pozícióváltozás. Nem éppen szívderítő tény, de tény, hogy gyakran semmivé foszlik szövetségünk, csak azért, mert a másik nálunknál magasabbra tört, avagy jócskán elmaradt. Amire elfogadható mentséget is találhatunk: bizonyára eltávolodott egymástól felfogásunk, megváltoztunk, hiába is keresnénk egymásban azt, ami korábban összekötött. No meg - tisztelet a kivételnek — a barátságról kiderül, hogy mindössze érdekszövetség volt. Fájó leltárt készíthetünk, hogy melyik barátunkat, miért vesztettük el. Tönkrement házasságoknak nemegyszer a barátság is áldozatává válik. Mert férj is, feleség is elvárja, hogy a család barátai neki adjanak igazat. Holott nem a barátoktól hidegültek el, hanem egymástól. Rendszerint mindketten érzelmi válságot élnek át, kötelességünk lenne - hiszen bajban ismerszik meg, ki az igaz barát — mindkettőjük mellé állni, ha engednék, ha nem rivalizálnának még ebben is. Szerencsés esetben a válság múltával újrakezdhetjük, ha nem maradt bennünk is növekvő rossz érzés. Hányszor kérdezzük: „ugye, a barátom vagy?”, feltételezve, hogy az igenlő válasz után, helyeslést, biztatást kapunk valamely tettünkre, elhatározásunkra. Csalódunk, ha más következik, pedig örülnünk kellene. De mennyire vagyunk alkalmasak a számunkra nem hízelgő vélemény elfogadására, vagy legalább tudomásulvételére? Ismételgetjük persze, hogy a barátunktól fogadjuk el a legkeményebb kritikát is, ám a valóságban a megértéssel együtt az egyetértést is megkívánjuk. Barátságunkban sem vagyunk bölcseb- bek, türelmesebbek, okosabbak, mint általában. Mindezt tudva, miért állítottam fentebb, hogy tapasztalom a barátság létét? Röviden azért, mert meggyőződésem, hogy nem tudjuk nélkülözni. Kell valaki - kellenek valakik —, aki figyel ránk, és aki a mi figyelmünket igényli. Igen, az eszményi barátságra kellene törekednünk, ám eközben nem mondhatunk le a kompromisszumokkal nehezített, ha úgy tetszik, gyarlóságunkat híven tükröző érzelmi kapcsokról. Szükségünk van rá, hogy a „barátom, figyelsz?" kérésünkre-kérdésünkre megértő hallgatás legyen o válasz. Valakié, akit becsülünk, s aki megbecsül. MAROS DÉNES Ifjúmunkás- és szakmunkástanuló napok Hőtárolós kályhákhoz és villanybojlerekhez háromfázisú csatlakozók készítése Villanyszerelők versenye A szekszárdi ifjúmunkás- és szakmunkástanuló-napok rendezvényeinek többségét az üzemek, vállalatok, KlSZ-szerveze- tsi rendezik, a hiagyományok- malk megfelelően. A Szekszárdi Húsíijplairi Vállalat KlSZ-esei pénteken gazdag szórakoztató programmal várták salját dolgozóikat és a város fiataljait. lEizefcben a napokban bonyolódtak a szöiklmunkásók, illetve a szakimunkástamulók versenyei, vetélkedői. Voltak köztük vállalati, városi és megyei vetélkedőik is. A villanyszerelőiknek az országos verseny megyei döntőjét rendezték meg a Tolna megyei Tanácsi Építőipari Vállalat KlSZ-esei. Húszain indultak a versenyen, az építőipari vállalatok és a1 DÉDÁSZ ifjú villanyszerelői és tanulói köziül1. Épp úgy; mint két évvel ezelőtt, az idén is igen magas színvonalú volt a verseny, nemcsak a feladatok megihtatározásábaini, hanem azok végrehajtásában is. A kiét éve megrendezett megyei verseny győztese megnyerte az országost is. Az idén Sebestyén Gyula, a TAÉV villanyszerelőije lett az első, a maximálisan megszerezhető 175 pontba! 160- at teljesített. Ugyanazokat az elméleti és gyakbifláti feladataikat oldották meg a szakmunkástanulóik is, mint a felnőttek. Az értékelés külön történt, o tanulók versenylében- Nyütrai János, az 505-ös szakmunkásképző hammadlikosa volt a legjobb. Müller János, a TOTÉV ifjú dolgozója Irányváltó-kapcsoló bekötése Elutazott a finn oktatási miniszter Kaarina Suonio nyilatkozata Samir washingtoni tárgyalásai Jiidhalk Samir izraeli külügyminiszter washingtoni tárgyalásai után az amerikai főváros diplomádat megfigyelői semmilyen biztosítékot nem látnak arra, hogy az izraeli megszálló csapátok Libanonból vailó kivonására az év végéig sor kerül1- bet. lAz izraeli külügyminiszter tárgyalásai befejeztével kijelentette: „nem- szükséges" nemzetközi rendtfenntairtó erőket küldeni Dél-lLíbanonlba, ahol Izrael üt- közőzónát alkar létesíteni. Nem szükséges és nem realisztikus amerikai csapatoknak az ütkö- zőzónába küldése sem — közöl- te Saimliir. Izrael azonban nem látja akadályát annak, hogy a nemzetközi rendfenntartó erők Bejrútbam maradjanak, s Észak - Libanon ba is be menjenek. SOimiir külügyminiszter szavaiból ítélve a déi-'lilbbaoni ütköző- zónáiban Gsaik liibOoanii csapatok tairttózkodiná nak. lElültazott B>udapestről KaOrima Suonio, finn oktatási miniszter, aki Köpeczi Béla művelődési miniszter meghívására látogatott Magyarországra, A két miniszter tárgyalásokat folytatott a kétoldalú művelődésügyi kapcsolatokról. A miiiniszterasszony magyar vendéglátójával megkoszorúzta Akse.ll Gallen Kalfle- la, finn festőművész emlékművét, majd megnyitották a Nemzeti Galériáiban a művész aliko- tásaiiiból rendézett kiállításit. A miniszteralsszony látogatást tett Oz 6LTE finnugor tanszékén. Kalatilna Suoniót fogadta Sarlós István, a Minisztertanács elnök- helyettese. * .Kaarina Suönlia finn oktatási .miniszter elutazása előtt nyilatkozatot adott az MTI munkatársának a finn-magyar kulturális kapcsolatokra!. — A jelenlegi nemzetközi helyzetben különösen fontosnak tartom országaink közötti együttműködés ápolását, továbbfejlesztésiét. A hivatalos kapcsolatokon túl - amely közel negyedszázada a kultúra és a művelődés szinte valamennyi területére kiterjed -, a finn és a magyar nép között nagyon erős a testvériség érzése. Ebből következik, hogy baráti társaságaink, testvérvárosaink a kormányközi kulturális kapcsolatok lehetőségeit kihasználva, gyümölcsöző együttműködést folytatnak. Rendszeresek a íinn.-imagyar kulturális delegációk, művészék látogatásali, színházi produkciók, zenei művek, kiállítások, filmek bemutatói. — Konzultációink során kiderült, hogy a- magyar és finn Iskolarendszer belső sajátosságai, problémái sokban hasonlítanak. Ügy gondoljuk, hogy szükség volna együttműködésünket erre a területre iS kiterjeszteni, kicserélni tapasztalatainkat, elsősorban az álsáfokú és szakoktatás vonatkozásúiban, hasonlóan, mint a feínőttoktatásibam tesszük már évek óta. Jelenleg vizsgáljuk ainoak a lehetőségét, hogy mely fóiskolái- inkon, egyetemeinken szerzett diplomákat lehetne országainkban elismerni. Ez elősegíthetné', elmélyíthetné tudományos kapcsa lotaiinikat, szakembereink kölcsönös képzését. A közeljövőben szeretnénk élőbbre lépni a finn zene magyarországi megismertetésében, a mái és a klasszikus irodalmi művek kiadásai körének bővítésé ben, valóim int a tömegkommunikációs kaposolatailnlkblan.
