Tolna Megyei Népújság, 1982. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-23 / 223. szám

1982. szeptember 23. ^fepOJSÀG 5 A közoktatás kérdései Gergely Ferenc portréjához Gergely Ferenc orgonamű­vész Budapesten született 1914- ben. Zenei tanulmányait a bu­dapesti főiskolán végezte, majd Lipcsében és Párizsban tanult. A Zeneművészeti Főiskola orgo­natanára 1948-tól. Munkássága elismeréséül- 1958-iban Liszt-dí­jat kapott. 1981-ben pedig a Magyar Népköztársaság Érde­mes Művésze címmel tüntették ki. Az orgonamuzsika kedvelői lemezfelvételekből ismerhetik. Gergely Ferenc tolnai hangver­senye alkalmával mégsem a hangversenyező művészt keres­tük, hanem a több mint három évtizede tanító mesterrel beszél­gettünk az ember- és művész- formálás feladatairól, gondjai- ■iról. — A zene embert formáló sze­repéről, szükségességéről sokan nagyon szép szavakat mondtak, programokat fogalmaztak meg. Egy egyszerűen hangzó monda­tot idéztek az angol humanista, Morus tollából, mely szerint az egészséges élet velejárója a zene, akárcsak mint az evés, ivás, alvás. Hogy ezt az egész­séges életet mikor kell elkez­deni formálni, erre hazánkban ma már pontos választ adtak. Bár a kísérletek a gyermekek nevelési módszereiről jóval ko­rábban folytak. Az utópisták közül is említhetnénk néhányat. Robert Owen óvodakísérletei között kiemelt helyet foglal el az a tény, hogy a gyerekéket kétéves koruktól naponta éne­kelni és táncolni tanította. A zene, a tánc hatalmas eszköze a derék, ésszerű és boldog jel­lemre való nevelésnek. — Az esztétikai nevelésnek ön milyen szerepet tulajdonít?- Az esztétikai nevelés nem egyéb, mint képességek kifej­lesztése, amelyekkel a tanulók felfogják, átélik és helyesen ér­telmezik a környezetűikben, .a természetben, a társadalomban és a művészetben meglevő szé­pet. Olyan adottságok fejlesz­tése, amelyekkel a szépet a mindennapi életükben is képe­sek megvalósítani. Legyen az a munkatársához intézett szó, munkadarab, vagy csak odafi­gyelés egy lila virágra. Az esz­tétikum akikor igazán személyi­ségformáló, ha átélt - és itt ezt kellene hangsúlyozni - te­hát, ha átélt tevékenység köz­ben találunk rá. Ha úgy érez­zük, közünk van hozzá. Mai vi­lágunk műszaki jeílégű, fenn­állhat az elgépiesedés veszé­lye a nevelésben is, így a mű­vészeteknek, az azokkal való kapcsolatoknak a fontos sze­rep jut.- Minden életkorban más módon éri az embert élmény­ként az esztétikum. A pedagó­gus mi módon segítheti a ne­velési folyamatot, hogy az ne erőszakolt, közömbös tevékeny­ség, hanem valóban örömöt jelentő legyen? Az ismerős fiatal házaspár nem tartozott az otthonülők közé. Gyakran jártak moziba, színházba, társaságba, tavasz­tól őszig pedig — természet­imádók lévén — kirándulni, ba­rangolni. Hol a gyermekeikkel, hol nélkülük. A kétéves kislány és a négyéves kisfiú felügyele­te a velük együtt lakó nagy­mamára hárult, hét közbeni es­téken gyakrabban, de jó né­hányszor hét végén is. A fiata­lok nyugodtan szervezhették programjaikat, hiszen: „Anyuka imádja az unokákat, minden perc öröm, amikor velük lehet”. Ezért volt förgeteges a meg­lepetés, amikor a nagymama egy napon bejelentette, hét végén nem tudja vállalni az unokákat, mert elutazik. A fia­talok döbbenten meredtek egy­másra: elutazik, hogyhogy, és hová? Aggtelekre, -válaszolta nagymama nyugodtan, ugyanis összetalálkozott néhány volt kolléganőjével, akik rábeszél­ték, tartson velük, mint a nyug­díjasklub tagjelöltje és ha tet­szik a közösség élete, kapcso­- A kérdés kérdést szül. Ké­pesek-e a tanulóik — most az általános iskolai korosztályra gondolok — az órán eléjük tar­tott mű átélésére? Vagy egyál­talán rendelkezésre állnak-e megfelelő esztétikai objektu­mok? Nézzük -az irodalmat. A képeskönyvtől a felnőttregényig rengeteg jó mű van. Párhuza­mos -a gyermek fejlődésével. Talán a filmmel is hasonló a helyzet. Más területeken nem találjuk a fokozatosságot. A gyermekdalok után, csak „ko­moly zene” jön. Hiányoznak az ifjúsági fokozatok. lEgy tizenöt­tizenhat éves diák vajon meny­nyire tudja birtokba venni, ma­gáénak mondani Kodály Psal- musát, Picasso képeit, Ady vagy József Attila verseit? 'Nehéz a pedagógus feladató. Elsősor­ban az esztétiküm íz'leltetése a fontos, hogy ne legyenek a már említettek iránt közömbösek.- Ezek a problémák felső­fokon vagy a művészképzésben is hasonló módon jelentkez­nek?- A művészi képzés kifejlesz­tése mellett, a humánum, az általános emberi magatartás kiformálása a cél. Olyan ma­gatartásé, amelyet társadal­munk elvár. A nyerészkedésre, erőszakra épülő nyugati világ­ban ugyancsak egyedülálló volt Albert Schweitzer alakija. Fő műve a kultúra és etika. Meg­győződése szerint az etikának materialista ösztöne van. Reá­lis tartalma — a humanizmus, az emberszeretet. Véleménye szerint az emberek csak akkor válnak erkölcsössé, ha meg tudnak lenni anélkül, hogy bár­milyen élőlénynek ártsanak. Az élet tisztelete - ez Sdhweitzer egyetemes erkölcsének alapel­ve. Azért is szeretem őt emle­getni. Tudja, hogy Sdhweitzer a világhírű orgonamővés?;, zene­szerző és pedagógustól Charles- Marie Widortöl tanult orgonái­éi? Widor ősei Magyarországról származtak.- ön milyen módszerekkel tanít?- Fontos, hogy először ön­állóan tanuljon meg egy mű­vet a hallgató. Aztán rnegbe­lódjék be ő is a programjaik­ba. A fiatalok elképedése nőttön nőtt. „De hát... nem lesz ez fá­rasztó anyukának?” — nyögte ki végül a fiatalasszony. Nem hinné, válaszolt a leendő klub­tag és országjáró, a többiek is hasonló korúak, hatvan és het­ven év közöttiek, így erejükhöz, teherbírásukhoz mérten állít­ják össze esetenként az úti­terveket. Az ifjú házaspár szobájába visszavonulva „tárgyalta” to­vább a meglepő bejelentést. „Nem tudom...” mondta végül tétovázva a férj, „Anyuka 67 éves... és most egyszer csak elkezd klubozgatni, kirándul­gatni. Illik ez az ő korában?” Illik? Nem ütik? Létezik egy­általán valamiféle íratlan sza­bály, mely szerint egy bizonyos koron túl némely dolgokat mű­velni furcsa, rendhagyó, nem illő? Egy hatvan-egynéhány éves, egyedülálló férfinél természe­tesnek vesszük; gyermekei csa­ládját ellátja kis telkén termelt zöldséggel, gyümölccsel,- min­dent megjavít, segít az unokák széljük, saját elképzelésemet mondom el. Esetleg több alter­natívát is adok, bemutatom. A zerte nem képes egy jelenséget, tárgyat intézményt extenzíven ábrázolni, nem tudja pl. a pénz szerepét elemezni, mint Balzac. A zenében mindig a társada­lomról alkotott kép egésze jele­nik meg. Kérdéseket yet föl. Va­jon milyen az a rend, amely­ben élünk? Bleve elrendelt vál­tozatlan, vagy alakuló, mindig fejlődő? El kell-e fogadni, vagy harcolni kell ellene? A zene ezekre a kérdésekre ad választ. Minden nagy alkotó életművé­ben érezzük a társadalomról al­kotott ítéletét. Más problémát vet föl Bach és másokat Beetho­ven. Az egyik szerint az élet változtathatatlan és törvényeit tudomásul kell venni. A másik szerint semmi sem örök. A bá­natot, örömöt nem a sors ke­gyének kell tekinteni, hanem le kell küzdeni egyiket és küzde- nünk kell a másikért. Ezeket természetesen csak úgy érthet­jük meg, ha ismerjük a bennük húzódó világnézetet.- Az orgonamuzsika hazai életét milyennek látja?- Az orgona mint hangszer igen nagy népszerűségre tett szert. Ma már nemcsak a köny- nyűműfaj zenei termékei hatnak a nagyközönségre, hanem a legmagasabb művészi értékeket képviselő orgonaművek is élénk visszhangra találnak. Bár hang­szereink állaipota nem mindig a legjobb, de alkalmazkodunk a meglevő orgonákhoz. Az ál­lami és egyházi kulturális prog­ramok egyaránt sokat segítettek a hangszerek felújításában, de még sok a tennivaló. Ugyanak­kor orgonakultúránk nemzetkö­zi vonatkozásában olyan tekin­télyt ért el, hogy másodízben rendezünk nemzetközi orgona­hangversenyt 1983. szeptembe­rében. Sok fiatal művészünk nyert külföldön zenei versenye­ken díjakat.- Milyen lehetőségei vannak egy orgonatanszakot végzett hallgatónak?- Az orgonatanszék viszony­lag széles körű zenei képesítést ad. Amellett, ho~y hangverse­nyeken szerepelnek, iskolában zeneelmélet és alapfokú zongo­ratanárok lehetnek. Szaktanács­adókként .művelődési házakban alkalmazhatók. Két nevet em­lítek csupán: Ferencsik Jánosét és Komjáthy Györgyét. Az or- gona'tanszéken végeztek. Egyik karmester, a másik a rádió ze­nei osztályának munkatársa. Megtalálják és megállják he­lyüket a világiban. Szöveg és rajz: DECSI KISS JÁNOS nevelésében. Ám, ha elunva a magányt, új asszonyt hoz a házhoz, környezete meglepődik vagy felháborodik. Az is ter­mészetes, ha egy idős asszony neveli unokáit, mos, főz, taka­rít, de ha egy külföldi társas- utazásra jelentkezik, rögtön ké­telyeink támadnak, bírja-e majd fizikailag? Többen elnézően vagy fur­csái lóan megmosolyogják a hátizsákos, túrabakancsos, idős kirándulókat, a nyugdíjkorhatá­ron túli lelkes amatőr spor­tolókat, a vidám klubdélutáno­kat szervezőket, vagy az életük alkonyán egymásra talált új párokat. Mert hát... illik ez az ő korukban? Sok idős ember mondogat­ja: „Nem akarok én már sem­mit, csak egy kis nyugalmat. Az én koromban már..." Vajon komolyan gondolják? Vagy ép­penséggel beletörődtek egy szerepbe, amit a sokszor, ná­luk jóval ifjabb környezetük „osztott" rájuk? Tréfás szólásmondásként tart­juk számon, de magvas igaz­ság, hogy „Mindenki annyi idős, amennyinék érzi magát”. S az élményekre vágyót, holmi vélt korhatár-'iflemszabályokkal elzárni a tartalmasabb, moz­galmasabb életmódtól maradi- sóg — korhatár nélkül. Maradiság korhatár nélkül... Ki, hány éves? Zágon Gyula Gyünkön Gyönk körzeti művelődési há­za és könyvtára mind többször hívja föl magára a figyelmet eseményeivel, ezúttal egy olyan kiállítással, mely szeptember 27-én megnyílik és október 17-ig várja az érdeklődőket. A Szigetváron élő Zágon Gyula - aki nyugalmazott rajz­tanárként is elsősorban peda­gógusnak vallja magát - al­kotóműhelyében grafikák, ak- varellek, olajfestmények szü­lettek és születnek. Az utóbbi 15 évben faszobrászattal is el­kezdett foglalkozni. Fadomborí­tásainak anyagát azok a fél­ezer éves tölgyfa gerendák ad­ják, melyek 1966 táján kerültek elő a szigetvári vár ásatásai során. Több mint jelkép - tar­talom —, hogy a Zágon által ábrázolt történelmi hősök a fákkal egy időben éltek és áll­ták az idők viharát. Nem vé­letlen műve, hogy a történelmi emlékképekért Zágon Gyula or­szágos grafikai nagydíjat ka­pott. A kiállítást hétfőn, szeptem­ber 27-én Körcsönyei József, a nagyközségi közös tanács el­nöke nyitja meg. Meddig a csak eddig? A járda elkészült szakasza Tamási nagyközség rácvölgyi részének lakói - mint arról nagyjából egy esztendeje ír­tunk - betonjárdával szelték ketté a szántóföldet, hogy a buszmegállót ne térdig sáro­sán kelljen megjárniok az itt kint lakó iskolásoknak és mun­kába eljáró szüleiknek. A nagy mű — a Rácvölgyben lakó cigá­nyok határozták el társadalmi munkában való elkészítését — anyag- és vízproblémák miatt nehezen született meg és be­fejezni sem sikerült. A befeje­ző 15-20 méteren ugyanis elő­ször betongyűrűzni kellett volna eay vízlevezető árkot, az átjáró- hidacska alatt, s feltölteni az útpadka aljáig vizenyős talajt. Az alapépítményhez fuvar és föld ígértetett, sajnos ez az ígéret csak részben teljesült, és ez aligha lelkesít bárkit újabb társadalmi munkavállalásra. A félbeszakadt járdaépítés nem jellemző szerencsére a nagyközség fejlesztő gyakorla­tára. így a címben föltett kér­dést jó lenne mihamarabb így megválaszolni: az év harmadik negyedéig! — Zrínyi Miklós portréja Jogi kérdések A nevelési segélyek Az állalmi gondoskodásnak ez a formája az új családjogi törvénnyel egy időben, 1974- ben lépett életbe. Korábban a rossz szociális körülmények között élő gyer­mekeket állami gondozásba vették, és vagy intézetben he­lyezték el, vagy otthon marad­hatott ugyan, de saját szülője háztartásában is állami gondo­zott maradt. így kapták utána a gondozási díjat. Erre a formális megkülönböz­tetésre ma már nincs szükség. „Ha valamelyik kiskorúról szo­ciális körülményeik miatt a szü­lőik nem tudnak gondoskodni, mivel mind ők, mind a tartásra kötelezett egyéb hozzátartozók önhibájukon kívül olyan ala­csony keresettel, Illetve egyéb jövedelemmel rendelkeznek, mely havonta nem éri el a kis­korú családjában az egy főre jutó mindenkori sajátjogú (ipar­ban szerzett) nyugdíjminimu­mot, és ezért a kiskorú intézeti elhelyezéséről kellene gondos­kodni, de a szülő vagy a tartás­ra köteles hozzátartozó környe­zete alkalmas arra, hogy a kis­korú nevelését, gondozását biz­tosítsa, a gyámhatóság - hi­vatalból vagy .kérelemre — az intézeti elhelyezés mellőzésével nevelési segély folyósítását ren­delheti el. A nevelési segély célja, hogy elősegítse a kisko­rú saját családjában való neve­lését". így rendelkezik az alap- jogszabály. Ebből a szó szerint idézett ter­jedelmes körmondatból minde­nek előtt alá kell húznunk azt, hogy csak akkor érdemes ne­velési segélyt kérni, ha a szülő önhibáján kívül került rossz anyagi körülmények közé. Nem érdemes tehát a gyám­hatóságon ezért a segítségért jelentkezniük azoknak, akik sa­ját maguk nem tesznek meg mindent , helyzetük javításáért. Például egy gyermek mellett az anya nem vállal munkát, bár ezt megtehetné. A vidéken élőknél a jövedelemihez a ház­táji 'hasznát vagy lehetséges hasznát is hozzászámítják. A rendszeres nevelési segé­lyezés folyósítása alapjául szol­gáló, egy főre jutó jövedelem megállapításánál a szülőik vagy a tartásra köteles hozzátartozók összes rendszeres pénzbeli be­vételét — ideértve a családi pótlék, gyermekgondozási se­gély, árvajáradék, nyugdíjsze­rű eil átások, rendszeres szociá­lis segély összegét - kell be­számítani. Sokan panaszkodnak, hogy kérték a gyámhatóságtól a ne­velési segélyt, de a környezet- tanulmány után ennék a kérés­nek a teljesítését megtagadták az illetékesek. Micsoda kifogás - méltatlankodnak a panaszo­sok -, hogy ők azért nem kap­hatják a rendszeres segélyt (a rendkívülit igen, évente három- négyszer is), mert nem meg­felelő lakáskörülmények között laknak. Felháborítónak tartják, hogy a gyámügyi előadók azt anjállják fel, hogy a gyerekeket állami gondozásba veszik. Nos, szó sincs az intézkedés­re hivatottak közönyéről. (Leg­feljebb a jogszabály korrigálá­sára lenne némiképp szükség!) Ugyanis az idevonatkozó parag­rafusok eleve úgy rendelkeznek, hogy az alábbi feltételek együt­tes fennállása esetén ítélhető meg csak a nevelési segély. Mindjárt az első helyen az egészséges lakáskörülményeket emelik ki; továbbá a szülőknek és a családban együtt élő sze­mélyeknek alkalmasaknak kell lenniük a gyermek személyiség- fejlődésének helyes irányú biz­tosítására, meg keil lennie a szülő és gyermek között a kí­vánatos érzelmi kapcsolatnak. Nem rendelhető el a neve­lési segély folyósítása, ha: „a szülő vagy a vele egy háztartás­ban élő valamely személy a kis­korú nevelését veszélyezteti; gyermeke testi, értélmi, erköl­csi fejlődését, nevelését koráb­ban nem biztosította megfelelő­en; a gyerek gyógykezelését el­hanyagolta; a család kedve­zőtlen anyagi, szociális helyze­tének kialakulását felelőtlen magatartásával, a jövedelem helytelen beosztásával, indoko­latlan munkahelyváltoztatással idézte elő; háztartásában el­mebeteg vagy más egyéb — a gyermek nevelését akadályozó — beteg vagy erkölcsi magatar­tását illetően kifogásolható sze­mély él. (Az alkoholista család­tagokat feltétlenül ide sorol­hatjuk.) Érdekes szempont a felsorolásban az is, hogy segélyt nem kaphat, aki gyereke kifo­gásolható magatartását meg­változtatni nem tudja. A nevelési segélyben része­sülő szülőknek nem szabad megsértődniük azért, ha időről időre elszámoltatják őket arról, hogy mire költötték a kiutalt összeget. Sőt, kötelesek a ne­velőszülői felügyelő tanácsait megfogadni és megvalósítani. A nevelési segély pénz- és természetbeni juttatásokból áll. Azt, hogy egyes szülők ezek kö­zül melyiket kapják, és milyen arányban, a gyámhatóság ál­lapítja meg, a gyermek- és if­júságvédő intézetek folyósítják, amelyek minden megyeszékhe­lyen megtalálhatók. DR. KERTÉSZ ÉVA-a—

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents