Tolna Megyei Népújság, 1982. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-11 / 213. szám

1982. szeptember 11. ( TOLNA \ StsíÉPÜJSÁG Növekvő lehetőségek Turistáinak a Szovjetunióba Piatyi gorszk gyógyüdülő a Kaukázus tövében Jugoszlávia Műbolygó­állomás Belgródtól 200 kilométernyi­re délre, Ivanjica városka kö­zelében fokozott ütemben épül a „Jugoslavia—II” új műboly- góállomás, amely az első ha­sonló állomással együtt lehe­tővé teszi, hogy az ország köz­vetlen telefon- és telex-össze­köttetésbe kerüljön bármely másik országgal, ugyanakkor pedig — meghatározott kör­zetben — kiváló televíziós vé­telt és adást biztosít. A munkálatok gyorsítását az teszi időszerűvé, hogy Jugo­szlávia — közelebbről Szaraje­vó városa — lesz a házigaz­dája az 1984. évi téli olimpiai játékoknak. A telekommuniká­ciós lehetőséget bővítő állo­más 1983 végére készül el, s egyidejűleg több országgal biztosít közvetlen televízió­közvetítést. Amíg az első — már 8 éve működő — mübolygóállomás az Atlanti-óceán térségét hoz­ta közel Jugoszláviához, ez a második az Indiai-óceán kör­zetét, közvetlen kapcsolatot te­remtve Ausztrália, Kína, Ja­pán, Indonézia és más orszá­gok területével. Beruházási költsége körülbelül 300 millió dinár. Mindkét állomást — az elsőt és a másodikat — egy helyről irányítják majd. — Kölcsönös turistaforgal­munk a szocialista országokkal állandóan növekszik — mondta Borisz Lati.sev, az Idegenforgal­mi Igazgatóság vezetője. — Ez nemcsak o földrajzi helyzettel, a szomszédos határokkal, a ké­nyelmes utazási lehetőségekkel magyarázható', hanem elsősor­ban a testvéri országok élete és eredménye iránt megnyilvá­nuló érdeklődéssel. 1981- lben több millió külföl­di vendéget fogadott a Szovjet­unió, s csők nem ugyanannyi szovjet turista járt külföldön. Az idegenforgalom kéthanmadta a szocialista országokkal bonyo­lódik. A szovjet Inturiszt, partnerei­vel ötéves tervet dolgozott ki 1981—1985-re. Az Inturiszt és az IBUSZ kapcsolatai közel har­mincévesek; a Magyarország­gal folytatott turistacsere 70 százaléka az IBUSZ-on keresz­tül történik. 1982- lben ünnepli a Szovjet­unió, mint szövetségi állam, fennállásának 60. évfordulóiét. Ebiből az alkalomból a több mint hatvan állandó útvonal mellett az Inturiszt iá néhány külön utat is szervezett, elsősor­ban a köztársasági fővárosok­ba. Közülük különösen népsze­rűek az Ukrajnán, Kijeven ke­resztül áthaladók. Az 1500 éves város tavaszi művészeti feszti­válján például sok magyar tu- -rista> vett részt. Az Inturiszt népszerű és von­zó ajánlatai közé tartoznak a Kaukázusba és Közép-Ázsióba szervezett utak - Grúzia, Ör­ményország, Azerbajdzsán, Üz­begisztán, Tádzsikisztán, Kirgi­zia és Türkménia egzotikus tá­jai, gazdag műemlékei különö­sen sok külföldit vonzanak. A szovijetunióibel'i turistafor­galom formái változatosak: a Vitorlázás a Balti-tengeren csoportos utakon túl lehetőség nyílt az egyéni utazásokra', az autós turizmusra. Télen a hegyi síelés kedvelőit a Kaukázus vár­ja, a sífutókat pedig Moszkva és Leningrad környéke. Egyre népszerűbbek g folyami — a Volgán és a Dnyeperen szervezett - haijóuta'k is, hisz a vízi út kellemes és érdekes ki­rándulási forma minden korosz­tály számára. Az idén először az Inturiszt folyó—tenger—folyó utat javasol, Kijevből a Dnye­peren keresztül Herszon váro­sáig, s onnan' a Fekete-tenge­ren, Ogyesszán át a bulgáriai Russze városáig. Az autózás kedvelőti 12 ezer kilométer turistaút várja', az al­pinistákat a Kaukázus és az Elbrusz vidéke, s az Inturiszt egyre több speciális, szakmai érdeklődésre igényt tadó utat is ajánl. A Szovjetunió ideqenforaalma tehát sokat ígérő. A fokozott érdeklődésnek valószínű az is az oka, hogy amíg a leatSbh országhoz hozzá ragasztható egv-egy jelző1, addig a Szovjet­unió a sokszínűséget kínálja'. J. KANCELSZOV ■ Saljapin gitárja A Zenekultúra Glinka nevét viselő Központi Múzeumában, a Szovjetunióban és a külföl­di országokban élő népek több mint 500 zeneszerszámát gyűj­tötték össze. Vannak itt üst­dobok a Kanári-szigetekről, bolíviai, argentin, brazil ütő-, fúvós- és húros hangszerek. Készül a A szverdlovszki területen lé­vő Berezovszkij városban meg­tartották az „Ural—3" szállító­szerelő repülőberendezés piló­tás modelljének próbált. A kormányozható léghajóra em­lékeztető berendezés puha gu­mírozott szövetből készült és négyszög formájú. A magassá­ga 18, a szélessége 20 méter. Az „Ural—3" héliumgázzal van megtöltve. 400 kg-ig ter­jedő súlyt képes felemelni. Mindkét csavarlapátja 360 fo­kos teljes szögben elfordítha­Ugyanitt hagyományos régi orosz háromhúros vonóshang­szerek, zsalejkák, dudák, pász­torsípok, harmonikák is látha­tók. A húros hangszerek kö­zött látható az a gitár is, ame­lyet Nasztya Poljakova cigány énekesnő 1927-ben ajándéko­zott F. I. Saljapinnak. légi daru tó, ami nagy manőverezőké­pességet és stabilitást biztosít a berendezés számára repülés közben. Az „Ural—3" egy tervezés alatt álló légi daru modellje, A daru 15 tonna hasznoster- het lesz képes felemelni. A nehezen megközelíthető nyu­gat-szibériai és távoli északi körzetek áram-, gáz- és olaj­vezetékeinek építésénél, vala­mint más építő-szerelő mun­kákra fogják felhasználni,. A szakszervezetek lehetőségei és feladatai A szovjet szakszervezeteknek több mint 130 millió tagja van. Ez a világ legnagyobb szakszervezeti egyesülése, amely 32 ágazati szakszervezetet foglal magába. Az egye­sülés legfőbb szerve; a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsa. Elnöke: Sztyepan Salajev. Sztyepan Salajev 53 éves. Faipari szakember. A Moszkvai Erdésztechnikai Főiskolát vé­gezte. Pályáját mint munkás, művezető, mérnök kezdte, az­után egy faipari gazdaság igazgatója volt. A Faipari és Erdőgazdasági Állami Bizottság fő szakértője lett. 1963-ban a fa-, papír- "és fafeldolgozóipari munkások szakszervezete köz­ponti bizottságának elnökévé, 1968-ban a Szovjet Szakszerve­zetek Központi Tanácsának tit­kárává választották. 1980-ban Sztyepan Salajevet a Szovjet­unió erdőgazdálkodási, cellu­lóz-, papír- és fafeldolgozóipari miniszterévé nevezték ki. 1982. márciusában a Szovjet Szak- szervezetek Központi Tanácsá­nak elnökévé választották. Az SZKP KB póttagja, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsának képviselője. I- Hogyan egyeztethető össze a szovjet szakszerve­zetek önállósága a párt irá­nyító szerepével? — Történelmileg úgy alakult a helyzet - mondta Sztyepan Sa­lajev —, hogy a cári Orosz­országban az első szakszerve­zetek abban az időben jöttek létre, amikor az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt — ez volt akkor az SZKP neve — már irányította a munkásmoz­galmat. A párt irányításával erősödtek és fejlődtek a szakr szervezetek, s tevékenyen részt vettek a monarchia és a bur­zsoázia ellen folytatott harc­ban. Miután 1917-ben győzött az Októberi Forradalom, a szakszervezetek az új társada­lom politikai rendszerének egyik legfontosabb láncszemé­vé váltak. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége - amely ebben az évben ünnepli fennállásának 60. évfordulóját — fejlődésének valamennyi sza­kaszában szüntelenül növeke­dett a szakszervezetek szerepe. A szovjet szakszervezetek pártirányítása a szakszerveze­tek szervezeti önállóságának, a munkájukba való be nem avat­kozásnak a tiszteletben tartá­sán alapul. Egyetlen pártszerv sem írhatja elő a szakszerveze­tek kongresszusának, konferen­ciájának vagy taggyűlésének, hogy ilyen vagy olyan határo­zatot hozzon, képviselőit nem vétetheti fel a szakszervezet ve­zetője szervébe, ha jelöltjük ezeken a gyűléseken nem szer­zett szavazattöbbséget. A Szov­jetunió alkotmánya biztosítja a szakszervezetek számára azt a jogot, hogy részt vegyenek az állam- és társadalmi ügyek irá­nyításában, a politikai, gazda­sági és szociális-kulturális kér­dések eldöntésében. A szak- szervezeteknek teljes szervezeti önállóságuk van. Maguk dol­gozzák ki szabályzatukat, a gazdasági és az állami szer­vekhez fűződő kapcsolataik el­veit. Saját kiadónk van, saját újságaink és folyóirataink, anyagi eszközeink vannak, ame­lyekkel csak maguk a szak- szervezetek rendelkezhetnek. Természetes, hogy belső kérdé­seinket magunk oldjuk meg. 1976 szeptemberében a Szovjet Szakszervezetek Központi Ta­nácsának plénuma határozatot hozott arról, hogy a mezőgaz­dasági társulások tagjait, a kol- hozparasztokat szakszervezet­ben egyesítik. I- Jelenleg hány kolhoz­paraszt tagja ennek a szak- szervezetnek? Milyen elvek alapján hozták létre szak- szervezetüket, és ennek mi­lyen osztályszempontja van? — Az elmúlt években mintegy 12 millió kolhozparaszt lépett be a „paraszt" szakszervezetbe - a mezőgazdasági társulások majdnem valamennyi tagja, összesen pedig - a szovhozok munkásaival és más falusi dol­gozókkal együtt — mintegy 27 millió tagja van. Ez a mi leg­nagyobb létszámú szakszerve­zetünk. Így teljesült Leninnek arra vonatkozó végakarata, hogy előbb az ipari munkások egyesülnek szakszervezetekben, aztán pedig valamennyi dol­gozó. Ez újabb lépés a város és a falu egymáshoz való köze­ledésének, a városi és a falusi dolgozók szociális viszonyai tel­jes egyenlőségének útján. I- Hogyan érvényesítik ál­láspontjukat a szovjet szak- szervezetek a dolgozók munkabérének kialakításá­ban? — A munkabérrel összefüggő kérdéseket a Szovjetunió. Mun­ka- és Szociálisügyi Állami Bi­zottsága dönti el, azután Dé­dia a kormány jóváhagyja azo­kat. A munkabér-kérdésekre vo­natkozó új határozatok előké­szítésének és kidolgozásának valamennyi szakaszában a Szovjet Szakszervezetek Köz­ponti Tanácsának és azon ága­zati szakszervezetek központi bizottságainak képviselői is részt vesznek, amelyeket ez közvetlenül érint. A Szovjetunió Minisztertanácsának azokon az ülésein, ahol végleges határo­zatokat hoznak, a Szovjet Szak- szervezetek Központi Tanácsá­nak vezetői és az ágazati szak- szervezetek központi bizottsá­gainak elnökei is mind részt vesznek. I — A szociális feladatok kö­zött aligha található fonto­I sabb, mint az egészség- védelem... — Jelenleg körülbelül 500 szanatórium, több mint 450 pan­zió és üdülő van kezelésünk­ben. A legutóbbi öt évben épült szakszervezeti gyógyintézetek­ben összesen 130 000 férőhely található. Szanatóriumaink és megelőző egészségügyi intéz­ményeink befogadóképessége több mint 800 000 fő. Az el­múlt ötéves terv időszakában ingyenes és kedvezményes be­utalóval 44 millió ember ré­szesült gyógykezelésben... — A szakszervezeti kong­resszuson elhangzott, sok hozzászólásban szó esett ar­ról, hogy fokozni kell a szak- szervezetek befolyásának szerepét a lakásprobléma megoldásával kapcsolatban. Mit értenek ezen?- A szakszervezetek abban is érdekeltek, hogy az ingyen ka­pott lakásokat igazságosan osszák el. Ehhez figyelem, tár­gyilagosság, becsületesség szükséges. Mellesleg szólva, ez a kérdés szerepelt a szakszer­vezetek XVII. kongresszusához intézett néhány levélben. Or­szágunkban a szakszervezeti bi­zottságok a legközvetlenebbül részt vesznek a lakások elosz­tásában. Gyakorlatilag egyet­len lakást sem lehet rendelke­zésre bocsátani, ha ezt a dön­tést a megfelelő szakszervezeti szerv nem hagyja jóvá. És ha ezt a szabályt néha megsértik, ez annak szükségességéről ta­núskodik, hogy a szakszerveze­teknek jobban kell élniük jo­gaikkal. A Szovjetunióban a lakásépítkezés főként az állami beruházások számlájára törté­nik - minden évben körülbelül 100 millió négyzetméter alap- területű lakást adnak ót. És a szakszervezeteknek természe­tesen létérdekük az, hogy a lakásépítésre kiutalt minden ru­belt kellően használjanak fel, hogy ez a pénz lakásokká, há­zakká, lakónegyedekké változ­zék. I- Hogyan oldják meg a szakszervezetek a munka- védelmi feladatokat? — A Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának javasla­tára a Szovjetunióban létrehoz­ták a munkavédelmi szabvá­nyok rendszerét, s ennek alap­ján modernizáljuk a berende­zéseket. Már 230 országos szab­ványt dolgoztak ki, amely meg­állapítja a veszélyes és káros üzemi tényezők által az ember­re kifejtett hatás megengedhe­tő normáit. Egyes termelési ágak részére pedig körülbelül 55 000 úgynevezett „biztonsági követelményt" dolgoztak ki. De maguk a munkakörülmé­nyek is változó fogalom. A tu­dományos-technikai haladás, bár megszabadítja az embert a fizikai megterheléstől, ugyan­akkor például a lélektani meg­terhelést, amely a futószalagok egyhangúságával, a félautoma­ta szerszámgépeken végzett műveletek egyhangúságával függ össze. A tizedik ötéves tervben (1976—1980) a kollektív szerző­désekben rögzített munkavédel­mi intézkedésekre több mint 11 milliárd rubelt költöttek, más­félszer többet mint az előző öt­éves időszakban. Több mint 20 millió ember munkakörülmé­nyeit javították meg. öt év alatt az üzemi balesetek szintje egynegyedével, a szakmai be­tegségeké pedig 26 százalék­kal csökkent. Jelenleg a mezőgazdaság­ban előforduló üzemi balese­tek aggasztanak bennünket. Ar­ról beszélhetünk, hogy ez a ha­ladás folyamatával együtt járó hátrány; a technikai rekonstruk­ció gyorsabban folyik, mint ahogyan az emberek alaposan el tudják sajátítani az új tech­nikai eszközök kezelését. Ment­ségeket keresni azonban nem szabad. Feladatunk az, hogy fokozott figyelmet tanúsítsunk a mezőgazdaságban a munkavé­delem iránt. KNDK Értékes leletek A Tedong folyón létesítendő Mirim-zsilip építése közben ér­dekes történelmi relikviára, egy ősi híd roncsaira bukkantak, a víz alatt az építők. A ki­emelt hídrészek alapos vizsgá­lata után a régészek megálla­pították, hogy a hidat, amely a mai főváros, Phenjan térsé­gében ívelte át a folyót, a Kogurjo-dinasztia korában, az V—VI. században építették. Kogurjo az i. e. I. században a mai Korea területén meg­alakult három törzsszövetség egyike volt. A törzsszövetség az i. sz. Ili—IV. századára megerősödött és 313-ban ál­lammá alakult. Észak-Korea és Délkelet-Mandzsúria területét foglalta el és fővárosa a ké­sőbbi Phenjan lett. Kogurjo ál­lamban hamar kialakultak a feudális viszonyok, fejlődtek a művészetek, templomok, kolos­torok épültek, elterjedt a buddhizmus. Az állam később a kínai, japán és a másik két koreai állammal, Pekcsé- vel és Szillával vívott háborúk­ban meggyengült. A most megtalált régészeti lelet is arról tanúskodik, hogy Kogurjóban fejlett volt az építészet és az építési techni­ka. A híd vázát alkotó elemek között több 8—10 méter hosz- szú, 38 centiméter széles és 26 centiméter» vastag geszte­nyefa pallót találtak. Ezeket furcsa formában, a hídfőtől kifelé építették. Sikerült ki­emelni a vízből két meglehető­sen jó állapotban lévő hídpil- lért, s a hídfőnél rábukkantak egy lámpaoszlopra is. A szakemberek szerint a híd valaha 375 méter hosszú és 3 méter széles lehetett. Ilyen ré­gi és nagy méretű fahidat ed­dig még a világ egyetlen tá­ján sem találtak. A fahíd ma­radványain kívül agyagedénye­ket és használati tárgyakat is felszínre hoztak a búvárok. Az „Ural—3" légi daru a kipróbálás idején

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents