Tolna Megyei Népújság, 1982. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-22 / 222. szám
1982. szeptember 22. Képújság 5 Dól\#oUö-7rl^lA A szakmunkásképző is- ■ O * Y O ■ kola, a szakközépiskola, a főiskola, az egyetem elvégzése után általában szeptemberben állnak munkába a fiatalok. Idén is sokan vannak azok, akik munkáséletüket új munkahelyen most kezdik, felcserélve a tanulást — a szervezett tanulást — az alkotó munkával. A pályakezdőkről írunk ezen az oldalon és olyan emberekről, akik maguk is nemrég kezdték pályafutásukat. Pályakezdőkről - fiatal vezetőkkel A dombóvári vasútüzem vontatási főnökségén ihároim olyan fiatal műszaki emberrel beszélgettünk, akik fontos vezető helyen állnak, s alig néhány év vezetői múlt áll mögöttük, a pályakezdés élménye elevenen él bennük. Sőt: most látják hogyan kell (úgy is csinálják), a fiatal diplomást bevezetni a munkába, a kollégák íközé. Az idén valamennyi munkahelyen találkozunk most kezdő fiatalokkal, olyanokkal, akik egyetem, főiskola, a vasúti tisztképző és a szakközépiskola padjaiból kerültek új, első munkahelyükre. — Tudjuk, még a tanulási évekből, hogy aki a vasutas életet választja, annak sok áldozatot is kell hoznia, hiszen itt nálunk más jellegű a munka, mint egy árutermelő üzemben, ahol csak a nyolc órai munkaidő „köti" az embert. Itt más kötelék is húzza szívünket, lelkünket' a vasúthoz. Sokunkét az olyan szervezési-alkotói munka például, amit másutt nem tapasztalható. Vagy az is erő, hogy szüléink, rokonaink, barátaink itt dolgoznak. Én most vezető mérnök vagyok, talán a legidősebb a harminc műszaki értelmiségi között, s mondhatom, hogy akik köröttem dolgoznak, mind szeretik a vasutat. Tehát, aki beadja ide a munkakönyvét, s netán nem szereti a vasutat, kötelességünk segíteni, hogy megszeresse, ne csak ia szakmáját — Gerecs László vezető mérnök beszél így a szakmáról. Kovács József is „öreg", a főiskola után a vasútüzem összes lépcsőit végigjárta, két éve mű- helyfőnök. — A pályakezdő emberek nagy izgalommal jönnek ide, így voltam én is. Amikor az első néhány hét után már azt hittem, alaposan ismerem a vasutat, kiderült, hogy sok még a tanulnivalónk. Akkor tapasztaltam, hogy idősebb kollégáim, segítőkészséggel „nyúltak a hónom alá". Nem éreztették velem, hogy ők a vezetőim, tanítóim a gyakorlati munkában. A mi szakmánkban nyolc-tíz vizsgát kell tenni minden vezetőnek, a mozdonyvezetéstől, az egyéb vasúti szakmai ágazatokig, én úgy gondolom, két-há- rom év . szükséges ahhoz, hogy valaki már teljes önállósággal dolgozhasson. Én magam is ezt tapasztaltam, de amikor új kolléga jön hozzánk, neki is megmondom, hogy mi várható, tehát vizsgák, nagy felelősség, a „civil" élettől eltérő munkaidőbeosztás. — Amikor fiatal szakember jön hozzánk, mellé tapasztalt segítőt adunk. Persze a gazdasági vezetőnk tudja, hogy kit hova kell helyezni. Más kérdés, ha menet körben kiderül, a friss diplomás ember más területen akarna dolgozni. Előfordult az is, hogy a fiatal szakember nem is ismerte olyan mélységben a Bódogh Zoltánné Gerecs Sándor : Kovács József szakmai területét, mint ahogy a kötelező gyakorlati idő során megismerte, s ha előzőleg húzódozott is, most már, a helyszíni hosszabb gyakorlati munka során megismerte a „dörgést", és maradt azon a helyen. A szakmunkásoknál is azt a gyakorlatot folytatjuk, hogy először elmondja a gazdasági vezető, a vontatási főnök, hogy mit várunk a fiúktól, aztán azt, hogy a munkáért mit ad a MÁV, s végül a kis munkacsoportban, ahova beosztást kap az illető, a konkrét feladattal is megismertetik. — Bódogh Zoltánné, a vontatási főnökség főenergetikusa, ifjúsági -felelős mondja ezeket.- Egy-két hét elmúltával a szakmai felettese ismét leül a fiatal pályakezdővel és megkérdezi, mi a véleménye a munkáról, a kollégákról, hogyan tetszik a környezet — szóval a pályakezdőt nem hagyjuk magára. A főnökség, tehát a gazdasági vezetés mellett az ifjúsági szövetség is különleges figyelemmel foglalkozik az új emberekkel — folytatja a főenergetikus. — Aki mostanában jön hozzánk, azt már úgy fogadjuk, mint a jövő, az új technika emberét. Hiszen javában folyik már a villamosítás, a dízelmozdonyok mellé megkapjuk a villamos mozdonyokat, és ezekhez értő emberek kellenek. Amikor káderutánpótlással foglalkozunk, nekünk már olyan méretekben kell gondolkodni, hogy a Budapest-Pécs közötti vasútvonalon villamos vontatás lesz néhány év múlva! Ezért - mondja a vezető mérnök - a helyi tanácsi szervekkel is egyre erősítjük a kapcsolatot. Az a célunk, hogy a kulcspozícióba kerülő mérnökök, technikusok mielőbb letelepedhessenek, kölcsönnel is támogatjuk őket, de úgy is, hogy a városi tanács is segít, hiszen ott sem mindegy, hogy mennyi fiatal értelmiségi lesz a városban, s a városi életbe ezek az új emberek miként kapcsolódhatnak be. Tehát legyen jó munkahelyük, és megfelelő lakásuk. Az idén ősszel is, amikor a fiatal szakmunkásokkal Vándor Mihály vontatási főnök beszélt, elmondta, hogy a jövője szép lesz annak, aki a vasúti szakmát választja. Hiszen mindig lesz munkájuk, a szociális helyzet egyre javul, és mind többen vállalkoznak ' arra, hogy második szakmát tanuljanak, azaz mérnök-közgazdászok is lesznek, nemcsak gépészek. Hiesz Miklós is most állt munkába. Az első vizsgáját sikerrel letette, négyszáz forint fizetésjavítást kapott... A kezdő fizetés" itt sem magas, Molnár II. Ferenc, a Kandó főiskolát végezte el, 2600 forinttal indult... Most egyre többen vállalkoznak arra, a már több éve a vasútnál dolgozók közül, hogy' a villamos vontatással kapcsolatos szakmát is tanuljanak. Az új emberek — tehát az a három mérnök, aki szeptembertől dolgozik, s félszáz vasúti szakmunkás; motorszerelő, mozdonylakatos, forgácsoló — már a jövő emberei. Kovács József, Gerecs Sándor és Bódogh Zoltánné még a gőzösöket „itt érte” - de szolgálati éveik belenyúlnak a dombóvári vasúti csomópont villamos korszakába is. ff W Érdekes és felettébb hasznos”- A miínkakönyvem megszerzésében a Gödöllői Agrártudományi Egyetem segített és ide a növényvédelmi állomásra szeptember elsején adtam be. Szekszárdon születtem 1958- ban. A megyei tanács ösztöndíja segített - hétszáz forint havonta - az egyetemi éveimet könnyebbé tenni -, de ennek az az „ára", hogy öt évig köteles vagyok a megyében dolgozni.- Ide nem ismeretlenül kerültem, hiszen több alkalommal is jártam már az állomáson, a munkatársaim is jórészt fiatalok, néhány éve végeztek az egyetemeken. Amikor az államvizsga-dolgozatomat készítettem, akkor is segítettek. Most gyakornok vagyok hatvan napig. Az a feladatom, hogy a termőtalaj-utánpótlással kapcsolatos talajvizsgálatokban, ezek eredményeinek értékelésében részt vegyek. Munkám érdekes és felettébb hasznos. — Először, persze itt is bemutatják az embert. Máté János az én felettesem, bevitt mindenhova, s mondta, hogy én vagyok az új kolléga, fogadjanak szívesen, segítsenek. Segítenek. Már ez a pár nap is bizonyítja, hogy jó helyre jöttem dolgozni. Legfontosabbnak azt tartom, hogy az én munkám is segítse a mezőgazdasáai üzemeket, azaz a talajba annyi és olyan műtrágya jusson, amennyi a növénynek szükséges. Most állítottam össze éppen egy gazdaságnak a jövő évi kukoricára vonatkozó adatát, öt év adatai és a vizsgálati eredmények alapján mondunk véleményt - bár én még csak most kóstolgatom ezt a fontos munkát, de úgy hiszem, sokáig itt fogom keresni a kenyeremet. Nyelvet kellene tanulni A László Imre vezette nyolctagú brigád szeptembertől két fiatal szakmunkással egészült ki. Bóvári József és Matus József építőipari gépszerelőik a nyáron tettek szakmunkásvizsgát, s most új munkahelyükön a TÁÉV-nál nagy lelkesedéssel dolgoznak. Az építőipari gépek meglehetősen hamar tönkremennek, rendkívüli körülmények között használják valamennyit, s az anyag, amelyből készítették, nem a legjobb. Kopik, törik a gép, s javítani a tmk-ba küldik.- Ez a habarcskeverő is megérett már a javításra. Nemrég adtunk ki hármat, azokat is mi javítottuk, azaz a brigád — mondja a szemüveges Bóvári József.- Nem volt új ez a munka, mert tanulóidőnkben ts javítgattunk, de önállóként két hét óta. Amint a brigádvezetőnk ideadja a munkát és úgy kezel bennünket, mint egy hozzá hasonló szaktársat, az igen jó érzés - mondja Matus József. Szívesen beszélnek arról, hogy az idősebb szaktársak a műhelyben, és kint a placcon Bóvári József is, ha netán ki kell menniök dolgozni, nem az inast nézik, s látják bennünk, hanem a szakmunkást. Az elméleti képzést magas fokon kapták a tanműhelyben, s amikor dolgoztak, mégis akadt gond: nem mindig jutottak hozzá megfelelő gépékhez. így előfordul, hogy most meg-megkérdeziik kollégáikat, hogy egyik-másik munkaművelethez milyen gépet, milyen fogással használjanak. További terveikről, a két hetes munkásmúlttal mögöttük érdemes ezeket a fiatalembereket megkérdezni? Felragyog az arcuk. Bávári kezdi: — Gyorsan el kellene kezdeni tanulni, a gimnáziumot először befejezni. A gimnázium a legfontosabb.- Aztán meg, vagy ezzel együtt nyelvet tanulni. A vállalatunk is megy külföldre, úgy tudom szívesebben visznek olyan jó szakmunkást, aki valamilyen nyelvet is beszél. — egészíti ki a jövőre vonatkozó tervet Matus József. Matus József Az üzemgazdász Tajti Márta a budapesti Kereskedelmi- és Vendéglátóipani Főiskolán végzett, üzemgazdász, első munkahelye a MÉSZÖV kereskedelmi főosztálya. — Mi az első munkája? — Nagyon érdekes és nagyon fontos területen kezdtem a munkát, a kistelepülések áruellátásának kérdéseivel foglalkozom. •Azaz járom a boltokat, véleményt kérek a vásárlóktól és a tapasztalatok feldolgozásával szeretnénk a lakosság ellátását javítani. — Szeptember elsejétől dolgozik, kihez osztották be? — Szilágyi Tivadar közgazdászhoz, nyugdíj előtt áll, de még olyan friss gondolkodású, mint egy fiatal, és óriási tapasztalattal rendelkezik. Ismeri a területet, az embereket, a boltokat, úgyhogy jól érzem magam. Rengeteget tanultam máris, s a jövőben biztos hasznát veszem, hogy ilyen tapasztalt ember mellett kezdhetem pályafutásomat. — Még nem végez önálló munkát. — Nem. Megismerem a területet, beosztanak majd más osztályokhoz és az után kapok önálló munkát és leszek előadó. Az ácsok között — nyolcán voltak, akik három évig együtt koptatták a székercét, meg a szakoktatók idegeit, együtt maradtak mint munkások is —, de egy fiú közülük elment, egy lány után Dombóvárra dolgozni - Ambrus József volt a szak- szervezeti bizalmi. Főglein József volt az ácsok szakoktatója. Kiváló munkásokat nevelt a vadóc fiúkból - s most, hogyan érzik magukat? Ambrus József fiatal szakmunkás, a betonelem-gyártó üzem területén dolgozik, különféle elemekhez készíti a zsaluzatot. — Tizenhét-harmincas órabérrel kezdtem a munkát, de nem most szeptemberben, hanem már a nyáron. A szakmunkás- vizsga után három napot vettem ki, s máris jöttem dolgozni. Dunaszentgyörgyről szerződéses busszal járok ide a TÁÉV-telep- re, mondhatom igencsak tetszik a poligonszerelés, igaz az is, hogy a Búzás Pisti mellett lehet dolgozni, jól megértjük egymást. Ö Varsádról jár be, én meg, mondom Dunaszenít- györgyről. De így van minden brigád: ritka amelyik csak egy községbeli emberekből áll ösz- sze. Én nagyon szereteti az ács mesterséget. Mostani művezetőm, Kehi János is nagyon benne van a szakmában, jól érti c mesterséget, ilyen emberek keze alatt jó érzés dolgozni. Még nagyobb a felelősség Tulajdoniképpen hiába áll mögötte jó néhány évi munka, mégis „új ember”. Szeptember elsejétől osztályvezető a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalatnál. A személyzeti, oktatási és szociálpolitikai osztályt vezeti. — A húskombinátnál gyakorlati irányító munkát végeztem három évig, s utána elvégeztem az ÉVM-tárcán belüli vezetőiképző, bentlakásos tanfo- lyaimot. Ez célirányos beiskolázás volt, mert vállalatunknál mindinkább arra törekszünk, hogy. a különféle posztokra megfelelő képesítésű embereket helyezzünk. Még arra is gondolünk, sőt talán ez ad legtöbb tennivalót: a középvezetők kiképzése, tudásának magasabb szintre történő emelése, mihamarabb megtörténjen. Most ■már tudjuk, hogy kár volt megszüntetni a technikumi képzést, azaz újítani kellett volna rajta, mint ahogy hallani is már olyan hangokat, hogy visszaállítják a rendszert, de ötéves ■lesz a technikum. Magamról •még? A közvetlen termelésirányítói munka, azaz amikor fő- gépész voltam három évig a •húskombinátnál, próbára tette •a képességeimet. Itt az emberekkel közelebbről foglalkozom, így a felelősség még nagyobb és mélyebb. Tajti Márta Lőczi József Ambrus József Baka György
