Tolna Megyei Népújság, 1982. október (32. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-16 / 243. szám

1982. október 16. Képújság 13 Csigavonal Ha az ábra mértani közép­pontjából kiindulva, csigavonal­ban haladva olvassátok össze a betűket, egy mai magyar író nevét kapjátok eredményül. Ki az író? Múlt heti rejtvényünknél a nyolc név helyes sorrendbe rakása után a kezdőbetűk függőlegesen Rodostó mai nevét, Tekirdagot adták meg­fejtésül. Matematikai fejtörő Sorozatúnk harmadik fel­adata így szüli: így bait személyből álló ka­tonai feldeiriltőasoport egy szé­les, mély folyó partjához ért. A part mentén két kisfiú evezge- tett egy csónakban. Ezzel a csó­nakkal alkbiritalk átjutni a kato­nák a túllisó partra. A fiúk is hajlandók voltak segíteni, csőik az okozott nehézséget, hogy a csónak egyszerre csak egy ka­tonát vbgy kiét kisfiúit bírt el. Hogyan oldották meg: az át­kelést, és mennyi időt vett igénybe, hla az egyik partról a másikra valló átjultás hat per­cig tartott? * A megfejtéseket a Tolna me­gyei Népújság Szerkesztősége címlété küldjétek : Szekszárd, Beloiannisz 1—3. 7100. Beküldé­si hbtáriidő: október 22. A leve- lezőllaipra, borítékra írjáték rá : Matematikai fejtörő. Ne felejt­sétek el felírni azt is, hogy mi­lyen iskoláiba, háinyad'iikosok vagytok. * Első feladatunkat igen sike­resen oldottátok meg. Voltaik olyan tanulóik is, akik kétféle megoldását iis leírták a példá­nak: Deli Rüdhárd bálba'Széki és Tóbi Osa'ba úgyszintén bátaszé- kl tanuló. Dell Rüdhárd íqy okos­kodott : 1. megoldás: „Tudjuk, hogy összesen 35 n.yúil és csirke van', s ezeknek összesem 100 láibulk. .Képzeljük el;, hogy a számláláskor o nyú­lok felemelik a két mellső lá­bukat. Ekkor összesein hetven láb van a földön, s harminc a levegőiben. Ezt az összeget kell elosztani, s így megkapjuk a nyúllak szalmát, mely pontosam 15, s akikor máir könnyen kiszá­molható az is, hogy húsz csirke van.” 2. megoldás : „A feladat megoldható egyenlettel is. A nyúllak száimát x-mek vesszük. 4x + (35—x) :I2 = 100 4x + 70 - 2x = 100 (-70) 2x = 30 ( :2) x = 15 'Megkaipbuík, hogy 15 nyúlunk van, s ha a 35-lböí levonjak a 15-iöt, akkor megtudjak, hogy 20 csibénk van." A helyes megoldáson kívül Kiísmődi Endre IV. osztályos ta­nuló le is rajzolta o tizenöt barna nyazsiiít és a hálsz darab sárga kiscsilbét, s rajzát elküld­te szerkesztőségünkbe. S kii lett a szerencsés nyer­tes? A megyei úttörőelnökség juitalómkönyvét Raipp Sándor (Paks, Zápor u. 54.), a paksi 3. számú általános iskola 5. A osz­tó lyos tainulójá kapjá. Szikszai Károly: Jokolele és Borselek Jokolele, a kis krokodil egy verőfényes szombati napon ar­ra ébredt, hogy rettenetesen korog a gyomra. „Hát persze, hogy korog, hiszen tegnap óta nem ettem egy falatot sem" — dünoyögte, azzal elindult, hogy élelmet szerezzen magának. Ment, mendegélt, már régen elhagyta a folyót, a partot kö­rülölelő rétet, s egy idő után észrevette, hogy hatalmas fák veszik körül. Elszorult a szíve: „Biztosan abban a gonosz er­dőben járok, amelyről az öreg krokodilok annyit meséltek" — gondolta;, s erre hullatni kezdte apró krokodilkönnyeit. „Már biztosan el is tévedtem. Hogyan jutok Innét haza?" Ahogy ott pityergett egy ha­talmas tölgyfa árnyékában, ész­revette, hogy valaki nézi. Gyor­sain megtörölte szemeit és szi­pogó hangon megkérdezte: — Ki vagy te? — Én vagyok Borselek, min­den myuilak legnyulabbja. És te ki vagy? — Jokolele, a krokodil. — Krokodil? Ahhoz képest elég csúnya" vagy. És mit kere­sel errefelé? — Reggel'irevaíót. Tudod, teg­nap óta nem ettem semmit. — És miért sírtál? — Mert eltévedtem. — Ha-ha! Na, ilyet se hal­lottam még! Erdőben eltévedni! Ha akarod, szívesen elkísérlek a Makkhetesbe. Ott aztán any- nyit ehetsz, amennyit akarsz. — Nagyon jó! De mi az a Mükkhetes? — Egy erdei vendéglő. Majd meglátod. Jokolele hálásan Borselekre nézett, azzal elindultak a Makk­hetes nevű erdei vendéglő felé. Útközben Jokolele megtudta, hogy Borseleknek egyetlen el­lensége van az erdőben, még­pedig a róka, aki miatt állandó félelemben él. — Milyen állat az a róka? — kérdezte Jokolele. — Legalább tízszer akkora miint én, vörös bundát visel, fogai veszélyesebbek a legna­gyobb tüskénél is, és nagyon ravasz. — Jaj, csak nehogy találkoz­zunk vele — suttogta Jokolele, és óvatosan forgatni kezdte a fejét. — Tőled biztosan megijedne — vélekedett Borselek —, mert ne haragudj, de igen rusnya vagy. — Rusnya? — álmélkodott Jokolele. — Pedig a folyópar­ton mindenki azt mondja, hogy én vagyok a legszebb krokodil- gyerek. Különösen, ha kitátom a szájaimat. Nézd csak... Borselek ijedtében jó néhá­nyat bukfencezett, aztán elbújt egy fa mögé... — Jól von, most már becsuk­hatod — hallotta Jokolele Bor­selek hangját. — Bizony, igazuk van a folyópartiaknak. Jokolele szívét büszkeség töl­tötte el. — Na látod! A krokodilusok nem szoktak hazudni. De hiába van nekem a legszebb és leg­nagyobb szájam, ha egyszer félek a rókától. — Pedig még nem is láttad. De van rá hat sárgarépafőze­lékem, és tizenkét rántottszele­tem, hogy erősebb vagy, mint a róka. — Azért inkább olyan úton menjünk, ahol biztosan nem ta­lálkozunk vele. Ebben a pillanatban az út­menti páfrányok mögül eléjük lépett a róka, mancsával meg­álljt parancsolt, és megnyalta a szája szélét. — Lám, lám, Borselek. Ugye menmondtam, hogy ne kerülj még egyszer az utamba... — A legnagyobb káposztára esküszöm, hogy éppen el akar­tunk kerülni — válaszolta e!- csukiló hangon Borselek. — Igaz, Jokolele? Jokolele annyira remegett, hoqy nem jött lói hang a tor­kán. — Jokolele, Jokolele — csó­válta a fejét a róka —, hát ez meg kicsoda? — A barátom — válaszolta Borselek. — A barátod? Hát bizony elég rusnya jószág. Aztán mi­ből van a te barátod, mi? — Krokodilból. — Krokodilból? Olyat még nem ettem. Úgyhogy akikor a barátodat eszem meg először — mondta a róka, és mór vette is elő a tarisznyájából a kést meg a villát. Jokolele eközben észrevette, hogy a róka homlokára szállt egy jól megtermett légy. Gon­dolta, talán kiengesztelheti a ravaszdit, ha elkergeti onnét. Így aztán gyors mozdulattal a farkával a róka homlokára csa­pott, aki abban a pillanatban bukfencezni kezdett visszafelé az erdei ösvényen, amíg egy vadrózsabokor meg nem állí­totta. Jokolele meglepetésében el- tátotta a száját. Több se kellett a rókának, erre úgy elszaladt, mintha ott se lett volnb'. Borselek a hasát fogta, any- nyira nevetett. — Na, ugye, megmondtam! — harsogta közben. — Meg­mondtam én, hogy Jokolele még az erdőben is a legerő­sebb ! — Pedig én csak egy legyet akartam elzavarni a homloká­ról — válaszolta1 bűnbánóan Jokolele. — Igazán sajnálom, hogy így történt. — Cseppet se sajnáld — húzta ki magát Borselek. — Azt kapta, amit megérdemelt. Most pedig jó ideig nyugtunk lesz tőle. De elég a dicséret­ből, gyerünk a Makkhetesbe, mert bizony már nekem is ko­rog a gyomrom. — És mondd, utána vissza- k Férsz a folyópartra? — kér­dezte Jokolele. — Hát persze. De ugye hol­nap is eljössz? Tilesï története Az őszi esték bizony már a szobába kény­szerítik az embert. El is kél a meleg. Ahogy térülök-fordúlok, különös cirregésre leszek fi­gyelmes. Olyan, mintha tücsök hegedülne. De mégsem! Hegedű nélküli nyekergés lehet ez? Halfgatózam - csönd, majd újból cirregés. A zseblámpával meg is találom, a radiátor alatt, a szőnyegen, fázósan remegett egy tücsök. Most bújhatott be az ablakon. Ahogy nyúlok felé, bizony nem ugrik, nem mászik. Lehelget- ve melegítem, s ülőpárnómon készítek neki fekhelyet. — Itt maradt a nyárról egy szomorú tücsök. Hogyan, miképp történhetett ez? - kavargóit fejemben a gondolat. Másnap reggel a tü­csökhöz siettem, is köszöntöttem. — Jó reggelt kis tücsök! — Jó reg ... — akarta mondani a választ, de helyette egy hatalmasai tüsszentett. — Úgy hallom megfáztál. — Korán leszállt az esti pára! Már jó né­hány éjszaka kint aludtam. Bizony a vizes, hi­deg fű nem tett jót az egészségemnek. — Kint aludtál? A többiek már mind elhú­zódtak. Téged magadra hagytak? - kérdez­tem ámultán. — Meg is érdemiem — oldódott meg a tü­csök nyelve. - Elvesztettem a hegedűmet. Bá­natomban, szégyenemben, félelmemben nem mertem hazamenni - folytatta pityeregve. — Mit szólnának a többiek? Én lennék az első hegedű nélküli tücsök. — De, hát hogy történhetett ez? — kíván­csiskodtam tovább. — Elhagytam a családomat, pedig kérve kértek, hogy ne merészkedjek távol a lyuktól, mert gyengécske és tapasztalatlan vagyok még ehhez. Nem fogadtaim szót, elindultam világot látni, szerencsét próbálni. Ebből lett az én nagy szerencsétlenségem. Fűszálon, le­vélen, gallyán keresztülimászni és még a he­gedűt is cipelni - bizony elfáradtam. Meg­pihentem egy lapullevél árnyékában, szerszá­momat. otthagyva sétára indultam, s nem ta­láltaim vissza, eltévedtem. Mi lesz most ve­lem? — pityereg. ■ — Maradj itt nálam. Annyit alhatsz, arneny- nyit akarsz, amikor kedved szottyan, elbeszél­getünk, aztán tavasszal megkeressük a pajtá­saidat, meg a hegedűt is. így is lett. Jól érezte magát a lakásban Tücsi. Nagyokat szunyáit, könnyűszerrel fel­mászott a radiátor rücskös bordázatán, on­nan szemlélődött kifelé. Leesett a hó is. Tü­csi értetlenül nézte — mi lehet az a valami? Egyik este mondom is néki: — Bizony már jól bent járunk a télben, és még 'nem is énekeltünk. — Jó... jó... hát énekeljünk! — helyeselt. Előszedtem gyermekikorom dalait: Tél apó itt van, Hull a pelyhes fehér hó, Kis kará­csony, nagy karácsony .. . meg válogatás nél­kül a többit. Jó kedvben, derültségben múlt el az esztendő, a január, ,a február. És ekkor nagy hibát követtem el, véletlenül elszóltam magom : — Milyen szép lenne az énekünk hegedű- kísérettel ! Tücsi elhallgatott, bánatos lett, nem találta a helyét. Tudtam, hogy szomorú emlékeket 'idéztem fel benne, de ez bizony megesik az emberrel. S most jut eszembe: hiszen mi he­gedűt is szoktunk készíteni, mégpedig kukori­caszárból ! — Hegedűt! Az nagyon jó lesz! - kiáltotta. Sikerült is szereznem kukoricaszárat. Kíván­csian, nagy, tágranyílt szemekkel figyelte a kezemet. — Ezzel készen is vagyak. Húzzuk el az első nótát! Úgy is tettünk. Meg még a többit, ahogy jött. Közben pedig járt az idő, eltűnt a latyakos hó, zöld lett a fű. A melegebb délutánokon már virág után kutattak a méhecskék. Hege­dűszó, tücsökhegedű — vettük észre mindket­ten. — Az én hegedűm hangja! — mondja izga­tottan Tücsi, és szemével keres, kutat a fű­szálaik között! S e pillanatban egy buksi. tücsökfej emel­kedik fel az ablakpárkány szélén, majd körül­tekintő óvatossággal mászik tovább. — Végre, hogy itt vagy! - rohan elé Tücsi és megöleli ! — Itt vannak a többiek is! — mondja az, s int, hogy jöhetnek, mert nincs veszély. Voltak sokan, de elfértek szűkösen az író­asztal egyik felén. Melegében elmondott min­dent: hogyan, mint járt, hogyan telték a téli estéik. Ketten elő is adtuk legkedvesebb da­lát. S a hegedű művészei megtapsolták a pro­dukciót. — Mi sem tétlenkedtünk a télen ! A Szellő­től megtudtuk, hogy elveszett a hegedűd, hát készítettünk egy szebbet, jobbat. Gyere, pró­báld ki ! Elbúcsúztunk, Tücsi elvegyült a többiek kö­zött! Azóta esténként mindig e szép hegedű­szóra alszom el. KONRAD LÁSZLÓ ÖNT IS VÁRJA A liász-programmal megújuló 200 ÉVES MECSEKI SZÉNBÁNYÁSZAT Felveszünk 18—35 éves férfiakat az alábbi föld alatti munkakörökbe és havi keresettel: csapatcsillés (bétán, munkás) 5900— 7800 Ft vájár (szakmunkás) 7200—10 000 Ft bányalakatos (szakmunkás) 5400— 6500 Ft Továbbá: hűségjutalom, szénjárandóság, 3/3-as mű­szakbeosztás, ötnapos munkahét, munkásszálló. Nős férfiak részére, munkával szerzett érdemek alapján 1—1,5 éven belül kedvezményes lakásjuttatás. Feltételeink: hosszabb, folyamatos előző munkaviszony, nálunk végzett alkalmassági vizsgálat. Címünk: Mecseki Szénbányáik munkaügyi osztálya, 7629 Pécs, Komját Aladár u. 5. Telefon: 24—863. (426) Kárpitos részlegünknél rendelkezünk szabad kapacitással; magánszemélyek és közületek részére vállaljuk — BÚTOROK ÁTHÚZÁSÁT, — FÜGGÖNYÖK MÉRETRE KÉSZÍTÉSÉT, — ponyvák készítését, — GÉPKOCSIULÉS-HUZATOK KÉSZÍTÉSÉT. Munkák megrendelhetők: Tolna megyei Lakáskarbantartó Ipari Szövetkezet szekszárdi telepe, Szekszárd, Epreskert u. 10. (446) A TOLNA MEGYEI TEJIPARI VÁLLALAT DOMBÓVÁRI ÜZEMÉNEK ÜZEM IGAZGATÓI ÁLLASÁRA pályázatot hirdet Fel tételeik : agrártudományi egyetem, mezőgazdasági- vagy 0 élelmiszeripari főiskolai végzettség és legalább 5 éves vezetői gyakorlat. A pályázatokat részletes szakmai tevékenységet ismertető önéletrajzzal a vállalat személyzeti- és oktatási osztályára kérjük, Szekszárd, Keselyűsü út 9. (445) Felveszünk GÉPÍRÓNŐT, MINŐSÉGELLENŐRT, RAKTÁROST, RAKTÁRI SEGÉDMUNKÁST, TARGONCAVEZETŐT. Füszért-fiók Szekszárd, Mátyás k. u. 74. (433) A Szekszárdi Húsipari Vállalat felvételt hirdet Tamási telephellyel: — E-kategóriával ren­delkező gépkocsive­zető részére; továbbá — élőállatkisérő rako­dók részére. Jelentkezés, felvilágosítás a Szekszárdi Húsipari Vál­lalót tamási kirendeltsé­gén, Tamási, Czuczor G. út 8. (436)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents