Tolna Megyei Népújság, 1982. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-11 / 213. szám
1982. szeptember 11. Beiso ellenőrzés Túlságosan is bátor vállalkozás lenne részemről mélyen belenyúlnia a témába. Éppen ezért nem is teszem. Sőt, azt se tagadom, hogy a szó valóságos értelmében szakember se vagyok, így tartom magamat ahhoz a kívánatos elvhez, hogy aki valamihez íegalább kétszáz százalékosan nem ért, az ne vindikáljon jogot a véleménymondáshoz. (Otrombábban fogalvazva ez valahogy így hangzik: ki minek nem mestere, gyilkosa annak.) Azt hiszem, ez a mi szakmánkra is vonatkozik. Nos, éppen ezért, teljes mélységében nem szólok, gon- | dolatokat fölvetni azonban — vélem — nem fölösleges. Tehát Így bátorkodom a belső ellenőrzés ügyéhez hozzászólni. Azt, hogy belső ellenőr minden vállalatnál, üzemben — méretektől függetlenül - van, azt mindannyian tudjuk. Arról viszont már lényegesen kevesebb ismerettel rendelkezünk, hogy mi is a belső ellenőrök, ellenőri csoportok dolga, így hát némi ismeretterjesztés sem hiábavaló. Az állami ellenőrzés rendjét, az új gazdasági-társadalmi gyakorlathoz igazítva, az 50/1977 (XII. 21.) MT sz. rendelet határozza meg. Innen kell tehát kiindulnunk, hogy érthető legyen a későbbiekben az 51/1977. (XII. 21.) sz. MT sz. rendelet is. Tehát a hivatkozott minisztertanácsi rendelet szabályozza a népi ellenőrzés tevékenységét, a pénzügyi-gazdasági ellenőrzést, a felügyeleti ellenőrzést, a főhatósági ellenőrzést és - és akkor eljutottunk mai témánkhoz - a belső ellenőrzés rendjét is. Ez utóbbi egyébként az önállóan gazdálkodó vállalatoknál, intézményeknél található. Mindenekelőtt kezdjük azzal, mi a célja a belső ellenőrzésnek. Nem pontosan idézve a rendelet szövegét, hanem annak tartalmára utalva; Segíteni a szerv vezetőjének a döntések, intézkedések előkészítésében. Megalapozni a pénz- és anyagi eszközök helyes, célszerű leihasználását. A belső tartalékok feltárása szintén feladat. Ugyanúgy javaslattétel a hatékonyság fejlesztésére. Figyelemmel kell kisérni a felső szervek rendelkezéseinek és intézkedéseinek végrehajtását. Gondoskodni kell a vállalati, üzemi belső fegyelem megtartásáról. j A szövetkezeteknél a belső ellenőrzésnek lényegében ugyanez a feladata, bár a szövetkezeti demokratizmus némi módosulásokat is eredményez. Hogy másra ne utaljak, csak azt említem, hogy a szövetkezeteknek különböző szövetségeik működnek, amelyek elsősorban érdekképviseleti feladatokat látnak el, de az ellenőrzésben is közreműködnek. Elsősorban fölkérésre, de ha kell, fölkérés nélkül is. Ezeknek a szerveknek az ellenőrzési irodái, ha fölkérésre végeznek ellenőrzést, akkor egyszerűbb ! a helyzet. Bonyolítja, amikor kétévenként - hadd mondjam így: rutinvizsgálatként — teszik meg ugyanazt. Ilyenkor a szövetkezet vezetése vagy vezetője köteles „tűrni" a vizsgálatot. Annak eredményét megkapja, hanem ha azt figyelembe nem veszi, akkor újabb két év múlva már szankciók következhetnek. (Hangsúlyozom: következhetnek. Amennyiben szükség van rájuk.) A bevezetőben szó volt arról, hogy megjelent az a bizonyos 50/1977-es minisztertanácsi rendelkezés, amelyet kiegészített az 51-es. Ekkor záros határidőket szabtak meg a belső ellenőrzési rendszer szervezeti megteremtésére. Hogyan is állunk e téren napjainkban? Alapvetően jól, bár még mindig akad egy-két kis szövetkezet a megyében, ahol nincs belső ellenőr, pontosabban úgy van, hogy kapcsolt munkakörben látja el ebbéli feladatát. Ez persze, hogy nem jó, de mit lehet tenni egy olyan munkahelyen, ahol négyen dolgoznak? Most „függetlenítsenek" egy ötödiket belső ellenőrnek? És ha már ebben a konkrét „cipőben" járunk, szabadjon az újságírónak hangot adnia egy aggályának. Sorra alakulnak nálunk is a kisvállalkozások, kisszövetkezetek. Ott hogyan oldják meg majd ezt a feladatot? Kérdés ez még egyelőre, de előbb-utóbb határozottan fog fölvetődni, nem ilyen elvi síkon, mint még mostanság. Egyébként a belső ellenőrök továbbképzése biztosított. Országos és megyei tanfolyamokon gyarapítják ismereteiket, az ellenőri konferenciák pedig országos méretű tapasztalat- szerzésre és -átadásra nyújtanak alkalmat minden évben. Erre általában Pécsett került sor. De végtére kíséreljük meg közelebb jutni a belső ellenőrök mindennapjához. Valaki úgy fogalmazott, hogyha az igazgató nem ismeri lel, hogy a belső ellenőr az ő „szeme", hogy nagyon sok gondot le tud venni az ő válláról és nagyon sokat tud neki segíteni, akkor az az igazgató vessen magára. Mi tagadás, sok helyen az igazgató nem ismeri fel és más feladatokat ad a belső ellenőrnek, olyanokat, amelyeket másra hivatottak is el tudnának látni. Ha a belső ellenőr jelzést kap valami visszás helyzetről, köteles vizsgálatot indítani és a kivizsgálás eredményét köteles igazgatójával közölni. Ez akkor is érvényes, ha bármely beosztott dolgozótól érkezik a 7elzés. És természetesen akkor is, ha vezetői utasitást kap valamely vizsgálat lefolytatására. . Nagyon fontos, hogy a belső ellenőr, vagy a belső ellenőri csoport egyedül az igazgatónak van alárendelve. Tehát befolyásolni alacsonyabb szinten és szintről nem lehet. Ez így helyes, Így jó, mert a belső ellenőr valóban legyen az igazgató „szeme". Most persze fölvetődhet a kérdés, hogy az igazgatónak való alárendeltség az egzisztencionális függőség — adott esetben - mennyiben korlátozza a belső ellenőrt az igazgató, helytelen magatartásával szemben. A kérdés jogos, viszont a válasz is adott. Vannak szervek, amelyek az igazgatót is ellenőrzik. Hogy mégis akadnak „tévedt" (megtévedt) igazgatók? Nos, bizonyos betegségekkel szemben a szocializmus sem immunis... L Gy.
