Tolna Megyei Népújság, 1982. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-08 / 210. szám

1982. szeptember 8. / tolna \ _ KÉPÚJSÁG 5 I mnlnO A Kertészeti Lexikon így ír: „Növé­nyék termése (áltermése), melynek ehető részei zömmel frissen, nyersen kerülnek emberi fogyasztásra. Nem botanikai, hanem gazdasági fogalom. A gyümölcsfa: a gyü­mölcstermesztést szolgáló fás szárú növény. A fa teste egy növényből áll, vagy pedig két, esetleg többféle növényből származó növényrész­ből van összenövesztve. Gyümölcsfát és szőlőt kivágni csak engedél­lyel szabad." Bogyiszló, Dunagyöngye Tsz Jonatán, starking, mi lesz veletek? A bogyiszlói Dunagyöngye Termelőszövetkezet- alimás'kert- jének annak idején csodá iára jártak a1 szakemberek : a leg­korszerűbb miűvelésmóddaJ tele­pítettek itt több, a hatvanas években igen jó piacú alma­fajtát. A gyümölcsös ma a leg­te rmőlképesébb korban van, hisz általában 25 évig érdemes megtartani egy ültetvényt, s ezt 1963. és 1966. között tele­pítették. Az itt élők szeriint az al,matermesztésnek ezen a vi­déken nem volt hagyománya: a fölső egyméteres talaljnéteg öntéstalaj, lejjebb homok- és kavicsszelvény van, s vizet már 7—8 méterre .találni — Milyen a fajtaösszetétel1, s hány hektáron fekszik az almás­kert — kérdeztük Baka. Józseftől!, a szövetkezet elnökétől. — Jonatánt 28, Stay moré­dét 12, Cox narancsot 15, star- kingot 28, Golden deliciosiust 22 hektáron termelünk, az ősz-. szesen 109 hektáros almáskert­ben van még pár hektár argnyparmen is. Az érésű sor­rend megfelelő, ozoz az. egyes fajták egymás után érnek be. Bár ami a.zt illeti, a Cox na­rancs ezt a talajt nem bírja : re­pedezik, h'ulllik. A területen ösz- szesen harmincezer fáról kell gondoskodnunk. A jonatán és a starking az egyik táblán hiá­nyos, de nem pótoljuk, mert mély, víznyomott a terület. — Hányán dolgoztak egyikor az almásban, s hányán vannak ma? — A hetvenes -évek ejején, azaz 1969. és 1971. között 140 asszony dolgozott egész évben a gyümölcsöskertben. Nagyon sokan már nyugdíjba mentek közülük, s a fiatalok nem. áll­tak a helyükbe. Tolnán, Szelk- szárdon, zömében az iparban találtak munkát. Ez a; mi leg­nagyobb gond.unk: a munka­erő. Jelenleg 5—6 férfidoiqozó van állandóan a gyümölcsös­ben, s 30 asszony iön ide met­szés és szedés ideién. — Mennyit fizet az alma? — A hetvenes évek elején, miikor termőre fordult a telepí­tés, 1 forint nyolcvan fillért, két forintot kaptunk 1 'kiló almáért. Tavaly 3 forint 90 fillér volt ki­lónként az önköltség, az érté­kesítési átlagár pedig 3 forint 20 fillér. Tehát egyértelműen ráfizetéses volt az áqazat. Iqen magas volt az önköltséq bér­hányada, hisz a Hevesből, Bor­sodból szerződtetett brigádok­nak a szállást és az étkezést is biztosítani kellett. Sokba kerül a növényvédő szer is, hisz ezek árát idén januáriban 20 száza­lékkal fölemelték. S aztán ami bennünket nagyon érzékenyen érint, a diákok, akik a szedés­ben, rengeteget seqlítetteik, ez évtől! csupán, öt napot dolgoz­hatnák üzemben, — Hol értékesítik, a; termést? — A Hungarofructon keresztül a Szovjetunióiba!, és az NDK-iba exportálunk, a KGT szervezésé­ben a lakosságnak adunk el 20 vagonnal. A Zöldérttel semmi­féle kapcsolatunk nincs. Idén 250 vagon, körüli termésre szá­mítunk, s igyekszünk. ú;y gaz­dálkodni, hogy ne legyen az ágazat veszteséges. A termés egy résziét ipari célokra értéke­sítjük: így kevesebb a termék- egységre jutó költség, ráfordí­tás. A terveink szerint csupán 70 vagon lesz o minőségi, vá­logatott,. osztályozott alma1. — Ez össztársadalmi értéke­inket és igényeinket tekintve po­csékol ásnak tűnik . .. — Viszont tavaly 2 millió 100 ezer forint volt almánál' a- rá­fizetés a szövetkezetben. Ezt más, nyereséqes ágazatnak kel­lett kigazdálkodni. Ha nem lett volna ennyi veszteség, többet tudtunk volna fizetni a dolgo­zóinknak, s a szövetkezet kü­lönböző alapjaira is több pénz került volna, Pediq hát iá kon­dícióban. van az ültetvény: ter­mőképessége delén. — Milyen elképzeléseik van­nak az almáiskerttel kapcsolat­ban? — Két választásunk van: vagy kérjük az engedélyt az ültet­vény kivágására1, vagy pedig a hosszúhegyi, illetve a veszpré­mi Po.nmonker rendszerhez kap­csolódunk, ahol1 lének dolgoz­zák fel az állmát. Nem; igen ma-' rád más választásunk, egyrészt a,z emelkedő költségek miatt, s nincs, illetve nem lesz, aki a minőségi, állmát leszedje. Az pedig, azt hiszem, érthető, hoqy a téesz tölblb pénzt akar. Pró­báltuk keresni a megoldást, de úgy néz ki, hogy az akciós sze­dés sem megy: a pénzügyi szervek figyelmeztettek!, hoqy kívüláHók bevonása esetén elég magas adót kell fizetnünk!. — Telepítenének-e gyümöl­csöt mostanában? — A jelenlegi közgazdasáqí viszonyok között ez egyértelmű­en felelőtlenség lenne. Nincs munkaerő, magas az önköltséq, s tíz év alatt a, felvásárlási ár mindössze tíz százalékkal emel­kedett .. . Számokban... Megkérdeztük : Miért éppen diót telepítenek? A meqyében összesen 2000 hektáron termiéinek az üzemek gyümölcsöt húsz szövetkezet­ben, illetve állami qa.zidasáq- ban. Fejlesztés o meglévő gyü­mölcsösökben mostanában nem várható. Az utóbbi években 150 hek­táron vágtak ki termő fákat, zömében, szórvány területen. Hetven hektár alma. került fej­sze alá, de vágtak ki körtét és meggyet is nagyobb területen, A dlöbröközi Zöld Mező Tsz most kapta meg az engedélyt 28 hektár meqgy és 20 hektáir körte kivágására. Az engedély kézhezvételétől számított két éven belül az ül­tetvényt ki kell vágni. A megyében mindössze Há­rom helyen, telepítenek: Györ- könyben, Dunaföldvárom és Bá- taszéken. Diót. A kérdésre ai bá ta széki Bú- zakalász Tsz elnöke, Izsák Gyu­la válaszol. — A szövetkezetben sok az olyan terűiét, ami szántóföldi művelésre alkallmatlan, vadjárt, vagy éppen annyira, lejtős, hogy gépekkel veszélyes művel­ni. Idén például 3 hektáron kézzel kellett aratnunk, mert kombájnnal veszélyes lett vol­na a dombra' fölmenni. Ezért határoztunk úgy, hoqy ezekre a területekre intenzív kultúráit, gyümölcsöst, illetve di­ót telepítünk. S ami nem1 lé­nyegtelen: a diára 100 százalé­kos állami támogatást adnak. Jó a piaca is, s a. szüret gépe­sítése rázó géprendszerrel meg­oldott. — Az értékesítéssel nem lesz gond. Keresik a zöld diót és a dibbelet is. Nyaranta a diá­kok leszedhetik a zöld diót, a szeszipar likőrt, illetve pálin­kát készít belőle. Az érett diát lerázzuk, s téleni, almikor na­gyon hideg van, nagy a hó, a dolgozók abbahagyják a szőlő­metszést, és meleg, fűtött he­lyen hengeres törőqéppel meg­törik a diót. Elfogadható ter­mésre 8-10 év múlva számí­tunk. IReméljük, diára akkor is lesz kereslet.. . Hajdanvolt gyümölcsöskertek 1971 elején, egy borongós tél végi napon hárman ültünk a hosszú bátai Fő utca egyik, a század elején épült parasztházának földes szobájában. Az akkor 70 esztendős özvegy Be- rényi Imréné, a nála három évvel idősebb Szántó Józsefné és jómagam. Szaporán nyom­kodtam a főiskola viharvert magnetofonjának kapcsolóit. Fél szemmel az el-elakadó orsót, fél szemmel meg az adatközlőket figyeltem, akik a jeles napok néprajzi és nyelvjárási anyagával foglalkozó szakdolgozatomhoz mondták szalagra több mint fél évszázaddal korábban megélt élményeiket. Természetesen sem ők, sem én nem tudhattam, hogy idővel újságcikk is kerekedik az elhangzottakból. üssük fel hót a kézirat sárguló lapjait, és lássuk, mi van a két jeles nap, Lőrinc és Si­mon Júdás között. Gyümölcsérés. Ezt a címszót hiába keressük a jeles napoknál. Nem is egyetlen napot je­lent, hanem néhány hetet. Amikor érett a gyümölcs, a bátai fiatalság nagy része kiment a Középső nevű ártéri dűlőbe. Ott a legtöbb családnak volt egy-két tucat gyümölcsfája. Az esztendő ezen időszakának nagy szerepe volt a fiatalok párválasztásában. Berényi Imréné: A Középsőnél majdnem minden hátainak volt egy kis parcellája. A mi időnkben (értsd: amikor ők voltak fiatalok) oda jártunk őrizni. Akkora kunyhók voltak, hogy hatan is benne alhattunk. Volt szúnyog­háló is. Vittünk ki kétasszonynap közi csirké­ket. Ott, a Középsőnél nagyon hamar föl­nevelődtek. Éltük világunkat, sütöttük a pala­csintát kraszlóban (öntöttvas lábasban, ami­nek tényleg volt lába). Nekünk is nagyon sok szép almafánk volt: rezéti alma, csörgőalma, dinnyealma. Olykor-olykor pottyant a kunyhó tetejére. Milyen jó volt azt hallgatni abban a csöndes szép éjszakában. Nézegettük a csil­lagokat: ez a Gondolsz éké r, az a Kaszás csil­lag, amaz meg a Fiastyúk. Szántó Józsefné: Jaj, de sokat daloltunk. Például azt, hogy: A bátai bíró lánya Egy pöndőbe ment az ágyra, Jaj de megkönyörögtetett, Míg az ágyába eresztett. A dalnak van második strófája is, sajnos, a nyomdafesték szemérmesebb, mint a hajdan volt bátai fiatalok. Amikor megérett a sok gyümölcs, mentek be a faluba a lányok, le­gények. Akik kézen- karonfogva ballagtak, farsangkor többnyire a lakodalmat is megtar­tották. De az már másik jeles nap, csak a szakdolgozatnak, és nem ezen írásnak a té­mája. És most az élmény hitelét erősítsük meg a tudós dokumentumokra alapozott kutatásaink eredményével. Dr. Andrásfalvy Bertalan írja a Duna-mente népének ártéri gazdálkodása Tolna és Baranya megyében az ármentesítés befejezéséig című munkájában: „Báta. Túl a Sárvízen, az erdők és rétek határán, a Közép­sőnek nevezett részen volt a bátai szállásker­teknek és gyümölcsösöknek legnagyobb tömb­je... A bátai beltelkeken, a víz és hegy közé szorult elnyúlt faluban kevés fának jutott hely. Szőlőkben is csak újabban találunk több gyü­Öszintén - a mölcsfát, régebben többnyire csak meggy nőtt sűrűn a megyében.” Igazságtalanok lennénk, ha az ártéri gyü­mölcstermelés kapcsán nem említenénk meg, hogy ennek nemcsak Bátán, sőt nem is csak a Sárközben, hanem az egész megyében, vé­gig a Duna mentén nagy jelentősége volt. Ugyancsak Andrásfalvy írja A Sárköz ősi ár­téri gazdálkodása című munkájában, hogy a vidék gyümölcsöskertjeit az erre átutazó köve­tek már a török korban dicsérőleg emlegetik. Az ártéri gyümölcsösök nagy jelentősége nyil­ván arra vezethető vissza, hogy hazánk na­gyobb részén a körte- és almafák nem kapják meg az optimális csapadékot, és a levegő pá­ratartalma sem megfelelő. Az árterek mozgó talajvize, a rövid ideig tartó, s iszapoló trá­gyázással is felérő árvizek, a vízmellék páradús mikroklímája és hazánk közismert napfényes­sége - együttesen igen kedvezett a gyümölcs­fák fejlődésének és termésének. Az egykori paraszti gyümölcsfajtákkal szemben is mások voltak természetesen az árterületen az igények, mint ma: tartósság, ellenállóság és nagy tö­meg. Andrásfalvy mintegy 60 régi alma- és 45 régi körtefajta nevét találta meg ezeken az árterületeken. Az alma- és körtefajták mellett jelentős mennyiségben termett még mintegy 20-féle szilva, 5-6-féle cseresznye, 4-5-féle meggy, szórványosan som, berkenye, egres, naspolya, ribizli is. A gyümölcs fontos táplálék volt nyersen, aszalva és főzve egyaránt. A szilvát nagy bog­rácsokban keszőcének, vagyis híg lekvárnak is befőzték. Sok körte- és almafajtát egészen ta­vaszig el lehetett tartani padláson, kamrában, árpában vagy szalma közt. Télen több napra elegendő aszalékot főztek jó levesesen. Főként vacsora után, hidegen ették, hogy fel ne fú- jódjanak tőle. Fontos böjti étel is volt. Emel­lett a friss és aszalt gyümölccsel kereskedtek is. Egy XVIII. század végi feljegyzés szerint a Sárköz az egész vármegyét ellátta gyümölcs­csel, s Dunaföldvár híres gyümölcspiacáról még a múlt század végén is dereglyeszám hordták föl az árut a fővárosig. Bátával kezdtük, azzal is fejezzük be. Hol vannak már a bődéi szilvások, a Sziget, a Faluhely, a Hatsziget, a Kissziget, a Szekcsői- sziget, a Középső gyümölcsöskertjei! A zama­tos, többé sohasemlesz-ízű gyümölcsöt termő fákat behemót erőgépek tépték ki. A gyümöl­csöskerteket feláldozták a racionális gazdál­kodás oltárán. Persze, ezért nemhogy követ, de még eav pécsi piros almát sem vethetünk senkire. Különben is, a domboldalon ott hú­zódnak a híres bátai barackos akkurástos fa­sorai. Ha egy-egy jó esztendőben „beüt” ezek termése, százezrekkel teszik súlyosabbá a ter­melőszövetkezet zárszámadási jegyzőkönyveit. Persze a barackost nem huncut szemű bátai lányok őrzik, csak egy szokványos drótkerítés. Ennek az őrizőnek természetesen semmi sze­repe nincs a párválasztásban. Naponta, he­tente elhúznak mellette a Volán szabvány­sárga autóbuszai, a bátai „munkaerőt” vivén közeli és távoli üzemekbe. Az utasok ott talál­nak maguknak párt, ott telepszenek meg, ahol a mindennapi kenyérre valót keresik. így az­tán Bátán, ezen a közel évezredes településen nemcsak a szilvások, gyümölcsösök fogynak. gyümölcsről Milyen ma Magyarországon a gyümölcstermesztés helyzete, s milyen tendenciákra lehet számítani? — Erre a kérdés­re a MÉM illetékesétől kér­tünk választ. Mint megtudtuk: Magyaror­szág gyümölcsös területe csök­kenő tendenciájú, az árugyü­mölcsök összterülete 1981-ben 90 400 ha volt. Szerkezetét te­kintve ennek 50 százaléka al­ma, 30 százaléka csonthéjas — cseresznye, meggy, szilva, kajszi, őszibarack — és a te­rületnek csupán 6 százaléka volt bogyósgyümölcsűekkel te­lepítve. A területalakulással kapcsolatban gondot jelent, hogy a kajszi-, az őszibarack és a málna területe az átla­gosnál is nagyobb mértékben csökken. Tavaly az összes gyümölcs- termés 1 790 600 tonna volt, a gyümölcstermés a terület ala­kulásától függetlenül növekvő tendenciájú. Jellemző, hogy a kisegítő és egyéni gazdaságok termésmennyisége az összter­mésből mintegy 500 000 tonná­val részesedik, fajonként elté­rő mértékben. Az 1981. évi termésnek kö­zel 69 százaléka volt az alma, a meggy csupán 3,5 százalék­kal, az őszibarack 4,5 száza­lékkal, a bogyósok együtte­sen csupán 4 százalékkal ré­szesedtek a gyümölcstermés mennyiségéből. Fajonként el­térő a felvásárlás mértéke, almából például közel 70 szá­zalék, a kézimunkaigényes fa­joknál például cseresznyénél, meggynél 30 százalék körül alakul. A gyümölcstermésnek frissen és feldolgozva fajon­ként eltérő mértékben, de ösz- szességében mintegy 40—50 százaléka külpiacon értékesül. Miután az 1982. évi összes­ségében az 1981. évi termés szintjén alakul, az 1982-es év sem minősíthető kiugrónak, függetlenül attól, mint emlí­tettem már, hogy a termés- mennyiség emelkedő tenden­ciájú, ennek következtében természetes, hogy egyes fajo­kon belül és összességében a termés évről évre emelkedik. A Kárpát-medence klímája semmiképpen nem nevezhető luxusklímának a gyümölcster­mesztés szempontjából. Egyes fajok termelését tekintve a termeszthetőség északi határán fekszünk — például a kajszi- barack, az őszibarack, mely fajok csak a tőlünk nyugatra fekvő országok szemszögéből nézve tekinthetők magyar spe­cialitásnak, egyébként Török­ország, Spanyolország, Olasz­ország nálunk sokkal többet termel e fajokból, és a terme­lési biztonság is sokkal na­gyobb ott. Mivel a termelés és főleg az áruelhelyezés lehetőségei be­határoltak, a telepítéssel pár­huzamosan — ahol lehet, azt megelőzően — kivágásokra is szükség van. A kivágási engedélyeket a megyei tanácsok adják ki, a helyszíni elbírálást követően. A Magyarországon kialakult gyü­mölcsfogyasztói szokások, de az exportértékesítési lehetősé­geink is a minőségi friss gyü­mölcshöz kapcsolódnak, ellen­tétben az Arriérikai Egyesült Államokban kialakult szokások­kal, ahol a gyümölcsöt első­sorban léként, illetve feldolgo­zott állapotban fogyasztják. Az oldalt irta D. Varga Márta és Gyuricza Mihály. Fotó: Bakó Jenő. Konténerben a léalmának való

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents