Tolna Megyei Népújság, 1982. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-23 / 223. szám

1982. szeptember 23. Képújság 3 A propagandista BNV ’Q2 Jellemzi: a kereskedelem Bonyhádi mokasszinok fehérben, színesben, zártban, fonottban és lyukacsosbané exportra és hazai piacra. A fekete keretes szemüveg tanáros külsőt ad Tóthi János­nak, a BHG Szekszárdi Gyára anyaggazdálkodási osztályveze­tőjének. Magas homloka és örökké érdeklődő tekintete fi­gyelmet kíván a beszélgetőtárs­tól. Tóthi János húsz éve propa­gandista. Tanítványai szeretik, tisztelik, nála soha nincs meg­válaszolhatatlan kérdés. A mar­xista középfokú iskola órái az elméleti kérdések megvitatása után mindig átalakulnak „be­szélgetéssé”, a gyár ügyeinek, életének elemzésévé. Ezért is szeretnek a hallgatók ezekre az órákra járni, mert nincs olyan ember, akit ne érdekelne a gyár élete, a tágabb összefüg­gések, az, hogy miként kapcso­lódik az üzem vagy a szerelősor az egészhez, a gyár egészéhez, vagy a vállalatéhoz. Tulajdon­képpen a demokráciáról szóló órát meg lehet úgy is tartani, hogy az elméletet besulykoljuk, de a fogalmat megérteni legin­kább csak úgy lehet, ha tisz­tában vagyunk az üzemi de­mokrácia fórumaival, a tömeg- szervezetekkel, a képviselettel. És minden téma kapcsolódik a gyár életéhez, kapcsolódnia kell, mert itt élünk a magyar valóságban, s a gazdaságpoli­tika bármennyire tananyag, mégis csak akkor érthető, ha saját tapasztalataink alapján beszélünk róla. Tóthi János „tanár úr" a BHG-ban több mint száz em­berrel ismertette meg a marxiz­mus—leninizmus alapjait. De hogyan lesz valaki pro­pagandista? — Pécsett, a gépipari techni­kumban Lőrincz János kollégiu­mi igazgató adta az útravalót a poitika „felé". Történelemta­nár volt, s szerette, meg tudta is tanítani a törénelmet. Elvár­ta azt is, hogy tevékenyen részt Megyénk egyik legszínesebb üzemi lapja a Simontornyai Bőrgyár „üzemi Életünk” című kiadványa. Az ez évi harmadik számban megintcsak számos olyan cikkre bukkantunk, ami­ből egyet, s mást érdemes to­vább adni lapunk olvasóinak is. (íme : „Ha kevés az import, toldd meg egy ötlettel” - lehetne a mottója Huszár László fejlesz­tési főosztályvezető cikkének, a'fci arról ír, hogy a kényszerből erényt kovácsolva megtanultak bifkabőrből bélésbőrt gyártani, így a tőkés import kiesése miatt keletkezett kapacitásűrt kitölthették. Az írás befejező mondata sok területre érvényes igazságot tartalmaz: tovább kell keresni a lehetőségeket, tovább kell kísérletezni. Készül az új munkavédelmi szabályzat. A január elsejével bevezetésre kerülő előírások nyilvánvalóan egy sor dolog­ban szigorítani fogják az eddi­gi követelményeket, mert mint Cseh László munkavédelmi elő­adó cikkéből megtudhatjuk, az év első félévében alaposan megugrott a balesetek száma. Bár 30 napon túl gyógyuló bal­esetet senki sem szenvedett, mégis 488 munkanap esett ki üzemi baleset miatt. Ez éppen 82-vel több mint tavaly volt. Régi hagyományai vannak a vegyünk a történelemben, azaz alakítsuk magunk is azt. Hozzá­járult ahhoz is, hogy eligazod- ■junk az életben. 1953-tól 1957- ig voltam középiskolás, s ő se­gített megérteni ezt a kort. ■— Az iskola után hol folytat­ta? — Bonyhádra kerültem, a zo­máncgyárba. Mozgalmas KISZ- élet fogadott. És kultúrmunka. Manapság ez nem divatos, de mi akkor tevékenyen részt vál­laltunk a község kulturális éle­tében. — Mikorra vált tudatos fo - radalmárrá? — Azt hiszem, nem mondok nagyot, hogy 18 éves koromban már tudom: hova tartozom. A hadseregben tudatosan végez­tem a KISZ-munkát, ott lettem tagjelölt és ott vettek fel a párt­ba, 1962-ben. Természetesen az ember éle­tét sok minden határozza meg. Egy jó tanár, mint Tóthi János­nak Lőrincz tanár úr, vagy egy közösség, ahol elvárják, hogy tevékeny életet kell élni. De, azt hiszem, mindez nem elég ahhoz, hogy valaki forradalmár­rá, kommunistává váljon. Tóthi János mindig izgő-mozgó em­ber volt. A szó legjobb értelmé­ben. Olyan, aki választ keres az élet kérdéseire. Természete­sen ehhez tanulni kell. Elvégez­te az esti egyetemet, a szakosí­tót és végül a qazdaságpoliti- kai speciális kollégiumot. Elmé­leti felkészültség nélkül nem lehet iaazán gyakorlati ember senki. De csak elméleti ember­nek. lenni sem szabad — figyel­meztet beszélgetés közben — csak a kettő együtt érvényes. S ezért nem tud megválni Tóthi János a gyártól. Attól a közegtől, amely számára az éle­tet jelenti. Nem becsüli le az irányító munkát sem, de még­sem érezte jól magát a megyei bőrgyári szakmunkásképzésnek. Mint Botos János szakoktató írja, a gyár középvezetőinek többsége ipari tanulóként kez­dett dolgozni az üzemben. El­képzelhető tehát, hogy néhány év múlva a jelenlegi 40 ipari tanuló közül is többen vezető beosztásban lesznek már. A szerző arra buzdítja a dolgo­zókat, hogy gyerekeikkel foly- tattassák a családi hagyomá­nyokat, neveljenek belőlük bőr­gyári dolgozókat. Felhívja a fi­gyelmet arra, hogy ne enged­jenek a szakmán belüli divat hódításának, mert könnyen úgy járnak, mint azok, akik tavaly szűcs szakmunkás-bizonyítványt kaptak és ma segédmunkások a bőrgyárnál. Míg ha tímár­tanulónak mentek volna annak idején, ma szakmunkások le­hetnének. A szocialista munkaverseny félévi eredményéről Urban Gyuláné munkaverseny-felelős számolt be. Tőle tudjuk meg, hogy a jelenlegi 39 szocialista 'brigádból 5 az idén alakult. E brigádok az első félévben 1400 óra társadalmi munkát végez­tek. Egyébként az újonnan ala­kultak közül a 8 tagú „Merkur" brigád az értékesítési osztály­ról be is mutatkozik. Mint ír­ják, felvették a kapcsolatot a Tisza Cipőgyár Rózsa Ferenc beszerzési szocialista brigádjá­tanácson annak idején. Két és fél évig dolgozott ott. A műszer­gyár következett, s a propagan­dista munkát is ott kezdte. A módszereiről már beszél­tünk, de mondja el ő, hogyan és miképp készül az órákra. Vas­tag dossziét hoz, az óravázla­tokkal. Mert minden órára ké­szülni kell. — A legfontosabb, hogy mindenki választ kapjon a na­pi problémájára. Mert ezért van az iskola. Emberközeli po­litika kell. Lehet, hogy ez nagy szónak hat. Pedig szeretnék egyszerűen fogalmazni, de is­mételten mondom: aki nincs tisztában az üzem, a munkahely életével, az nem tudja megér­teni az ország, a népgazdaság gondjait és eredményeit sem. Beszélnünk kellene még ar­ról is, hogy a társadalmi mun­kás propagandista mit kap, mit profitál abból, hogy már több mint húsz éve tanítja a marxizmus alapjait. Nem anya­giakról beszélünk, mert tulaj­donképpen megfizethetetlen. — Sokan lettek a párt tag­jai azokból, akik jártak a kö­zépfokúra. Amire büszke va­gyok: aktív párttagok lettek. Többen vannak már, akik a gyár tisztségviselői között tevé­kenykednek. A másik dolog: a propagandista munkám hatása, hogy szinte naprakészen isme­rem minden munkahely gond­ját, baját. Nagyon jó emberi kapcsolataim vannak, ez meg visszahat a munkámra, a gaz­dasági munkámra. Ennek is kö­szönhető, hogy 1978 óta anyag­hiány miatt egyetlen óra állás­idő sem volt a gyárban. — Mit változtatott a nropa- gandistán az.'hoqy oktat? — Visszaemlékezve régebbi dolqaimra, úgy jellemezném magam, éreztem, hogy mit kel­lene csinálni, mit kellene mon­dani, de nem tudtam megma­gyarázni, hoqy mit akarok. Ezért természetesen sok bajom volt. Ma már nyugodtan meg tudom magyarázni, hogy mit akarok. Ez pediq annak köszönhető, hogy elméletileg felkészültem, s természetesen annak is, hogy húsz éve oktatok. Tóthi János osztályvezetőnek parányi irodája van a nagy rak­tárban. De leginkább az udva­ron találkozhatunk vele, az „emberei" között van. Ha kell, akkor elmeqy velük vagont rak­ni, de szívesen meaiszik velük egy korsó sört. Ez is az életé­hez tartozik. És talán a népsze­rűségéhez is. val, meg is látogatták őket Martfűn, és az ősszel számíta­nak a viszontlátogatásra. Csizmazia Erzsébet augusz­tus közepétől dolgozik közmű­velődési előadóként a válla­latnál. A beállításáról tudósító hír után nyomban olvashatunk is tőle egy cikket. Mégpedig arról, hogy ebben az évben is indul a dolgozók iskolája a művelődési ház szervezésében és várják az eddigi 15 jelent­kező követőit. Joggal várnak jelentkezőkre, hiszen a vállalat dolgozói közül 335-en nem vé­gezték el az általános iskola 8 osztályát, és közülük is 114-en még 45 év alattiak. A focicsapat élményekkel te­li külföldi turnéjáról számol be Csapó János szakosztályvezető. Az NDK-ban jártak, Wernes- grünben. Az ottani sörgyár csa­patánál viszonozták azok múlt évi vendégszereplését. A sport­kötelezettség teljesítése mellett módot találtak üzemlátogatá­sokra és több érdekes, infor­mációhoz jutottak. Például ah­hoz, hogy a gyár az ötnapos munkahétből hármon Magyar- országnak dolgozik. Elmondták a vendéglátók, hogy a si- montornyaia'k fogadásának költségeit a játékosok és a szurkolók társadalmi munká­ban ledolgozott három műszak­jának árából teremtették elő. Az üzemi hírlap cikkében el­búcsúznak a III. negyedévben nyugdíjba vonult Wiszberger Mátyásnétól, András'kó Pálné- tól, Mohári Imrétől, Király La­jostól, Tóth Józseftől és Rózsa Józsefiéitől. Minden korábbinál érdeke­sebbnek tűnik ez a vásár az átlagos nézelődő számára. A fő óka talán abban keresen­dő, hogy ismét előtérbe került - a kiállítás jelleget megelőz­ve - a kereskedelmi szándék. Mondhatnánk erre, hogy volt már ilyen, hiszen a középkorú generáció is jól emlékszik a vásár rádiós üzeneteire: „a pénz úszik, a tokaji csúszik...", akkor szintén a vásári hangu­lat uralkodott. És nem kell na­gyon megerőltetni az emléke­zőtehetségünket, hogy vissza­idézzük az átálláskor megje­lent kommentárokat: a fejlő­dés igénye a vásár helyett ki­állítani, reprezentatív környe­zetben bemutatni a terméket, az üzlet megkötése ráér. Az­tán most újra dicsérik, dicsér­jük a vásárt, mondván: ez az inazi. MELYIK HÁT AZ IGAZI? Alighanem mind a három. A kor igényét és lehetőségeit tükrözik ezek az események. Az „első vásári korszakban” ar- • ra volt igény - és lehetőség -, hogy afféle népünnepély jel­leggel párosítva lássuk hol tar­tunk. Később — ahogy nyílt a külpiac — már a külföldi ke­reskedőknek is szólóan és ne­kik is bemutatási, sőt eladási lehetőséget kínálva volt célsze­rű a vásárt megrendezni. Most pedig, amikor az értékesítési lehetőségek a nemzetközi pia-' con minden eddiginél kedve­zőtlenebbek, ugyanakkor az ér­dekeltségi viszonyok a terme­lőket — különösen a fogyasztá­si cikkeket gyártókat a terme­lésük fejlesztésére, s a gazda­ságos, előnyös értékesítésre ösztönzik, a vállalatok a koráb­binál sokoldalúbb, átgondol­tabb kereskedelmi munkára kényszerülnek. Röviden: min­den alkalmat meg kell ragad­ni a termékszerkezet korszerű­sítésén, a gazdálkodás belső tartalékainak feltárásán túl az értékesítésre. A piacra orientált magatar­tás fejlődése minden gyártónál szembetűnő, de különösen az a fogyasztási cikkeket előállí­tó vállalatoknál. Ez a maga­tartás szoros összefüggésben van azzal, hogy a hazai érté­kesítés lehetőségei is korláto­zottak, s már nemcsak a nem­zetközi kereskedelemben, de itthon is mindinkább sajátsá­gos és magas követelményéket támasztanak a termékekkel szemben. A PIAC DIKTÁL Az tehát az élet igénye, hogy a vállalatok munkáját a piac­hoz való differenciált, gyors, rugalmas alkalmazkodás jelle­mezze. Ez bizonyos vonatko­zásban új és feltétlen növekvő méretű, ugyanis eddig ilyen követelményt csak a nem rubel elszámolású export támasztott. Most pedig — különösen a nagy fogyasztási rugalmasságú cik­keknél — ezt a hazai kereslet is parancsolóan igényli. És ehhez még az is hozzájön, hogy a belső piac bővülési üteme a korábbinál jóval lassúbb. A szakemberek úgy mond­ják, hogy alapvetően meg kel­lett változtatni az alkalmazko­dási készség eddigi gyakorla­tát, fel kellett gyorsítani a ter­mékfejlesztést, le kellett rövidí­teni a fejlesztés ciklusidejét. Annak ellenére kell ezt meg­tenni, hogy némely nyers- és segédanyaghoz a korábbinál lényegesen nehezebb hozzá­jutni. A kiállítások különösebb szenzációt nem nyújtanak. In­kább az átlagos igényhez iga­zodva közepes árú és jó hasz­nálati értékű cikkeket kínálnak a hazai fogyasztónak, míg az exportra szánt cikkek csoport­jában már inkább jelen van­nak a magasabb értékű, igé­nyesebb termékek. Igaz, jelen­tős részüket kísérleti jelleggel vitték ki Kőbányára, de a kí­sérletező kedv élénkülése is hozzátartozik korunkhoz. Külö­nösen a kis- és középüzemek pályáznak eséllyel az új piacok meghódítására,'közülük nem is egynek figyelemre méltó gaz­daságosság mellett sikerül üz­letet kötni. A másik jellemző, hogy a fogyasztási cikkeket előállító iparban is tapasztalható az anyagfelhasználás racionalizá­lása. Ez a cikkek súlyában, esztétikusabb megjelenésében szemmel láthatóan felismerhe­tő, de nem kevésbé fontos az sem, ami nem látszik, hogy tudniillik mindinkább hazai anyagok helyettesítik az addig tőkés importból beszerzetteket. VÁSÁRDÍJ = SIKER? Persze a vásáron való meg­jelenés, a látogatók kedvező véleménye, de olykor még a vásárdíj sem jelent egyszer s mindenkorra sikert. Sőt jx>i több, nem ritka a vásárdíjas „bu­kott" termék sem. A vásár alkalmából az Ipari Minisztérium felmérést készí­tett arról, hogy mi volt az 1981. évi BNV-n nagydíjas és díja­zott termékek sorsa az elmúlt egy esztendőben. A nagydíjas alumíniumfólia ételtálca befutott. Az igény há­romszorosan meghaladja a vásár óta már bővített terme­lési kapacitást is. Hasonlóan célba ért az import helyettesí­tésére kidolgozott Folpack, a nyújtható háztartási pvc-fólia. Sikertermék volt a Nelly gar­nitúra és a Készülékes konyha­bútor. Az előbbi az igényesebb vásárlók számára készül, de nem győzik, míg az utóbbinál a gyártásban részt vevő négy vállalat kooperációja már meg­haladja a szervezési tudo­mányt, így a gyártó Tisza Bú­toripari Vállalat egyelőre meg­rendelést nem fogad el. A textilipar termékei közül a nqgydíjas Nova Lure (habse­lyemtermék) a tőkés piacon is állja a versenyt, csakúgy, mint a Magyar Posztógyár három gyapjúszövete. Viszont a Sop­roni Ruhagyár négyrészes együttese iránt a díjat oda­ítélőkön kívül nemiigen tanúsí­tottak érdeklődést, a Hódiköt Muskátli egy üttesébő I előállított százezres széria alighanem te­lítette a piacot. Ezek voltak a nagydíjasok. A BNV-díj a kisebb fokozatú kitüntetés, az ezzel elismert cikkek sikere is tükrözi ezt. Olyannyira, hogy ebből a ka­tegóriából kiemelkedő piaci si­kerű termék nem is került ki, A legnagyobb mennyiségben elkelt cikk a BUBIV Horizont bútorcsaládja, a Latex kétfajta bútorszövete, a Budapesti Ha­risnyagyár csipkeharisnyái és a Váci Kötöttárugyár fürdőruhái. Némi érdeklődés volt még a sípoló teavízforraló edények és a Caola autósamponja iránt. SZTÁROK 1982-BEN Természetesen az idei vásá­ron is megvannak a favorizált termékek, ilyen például a H 280/60 típusú kétajtós ház­tartási hűtőszekrény, amely a maga nemében kitűnő a hat­vanliteres mélyhűtőjével, a ko­rábbihoz viszonyítva 50 száza­lékkal csökkent energiafogyasz­tásával. Ez tehát mindent tud, csak éppen mi nem tudjuk sem az árát, sem azt, hogy mi­kor lehet kapni belőle. A mágneses rendszerű biz­tonsági ajtóbetét egyelőre a betörők rémálmába való, hi­szen elvileg 46 ezer variációra kódolható, beépíthető lakás- és gépkocsiajtóba, mínusz negyven fokig állítólag tökéle­tesen ki-, illetve bezár. A Tímea .kozmetikumcsalád hat kitűnő minőségű tagjáról az a hír járja, hogy jobb, mint az import és az ára fele a megszokottnak. A Békéscsabai Kötöttárugyár Baby-pack csecsemő egység- csomagja tartalmazza az új­szülött alapvető és kiegészítő rühadarabjait. Mindenki hozzá­juthat, aki megrendeli, mert­hogy nincs a boltokban, de a gyár közvetlenül házhoz szál­lítja. A sikercikkek közös jellem­zője - főleg a ruházati ipar­ban - a természetes anyagok visszatérése, ami a tartósság­nak, a divatnak, sőt az egész­ségnek is előnyére van, de megviseli a pénztárcát. Egy biztos: az idei BNV a részt vevő hazai ipari vállala­tok számát tekintve (252) is nagyobb, mint tavaly volt (213) a fedett kiállítási terület igény- bevétele is több mint három­ezer négyzetméterrel nőtt és pontosan hússzal több termék (281) indult versenybe a nagy- díjért. Egy szó mint száz: érdemes szétnézni. (0 (Fotó: GK) Tóthi János H. J. Bőrgyári élet Tallózás az üzem újságjában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents