Tolna Megyei Népújság, 1982. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-17 / 218. szám
A NÉPÚJSÁG 1982. szeptember 17. POLGÁRI VEDELEM > kitelepítés-befogadás tadiivalii írta: Dr. Szatay Tibor alezredes A világ különböző részéről sajnos gyakran érkeznek hírek olyan természeti és ipari katasztrófákról, amelyek esetenként nagy területen emberek tíz- és százezreit sújtják, veszélyeztetik. A jövő háborújában alkalmazásra kerülhető támadóeszközök - elsősorban atomfegyverek — egyik fő jellemzője szintén, az, hogy nagy távolságra eljuttathatók, nagy területeket és embertömeget veszélyeztetnek. A természeti és ipari katasztrófák elhárításának tapasztalataiból, valamint a korszerű háború várható jellegének, hatásainak elemzéséből levonható egy fontos következtetés: a veszélyeztetett területen élő állampolgárok védelmének, biztonságba helyezésének egyik alapvető és hatásos módszere a kitelepítés — azaz a lakosságnak az ország (megye, város, község) egyes veszélyeztetett területeiről időben történő kivonása, biztonságos területre. A természeti katasztrófák közül hazánkat leggyakrabban az árvíz fenyegeti. Árvízvédelmi töltések által védett területen él hazánk népességének csaknem a fele. A közelmúlt ilyen eseményeiből idézzük fel az 1970-es esztendő május-június hónapjait, amikor a Tisza völgyét rendkívüli természeti csapás sújtotta. A Tisza felső szakaszának vízgyűjtőjére hullott óriási mennyiségű csapadékot a folyók nem tudták befogadni és az átázott gátak több helyen nem bírták a terhelést, Szabolcs megyében a víz kilépett a medréből. Több tucat veszélyeztetett községet ki kellett üríteni és a lakosságot biztonságos helyre szállítani. A veszély azonban tovább terjedt, Csongrád és Békés megyékben - bár gátszakadás nem volt - megelőző jelleggel, hasonló intézkedésekre került sor. összességében mintegy 60 városból, községből, több mint százezer állampolgár kitelepítését hajtották végre a tanácsi, honvédségi, polgári védelmi, karhatalmi és más velük együttműködő szervek. Az 1980-as Kőrös völgyi árvíz Békés, megyét sújtotta. Ismét mozgásba lendült a kitelepítési és befogadási mechanizmus és működésének eredményeként 8 település lakossága hagyta el szervezetten lakóhelyét és talált ideiglenes otthont az árvíz által nem fenyegetett helységekben. Az említett árvízveszélyes időkben nemcsak az emberek védelméről, hanem sok tízezer állat és különböző anyagi javak, értékek biztonságba helyezéséről is gondoskodni kellett. A szerzett tapasztalatok azt bizonyítják, hogy megfelelő felkészültség, tervszerűség, gyorsaság, a közreműködő szervek összehangolt tevékenysége biztosíthatja az életveszély elhárítását. Természetesen sok múlik az állampolgárok megértésén, nyugalmának megőrzésén, fegyelmezettségén. Indokolatlan pánikkeltés sok zavart okozhat, megnehezítve a hatóság munkáját, felesleges izgalmat okozva az amúgy is felzaklatott állapotban lévő többi kitelepülőnek. A kitelepítést a megyei tanácselnök rendeli el, végrehajtója az illetékes polgári védelmi parancsnokság kitelepítési szerve és a helyi tanácsok. A kitelepítés elrendelése után a kitelepítési szervek értesíte-^ nek minden kitelepítésre köte-' lezett állampolgárt. Nyilvánvaló, hogy az a hatósági intézkedés, amely az állampolgár számára kitelepítési kötelezettséget határoz meg - azaz a veszélyeztetett területnek, lakóhelynek a kijelölt irányokban történő szervezett elhagyását és új befogadási helyen történő letelepülést — az emberek érdekében, értük történik. Mindnyájan tudjuk, érezzük, hogy milyen nehéz, szinte egyik óráról a másikra a megszokott életformát gyökeresen megváltoztatni. Nehéz az otthont elhagyni és közben szorongva, félve arra gondolni, mikor térhetünk oda vissza és megmarad-e egyáltalán az otthonunk - ami legtöbbször egy egész élet munkáját jelenti. Az „egyenlet" másik oldalán azonban az életünk áll, amelynek mentése érdekében mindent meg kell tennünk. Szükséges kihangsúlyozni a kitelepülés szervezett jellegét, ugyanis adott esetben csak a meghatározott irányban települhetnek ki az állampolgárok. Hazánkban ez a család együtt- tartásának elve alapján történik, hogy az egyes családhoz tartozók egyszerre és azonos helyre kerüljenek. A jogszabályaink meghatározzák azt is, hogy a társadalom bajba jutott tagjainak megsegítésében milyen kötelezettség hárul arra, aki a nem veszélyeztetett területen él. Ennek értelmében a befogadási terület állampolgára köteles ingatlanának, lakásának egy részét a kitelepülőnek átadni és az életvitelükhöz szükséges körülményeket biztosítani. A kitelepítésben részt vevő állampolgárok figyelmét néhány nagyon fontos teendőre, magatartási szabályra kívánjuk felhívni. A kitelepítés elrendelése után az alábbiakat hajtsák végre: — jegyezzék meg a hatóság által elrendelt kitelepítés rendjét (mikor, hogyan, gyülekezési hely), A lakás elhagyásakor: — kapcsoljanak ki lakásukban minden elektromos árammal működő készüléket, fogyasztásmérő órát, és a vízvezetéket zárják el, — zárják el a vezetékes gázt a főkapcsolóval, a palackos gázt az előírt módon, — szén- vagy olajfűtés esetén szüntessék meg az égéstérben a tüzet, — vegyék magukhoz értéktárgyaikat, összes igazolványaikat, irataikat, meglévő és szükséges gyógyszer- és kötszerkészletet, — csomagoljanak össze meleg ruhaneműt, takarót, tisztálkodóeszközöket, nem romlandó élelmiszerekből egy-két napra elegendő készletet, személyenként 1-2 liter ivóvizet. Az egész csomag, amit elszállítanak, a legkisebb térfogatban csomagolva lehetőleg 15-20 kg-ot ne haladja meg. Árvízveszély esetén még további rendszabályok a lakás elhagyása előtt:- a négylábú háziállatokat tereljék a meghatározott gyűjtőhelyre,- helyezzék biztonságba (fóliazsákba, lezárható fémedénybe stb.) a mezőgazdasági célra használt mérgező anyagokat,- a lakásban a használati tárgyakat, bútorokat helyezzék el az épület magasabb részében (padláson). A kitelepítés és befogadás irányítása, biztosítása, a lakosság ellátása nagyon szervezett, összehangolt tevékenységet követel. Részt vesznek benne a tanácsi szakigazgatási szervek, a polgári védelmi kitelepítési és befogadási, egészségügyi, élelmiszer-ellátó, állat- és növényvédelmi szakszolgálat, rendfenntartó (rendőr, munkásőr) erők, közlekelési vállalatok, egészségügyi intézmények stb. A felsorolt és közreműködő szervek az ehhez szükséges tervekkel rendelkeznek, ezek kipróbálása, a feladatok begyakorlása rendszeresen történik. Hazánk egyes területein — mint ismert és erről már szó esett — „élesben" kényszerülnek a hivatásuknak eleget tenni, amikor a természet erői elszabadulnak és azonnali cselekvésre van szükség. Az utóbbi években több megyei polgári védelmi gyakorlaton feltételezett veszélyhelyzet körülményei között sikerrel próbálták ki a kitelepítés és befogadás mechanizmusának egyes új módszereit. Az eddigiek összegzéseként kijelenthetjük, hogy minden állampolgár személyes érdeke, hogy a kitelepítés tudnivalóit olyan mértékben megismerje, hogy szükség esetén saját maga, családja, környezete biztonsága érdekében alkalmazza, hasznosítsa. Kitelepülték... Felkészülten a befogadásra Kitelepültek vasúti berakodása A neutronfegyver 1981. augusztus elején Reagan elnök utasítására az Egyesült Államokban megkezdték az úgynevezett fokozott sugárhatású töltet, vagy ahogy a köznyelvben elterjedt: a neutronbomba sorozatgyártását. Az új tömegpusztító eszköz minden kétséget kizáróan az atomfegyverek közé sorolható, mivel alapvető megsemmisítő hatása, a neutronsugárzás, az atommagokban lejátszódó átalakulási folyamat terméke. A nagy energiájú neutronsugárzás a könnyű atomok nehezekké való egyesülésének (fúziójának) jellegzetes kísérőjelensége. A magegyesülésen - alapuló atomfegyvert pedig hidrogénbombának nevezik. A „klasszikus” hidrogénbomba robbanásakor megjelenő energia pusztító hatása igen összetett. A megsemmisítő hatás döntő része (80-90 százaléka) a hagyományos robbanóanyagok robbanásakor is fellépő hőhatás, fényhatás és romboló lökéshullám, kisebb része (mindössze 10-20 százaléka) pedig az áthatoló sugárzás egyik sajátos változata, a neutronsugárzás. A neutrontöltet éppen a pusztító hatás összetevői arányának gyökeres megváltozásában jelent újdonságot a „hagyományos" hidrogénbombához képest. Az új atomtöltet felrobbanásakor, a magegyesüléskor keletkező energia döntően nagyobb része (80-90 százaléka) neutronsugárzás, s csak elenyészően kisebb része a klasszikus romboló hatás, a lökéshullám, a fényjelenség és a hőmérséklet-növekedés. A neutronsugárzás — a többi említett pusztító hatástól eltérően - kizárólag az élő szervezet, mindenekelőtt az ember ellen irányul. A pusztító hatás arányainak ilyenforma megváltoztatása tette minőségileg új atomfegyverré a neutrontöltetet. A neutronfegyver alapvető hatása a neutronsugárzás, az áthatoló sugárzás egyik fajtája, vagyis az atommagok semleges részecskéinek kiáramlása. Mivel a neutronoknak elektromos töltésük nincs, ezért az anyagokban való áthatoló képességük igen nagy, nagyobb, mint az áthatoló sugárzás többi fajtáié, az alfa-, a béta- és a gamma-sugaraké. A neutronok, ellentétben az említett sugarakkal, csak az atomok magjaival lépnek kölcsönhatásba, melynek egyik formája az ütközés. A neutronokkal ütköző — a „meglökött"- atommagok ionizálják a környezetükben lévő atomokat. Ha ez a folyamat az élő szervezetben megy végbe, akkor az ionizáció eredményeként roncso- lódnak az élő szervezet sejtanyagai. A neutronok azonban nemcsak ütköznek az atommagokkal, hanem be is hatolnak azokba. Ezt a jelenséget nevezik neutronbefogásnak, és ez hozza létre az anyagban a legjelentősebb változásokat. Ugyanis a neutronbefogás hatására az addig semlegesen viselkedő atommag radioaktív, sugárzó izotóppá alakul át. A neutronbefogásos atommag-reakció az élő szervezet szempontjából jelent különös veszélyt, mert ha ezek a folyamatok az élő szervezetben mennek végbe, ezeknek termékei a szervezetbe beépült radioaktív sugárforrásokká válhatnak, és súlyosan károsíthatják azt. Az amerikaiak a neutrontöltetet egyfelől a 112 km legnagyobb hatótávolságú, Lance típusú tüzérségi rakéta fejrészében, másfelől a 32 km lő- távolságú, 203 mm űrméretű ágyú lövedékében tervezik célba juttatni. Mindkét hordozó- eszköz harcászeti jellegű tüzérségi fegyver. A jelenlegi neutrontöltet a nagyobb atomfegyverekhez képest kicsinek tekinthető. Romboló hatása „mindössze” 1 ki- lotonna TNT-nek, hagyományos robbanóanyagnak felel meg. Ez a mértékegység tulajdonképpen összehasonlító jellemző. Azt mutatja, hogy az atomtöltet romboló hatása hány tonna trinitrotoluol (röviden: TNT) robbanóanyagéval egyenlő. (Így az 1 kilotonna hatóerejű atomtöltet felrobbanásakor éppen akkora a pusztító hatás, mintha 1 kilotonna = 1000 tonna trotil robbant volna fel.) Az 1 kilotonna „csak” huszadrésze az első, a klasszikusnak tartott, 36 éve Hirosimára ledobott amerikai atombombáénak. A tömegpusztító fegyverek iszonyatos hatása azonban ez esetben is felismerhető, hiszen a viszonylag „kis" hatóerejű töltet egy tüzérségi lövedékkel vagy egy 1500 kg tömegű rakétával célba juttatható. Romboló hatásával megegyező mennyiségű, tehát 1000 tonnányi hagyományos robbanóanyaggal töltött légibomba célba juttatásához 100 db, egyenként 10 tonna teherbíró képességű bombázó repülőgépre volna szükség. Az új töltet pusztító hatását a következő adatok jellemzik. Az 1 kilotonna TNT egyenértékű neutrontöltet 100 m magasságban való felrobbanásakor a romboló hatás 70 méteres sugarú körön belül van. Azonban a 800 méteres sugarú körön belül tartózkodó személyek nagyfokú sugárbetegséget szenvednek, öt percen belül cselekvésképtelenné válnak, egy-két napon belül meghalnak. Az 1200 méteres sugarú körön belül tartózkodók jelentős része pedig egy-két hét alatt pusztul el. Az amerikai katonai vezetés éppen a neutronsugárzás tulajdonságaival indokolja e fegyver rendszerbe állításának szükségességét. Ez a sajátos sugárzás ugyanis áthatol a fedezéken, nem véd ellene a harckocsi, sem az egyéb harc- járművek páncélzata. Éppen ezért az amerikai katonai körök meghatározott előnyöket várnak e fegyverek európai hadszíntéren való alkalmazásától. Azt feltételezik, hogy e töltet „kis" hatóereje miatt tömeges alkalmazása esetén sem lehet egy korlátlan atomháború kifejlődésének oka. Ugyanakkor az európai hadszíntéren való bevetése számukra nagy előnyt jelenthet, hiszen — szerintük — a szocialista országok oldalán túlsúlyban lévő élőerőt, a páncélozott harcjármű- vek személyzetét fokozottan pusztítja, miközben kevés kárt tesz az épületekben és a harceszközökben. Ezek az érvek azonban mind haditechnikai, mind harcászati vonatkozásban meglehetősen sántítanak. Nem állja meg a helyét az amerikai katonai vezetésnek az az érvelése, hogy a jelenlegi változatban kétségkívül nem túl nagy romboló hatású, tehát harcászati jellegű neutronfegyver bevetése nem jelent különösebb veszélyt a korlátlan atomháború kifejlődése szempontjából. Ez az érv azért nem igaz, mert a neutronfegyver — viszonylag kis hatóereje ellenére is - atomfegyver, alkalmazásakor megfigyelhetők az atomtöltetek robbanása esetén fellépő jellegzetes kísérőjelenségek. Éppen ezért naivitás azt képzelni, hogy harci körülmények esetén mód nyílik majd elhatárolni: itt kis hatóerejű neutrontöltetet vetettek be, ott pedig klasszikus vagy éppen hidrogénbombát dobtak le. Nem. A neutrontöltet robbanása esetén fellépő hatásokra a nukleáris töltet bevetésére illetékes parancsnok csak egyet tehet: olyan atomtöltet bevetésével válaszol, ami éppen a birtokában van — s ez mindenképpen a korlátlan atomháború kifejlődéséhez vezet. A neutrontöltet sorozatgyártására adott elnöki utasítás csak egyféleképpen értékelhető. Ez az igen veszélyes lépés meghatározott részét képezi az amerikai kormányzat átfogó fegyverkezési programjának, melynek megvalósításával kívánják megbontani a két világrendszer közötti erőegyensúlyt, s megszerezni a katonai erőfölényt. SZENTESI GYÖRGY mérnök alezredes
