Tolna Megyei Népújság, 1982. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-22 / 222. szám

1982. szeptember 22. Képújság 5 Dól\#oUö-7rl^lA A szakmunkásképző is- ■ O * Y O ■ kola, a szakközépiskola, a főiskola, az egyetem elvégzése után általában szeptemberben állnak munkába a fiatalok. Idén is sokan vannak azok, akik munkáséletüket új munkahelyen most kezdik, felcserélve a tanulást — a szervezett ta­nulást — az alkotó munkával. A pályakezdőkről írunk ezen az ol­dalon és olyan emberekről, akik maguk is nemrég kezdték pálya­futásukat. Pályakezdőkről - fiatal vezetőkkel A dombóvári vasútüzem von­tatási főnökségén ihároim olyan fiatal műszaki emberrel beszél­gettünk, akik fontos vezető he­lyen állnak, s alig néhány év vezetői múlt áll mögöttük, a pályakezdés élménye elevenen él bennük. Sőt: most látják ho­gyan kell (úgy is csinálják), a fiatal diplomást bevezetni a munkába, a kollégák íközé. Az idén valamennyi munka­helyen találkozunk most kezdő fiatalokkal, olyanokkal, akik egyetem, főiskola, a vasúti tisztképző és a szakközépiskola padjaiból kerültek új, első mun­kahelyükre. — Tudjuk, még a tanulási évekből, hogy aki a vasutas életet választja, annak sok ál­dozatot is kell hoznia, hiszen itt nálunk más jellegű a mun­ka, mint egy árutermelő üzem­ben, ahol csak a nyolc órai munkaidő „köti" az embert. Itt más kötelék is húzza szívünket, lelkünket' a vasúthoz. Sokun­két az olyan szervezési-alkotói munka például, amit másutt nem tapasztalható. Vagy az is erő, hogy szüléink, rokonaink, barátaink itt dolgoznak. Én most vezető mérnök vagyok, talán a legidősebb a harminc műszaki értelmiségi között, s mondha­tom, hogy akik köröttem dol­goznak, mind szeretik a vas­utat. Tehát, aki beadja ide a munkakönyvét, s netán nem szereti a vasutat, kötelességünk segíteni, hogy megszeresse, ne csak ia szakmáját — Gerecs László vezető mérnök beszél így a szakmáról. Kovács József is „öreg", a fő­iskola után a vasútüzem összes lépcsőit végigjárta, két éve mű- helyfőnök. — A pályakezdő emberek nagy izgalommal jönnek ide, így voltam én is. Amikor az el­ső néhány hét után már azt hittem, alaposan ismerem a vasutat, kiderült, hogy sok még a tanulnivalónk. Akkor tapasz­taltam, hogy idősebb kollégá­im, segítőkészséggel „nyúltak a hónom alá". Nem éreztették ve­lem, hogy ők a vezetőim, taní­tóim a gyakorlati munkában. A mi szakmánkban nyolc-tíz vizs­gát kell tenni minden vezető­nek, a mozdonyvezetéstől, az egyéb vasúti szakmai ágazato­kig, én úgy gondolom, két-há- rom év . szükséges ahhoz, hogy valaki már teljes önállósággal dolgozhasson. Én magam is ezt tapasztaltam, de amikor új kol­léga jön hozzánk, neki is meg­mondom, hogy mi várható, te­hát vizsgák, nagy felelősség, a „civil" élettől eltérő munkaidő­beosztás. — Amikor fiatal szakember jön hozzánk, mellé tapasztalt segítőt adunk. Persze a gazda­sági vezetőnk tudja, hogy kit hova kell helyezni. Más kérdés, ha menet körben kiderül, a friss diplomás ember más területen akarna dolgozni. Előfordult az is, hogy a fiatal szakember nem is ismerte olyan mélységben a Bódogh Zoltánné Gerecs Sándor : Kovács József szakmai területét, mint ahogy a kötelező gyakorlati idő során megismerte, s ha előzőleg hú­zódozott is, most már, a hely­színi hosszabb gyakorlati mun­ka során megismerte a „dör­gést", és maradt azon a he­lyen. A szakmunkásoknál is azt a gyakorlatot folytatjuk, hogy először elmondja a gazdasági vezető, a vontatási főnök, hogy mit várunk a fiúktól, aztán azt, hogy a munkáért mit ad a MÁV, s végül a kis munkacsoportban, ahova beosztást kap az illető, a konkrét feladattal is megis­mertetik. — Bódogh Zoltánné, a vontatási főnökség főenergeti­kusa, ifjúsági -felelős mondja ezeket.- Egy-két hét elmúltával a szakmai felettese ismét leül a fiatal pályakezdővel és meg­kérdezi, mi a véleménye a mun­káról, a kollégákról, hogyan tetszik a környezet — szóval a pályakezdőt nem hagyjuk ma­gára. A főnökség, tehát a gaz­dasági vezetés mellett az ifjú­sági szövetség is különleges fi­gyelemmel foglalkozik az új em­berekkel — folytatja a főenerge­tikus. — Aki mostanában jön hoz­zánk, azt már úgy fogadjuk, mint a jövő, az új technika em­berét. Hiszen javában folyik már a villamosítás, a dízelmoz­donyok mellé megkapjuk a vil­lamos mozdonyokat, és ezekhez értő emberek kellenek. Amikor káderutánpótlással foglalko­zunk, nekünk már olyan mére­tekben kell gondolkodni, hogy a Budapest-Pécs közötti vas­útvonalon villamos vontatás lesz néhány év múlva! Ezért - mond­ja a vezető mérnök - a helyi tanácsi szervekkel is egyre erő­sítjük a kapcsolatot. Az a cé­lunk, hogy a kulcspozícióba ke­rülő mérnökök, technikusok mi­előbb letelepedhessenek, köl­csönnel is támogatjuk őket, de úgy is, hogy a városi tanács is segít, hiszen ott sem mindegy, hogy mennyi fiatal értelmiségi lesz a városban, s a városi élet­be ezek az új emberek miként kapcsolódhatnak be. Tehát le­gyen jó munkahelyük, és meg­felelő lakásuk. Az idén ősszel is, amikor a fiatal szakmunkásokkal Vándor Mihály vontatási főnök beszélt, elmondta, hogy a jövője szép lesz annak, aki a vasúti szak­mát választja. Hiszen mindig lesz munkájuk, a szociális hely­zet egyre javul, és mind többen vállalkoznak ' arra, hogy máso­dik szakmát tanuljanak, azaz mérnök-közgazdászok is lesz­nek, nemcsak gépészek. Hiesz Miklós is most állt munkába. Az első vizsgáját si­kerrel letette, négyszáz forint fizetésjavítást kapott... A kezdő fizetés" itt sem magas, Molnár II. Ferenc, a Kandó főiskolát vé­gezte el, 2600 forinttal indult... Most egyre többen vállalkoz­nak arra, a már több éve a vasútnál dolgozók közül, hogy' a villamos vontatással kapcso­latos szakmát is tanuljanak. Az új emberek — tehát az a három mérnök, aki szeptembertől dol­gozik, s félszáz vasúti szakmun­kás; motorszerelő, mozdonyla­katos, forgácsoló — már a jö­vő emberei. Kovács József, Ge­recs Sándor és Bódogh Zoltán­né még a gőzösöket „itt érte” - de szolgálati éveik belenyúl­nak a dombóvári vasúti cso­mópont villamos korszakába is. ff W Érdekes és felettébb hasznos”- A miínkakönyvem megszer­zésében a Gödöllői Agrártudo­mányi Egyetem segített és ide a növényvédelmi állomásra szeptember elsején adtam be. Szekszárdon születtem 1958- ban. A megyei tanács ösztöndí­ja segített - hétszáz forint ha­vonta - az egyetemi éveimet könnyebbé tenni -, de ennek az az „ára", hogy öt évig köteles vagyok a megyében dolgozni.- Ide nem ismeretlenül ke­rültem, hiszen több alkalommal is jártam már az állomáson, a munkatársaim is jórészt fiata­lok, néhány éve végeztek az egyetemeken. Amikor az állam­vizsga-dolgozatomat készítet­tem, akkor is segítettek. Most gyakornok vagyok hatvan napig. Az a feladatom, hogy a termő­talaj-utánpótlással kapcsolatos talajvizsgálatokban, ezek ered­ményeinek értékelésében részt vegyek. Munkám érdekes és fe­lettébb hasznos. — Először, persze itt is bemu­tatják az embert. Máté János az én felettesem, bevitt minden­hova, s mondta, hogy én va­gyok az új kolléga, fogadjanak szívesen, segítsenek. Segítenek. Már ez a pár nap is bizonyítja, hogy jó helyre jöttem dolgozni. Legfontosabbnak azt tartom, hogy az én munkám is segítse a mezőgazdasáai üzemeket, azaz a talajba annyi és olyan műtrágya jusson, amennyi a növénynek szükséges. Most állí­tottam össze éppen egy gazda­ságnak a jövő évi kukoricára vonatkozó adatát, öt év ada­tai és a vizsgálati eredmények alapján mondunk véleményt - bár én még csak most kóstol­gatom ezt a fontos munkát, de úgy hiszem, sokáig itt fogom keresni a kenyeremet. Nyelvet kellene tanulni A László Imre vezette nyolc­tagú brigád szeptembertől két fiatal szakmunkással egészült ki. Bóvári József és Matus Jó­zsef építőipari gépszerelőik a nyáron tettek szakmunkásvizs­gát, s most új munkahelyükön a TÁÉV-nál nagy lelkesedéssel dolgoznak. Az építőipari gépek meglehe­tősen hamar tönkremennek, rendkívüli körülmények között használják valamennyit, s az anyag, amelyből készítették, nem a legjobb. Kopik, törik a gép, s javítani a tmk-ba kül­dik.- Ez a habarcskeverő is meg­érett már a javításra. Nemrég adtunk ki hármat, azokat is mi javítottuk, azaz a brigád — mondja a szemüveges Bóvári József.- Nem volt új ez a munka, mert tanulóidőnkben ts javítgat­tunk, de önállóként két hét óta. Amint a brigádvezetőnk idead­ja a munkát és úgy kezel ben­nünket, mint egy hozzá hasonló szaktársat, az igen jó érzés - mondja Matus József. Szívesen beszélnek arról, hogy az idősebb szaktársak a műhelyben, és kint a placcon Bóvári József is, ha netán ki kell menniök dolgozni, nem az inast nézik, s látják bennünk, hanem a szak­munkást. Az elméleti képzést magas fokon kapták a tanmű­helyben, s amikor dolgoztak, mégis akadt gond: nem mindig jutottak hozzá megfelelő gé­pékhez. így előfordul, hogy most meg-megkérdeziik kollé­gáikat, hogy egyik-másik mun­kaművelethez milyen gépet, mi­lyen fogással használjanak. További terveikről, a két he­tes munkásmúlttal mögöttük érdemes ezeket a fiatalembe­reket megkérdezni? Felragyog az arcuk. Bávári kezdi: — Gyorsan el kellene kezde­ni tanulni, a gimnáziumot elő­ször befejezni. A gimnázium a legfontosabb.- Aztán meg, vagy ezzel együtt nyelvet tanulni. A vál­lalatunk is megy külföldre, úgy tudom szívesebben visznek olyan jó szakmunkást, aki va­lamilyen nyelvet is beszél. — egészíti ki a jövőre vonatkozó tervet Matus József. Matus József Az üzemgazdász Tajti Márta a budapesti Ke­reskedelmi- és Vendéglátóipani Főiskolán végzett, üzemgaz­dász, első munkahelye a MÉ­SZÖV kereskedelmi főosztálya. — Mi az első munkája? — Nagyon érdekes és nagyon fontos területen kezdtem a mun­kát, a kistelepülések áruellátá­sának kérdéseivel foglalkozom. •Azaz járom a boltokat, véle­ményt kérek a vásárlóktól és a tapasztalatok feldolgozásával szeretnénk a lakosság ellátását javítani. — Szeptember elsejétől dol­gozik, kihez osztották be? — Szilágyi Tivadar közgaz­dászhoz, nyugdíj előtt áll, de még olyan friss gondolkodású, mint egy fiatal, és óriási ta­pasztalattal rendelkezik. Ismeri a területet, az embereket, a boltokat, úgyhogy jól érzem magam. Rengeteget tanultam máris, s a jövőben biztos hasz­nát veszem, hogy ilyen tapasz­talt ember mellett kezdhetem pályafutásomat. — Még nem végez önálló munkát. — Nem. Megismerem a terü­letet, beosztanak majd más osztályokhoz és az után kapok önálló munkát és leszek előadó. Az ácsok között — nyolcán voltak, akik három évig együtt koptatták a székercét, meg a szakoktatók idegeit, együtt ma­radtak mint munkások is —, de egy fiú közülük elment, egy lány után Dombóvárra dolgoz­ni - Ambrus József volt a szak- szervezeti bizalmi. Főglein József volt az ácsok szakoktatója. Kiváló munkáso­kat nevelt a vadóc fiúkból - s most, hogyan érzik magukat? Ambrus József fiatal szak­munkás, a betonelem-gyártó üzem területén dolgozik, külön­féle elemekhez készíti a zsalu­zatot. — Tizenhét-harmincas órabér­rel kezdtem a munkát, de nem most szeptemberben, hanem már a nyáron. A szakmunkás- vizsga után három napot vet­tem ki, s máris jöttem dolgozni. Dunaszentgyörgyről szerződéses busszal járok ide a TÁÉV-telep- re, mondhatom igencsak tetszik a poligonszerelés, igaz az is, hogy a Búzás Pisti mellett lehet dolgozni, jól megértjük egy­mást. Ö Varsádról jár be, én meg, mondom Dunaszenít- györgyről. De így van minden brigád: ritka amelyik csak egy községbeli emberekből áll ösz- sze. Én nagyon szereteti az ács mesterséget. Mostani műveze­tőm, Kehi János is nagyon ben­ne van a szakmában, jól érti c mesterséget, ilyen emberek ke­ze alatt jó érzés dolgozni. Még nagyobb a felelősség Tulajdoniképpen hiába áll mögötte jó néhány évi munka, mégis „új ember”. Szeptember elsejétől osztályvezető a Tolna megyei Állami Építőipari Válla­latnál. A személyzeti, oktatási és szociálpolitikai osztályt ve­zeti. — A húskombinátnál gyakor­lati irányító munkát végeztem három évig, s utána elvégez­tem az ÉVM-tárcán belüli ve­zetőiképző, bentlakásos tanfo- lyaimot. Ez célirányos beiskolá­zás volt, mert vállalatunknál mindinkább arra törekszünk, hogy. a különféle posztokra megfelelő képesítésű embereket helyezzünk. Még arra is gondo­lünk, sőt talán ez ad legtöbb tennivalót: a középvezetők ki­képzése, tudásának magasabb szintre történő emelése, miha­marabb megtörténjen. Most ■már tudjuk, hogy kár volt meg­szüntetni a technikumi képzést, azaz újítani kellett volna rajta, mint ahogy hallani is már olyan hangokat, hogy visszaál­lítják a rendszert, de ötéves ■lesz a technikum. Magamról •még? A közvetlen termelésirá­nyítói munka, azaz amikor fő- gépész voltam három évig a •húskombinátnál, próbára tette •a képességeimet. Itt az embe­rekkel közelebbről foglalkozom, így a felelősség még nagyobb és mélyebb. Tajti Márta Lőczi József Ambrus József Baka György

Next

/
Thumbnails
Contents