Tolna Megyei Népújság, 1982. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-14 / 215. szám

1982. szeptember 14. IkËPÜJSÀG 3 Szüreti nap Dunaföldváritt Többre képes Térzene - Felvonulás - Táncbemutatók Egy kis túlzással azt is mond­hatnánk, hogy ismét forma­bontó szüreti napot rendeztek a szép Duna menti nagyköz­ségben, Dunaföldvárott. Itt 1979 óta már-már hagyamány- nyá válik, hogy a szüret ün­nepét cseppet se hagyományo­san ülik meg. Hiányoznak a lacikonyhák, a bormérősátrak, a körhinta és a bazárosok, giccsárusok bódéi, a céllövöl­déről nem is beszélve. Van viszont térzene, gazdag folklór­műsor és az alaposan kiterjedt falut elég kacskaringósan (ta­lán valamelyest elnyújtottan is) bejáró felvonulás. Ugyancsak dunaföldvári ha­gyomány, hogy az ilyen ren­dezvények alkalmával meghív­ják az ország valamelyik, ne­vében a régmúltra utaló „föld­várt” szót hordó településének képviselőit. Az elmúlt vasárna­pon történetesen a távoli ti- szaföldvárikat, akik ^ nemcsak tanácselnök-asszonyukkal, ha­nem szépen szerepelt fúvós­zenekarukkal is képviseltették magukat. Míg a tiszafö'ldváriak a falu különböző pontjain, ad­dig a jól ismert és nagyon szépen, kultúráltan játszó paksi fúvószenekar a tanácsház előtt adott térzenét. Nemcsak a megye, hanem az ország bármelyik települése büszke lehetne arra a szabad­téri színpadra, melyet a vár udvarára szinte művészi tö­kéllyel tervezett Nádori Klára, az Országos Műemléki Fel­ügyelőség munkatársa. A szín­padot már a kora délelőtti órákban megszállták a próbái­kat tartó meghívott tánccso­portok. Legyünk pontosak: a helyi gyermek- és felnőttegyüt­tes mellett szerepeltek a ka­locsaiak, a madocsaiak, a Sol­tiak és a bogyiszlóika, továb­bá a dunaföldvári énekkar is. A táncosoknak nemcsak a délutáni gálaműsor nyújtott al­kalmat a bemutatkozásra, ha­nem a már említett felvonulás is, mely egyúttal kemény fizi­kai erőpróbát is jelentett. Nem könnyű dolog végigtáncolni egy akkora községen, mint Du- naföldvár. Csepp utólagos ün­neprontás! szándék sincs ab­ban a véleményünkben, hogy a felvonulás sikerűit a legke­vésbé. A nem mindig szeren­csés öltözetek (kormos képű bohócok, vagy 48-as huszár — karikás ostorral!), a túl nehéz lovak és az egész műsor túl­zott élnyújtása, az, hogy nem volt eléggé pergő, némi oku­Portré a menettáncból lást jelenthet a jövőre nézve. Nem kell mindenkinek helyébe vinni a felvonulást. Az se árt, ha a falu távolabbi részein lakók jönnek be, a központ felé. A népes közönség fogadásá­ra elsősorban a Vár-étterem készült fel jól, nagyon gazdag étlappal is. Az idegenforgalom sehogy, a várbeli „souvenir- bolt" csukva volt. A Török­torony bejáratánál pedig né­hány színes képeslapon kívül semmit nem lehetett kapni, se képet, se leírást, vagy akárem- láiktárgyat sem. A mintegy 400 szereplőt meg­mozgató, szerencsére cseppet sem őszies napot záró attrakció már merőben hagyományos volt. Szüreti bál a művelődési központban, ahogyan mondani szokás — kivilágos kivirradatig. ORDAS IVÁN Fényképezte: Kapfinger András Délelőtt a kalocsai táncosok próbáltak az új paksi betonüzem iMég be seim lép az ember az üzem területéire, már érzé­keli, hogy iit-t az történik, ami­nek történnie kell. A bejárat előtt, az utcán, illetve a bekö­tőút mellett gyönyörű, osztá­lyozott 'kavics. Van, leöntve, nagy mennyiségiben,. Egyszerűen azért, mert nem fér el odabenn, ahol pedig haitöllimas a tárolótér. Odabenn még sokkol több a nagyszemcsés kavics, almi való­ban az. Más helyeken csak olyant látni, a Dtino mellett például, amelyre inkább a dur­va homok kifejezés illik. Abból kiváló betont készíteni valószí­nűleg nehéz, Ilit, a beíoniüz%mben tehát nem próbálják homokikat he­lyettesíteni a kavicsot. Persze, nem bábra megy a játék: n,agy szilárdságú elemeket kell .készí­teni; IPaksnak ez a része, a város lábánál húzódó ipartelep egye­lőre nagyon vegyes képet mu­tat. A másik oldalam a, Duna töltése és a, 6-os út közötti te­rületen már javarészt megtör­téntek, az építkezések, szebb is az a negyed. Az új vasútállo­más az iparvágánnyal, műtrá­gyatárolóval, a Volán-tele^), a TÜZÉP modern épülete és ra­kodótere, a gálbbnasllák, így együtt jól mutatják a paksi törekvéseket. Ernitt, a KöJesdi út mellett csak a vízmű szép épülete és a> beton,üzem, magas daruja kelt figyelmet. Közelebb érve, a már említett szép kavi­csos bejáratnál kitáruilkozik a betonüzem; valóiban üzem hú­zódik a legyaliult parlagon. Sú­lyos rakománnyal terhelt nagy gépkocsi indul az ország távoli részébe, A jó korai gyárt ócsar­nokiból kihajlik a rázógép kel­lemetlen zaja,. A nyitott térsé­gen, ahol födémlbé léstesteket készítenek, olyan hosszú a, ki­rakott, érlelődő áru szabályos kazalsora, szinte nem látni a végét. Másik oldalon a tmk- műlhely, a kazán- és egyéb épületek. INekern legjobban a- készáru szabadtéri bérmutatója tetszett. Persze, nem így nevezik, nem bemutatóról van szó, hánem a betonelemek^ tárolásáról. Vára­kozik az elszállításira hatalmas pillér, szellemen,, lábazati ge­renda, mind szép világosszürke beton,, arrébb egyszerű kerítés- oszlop, béléstest, sok minden. Áru'bőség von, márpedig amy- nyi-ra, hogy kevesebb fogy a tervezettnél, Nemes Árpád üzemvezető- elmondja.: a beru­házások csökkenését megérzik, az első 7 hónap áribevétele 22 millió 100 ezer forint volt, az éves termelési terv viszont 45 millió 800 ezer forint. A má­sodik féléviben, tölblb lesz a be­vétel, várhatóan, már csak azért is, mivel o. kemény tél miatt az év első két hó na,pjába-n nem lehetett a szabadiban gyártani, csak ,a csarnokon- belül. Már­pedig az egyik 'legkapósabb termék, a béléstest a, szabad­ban, készül. Tehát javulhat a tenvtefjesítés. Korszerű ez az üzem,, orszá­gos ellátási „felelőssége” is van, almi azt jelenti, hogy a mezőgazdasági épületszerkeze-, tét itt készítik, gőzölt betonból. A pillérekhez, főtartókhoz és más betonelemekhez hozzá­teszik az összes szerelési anya­got, tehát az építő termelőszö­vetkezet meg-apfa, a leendő is­tálló, gaibon-atárolóvagy gépszín teljes vázát. Mégpedig a. le­hető legolcsóbban, az egyéb építési módokhoz viszonyítva. Jönnek is sok helyről, szállítot­tak például Szabolcs megyébe,, Niagyecsedre, Kisújszállásra, Sarkadra,, Általára, Baranya megyei állami gazdaságiba. Mi­vel az épületszerkezet szélessé­ge háromféle 'lehet, magassá­ga pedig ötféle, mindenképpen átgondolt beruházás-ra mű-tata termelés: erre a betoneilem­gyártó üzemre szükség van. INem is szállva arról, hogy a -környék még kész betont is vá­sárol. Kicsit d-rága-, de akinek ez a- megoldás jó, ső,t nélkülöz­hetetlen,, alnnölki megéri. Vagy a járdalap... A kerítésoszlop... Idén- mórci-us 1-től közvetlenül vásárolhatnak az üzemiben-szö­vetkezetek i-s, magánemberek is. Kezdik fölfedezni a- lehető­séget, távolabbi helyeken- épp­úgy, mint megyénkben. Transz­portbetonból1 már három­millió forim-t értékűt elvittek. A 'lakosság vásárlása az első fél­évben egymillió forintnyi bélés­test, folya-mikavitsi, járdalap, kész'beton- volt. Budapestre, a Középületépítő Vállalatnak különféle panele­ket adott ál a paksi üzeim. Van­nak egyedi termékek is, példá­ul 28 lépcsőkart kilencfélekép­pen kellett elkészíteni. Virág- vályúkat is vittek Budaipestre. Az egyedi gyártást drágítja a sablon,: acélból készülnek, a sablonok, a készítendő beton­elemek „bölcsői”, mégpedig sok helyen. Kap ai paksi üzem acél- sablont a Beton- és Vasbeton- iparf Művek kunszentmártoni gyárától, a kőim,Iái szénbányák laktaltosüzemétál, a szekszárdi lakásikairibantairtó szövetkezettől és más helyékről. Az üzemveze­tő hozzáfűzte, nehéz, sőt ké­nyes m-un-ka. a salblonkészítés a betonelemgyártóslhoz, de eddig még mindl-g használható sab­lont kaptak. A -tavalyi próbaév után most már vaíótoan üzemszerű a ter­melés. A kapacitás — sajnos — egyelőre nincs kihasználva- — éves átlagban —, de megtörté­nik, hogy valamiből- rövid idő ailbtt sokat kellene készíteni. Igyekeznek, csoportosítani az erőket a rendkívüli feladtatra. A bénpro-blémá ka-t megoldottá k, létszámhiány nincs az üzem­ben. Az első- 7 hónapiban az át­lagos havi kereset 4200 forint volt. A gyártók közüli többen 5 -6 ezer forintot keresnék. Nagy­részt paksi lakosok az üzem dolgozói, néhányon- Dunaszent- györgyről és Nagydorográl jár­nak be,.1 Az üzemvezető ifi dumaszent- györgyi. Részt vett az üzem megépítésében, magáénak érezheti már csak ezért is. A jelek szerint a nrumkáskollek- tíva- stabilizálódik, akik, meg­maradtak, azok itt akarnak ke­nyeret keresni, ai régi üzemben végzett nehéz munkánál jobb körülmények között. GEMENCI JÓZSEF Fotó: Gottvald Károly A térzenét a paksi fúvószenekar szolgáltatta Födémbéléstest minden mennyiségben. De szépek ezek a lányok A dunaföldvári lányok

Next

/
Thumbnails
Contents