Tolna Megyei Népújság, 1982. október (32. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-14 / 241. szám

1982. október 14. KÉPÚJSÁG 5 ácsi in If A születés, házasság és a halál a leg- ».<* «>«■* ■ IIX* meghatározóbb három határpont az ember életében. Nem véletlen, hogy köréjük csoportosul az ünnepi szokások és babonák legnagyobb része, ezekben az esetekben talál­kozunk azokkal a „hagyományos formában végzett cselekvési soroza­tokkor amelyeket a régi magyar nyelv „szert tartani” kifejezéssel ille­tett. A szertartás mai fogalmán ünnepi alkalmat értünk, amelyek ér­zelmeket, szimbólumokat, eszméket értelmeznek művészi eszközök fel- használásával. De értjük alatta a mindennapok apró megnyilvánulá­sait, gesztusait is. A szertartások tíz éve A második névadó A nagyatádi Tillinger Sándor családja már visszatérő vendé­ge a dombóvári rendező irodának. Negyedik alkalommal igé­nyelte az iroda szolgáltatásait Kétszer idős hozzátartozók gyászszertartásának, kétszer pedig két kisgyermekük névadó ünnepségének megrendezését kérték. Felvételünkön a második névadó látható. Jubileumi konferencia A megváltozóit* társadalmi vi­szonyok, az átalakult életmód, az új életforma a szertartásokat is módosította. Ezek tükrözik a nép szellemi, erkölcsi és eszté­tikai igiényiénelk fejil adósét, s biztosítják a hogyamánytképzés folyamatosságát, erősítik a csa­ládi, munkatársi, baráti kapcso­latokat. Ezt az újlat, a mást ter­mészetesen mindig összehb son- 1'íitják a korábban tapasztaltaik­kal. A szertartások közüli a régi, hagyományos formákat sokan választják. Akladnbk dlyamak is, akik különböző komipromisz- sz úrnők hlatásáira fogadják el a régit, de már az úljlat igénylik. Vianinak olyanok, alkik sem a régit, sem az újat nem fogad­ják el. Egy másik csoportba so­rolhatók, akik szakítottak a ré­gi nézetekkel, hagyományokkal és a társadalmi szertartások mellett döntenek. Ez utóbbiak igényeit szolgálják a családi és társadalmi eseményeket rende­ző irodák. A hetvenes évek elején ala­kultaik mea országszerte a; „ren­dező irodák". Megyénkben első­ként Szekszárdon és Dombóvá­ron, később Tamásiban, Pakson, Tolnán, DumaföldVáiroa, Bátd- széken és Bonyhádion alakítot­tak egy-két fő munkába állítá­sával irodát. Az elmúlt tíz évre visszatekintve a fejlődés egyér- teUmű. A dombóvári iroda 1973. ja­„Már tiáronkor elkezdek örülni..." Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis herceg, egy parányi bolygó lakója, aki megjelent egy szerencsét­lenül járt pilóta mellett a si­vatagban. A kis emberkével együtt pedig kitárulkozik egy másik világ, az emberség, a tisztaság, a romlatlanság vi­lága ... Ugye, nem kell foly­tatni a bájos és tanulságos mesét. Rájöttek, hogy A kis hercegről van szó, Antoine de Saint-Exupéri, a neves francia író megkapó remek­művéről, amely olvasásakor felnőtt és gyermek egyaránt eltűnődik... Kérdik, miként téved oldal- összeállitásunkba a kis her­ceg? — Hogy illik a képbe? Hát ime: kisérjük csak útján, és álljunk meg egy pillanat­ra. Pontosan akkor, amikor találkozik a rókával, aki arra kéri, hogy szelídítse meg őt. Szavak nélkül, csak úgy csen­desen, hiszen „a beszéd csak a félreértések forrása”. Ami­kor másnap visszament a kis herceg a rókához, az imigyen szólott:- Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz. Ha délután négykor érkezel majd, én már háromkor el­kezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldo­gabb leszek... De ha csak úgy, akármikor jössz, soha­sem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szive­met ... Szükség van bizonyos szertartásokra is.- Mi az, hogy szertartás? — kérdezte a kis herceg.- Az is olyasvalami, amit alaposan elfelejtettek - mondta a róka. - Attól lesz az egyik nap más, mint a má­sik, az egyik óra különböző a másiktól... (Hát így illik a képbe a kis herceg. Együtt, a róka nagy- nagy igazságával. És tény­leg, miért feledkezünk meg a napok apró, a szürkeséget eltüntető, bearanyozó szer­tartásairól?) Az oldalt írták: V. Horváth Mária és íDecsi Kiss János. nuár 1 -i&n alakult Ebben az iro­dában az első esztendőben 210 rendezvény vélt. Ebből 172 há­zasságkötés, 20 névadás és 18 gyászszertartás. Ugyanezeket a szertartásokat 1977-iben házas­ságkötés esetében 204, név­adáskor 71 alkailomma'l-, míg a tátrsadüiimi gyászszertartásokat 39-Szer igényelték. A dombóvári iroda rendezé­sében eddig 1657 pár mondott IGBN-.t. Ezéken a szertartáso­kon (még mlimdlig dombóvári példa) 2066 üveg pezsgő fo­gyott él az ifjú pár egészségére. Orgonaimuzsilka az elmúlt évti­zed aillatt 1578-szor hangzott fel a dombóvári házasságkötő-te­remben. Érdekes jelenség, hogy ugyanitt az élső 6 évben 3—6 alkatommal kérték, hogy verssel tegyék ünnepélyesebbé' a szer- tairtást, az utolsó két évben pe­dig 50-nre emelkedett a verset is kérők száma. Különösen fel­tűnő az, hogy 1982. I. félévé­ben ebben a hálzas'ságkötő-te- remben 4000-zel több vendég fordult meg, mint az elmúlt egész éviben. 'Nézzük meg, miként alakult a megyénk másik pontján, Tamá­siban 1975 és 1980 között a rendezvényiek száma.: Társadalmi esküvő 394 volt, amelyen 31 500-an vettek részt, névadó ünnepségen 7400-an voltaik, 187 allkallommai kaptak nevet gyermekek ünnepélyes A szertartásokon közreműkö­dő szereplők, zenészek, vers­mondók, anyakönyvvezetők, bú­csúztatók arcát, személyét álta­lában megjegyzik az emberek. Ök azok, akik név nélkül is is­merősek maradnak hosszú ideig. Egyszóval népszerűek. Egy szertartás Sikere azon­ban nem csupán rajtuk múlik. Az általában korszerű technikai felszerelések kezelői sosem ta­lálkoznak az ünnepségek kö­zönségével. Ök a háttérben maradnak, de nélkülözhetetle­nül. Dómba! István, a dombóvári rendező iroda munkatársa 30 éves. Rádió- és tetevírióműsze- rész. Három éve dolgozik tech­nikusként jelenlegi munka­helyén. Középiskolás kora óta hódol a fényképészet szenvedé­lyének. így került kapcsolatba az iroda munkájával. Szertartá­sokon barátainak szívesen és örömmel dokumentálta az ün­nepi perceket. Mozgékonysá­gára felfigyelt az iroda vezetője is. A dolog további része már szinte simán ment. Szakképzett­sége eredetileg is alkalmassá tette irodai tevékenységre, a hobbija még inkább. — Nagyon jól érzem itt ma­gam. Az irodavezető, a gazda­sági előadó, a módszertani elő- adóvafi együtt valóban családi­keretek közötlt. Gyászszertartá­son 11 600-Oin vettek részt és 106 alkalommal látta eí ez irá­nyú teendőit a tamási iroda. A tamási Nagyközségi Közös Ta­nács Végrehajtó Bizottsága a rendező iroda munkáját jónak értékelte és szükségesnek tart­ja, hogy az iroda a tedhmilkai színvonalat a szolgáltatások kö­rével és minőségével együtt emelve, kulturált környezetet teremtve mind szélesebb kör­ben álljon 'ezután is a lakosság rendelkezésére. A megyénkben kiölllakult iro­dahálózat országosan is jelen­tős. A látványos fejJődés idő­szaka lezárult, folyamata lelas­sult. Ennek egylilk oka a kap­csolatok hiányosságaiban talál­ható. E munkaterület tovább­fejlesztésére a Tolna megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága az igazgatási osztály irányítá­sával a Szekszárdon működő rendező Iroda kereteim belül el­rendelte egy megyei módszerta­ni előadó és egy tedhinikus-g'ép- kocsivezető beállítását, továbbá a munkavégzésihez mikro buszt biztosított. Ez a kezdeményezés országos visszhangra talált. Így megteremtődött a lehetősége annak, hogy az irodák egysége­sebben együttműködve új és új módszerekkel álljanak a szol­gáltatásaikkal az egyre nagyobb számban jelentkező igénylők elé. as hangulatot teremtenek, a munkához is, ami nekem nagy­szerű. Külön öröm, hogy techni­kai felszerel lseinkben csak a megbízható Philips és Akai tí­pusokat vásárolhattuk. Az el­múlt évben egy ipari tv-komerát szereltünk fel a házasságikötő- teremben. így sokkal1 pontosab­ban lehet figyelemmel kísérni az ott zajló eseményeket. Ter­mészetesen fel kell készülni úgy, hogy bármikor el lehessen há­rítani egy esetleges akadályt. Volt egy alkalom, amikor áram­szünet miatt nem tartották volna meg az esküvőt. Szerencsénkre vonnak akkumulátoraink, ami­ket ebben az esetben üzembe is állítottunk. Vagy legutóbb egv esküvői szertartás kezdésé­vel azért kellett várni, mert az édesapa fényképezőgépe meg­hibásodott és javítani próbálta. Mi fölajánlottuk az irodáét, amit végül el is fogadott, és így a kőlcsöngéppel fényképe­zett. Még ebben az évben a szita nyomógépünket is munkába akarjuk állítani, s magunk is készítünk meghívókat. Húsz- harminc darabos rendelésekkel a nyomdák nem foglalkoznak, mi önköltségi áron tudjuk majd előállítani. Persze, ezzel eqyéb propagandaanyagot is tehet biztosítani korlátlan példány­ban. Ezt a gépet is én fogom kezelni, így még több felada­tom lesz, aim'i engem szinte felfrissít Meghitten vagy anélkül? Szertartás ám az is, ahogyan édtesaipálm beül a. karosszékbe, maga köré rendezi a, szülksiéges kellékeket, majd megtörni, s rá­gyújt a pipáira... Édesanyám pe­dig tejport fünf a kávéba, lás­son, sziinte ünnepélyesen kever- geti, s felölti „kávézó ábráza­tát” Olyankor a szoba is más lesz. És ezt nemcsak most, fel­nőtt fejjel látom így. Megfigyel­tem gyermekkoromban is. Ak­kor, amikor úgy vártam bz ebéd utáni csöndet, a dohány és a kávé illatát. Olyankor va­lahogy minden megváltozott, minden megnyugodott. És min­denki halkam beszélt. * Valahogy gyakran tűnődök mastomá'bam azon, hogy mi fel­nőttek, vajon ráineveljük-e gyer­mekeinket észrevenni a napok, az órák ünnepli pfifcnatait. Va­jon hlagyunlk-e ezekre szalmák­ra és számunkra időt? Nem ro­hanják-e el azokat a perceket, amelyeknek ki kellene tűnniük a többi közül? A legutóbbi gyer­meknap óta különösen sokat fogilüllkozitat a dolog. Sokam állítunk az iskolaud­varban. A gyerekek egyenruhá­ban, a felnőttek ünneplőiben. Az első és az ötödik osztályosok iz- gatoftabboik voltaik a többiek­nél. Érthető, hiszen őket avat­ták k.isdoibosokká, illetve úttö­rőkké. Az iskola mindent meg­tett — a gyerekek fűlikészítésé- toll kezdve a jól szerkesztett mű­sorig —, hogy a nap valóbtam ünnep, emlékezetes ünnep le­gyen. A szertartás - amely kü­lönbül a „nagykőn yvben" sincs megírva — befejeztével az ava- tottokbit feldíszített osztályter­mek várták, ahol cukrászsüte­ménnyel és kólával vendégelték meg őket. Paijtá sOivOl a terem felé lépdelő szöszi lánykát fél­reintette friss frizuráé édesany­ja, s így szállt: — Gyorsan kérd el a tortádat, majd otthon megeszed! A gyerek könyörögve kérte az öt percet, de a. rulha- és hajköl­temény hajthatatlan vált: — Mlaijd meglátod, mit szól apád! Lehet, hogy Laci bátsiék már otthon vannak. Felfoghat­nád, hogy ez a vacsora milyen fontos nekünk... - és a karjánál fogva húzta a. többi gyerekkel ellentétes irányiba a kislányt. A népi hagyományok bizo­nyítják, hogy a szokásokból lett szertartások mindig elsősor­ban evilágiak voltak, emberiek, konkrét családhoz, közösséghez kötődők. SZÜLETÉS Az állapotos asszonyt külö­nös tisztelet övezte. Mindenki segítségére volt, mindenki óv­ta. Megsokasodtok a rávonat­kozó tilalmak, varázslatok is, de megszaporodtak a jósjelek is. Maga a szülés vidékenként különbözőképp, négyféle mó­don történt: állva, guggolva, ülve, fékve. A tanult bábák működése sok szokást megszün­tetett idővel. Amíg a gyermeket meg nem keresztelték, sosem szólították vagy említették az elhatározott nevén, hogy a gonosz a keresz­télésig tudomást ne vehessen róia, ezért csak „pogányka, pi­cike, nemtudomka” volt. A ke­resztelési tartották az ember „első szükségének". Amíg ez meg nem történt, addig a go­nosz a gyereket kicserélhette, „elválthatta". Az első gyerme­ket, ha fiú, rendesen az apa, ha leány, akkor az anya nevére keresztelték. A vizbemártás ősi szokásából alakult a vízzel va­ló öntés, a keresztelés, amely­nek helye mindig a templom volt. Általánosan elterjedt szo­kás a keresztelőlakoma. Ez az elnevezés szintén vidékenként változott: csők, csörögte, ko­mabál, poszita. A növekvő gyer­mek életének - a suhanckor- nak, a legényavatásnak, leány­Szegeden a város! tanács dísztermében ma ér véget a családi és társadCIIimi nendezvié'- nyék szervezőinek IX. országos konferenciája. A kétnapos munkaértekezlet központi gondolata az új típusú szertartások évtizedes tapaszta­latainak összegezése. Ezt segí­tette a családi irodák 10 éves működését dokumentáló kiállí­tás és virágkötészeti bemutató is. A konferencia előadásai és korreferátumai számot adtak a kezdteti nehézségekről és a je­len tpaszflalllataiiróil' egyaránt. A valalmiikori egy-lkét fővel dolgo­zó irodák ma mór megyei mun­kaközösségekbe tömö rül Ve lg y e - keznek az igények maximális kiéliégiítését biztosítani. Az elmúlt tíz esztendőben a megyeszékhelyi, városi irodák kifőzésnek - megannyi szoká­sát szertartását őrzik a népraj­zi írások. HAZASSAG Régente a fiatalok sokszor csak az eljegyzéskor látták egymást először. A szülők, a legközelebbi rokonok látván a legény megházasításának ide­jét, kiszemelték a megfelelő leányt és a fiatalok tudta nél­kül meg is kérték a szüleitől. A lány kiválasztásában nagy szerepet vittek a közvetítők. A házasság előkészítésében pe­dig fontos szerepe volt a jel­képeknek. Bizonyára ősi, jelké­pes válaszadás a szűrkitétel, mert már a XVII. századi iro­dalmunkban találkoztunk a „ki­tették a szűrét" szólással. Aki a pitvarban találta a szűrét, az már hiába is ment volna leány- kérőbe. Márpedig a leánynézőt a „kérés” követte. A kérőbe indulók, a kalapjukat felbokré- tázták, felszalagozták és hol rövid, egyszerű, hol bibliai idé­zettekkel tarkított, néhol verses formába öntött szavaikat az ajtóban állva adták elő. A ké­résre régen nem adtak mind­járt igenlő választ. Helytelen dolognak tartották, ha a leányt mindjárt az első kérésre adták. Az eljegyzés a házasságkö­tés folyamatának egyik fő ese­ménye volt. Az eljegyzést több vidéken kézfogának is nevez­ték. A leány és legény szóbeli beleegyező nyilatkozatára a násznagy felszól itatta a fiatalo­kat, hogy adjanak kezet egy­másnak. A kézfogás után je­túllépték a három fő rendezvé­nyük —'névadás, házasságkötés, gyászszertartás - keretein. Versimondók, kórusaik, zeneka­raik a nemzeti ünnepek, meg­emlékezések, találkozóik, feszti­válok közreműködőiként is öregbítik már az irodák hírne­vét. A jubileumi konferenciára hi­vatalosaik voltaik a Tolna me­gyei Irodák munkatársai is, akik közül az ünnepi ülésen Sebők Lászlóné, a szekszárdi, Magyar­széki Endtre, a dombóvári ren­dező iroda vezetője emliékplla- kettet kapott tízéves munkája elismeréséül'. A bronzból készült plakett Áss zom y i Taimás szob­rászművész alkotása. Az orszá­gos tanácsadó testületben vég­zett munkájáért hasonló plaket­tet kapott dr. Lovas Zsuzsa, a Tolna megyei Tanács igazga­tási osztályának helyettes veze­tője. gyet váltottak, ami szinten el­térő volt más-más helyenként. A jegyváltást követte a temp­lomi kihirdetés. Ezután a le­gény már szabadon látogat­hatta a leányt. A lakodalom ideje általában az ősz, a betakarítás, a szüret utáni idő, de gyakori volt a farsangi lakodalom is. A kéz­fogó a felek elkötelezésének ünnepe, a lakodalom a meny­asszony átadásának, hazaveze­tésének napja volt. E két szer­tartás közé helyezte a keresz­ténység az egyházi esküvőt s ez a népi szertartások körét ter­mészetesen kibővítette. TEMETÉS A másvilág titokzatos rejté­lye minden népnél különös szo­kásokkal és hiedelmekkel vet­te körül az élet „harmadik szükségét", a halált. Ezeket a szokásokat résiben a félelem, részben az összetartozák egy­más iránti szeretete hozta lét­re. Egyik a távoltartó és el­riasztó cselekvésekben, másik a temetés pompájában és ün­nepélyességében nyilvánult meg. A halál bekövetkeztekor minden teendőnék kialakult szokása volt. A koporsóbatétel- nék, a koporsóba tett tárgyak­nak, a virrasztónak, a búcsúz­tatónak, a temetőbemenetelnek a sírbatételnek évszázados ha­gyományait napjainkig őrzik és inémán adják nemzedékről nemzedékre a végrehajtott cse­lekedeteikben azok, akiknek a végtisztességhez kapcsolódótok kell. Egy technikus Egv kis néprajz Dombai István munka közben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents