Tolna Megyei Népújság, 1982. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-04 / 207. szám
Mai számunkból XXXII. évfolyam, 207. szám. ARA: 1,80 Ft 1982. szeptember 4., szombat I mporttakarékosság és áruellátás Nem tudom, más hogy van vele, de számomra igen emlékezetes maradt az az egyszerű grafikon, amelyet a televízióban, a Hírháttér legutóbbi adásában láttam. Mindösz- sze két vonalból állt; az egyik vonal a nemzeti jövedelem, a másik a belső felhasználás emelkedését mutatta. A két vonal közötti távolságból kitűnt: sok éve következetesen többet fogyasztunk, mint amennyit megtermelünk. A műsor erről, az egyensúlyhiány okairól, következményeiről, a gazdaságirányítás teendőiről szólt. A riporter többször is feltette a kamera előtt ülő gazdasági vezetőknek azt a kérdést, amely külföldi adósságaink, fizetési nehézségeink hallatán a nézőben is felmerült: ha mérsékelni kell az importot, akkor mit fog ebből érezni a fogyasztó? Mit nem talál majd meg a megszokott külföldi termékek közül a jövőben az üzletekben? Erre a kérdésre a műsorban viszonylag megnyugtató választ kaptunk. Körülbelül így hangzott: lehet, hogy nem lesz majd az üzletekben mondjuk Chanel kölni. A néző itt bizonyára fellélegzett. Hiszen az egyéb válaszok, tények arról győzték meg, hogy külföldi adósságaink tovább nem növelhetők, és a nemzeti jövedelem termelésének színvonalát meghaladó fogyasztás a jövőben nem tartható fenn. Amiből az következnék, hogy az import fogyasztási cikkek közül nem csupán olyanokról kell lemondanunk, imlint amilyen a francia parfüm. Ha viszont mégis fennmaradhat az árukínálatnak az a mai gazdagsága, amelyet nem kis mértékben éppen a külföldi áruk tesznek változatossá, akkor hogyan kerülhet mégis egyensúlyba a termelés és a fogyasztás? A fogyasztás mérséklésének drasztikus és vulgáris módja lenne az árukínálat elszürkítése, netán mennyiségi szűkítése. A kedvező vásárlási lehetőségek fenntartása viszont még akkor is jobb hangulatot, közérzetet kelt a lakosságban, ha az emelkedő árak folytán nem tudja mindenki bármikor, bármelyik fogyasztási cikket megvásárolni. Ami pedig az importot illeti: az áruellátás ma is a hazai ipar termékeire épül. Az üzletekben kapható áruk több mint nyolcvan százalékát a magyar ipar állítja elő. Igaz, az import részaránya így is nagyobb nálunk, mint a többi szocialista országban, ami elsősorban gazdaságunk nyitott jellegével magyarázható. Behozatalunk javát olyan cikkek alkotják, amilyeneket — részben a KGST-ben kialakított munkamegosztás révén - mi nem gyártunk; gondoljunk például az autóra, a fényképezőgépre, vagy a különféle órákra. Nyilvánvaló, hogy ezeket a termékeket a jövőben is külföldről kell megvásárolnunk. Ugyanakkor egy sereg olyan külföldi ruhaneművel, iparcikkel is találkozunk az áruházakban, amelyekhez hasonlót a magyar gyárak is előállítanak, sőt, exportálnak. Gyártunk és más országoknak eladunk egyebek között cipőt, konfekciót, konzervet, bútort, hűtőgépet, híradástechnikai terméket — és azonos rendeltetésűeket egyidejűleg importálunk is. Éppen ennek az árucserének köszönhető, hogy a magyar vásárló többféle áru közül választhat, mintha a boltok csupán azt forgalmaznák, amit a hazai ipar termel. Másrészről a magyar áruk exportja teremt lehetőséget, gazdasági alapot a fogyasztási cikkek importjához. A behozatal színvonalának fenntartása mégsem egyszerű. Jelenleg a külföldi fogyasztási cikkek mintegy kétharmadát a baráti országoktól vásároljuk. Szállítási készségük — elsősorban saját belső ellátási gondjaik miatt — nem mutat növekvő tendenciát. Sőt, az államközi egyezményeken alapuló, úgynevezett kliringforgalomban kevesebb fogyasztási cikket kapunk, mint korábban. Ezt azonban sikerül ellensúlyozni a választékcsere-megállapodásokkal és a kis- határmenti árucserékkel. Vagyis az országok belkereskedelmi szervei - olykor vállalatai - mind nagyobb mértékben cserélik ki egymással nélkülözhető áruikat. Talán az ennél biztonságosabb kliringforgalom csökkenésének megállítására is ki lehet dolgozni megfelelő módszereket. És mi lesz a sorsa azoknak a fogyasztási cikkeknek, amelyeket a dollárelszámolású országokból importálunk? Csök- kenthétő-e fizetési nehézségeink miatt például az olyan élvezeti cikkek behozatala, amilyen a kávé, a narancs, vagy a csokoládé? Csak olyan mértékben, amilyenben a vásárlói kereslet is csökken irántuk. Ezt a keresletcsökkenést célozta az említett termékek fogyasztói árának emelése. Behozatalukról azonban nem mondunk le, hiszen, ha~elvezeti cikkeknek nevezzük is ezeket, fogyasztásuk szokásossá vált. Ezért megvásárlásuk lehetőségét, akárcsak egy sereg más tőkés importból származó cikkét, fenn kell tartani. És nem csupán a lakosság jó közérzetének megőrzése céljából. Bármilyen egyszerű módja is lenne tőkés fizetési mérlegünk orvoslásának a fogyasztási cikkek behozatalának megszüntetése — ez az út gazdasági okokból sem bizonyulna célravezetőnek. A műszakilag legkorszerűbb árukat többnyire a fejlett tőkés országoktól, tehát dollárért vásároljuk. Ám ezek az áruk nem csupán a fogyasztást, hanem sajátos módon a termelést is szolgálják. Azzal, hogy megjelennek a hazai üzletekben, késztetik, ösztönzik a hazai ipart hasonlóan magas színvonalú, fejlett, korszerű termékek előállítására. G. Zs. Elutazott hazánkból Svenn Stray Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke pénteken a Parlamentben fogadta Svenn Strayt, a Norvég Királyság hivatalos látogatáson hazánkban tartózkodó külügyminiszterét. Lázár György, a Minisztertanács elnöke ugyancsak pénteken fogadta a norvég diplomácia vezetőijét. A nyílt, őszinte légköriben lezajlott eszmecseréken részt vett Púja Frigyes külügyminiszter, vailaimio.t Per Naevdal, Norvégia budapesti, és Fülöp Péter, hazá'rtk oslói nagykövete. Svenn Stray déliben a Duna Intercontinental Szállóbon találkozott a hazai és a nemzetközi sajtó képviselőivel. Eredményesnek mondotta a Budapesten folytatott magyar- norvég külügyminiszteri tárgyalásokat. Megelégedéssel' szólt arról, hogy a külügyminiszteri tárgyalások őszinte, nyílt légkörben zajlottak le, s hasznosak voltak.. Hivatalos látogatását befejezte Svenn Stray délután elutazott Budapestről'. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent vendéglátója Púja Frigyes. Ott volt Per Naevdal és Fülöp Péter is. Az MTI értesülése szerint Púja Frigyes magyar és Svenn Stray norvég külügyminiszter a budaipesti találkozójuk alkalmával folytatott hivatalos tárgyalásokon szívélyes légkörben áttekintették a nemzetközi élet időszerű kérdéseit, valamint a magyar— norvég kapcsolatok hélyzetét. A nemzetközi élet problémáinak megvitatása során mind' a. norvég, mind a magyar külügyminiszter kifejtette véleményét a.z európai biztonság és együttműködés, az enyhülés, a katona i leszerelés és a világpolitika több, kölcsönös érdeklődésre számot tartó kér- diéséről. Bár mindkét részről kifejezték aggodalmukat a nemzetközi feszültség fokozódó növekedése miatt, az alapvető okok megítélésében a két miniszter nézetei eltértek egymástól. Egyetértés mutatkozott azonban abban, hogy következetes erőfeszítésekre van szükség az enyhülési folyamat továbbvitele érdekében. Kölcsönös megelégedéssel szóltok a magyar-norvég kapcsolatok alakulásáról. A magyar külügyminiszter rámutatott, högy célszerű nagyobb figyelmet fordítani a gazdasági együttműködés elmélyítésére. Egyetértettek ablbá.n is, hogy tovább kell munkálkodni a magyar-norvég kapcsolótok minden területre kiterjedő fejlesztésiéért. A tárgyalások befejeztével Svenn Stray viszontlátogatásma hívta meg Púja Frigyes külügyminisztert, aki a meghívást elfogadta. (MTI) HÉTRŐL HÉTRE, hírről hírre (3. old.) A MAGYAR VÖRÖSKERESZT KERESŐSZOLGÁLATA (4. old.) TIZENÖT RÉPA (4. old.) PEDAGÓGUSÁLLÁSOK - LAKÁSSAL ÉS ANÉLKÜL A MOSZKVAI DIVAT IRÁNYÍTÓI i(9. old.) (5. old.) PANGOLINA. A CSODAKOCSI (9. old.) EMBERT BECSÜLŐ ŐRSÉG (10. old.) HÉT VÉGI BESZÉLGETÉS FÁBIÁN ANDRÁS BANYAMESTERREL (6. old.) NEM GURUL A LABDA - A „LABDAGYÁRBAN” (7. old.) MÁTYÁS KIRÁLY ÉS A RENESZÁNSZ (11. old.) EMLÉKEINK ÉS HAZAFISÁGUNK (11. old.) MINDENNAPOS ERŐFESZÍTÉS A VÁROSÉRT (7. old.) A SZIBÉRIAI ENERGIA JÖVŐJE (8. old.) HAJÓZÁS - VITORLÁVAL (12. old.) A FAGYASZTÓTÓL A FOGYASZTÓIG (12. old.) KAPIRGA ÉS BENŐ (13. old.) TOLNA MEGYEI ATLÉTA AZ ATHÉNI EB-N (14. old.) A szekszárdi Fürdőhöz utca, ahol a török időkben nyilvános fürdő működött. Az ismeretlen Szekszárd...? című képriportunk lapunk ötödik oldalán található.
