Tolna Megyei Népújság, 1982. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-26 / 226. szám
1982. szeptember 26. KÉPÚJSÁG 3 Nagyházi Bernadett Ismerősöm nem minden 'irónia híján meséli, hogy tízévi orosztanulás után mutogatás -nélkül még egy pohár vizet Sem tudna kérni. Persze, az orosz nyelvi főiskolai záróvizsgán átment, a sors kegyetlen tréfája -lett volna, ha éppen 'rajta csattan az ostor, hiszen esete — sajnos - nem egyedi. lAz élet nagy vizsgáján viszont könyörtelenül megbukott, imént külföldön nyelvi tehetetlensége következtében jónéhány kellemetlen percet szerzett magának. A tamási Béri Balogh Ádám Gimnáziumban évről évre színvonalas háziversenyéket rendeznek, és a legjobbak ott vannak a megyei döntőn, ahol rendszerint remekül szerepelnek. Tapasszal, még az elmúlt tanévben, Nagyházi Bernadett révén nem mindennapi siker született: a tehetséges, akkor még harmadik osztályos diáklány az országos döntőben — ahová Tolna megyéből nagyon kevesen jutnak ei — 3. helyezést ért el. Az igazgatói szobában -beszélgetünk az év eleji eseményekről a főszereplővel, a most már negyedik osztályos -Nagyházi Bernadettel, valamint sikerének fő kovácsával, felkészítő tanárával, Závodi Irénnel. — Már januárban nagyon elszántan 'készültem a több fordulóból álló iskolai háziversenyre. Az órákon kívül is megragadtam minden lehetőséget, hogy tudásomat gyarapítsam. Bújtam a különböző nyelvtankönyveket, nagyon sok nyelvtani feladatot oldottam meg. A hónap végén, amikor megállapították az össz- pontszámot, kiderült, hogy hárman .indulhatunk a megyei versenyen. — 'Milyen reményékkel? — A tisztes helytállás reményében készültem, ami gyakorlatilag annyit jelentett, hogy megszerzett tudásomat, felkészültségemet ott is bizonyítani akartam. 'Hogy ez milyen helyezést jelent majd, nem nagyon izgatott. Meglepően tisztán, érthetően és nem utolsósorban korosztályát meghazudtoló választékos- sággal beszél, öröm hallgatni. Nem volt nehéz kitalálni, hogy magyarból is jeles osztályzata lett. — Bernadett kitűnő tanuló, minden tárgyból a legjobbra törekszik — veti közbe Szabó József, az iskola igazgatója. — Ami nehezen megy, vagy különösebben nem érd ékel, azzal hosszabb ideig foglalkozom, de megtanulom. Persze, a matek ötös és az orosz- jeles között azért van némi különbség — jegyzi meg halkan Bernadett. — Tavasszal aztán jött a nagy megméretés... — Szinte minden Szabad idő a versenyre készülés jegyében telt el. Témaköröket dolgoztunk ki a tanárnővel és "meg ragadtam minden alkalmat a beszélgetésekre. — Ez utóbbi akkor igazi, ha van orosz anyanyelvű beszélgető partner. — Ebből sem volt hiány. Az egyik szovjet laktanyából segítséget kaptunk, de emellett az iskolának kapcsolata van egy orosz családdal is, amellyel beszélgethettem. Természetesen nem szabad elfelejtkezni az iskolai órákról sem. 'Harmadiktól Závodi Irén: „a versenyekre komolyan készülünk" (Ü A munka elismerése létezik az orosz fakultáció, így minden tanítási napon van oroszóránk. A napi egy oroszára a normál tagozatosokkal szemben előny, de a tagozatos osztályokba járó tehetségek már jóval magasabb heti óraszámban foglalkoznak a nyelvvel. Már a megyei versenyen .tagozatos osztályokra járó negyedikeseket utasított maga -mögé. Az országos döntőben pedig úgyszólván „hátrányos" helyzetűnek számított. Szerénységét mi sem bizonyítja jobban, hogy e'fenti tényre csupán csak egy félmondattal utal. És mégis, mind a lexikális tudásával, mind pedig beszédkészségével bizosikere nyitotta : ha a tehetség fáradtságot nem ismerő szorgalmas munkával párosul, akkor az /ily nagyszerű eredmény elérése sem maradhat el. — A nagy verseny kezdete előtt a szokásosnál jobban izgultam, de ahogy megkaptam a feladatot, rögtön megnyugodtam. Olyannyira, hogy még a váratlan szituációban is feltaláltam magam. A zsűri tagjai egyszerűen azt kérdezték: mi szeretnék lenni? Erre válaszoltam: pedagógus. Nyomban elkezdtek egymás között beszélgetni. Ha nem figyelek oda alaposan, hogy miről beszélgetnek, és nem kapcsolódom be önszánta miből a beszélgetésbe, egészen biztosan értékes pontokat veszítettem volna. — Pályaválasztás -előtt áll. Az előbb élmondottakból kitűnik: orosz szakos tanár szeretne fenni. Mit választ az orosz mellé? — Tanítani szeretnék. Átadni mindazt, amit idáig megszereztem és elsajátíthatok felsőoktatási intézményben, feltéve, ha felvesznek. Az ELTiE orosz-magyar szakára szeretnék bejutni. Oroszból már nem kell felvételizni, így az idén teljes erővel a magyarra összpontosítok, természetesen különböző versenyeken szeretnék részt venni - a többit pedig meglátjuk ... A fiatal tanárnő is a tamási gimnázium falai között szerette meg az orosz nyelvet. A főislkoiía után egy ideig kollégiumi -nevelőtanárként tevékenykedett. De 'hamarosan katedrára lépett, ambíciókkal, különböző elképzelésekkel felvértezve kezdte meg az orosz nyelv okítását, különös figyelmet szentelve a tehetséggondozásnak. így karolta föl — többek között — a szintén tamási származású tanítványát, Bernadettet, akinek sikerében oroszlánrésze volt. Már az első és a második osztályban, a tehetséges tanulókat felkészítette szépkiejtési versenyre, — A 70-es -években három olyan orosz szakos nevelő kezdte meg pályafutását iskolánkban, aki .a szó szoros érteimében presztízskérdést csinált abból, hogy minél jobb eredményeket tudjon felmutatni — kapcsolódik be a beszélgetésbe az igazgató. — Az iskolavezetés meg igyekezett minél jobb feltételeket teremteni a munkához. Időközben MSZBT-tagcso- port lettünk, s az itt kifejtett eredményes munka elismeréséül aranykoszorús emlékplakettet kaptunk a szervezet országos elnökségétől. Mindemellett testvérmegyei kapcsolat révén, diákjaink eljutottak a Szovjetunióba, és természetesen visszavártuk szovjet barátainkat. Bernadett váratlanul közbevág, megszakítva az igazgató eszmefuttatását: — Ez úton is szeretnék köszönetét mondani mindazoknak, akik lehetővé tették, hogy a nyáron majdnem egy hónapot Leningrádban tölthettem. — Amire mindenképpen rászolgált, — jegyzem meg. Nem szól semmit, arcán mosoly bujkál és szerénységét bizonyítva : ő köszöni meg a beszélgetést.-bégyéA Dunántúlon Tolnában van a legtöbb 1 y ................ji;....” —------------------------------w '' Élen járó búzatermesztők A Merőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium vezetői a beérkezett adatok alapján értékelték a búzatermesztésben 1982-ben elért eredményeket. Az értékelés során megállapították, hogy az országban ösz- szesen 125 olyan nagyüzem (110 termelőszövetkezet és 15 állami gazdaság) van, amelyben hektáronként 5500 kiló (öt és fél tonna) feletti búzatermést takarítottak be. A dunántúli mezőgazdasági üzemek között a Tolna megyeiek 13, a baranyaiak 1,2, a Fejér megyeiek szintén 12, a 'Komárom megyeiék 3, a G őr-Sopron megyeiek 2, a Somogy megyeiek 1 olyan gazdasággal szerepelnek, ahol hektáronként öt és fél tonnánál magasabb átlagot takarítottak be búzából. A Dunántúlon Tolna megye szerepel a legtöbb ilyen gazdasággal, az Alföldön viszont Békésé a pálma. Harmincöt Békés megyei gazdaság szerepel a legjobbak között, utánuk Hajdú-Bihar következik 21 termelőszövetkezettel és állami gazdasággal. Bá cs -Ki s k u nba n 9, Csongrádiban 5, Pest és Sza- bolcs-Szatmár megyében 3-3, Szolnok megyében pedig 1 gazdaság ért el 5,5 tonnán felüli átlagtermést hektáronként búzából. Észak-Magyarország mezőgazdaságii üzemei közül Bor- sod-Abaúj-Zemplén megyében .öt gazdaság érte el ezt az átlagot. Megyénkben a következő gazdaságok termeltek 5,5 tonnánál több búzát átlagban hektáronként: Dalmandi Állami Gazd'aság, dombóvári Alkotmány Termelőszövetkezet, decsi Egyetértés Termelőszövetkezet, Tamási Állami Gazdaság, nagy- mányoki Gábor Áron Termelőszövetkezet, szekszárdi Aranyfürt Termelőszövetkezet, báta- széki Búzakalász Termelőszövetkezet, tamási Béke Termelőszövetkezet, Szekszárdi Állami Gazdaság, bonyhádi- Pannónia Termelőszövetkezet, kocsolai Vörös Csillag Termelőszövetkezet, attelai Vörös Csillag Termelőszövetkezet és a kurdi Új Élet Termelőszövetkezet. Dalmandon csutka szárítja a kukoricát Hatszáz tonna olajat takarítottak meg riában, s most hazánkban, először Dalmandon. A KSZE növénytermelési rendszer és a DÄG szövetségre lépett, hogy a NIKEX Külkereskedelmi Vállalat ajánlatát megvalósítsák. A Bíuflammot, illetve ennek li- cencét megvásárolja*, tz a „mindent evő” kazán forradalmasíthatja a mezőgazdasági hulladékok hasznosítását. Tulajdonképpen igen egyszerű kazánról van szó. Lényegében három részből áll. 1. A hulladékot magában foglaló tartály, amelynek alsó részén csiga viszi az 5 centiméteresre aprított tüze'lnivalót. 2. A gá- zosító berendezésbe, amelyben oxigénszegény körülmények között az anyagból gáz képződik, s ez a 3. kazánban elég, ahol hőkicserélővei hasznosítják az energiát. Az egész berendezést mindössze négy kis villanymotor működteti, 1 $ kw-os tefjesítmény- nyel. A kazán kezeléséhez nem kell ember. Ha feltöltik, amíg el nem fogy a tüzelniváló, az automatika a beállított értékek szerint működteti az egész szerkezetet. Mivel lehet fűteni ezt f a hasznos kazánt? Csutkazúzalek- kal, gyaluforgáccsal, faipari hulladékkal, erdei és egyéb faiskolai venyigével, szalmával, granulált anyaggal, napraforgószárral, fűrészporral stb. A Bioflammot nemcsak mezőgazdasági üzemekben lehet használni. Egy, a dalmandi bemutatón látott kazág alkalmas családi ház fűtésére. Iskolák, áruházcfk, műhelyek, sportcsarnokok, ikerházak, sorházak fűtését lehet megoldani ezzel, mindenütt, ahol egy garázsnyi hely, illetve fellelhető „haszontalan” hulladék van. A NIKEX-DÁG-KSZE trió nagy vállalkozása minden bizonnyal sikeres lesz. így nyilatkoztak erről a bemutatóra meghívott szakemberek. Az NSZK-beli cég képviselői igen rövid idő alatt rendelkezésre bocsátják a licencdokumentá- ciót. Amint Lamberti Ottó, a DÁG főmérnöke elmondta: fel- készülten várják a tárgyalás végét. A műhelyben egy hét alatt felkészülnek a null-széria, illetve a sorozatgyártásra. S ha a 'tárgyalások még az idén befejeződnek, akkor a jövő őszi szezonban már működtethetnek Dalmandon gyártott Bioflammokat. PÁLKOVÁCS JENŐ KAPFINGER ANDRÁS Az élelmiszergazdaságban ha valami újdonságot bevezetnek, valószínű, hogy IDalmand az első sorban áll: ötlettel és a jó tapasztalatok átvételével. Több •mint öt éve foglalkoznak már az energiatakarékos szárítás problémájával, több-kevesebb sikerrel. Kipróbáltak hazai gépeket, tapasztalatcserén megnézték külföldön, miképpen égetik el a mezőgazdasági hulladékot, s maguk is kísérleteztek. Sok munkával és költség- ael is jár egy-egy új eljárás kidolgozása, mivel sürget az idő — és az olaj egyre drágább - kézenfekvő, hogy elkészítették a dalmandi gazdaság szakemberei a csutkatüzelésű kazán és szárítóüzem tervét. Az első üzemhez még sok külföldi alkatrészt használtak. Például a kazán NSZK gyártmányú, néhány automatika szocialista országból való. Együttműködtek a Láng Gépgyár dombóvári szakembereivel és könyvtárnyi szakirodalmat „rágták át”, mire kidolgozták a tervet, és a saját szerelő- és építőbrigád az üzemet elkészítette. Ennek a szisztémának az a lényege, hogy a csutkát tüzelik el, ennek hőjét használják a kukorica szárításához. Olajat alig használnak, naponta 60- 100 kilóra van csupán szükség, amikor a rendszert beindítják. Egy éve működik már a csutkatüzelésű szárítóüzem. Ez a „hulladék” lényegében értékes anyagot takarít meg, nem kevesebb mint hatszáz tonna fűtőolajat egy év alatt. Az elmúlt évi folyamatos munka, tehát a szárítóba kerülő minden növény költsége jelentősen csökkent. A szárítóüzem igen rövid idő alatt visszafizeti építési költségét. Tehát a Dalmandi Állami - Gazdaságban vállalták az új szárítószisztéma kockázatát, és eredménnyel folytatják a munkát. Ügyanis az első kedvező, múlt év őszi tapasztalatok alapján elkezdte a Csutka II. szárítóüzem építését. Itt már sokkal több hazai anyagot, szerkezetet használtak. Sőt! Alig kellett külföldről behozni műszert, a kazánt hazai gyártól vették, a hőkicserélőt pedig a Láng Gépgyár készítette. A hőcserélőben kering a forró levegő, s a csövek közül szivat- ják el, hivatják a terményszárítóba. A ll-es üzemet még olajjal fűtik, de néhány hét múlva, tehát még ebben a szezonban használni tudják csutkatüzeléssel. Igen jó az együttműködés a szállítókkal, azaz főleg a Láng Gépgyárral, hiszen a műszereken kívül mindent a hazai, azaz a dalmandi műhelyben gyártottak. Kovács János műhelyfőnök, gépészmérnök elmondta, hogy az emberek nagy lelkesedéssel dolgoztak az új szárítóüzemben, s egyre több ötlettel, újítással segítették a mérnökök munkáját. így a ll-es üzem kevesebb pénzbe került, mint az l-es. Tehát a dalmandiak már az energiatakarékos szárítás útját járják, lehet őket követni! Tovább is lépnék. A hét közepén Dalmandra étkezett egy NSZK-beli cég, az Agrar- Technik három szakembere, egy Mercedes gépkocsi és ez után kötve egy utánfutó, amelyen a Bioflamm berendezést szállítják. Bemutatót tartottak BulgáUtánfutón van a Bioflamm, baloldalt a hulladéktartály, középen a gázosító, jobbra a kazán. Bemutatták, hogy mivel fűthető a kazán Festik a Csutka II. üzem hőkicserélőjét Nagyházi Bernadett: „tanítani szeretnék”
