Tolna Megyei Népújság, 1982. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-22 / 222. szám

2 Képújság 1982. szeptember 22. Kicsik és nagyok Óvári Miklós beszéde (Folytatás az 1. oldalról) konkrét eseményeket. Ha tisztá­ban vagyunk azzal, hogy mi­lyen tendenciáik érvényesülnek, az egyes jelenségek, bármeny­nyire váratlanok is, könnyeb­ben érthetőek lesznek. Az agi­tátor és a propagandista első­rendű feladata tehát ennek a követelménynek a megértése és megértetése, s annak előse­gítése, hogy a napi eseménye­ket jól belle tudjuk ágyazni a fő folyamatokba. A továbbiakban Óvári Mik­lós kiemelte: országépítő mun­kánk eddigi tapasztalatai azt is tanúsítják, hogy az ifjúság között végzett agitációs és propagandatevékenységünk a nehezebb körülmények között is meghozza gyümölcsét. Abból kell kiindulni: népünk a felsza­badulás óta elért eredményei alapján joggal lehet optimista, mert évszázados lemaradást hozott be, szocialista hazát te­remtett magának. Világnéze­tünk is optimista felfogású. Esz­méinkhez ragaszkodunk — így hát ezek optimizmusát sem kell feladnunk. Pártunk, gazdasá­gunk erős, szembe tud nézni a nehézségekkel. Pártunk és né­pünk a mainál nehezebb hely­zetekben is helytállt már. A néppel együtt az idei és jövő évi nehezebb feladatokat is meg tudjuk oldani. Nagyon fontos — mutatott rá a Központi Bizottság titkára —, hogy a pártnak erős, élénk kapcsolata legyen a tömegek­kel. Meghatározott jelentősé­ge van a párt egységének is. Annak, hogy egyformán foglal­junk állást a felvetődő kérdé­sekben, eqységesen álljunk ki a párt politikája mellett — de ne csak akkor, amikor kedvező dolgokat kell bejelenteni, ha­nem akkor is, amikor a jövő ér­dekében népszerűtlen intézke­désekre kényszerülünk. Az a lé­nyeg, hogy a párt legyen köze­li kapcsolatban az emberekkel, hallgassa meg a véleményüket, hallgasson rájuk és töltse be vezető szerepét is. Ez azonban soha sem csak azt jelenti, hogy elég meghallgatni és „postáz­ni” a véleményeket — a veze­téshez hozzátartozik a vélemé­nyek meghallgatása, figyelem- bevétele, de formálása is. S ez a mi dolgunk, propagandistá­ké! Módszerünk továbbra is az, ami bevált az elmúlt negyed­században: a nyíltság, az érve­lés, a becsületes szó, a bizalom — hangsúlyozta a Központi Bi­zottság titkára. Ezután arról szólt: milyen helyzetben dolgozunk ma? Mi­lyen feladatokat kell megolda­nunk ma, hogy a nehezebb vi­szonyok között is megőrizzük minden eddigi vívmányunkat, beleértve az életszínvonalat is, s mit (kell tennünk a jövő érde­kében ? A külső tényezőkön változtat­ni nem tudunk és nem tudjuk magunkat elszigetelni a külső világ hatásaitól. Amit megtehetünk, s amit megtenni kötelességünk, az az, hogy ezek a hatások az elke­rülhetetlennél nagyobb terhet ne jelentsenek népünk számá­ra. Népgazdaságunk bírja a csaknem egy évtizede ránehe­zedő nyomást, s nincs biztosí­tékunk arra, hogy ez a nyo­más a jövőben nem fog erő­södni. A puszta védekezéssel nem elégedhetünk meg. A kér­dés az, hogy képesek va­gyunk-e olyan erőfeszítésekre, amelyek nemcsak a nehézségek leküzdésére elegendők, hanem fejlődésünket is biztosítják. En­nek elengedhetetlen feltétele, hogy a munka termelékenysé­gében és a munka minőségé­ben közelítsünk a világszínvo­nalhoz. Ez a mi igazi gazda­sági programunk és nem az adósságok növelésének vagy az életszínvonal csökkentésé­nek hamis alternatívája. Hazánk — társadalmi^ politi­kai rendszerét tekintve a világ legfejlettebb országai közétar­tozik. Most olyan embert pró­báló években élünk, amikor év­tizedre előre eldőlhet, hogy si­kerül-e behozni azt a gazda­sági elmaradottságot, amely évszázadok során alakult ki Európa gazdaságilag fejlet­tebb országaihoz képest, vagy pedig ezt az elmaradottságot átörökítjük utódainkra. A jelen és a következő évek másik nagy központi kérdése az, hogy merre tart a világ, si­kerül-e megőrizni és gyarapíta­ni az enyhülés vívmányait, vagy folytatódik a nemzetközi feszültség fokozódása, a fegy­verkezési verseny. Egyre pusz- títóbb hatású fegyverek árnyé­kában keli-e élnie az emberi­ségnek és benne népünknek egy új világháború veszélyének kitéve, vagy minden nép, a mi népünk is békében foglalkoz­hat saját alkotó munkájával és az emberiség közös nagy kér- désénék a megoldásával? Rö­viden szólva: most és a követ­kező években dől el, hogy si­kerül-e nemcsak magunk, ha­nem utódaink számára is biz­tosítani a békét. Ebben a hely­zetben kötelességünk, hogy szö­vetségeseinkkel, a béke min­den hívével együtt mi magya­rok is minden lehetségest meg­tegyünk saját népünk és az egész emberiség érdekében. E két nagy feladat megoldá­sának legfontosabb politikai feltétele népünknek a politika fő kérdéseiben kialakult szilárd egysége. Ezért a párt a nehe­zebb feltételek közt is folytatja bevált szövetségi politikáját, folytatja a szocialista demokrá­cia kiterjesztésére irányuló erő­feszítéseit, s azoknak a mód­szereknek az alkalmazását is, amelyeket súlyos történelmi ta­pasztalatók árán az elmúlt ne­gyedszázadban kialakított, al­kalmazott és továbbfejlesztett. Ezek után talán felesleges is feltenni a kérdést, hogy van-e olyan program, amit a párt if­júsági szövetsége, sőt a ma­gyar ifjúság magáénak érez­het. Van-e olyan feladat, amelynék megoldásával a KISZ és az ifjúság próbára teheti erejét és képességeit? Van-e olyan értelmes .cél, amelyért érdemes dolgozni, küzdeni, ha kell, nehézségeket is vállalni, áldozatokat hozni? Van ilyen feladat, van ilyen cél. A felszabadulás után a ma­gyar ifjúság jelentős részt vál­lalt az ország újjáépítésében, egy új Magyarország alapjai­nak a lerakásában. Az ellenforradalom után az akkori fiatal korosztály legjobb­jai a nehéz helyzetben is bát­ran vállalták szocialista cél­jainkat. A KISZ zászlóbontása, az ifjú kommunisták politikai helytállása, áldozatkész mun­kája a szocialista konszolidá­ció, s az ezt követő lendületes fejlődés egyik fontos és nélkü­lözhetetlen eleme volt. A mai helyzet természetesen nem ugyanaz, mint az 1945. évi vagy az 1957. évi. A feltételek és a feladatok is mások. Mégis emlékeztetek ezekre az évekre, mert mp is vannak nehéz fel­adatok, értelmes célok, ame­lyek vállalásával újabb lendü­letet kaphat az ifjúsági moz- qalom. Ez annál is inkább le­hetséges, mert meggyőződé­sem, hogy ma sokkal nagyobb a szocializmust vállaló, azért cselekedni is kész, a munkát becsülettel és tehetséggel vég­ző fiatalok száma, mint a ko­rábbi nemzedékekben. És biztos vagyok abban is, hogy a mai fiatalok is becsü­lettel részt' vesznek a 80-as évek nagy történelmi felada­tainak megoldásában — mond­ta befejezésül Óvári Miklps, aki élőadása után kérdésekre Is válaszolt. Ezután Kovács Lászlónak, az MSZMP Központi Bizottsága al­osztályvezetőjének előadása hangzott él a nemzetközi hely­zet időszerű kérdéseiről, majd szekcióülések következtek. PANORÁMA BUDAPEST A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának meghívására látogatást tett ha­zánkban a Kolumbiai Kommu­nista Párt küldöttsége, melyet Jaime Caycedo, a politikai bi­zottság tagja vezetett. A kül­döttséget fogadta Vánkonyi Pé­ter, az MSZMP Központi Bizott­ságának titkára. A küldöttség kedden elutazott Budapestről. * Ungvári László, Kossuth-díjas, kiváló művész, a Nemzeti Szín­ház tagja, türelemmel visel, hosszú szenvedés után kedden, 70 éves korában elhunyt. Te­metéséről később intézkednek. VESZPRÉM Magyar—angol energetikai tanácskozás kezdődött kedden Veszprémben, a két ország tu­dományos akadémiájának szer­vezésében. A megnyitón dr. Kapolyi László akadémikus, ipa­ri minisztériumi államtitkár is­mertette a magyar energiagaz­dálkodási koncepciót, amely annyiban közös az angliai el­képzelésekkel, hogy mindkét országiban kombinatív a straté­gia: az atom, a szénbányászat és a szénhidrogének együttes felhasználást tervezik. PÁRIZS „Franciaország és az Egyesült Államok támogat minden liba­noni erőfeszítést, amely arra irányul, hogy biztosítsa az or­szág egységét, működőképes kormányt teremtsen és elejét 'vegye az összetűzéseknek a li­banoniak között" - mondotta Claude Oheysson. A franoia kül­ügyminiszter Philip Hatóbbal, az Egyesült Államok közel-keleti különmegbízottjával tartott esz- meoserçje után tette a kijelen­tést. Habib, úton Bejrút felé, kedden érkezett Párizsba. MADRID „Ha hatalomra jutunk, bőví­teni kívánjuk kapcsolatainkat a szocialista országokkal - jelen­tette ki Madridiban Felipe Gon­zales, a Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE) főtitkára egy nemzetközi sajtótájékozta­tón, amelyen félvázolta pártja választási programját. A PSOE - amely az október 28-i válasz­tások legnagyobb eséllyel in­duló portja. Spanyolország NA- TO-tagságáró! népszavazást kí­ván rendezni. Felipe Gonzales leszögezte, hogy pártja sem a választások előtt, sem a válasz­tások után nem lép koalícióra a kommunistákkal. Magyar-venezuelai tárgyalások A hazánkban tartózkodó ve­nezuelai parlamenti delegáció kedden az Országházban meg­beszélést folytatott a magyar tárgyaló küldöttséggel, amelyet Apró Antal, az országgyűlés el­nöke vezetett. A megbeszélésen köcsönösen tájékoztatták egy­mást a két ország gazdasági, politikai helyzetéről, eszmecse­rét folytattak időszerű nemzet­közi kérdésekről, áttekintették a kapcsolatok fejlesztésének, a két törvényhozó testület további együttműködésének lehetősé­geit. Dr. Armando Sanchez Boeno, a venezuelai képviselő- ház elnöke, a küldöttség veze­tője viszontlátogatásra hívta meg a magyar parlament kül­döttségét. Apró Antal a Parlafhentben ebédet adott a venezuelai kül­döttség tiszteletére. A delegációt fogadta Nagy János külügyminisztérium! ál­lamtitkár. A tárgyaláson jelen volt José L. Silva-Méndez, a Venezuelai Köztársaság budapesti nagykö­vetségének követtanácsosa. Kedd esti kommentárunk. Nincs a nemzetközi politikának még egy olyan fóruma, mint az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése, ahol kicsik és nagyok - törpeországok és nagyhatalmak — egy­aránt hallathatják o hangjukat. Minden év szeptemberé­nek harmadik keddjén egybegyűlnek az ENSZ 157 tagálla­mának a képviselői, hogy közösen kutassák az emberiség előtt álló problémák megoldásának módozatait. S bár a New York-i üvegpalotában felszólaló minden politikus és a világközvélemény egyaránt tisztában van azzal, hogy a közgyűlés határozatai nem jelentenek csodaszert, ugyan­ennyire világos, hogy az itt kimondott szavaknak súlyuk van. A közgyűlés kedden megnyílt 37. ülésszaka sok tekintet­ben folytatja a régebbi témák megvitatását. Ez természetes, hiszen bőven van tennivaló a leszerelés, a nemzetközi béke és biztonság megszilárdítása, a gazdasági és a társadalmi haladás előmozdítása, a népek közötti barátság és együtt­működés szélesítése terén. Nyilvánvalóan szó lesz New Yorkban világunk válsággócairól ; mindenekelőtt a Közel- Keletről, ahol az utóbbi hetekben drámai események zaj­lanak. A gyarmati örökség nyomán keletkezett más konf­liktusok ugyancsak terítékre kerülnek. A szoéialista orszá­gok, közöttük hazánk diplomáciája a közgyűlésen azokat az elveket fogja képviselni, amelyek külpolitikája tengelyé­ben állnak. Magyárán: a vitás kérdéseket és a konfliktu­sokat ne erőszakkal, hanem a zöld asztalnál rendezzék. Hazánk mindig fontosnak tartotta, hogy az Egyesült Nemzetek 1944-ben megfogalmazott magasztos elvei a nemzetközi kapcsolatok vezérfonalává váljanak Az idei ülésszak különlegessége, hogy Magyarország - az ENSZ történetében először - megpályázta a közgyűlés elnöki tisztét, és a magyar javaslat ellenjelölt nélkül került a 157 tagállam küldöttei elé. A Magyar Népköztársaság követke­zetes külpolitikája elismerésének, a hazánk és népünk irán­ti széles körű nemzetközi megbecsülésnek kézzel fogható jele ez. Olyan megtiszteltetés, amelynek eleget tenni ne­héz, de érdemes feladat. A magyar diplomácia célja, hogy az egyenjogú nemzetek e tanácskozásán elsőbbséget kapjanak a jó gondolatok, akár kis, akár nagy ország képviselőitől származnak. így lehet szolgálni a nemzetek és a nemzetek közösségének ügyét. Az ENSZ olyan, amilyenné tagjai teszik. Feszültsé­gekkel terhes, válságok gyötörte világunknak talán még soha nem volt annyira szüksége az ENSZ józan bölcsessé­gére, tekintélyére, erejére, mint éppen most. KÜRTI GÁBOR Visszatérnek Bejrútba a külföldi békeerők Amin Gemajel az új elnök Néhány órával Ronald Rea­gan amerikai elnök bejelentése után, mely szerint Washington újból tengerészgyalotjsggot küld Bejrútba, a Biztonsági Tanács zárt ajtók mögött 45 perces ülést tartott. A tanácskozás a megerősített ENSZ-rendfenntar- tó erők, illetve a nemzetközi békefenntartó erők libanoni je­lenlétének lehetőségéről és ezek szerepéről folyt. Ghasszan Tueni, Libanon ENSZ-képviselője üdvözölte Reagan elnök bejelentését, majd kijelentette: az ame­rikai, francia és olasz csapa­tokból álló nemzetközi erők visszaküldése szükségtelenné teszi az ENSZ-csapatok Nyugat- Bejrútba küldését. Az ülés után Jordpnia ENSZ- nagykövete is elégedetten nyi­latkozott a döntésről. Zehdi La- bib Terzi, a Palesztinái Felsza- badítási Szervezet képviselője a tanácskozás után szintén úgy vélekedett, hogy bár a PFSZ in­kább az ENSZ-erők állomásoz- tatását szerette volna, elégedett a nemzetközi erők jelenlétével is. Jasszer Arafat véleménye szerint több mint 3200 embert gyilkoltak le a hét végén a nyugat-bejrúti palesztin mene­külttáborokban és két nyugat­bejrúti kórházban. A PFSZ sza- úd-arábiai látogatáson tartóz­kodó vezetője hétfőn kijelentet­te, hogy az áldozatok pontos számát egyelőre nem lehet megállapítani, mert az izraeliek talajgyalluval sok halottat a ro­mok alá temettek. Arafat a szaúd-arábiai tele­víziónak, illetve hírügynökség­nek nyilatkozva elmondotta, hogy a hét végén az izraeli csa­patok körülzárták Satila és Szabra menekülttáborokat, majd a velük együttműködő Szaad Haddad őrnagy katonái­nak „kalauzolásával” izraeli kommandókat küldtek be a tá­borokba a tömegmészárlás el­végzésére. Arafat az Egyesült Államokat tette felelőssé, hang­súlyozva: Washington írásos biztosítékokat adott arra, hogy a palesztinok kivonulása után megvédi Nyugat-Bejrútot és la­kosait. Az Arab Liga tagállamainak külügyminiszterei Tuniszba ér­keztek, hogy kedden — a PFSZ kérésére — megvitassák a bej­rúti tömegmészárlás ügyét. A Szocialista Internacionálé hétfőn elítélte a nyugat-bejrúti menekülttáborok lakóinak le- gyilkolását és azonnali vizsgá­latot követelt az ügyben. A jugoszláv kormány, vala­mint a Jugoszláv Szakszervezeti Szövetség Központi Tanácsának Elnöksége hétfőn elítélte Izra­elt és segítőtársait a palesztin polgári lakosság ellen Nyugat- Bejrútban elkövetett tömegmé­szárlásért. Petar Sztambolics, a jugoszláv államelnökség elnö­ke Arafathoz intézett üzeneté­ben biztosította Jugoszlávia együttérzéséről, s egyben támo­gatásáról a palesztin vezetőt. Menahem Begin izraeli kor­mányfő — számos izraeli veze­tő politikus nyomására — bele­egyezett, hogy független bizott­ság vizsgálja ki a bejrúti tö­megmészárlás körülményeit — jelentette hétfőn az izraeli te­levízió. Amin Gemajelt, a meggyil­kolt Basir Gemajel bátyját vá­lasztotta meg kedden a libano­ni parlament az ország elnöké­vé. A negyvenéves Amin Ge­majel a jobboldali keresztény Falangista Párt jelöltje volt. A libanoni nemzetgyűlésbe erede­tileg 99 képviselőt választot­tak; közülük hét meghalt, így kilencvenkét parlamenti képvi­selő szavazhatott. Az elnökválasztó parlamenti gyűlés megnyitásáig 80-an je­lentek meg, és Amin Gemajel 77 szavazatot kapott. Megvá­lasztásához az első fordulóban kétharmados többség, azaz 62 szavazat volt szükséges, amit így meg is szerzett (hárman üres lappal szavaztak.) Éliasz Szárkisz hivatalban lé­vő libanoni elnök megbízatása csütörtökön jár le. A nyugatnémet szabaddemokrata és keresztény pártok bonni tanácskozásán megállapodtak a kisebbségben maradt Schmidt-kormány megbuktatásának menetrendjében. Eszerint pénte­ken nyújtják be a bizalmatlansági indítványt, a választásokat pedig a jövő év márciusára tűzik majd ki. A pártközi tanácskozás résztvevői: Genscher (a szociál-1iberális koalícióból disszidált párt, az FDP vezetője), Mischnik, Kohl (az új kancellárjelölt), a CDU vezetői és Strauss, a CSU vezére. (Telefotó — AP — MTI —KS) Kormány váltási menetrend

Next

/
Thumbnails
Contents