Tolna Megyei Népújság, 1982. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-04 / 207. szám

1982. szeptember 4. NÉPÚJSÁG 7 Paksi költségvetési üzem Mindennapos erőfeszítés a városért A régi eszközöket is fel újítják a tmk-ban építik a2 utat a Munkácsy úton, A hőszolgáltatástól a temető­gondozásig meglehetősen sok mindennel kell foglalkoznia a paksi Városi Tanács költségve­tés« üzeméneik. Természetesen nem az említett feladatok a legnagyobbak és a legjelentő­sebbek, csak azért érdemes megemlíteni őket, hogy érzékel­tetni tudjuk o skála terjedel­mét. A legtöbb, egyben a legne­hezebb teendő Pakson a köz- tisztaság és a településtiszta­ság megvalósítása, magyarán: a szemétszállítás és az utak, járdák takarítása. Niki Péter megbízott üzemvezető azt mondja, hogy néheze/n tudják tartani az ütemességet, lét­számhiány miatt. A technikai eszközök rendelkezésre állnak, van négy konténeres szállító- jármű és egy kukáskocsi,, a ta­karítást pedig egy úttisztító­felszívó és egy locsoló-seprő gépkocsi végzi el. A munka több, mint az elő­ző évben, miivel újabb utcákat tudtak bekapcsolni a szemét­szállításba és a, gépi takarí­tásba, ezekben az utcákban az idén építettek szilárd burkola­tot. Nagyon jól keresnek a sze­métszállítók, mégsem irigyli őket senki, előítéletből nincs tolongás ilyen munkára, ezért'' okoz gondot o maradéktalan elvégzés. Előlfordul reklamáció, sőt méltatlankodás a szemét- szállítássá,I kapcsolatosan ; akik reklamálnak, nyilván nem is­merik az üzem munkaerő-hely­zetét. A negatív példáknál marad­va — sajnos - azt kell közöl­nünk, hogy a, költségvetési üzemnél nincs parképítési szak­ember. Bizonyára ezzel magya­rázható, hogy ahol már leg­alább egyszerű füvesített terü­letnek kellene lenni, például az új városközpontban, az ABC- árúház és az IBUSZ-,iroda előtt, hiszen évek óta kész az épület, ott fű helyett embermagassá­gú gaz nő. Igaz, a tereprende­zés sem történt meg maradék­talanul, az építő vállalat elmu­lasztotta néhány, csaknem má­zsás betontömb elszállítását. A feladatok az utóbbi néhány esztendőben sokasodtak meg Pakson, nehéz lépésit tartani. A tanács a lehető legtöbb pénzt biztosította az üzem gépi fel­szereltségéhez, de ez nem min­den, az előbbiekből is kiderült. Mindenesetre lényeges válto­zást jelent majd a,z üzem éle­tében az új telephelyre való költözés. Ez teljes egészében csak a, tervidőszak végéiq való­sul meg, de már az idén átköl­tözhetnek a központi műhely dolgozói, mégpedig ú| qépek mellé. A tmk és az aszitalos- műhe’ly tehát sokkal termelé­kenyebben tud dolgoznü, rövid idő múlva,. Elkészült a raktár is az új telephelyen, a várostól délre fekvő, formálódó ipari negyedben, a betonüzem mel­lett. Készüli majd irodaépület, mosdókkal és más szükséges létesítményekkel, továbbá ter­vezik egy nagy aayagtároló tér kialakítását és a parkok fenn­tartásához való üvegház építé­sét. Sőt, a jövőben remélhető­leg már parképítő részleget is kialakítanak az üzemnél esők­kor tovább gyarapodik a park­terület a városban, a prog­ramnak megfelelően. Jellemző adat a> munkák so­kasodására,: az idei évre ter­vezett termelési érték ötmillió forinttal több az előző évinél, de ezt még túl is teljesítik. Na­gyobb részét építőipari tevé­kenység adja, főleg/ új beruhá­zások, illetve felújítás. Szép munkával felújították az Anna utcai régi, nagy iskolaépületet, kicserélték például az egész tetőszerkezetét és új ablakokat készítettek a formás házra,, fa­laztak és tataroztak az üzem szakmunkásai. Transzlformátor-lházat készí­tettek a Kishegyi últ mellett. Tanácsi ház felújítása 14 he­lyen történik meg az idén. Át­alakították a Duna mozi bel­sejét, ez az egyetlen idegen megrendelésű munkájuk, a> töb­bit mind a tanács rendelése alapján végzik. Az örvendete­sen sok útépítést is: elkészült már a betonút a Hideqvölqyi úton az eliső ütemben, továbbá az Anna utcáiban, a Május 1. utcában, a Péter utcában, és a Vak Bottyán utca egyik szaka­szán, ahol aktuális volt. Most a regi városrész fölötti hegyol­dalon, valamint a Béke étte­rem mellett, a 6-os útra ve­zető, örökké tócsás csomópon­ton. Sőt, a Cseresznyésbe ve­zető földultbál i<s betonút lesz egy kilométernyi szakasz 1982- ben, a többi pedig majd a le­hetőségek szerint épül, a kö­vetkező években, éhhez a ked­veidé vált üdülőkörzeti pusztá­hoz. Az ingatlankezelés nem kis feladat, 380 lakás tartozik az üzemhez ilyen tekintetben. A legújabb és talán legkor­szerűbb tevékenység Pakson a hőszolgáltatás, ami azt jelen­ti, hogy a Kishegyen, az atom­erőmű lakótelepének szom­szédságában a nem szolgálati lakásokat is bekapcsolták a központi fűtés hálózatába, és ezzel a tevékenységgel a költ­ségvetési üzem nyolctagú cso­portja foglalkozik. A jövőben épülő, OTP-beruházású laká­sok is az „erőműves” hőszol­gáltatásból részesülnek majd, tehát ez is tovább fejlődik, az üzemmel együtt. A paksi lakosság különböző igényeinek kielégítését folya­matosan nem biztosíthatja az üzem, csak amikor erre mód­ja van: szállítani, szakipari munkákat végezni rendszere­sen nem tudnak az üzem dol­gozói a városban, hiszen rit­kán adódik szabad kapacitás. Ha lehetőség van rá, elvég­zik még ezt is. Kisebb javítá­sokat az asztalos, a festő, a lakatos és a vívezeték-szerelő szakmában. Hangsúlyozni kell, hogy kevés a lehetőség, mert az előírt, betervezett nagy munkák elfoglalják az üzemet, sokszor a kelleténél is jobban,. G. J. Fotó: Gottvald Tervmódosítás után is lemaradás Nem gurul a labda - a „labdagyárban 99 Vastagon beteríti az égbol­tot a fekete füst. Simontor- nyán a Bőr- és Szőrmefeldol­gozó Vállalat kémény! okádja a feketeséget. Akár jelkép is lehetne —, ha a környezetvé­dők nem büntetik meg érte őket — ez a sötét, gomolygó felhő. Jelkép lehetne, mert a gyár bajban van. Érezni lehetett ezt már tavaly is, de hogy ennyi­re, azt talán még a legna­gyobb rosszakarójuk sem kí­vánta nekik. Mondom, gondol­tak már tavaly is arra, hogy az 1982-es év a bőr- és szőr­meipar fekete éve lesz. A vi­lágtendenciák lassú javulást mutattak, de közben továbbra is maradt a rossz piac, a visz- szaesés jóval nagyobb, mint azt a tudós előrejelzők gon­dolták volna. A simontornyaiaknak a bőr és a szőrme a termékük, meg a labda. S nem gurul a lab­da — a „labdagyárban"! Pe­dig volt egy világbajnokság közben, és mégsem. Ezt érez­ni lehetett 1981 őszén is, ami­kor Körtés István, a gyár igaz­gatója és Pataki István, az ARTEX vezérigazgató-helyet­tese Franciaországban az ADI­DAS céggel tárgyalt. Szeret­tek volna eladni 1982-re 400 ezer labdát, de csak alig két­százezer kelt el. Nagy szenzá­ciónak látszott, hogy sikerült az eladási árat emelni. Szenzációnak látszott, de nem volt az. Akik járatosak a világban, azok tudták, hogy Franciaországban az infláció nagyobb lesz, mint az a tíz százalék. Tehát annyit jelent, mintha nem is emeltek volna árat. De azért voltak olyan elővigyázatosak, hogy rögtön árfolyambiztosítást kötöttek. Ezt még megfejelték az úgy­nevezett SD-klauzával, ami annyit jelent, hogy ha nagyobb mértékű lesz a francia frank árfolyamának változása, akkor a biztosító fizet. Ebből is látszik, hogy a si- montornyaiak gondja nemcsak a labdaügyből adódik. Tervmódosítás lefelé... Egyszerű lenne a dolog. Körtés István igazgató akár meg is magyarázhatná az ügyet, de nem teszi. Nem tet­te ezt akkor sem, amikor be­számolt az első félévi eredmé­nyekről, illetve az eredmény­telenségről a gyár dolgozói­nak. — Tizenkét évig folyamato­san növeltük termelésünket, eredményünket, szépen gyara­podott az üzem ebben az időszakban. Az idei évben — igaz — több mindent meg­változtattunk,- de mégsem tu­dunk eredményt felmutatni. Úgy néz ki, hogy a vállalat az első fél évben éppen csak működött — mondja az igaz­gató. — Vegyük, sorra az okokat? — A labdagyártás folyama­tos volt, egy szót sem szólha­tunk az üzemre. Ők mindig teljesítették az előírt tervszá­mokat, úgy, hogy közben a mi­nőség is javult. Csak a kiszál­lítás akadozott. Ez pedig ép­pen elég. Május végétől július végéig 30 ezer darab labda volt a raktáron, nem tudtunk csomagolni, mert a megren­delő nem küldött anyagot, így nyolcmillió forintunk ott állt a raktárban. Ez természe­tesen hiányzott az első féléves tervből és a nyereségből is. A másik gondunk: az idén bizományosi rendszerre tértünk át a külkereskedelemben. Előtte saját számlás volt, ami annyit jelent, hogy a szállítás után rögtön pénzhez jutottunk. A bizományosiban pedig több hónapig kell várni a pénzre. — Úgy tudom, hogy ebben a külkereskedelmi formában már többen jutottak hasonló sorsra, mint önök. — Van ennek előnye. Gyor­sabb és mozgékonyabb. Nem is lett volna semmi baj, ha közben megérkeznek azok a pénzek a számlánkra, amit különböző vállalatok nem utal­tak át időben. — Olvasom a beszámoló­ban, hogy a levacast borter­melés még mindig nem indult be. . . — A második félévtől ezen is változtattunk. Addig a Bu­dapesti Bőripari Vállalattal kö­zösen dolgoztunk, most felbon­tottuk a szerződést, önállóak lettünk, tőlük 700 ezer forin­tért béreljük a gépeket. Már van 12 ezer négyzetméterre megrendelésünk. Több oldalú „támadás” ér­te a gyárat az első félévben. A belkereskedelem nem ren­delt bőr- és szőrmeárut. Nerrr tudták az ötnapos munkahét termeléskiesését pótolni, nem megfelelő a munkaidő-kihasz­nálás a gyárban. Drágult az egyes termékek önköltsége. Mindezek alapján módosí­tották a tervet. Az eredeti 256 millió forintos bevétel helyett 215 millió forintra csökkentet­ték. A 60 milliós exportot pe- diq 54 millióra, a nyereséget 25 millió helyett 20 millió fo­rintra. A módosított tervet sem tudták teljesíteni, az árbevé­telt is és az exportot is csak 96 százalékra, s a nyereség pedig csak 285 ezer forint volt. Kapkodott a vezetőség A következő mondatokat ol­vasom abban a jelentésben, amelyet az igazgató felolva­sott munkásgyűlésen: „A vállalat vezetését gyors, sokszor kapkodó, erőszakos in­tézkedésre késztette a hely­zet." — Természetesen mi is rosz- szul dolgoztunk. Nem lehet mindent a piacra hárítani. De azért el kell mondanunk, hogy kevés vállalat nem rendülne meg, ha nyolcmillió forintja állna a raktárban, vagy há­rommillió forintot nem fizet ki a biztosító, sőt, volt olyan idő­szakunk is, amikor 4,4 millió forint forráshiányunk keletke­zett, de ugyanakkor kint volt tízmillió forintunk. — Engem érdekelnének a belső hiányosságokból eredő veszteségek is. — Azt már tisztáztuk, hogy a vezetés is kapkodott. Olyan gondunk is akadt, és csak most jöttünk rá — a bajban körültekintőbb az ember —, hony a szőrmekikészítőben nincs minden rendben. Tőlük vártuk, hogy az irha gyártá­sával kihúznak bennünket a bajból. S közben kiderült, hogy rossz ott a termelésirá­nyítás, az üzemi légkör, sze­mélyes ellentétek vannajt. — A bajból merre vezet ki az út? — Japánba a napokban küldtünk ki juhbőrtakarókat. Űk hajlandók lennének 25 millió’ forintért vásárolni tő­lünk. Ezeket a takarókat izü­leti betegségben szenvedőknek készítjük. A levacast gyártását magunk irányítjuk, van már érdeklődés Csehszlovákiából, az NSZK-ból és Jugoszláviá­ból. Csökkenteni kell a labda­gyártás önköltségét. Ez abból a szempontból is fontos, hogy 1983-ban is kapcsolatba aka­runk maradni az ADIDAS cég­gel és árat már nem tudunk emelni. Rendezni kell a belső dolgainkat. Nyitott vállalat a bőr- és szőrme Simontornyán. Szeret­nek gyorsan reagálni a piac minden rezdülésére. Ez az el­ső félévben nem sikerült. Az év hátralévő időszakában tud­nak még javítani a helyzeten, hogy aztán a sikeres tizenkét év után, rossz álomként em­legethessék a feketére sike­redett tizenharmadikot. H.—J. Van mit tenni. Az új városközpontban ez nem díszcserje, hanem gaz. Az épülő új telephely, a várostól délre Körtés István igazgató és a labdák

Next

/
Thumbnails
Contents