Tolna Megyei Népújság, 1982. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-12 / 214. szám
1982. szeptember 12. Hangulatos családi beszélgetés Az ötödik osztályban Petőfi Sándor István öcsémhez című költeményét tanítottam. Az volt a házi feladat, hogy a gyerekek képzeljék magukat a költő helyébe, és mai nyelven, prózában írják át a költeményt, mintha levelet írnának. Az egyik kisfiú így kezdte: Gondoltatok-e rám az esti kajáláskor? A gyerek nem értette, miért támad nagy nevetés az osztályban, miért csóválom rosz- szallóan a fejemet. Csak éppen azt nem mondta: miért, nem így kell talán ezt írni? Sokszor elmondjuk, az általános iskolai tanulók anyanyelvi felkészültsége nem megfelelő. Rossz a -helyesírásuk, gyenge a fogalmazási készségük, az olvasási szintjük. Nem tudják összefüggően, önállóan elmondani a tananyagot. Mindezért gyakran a televíziót okoljuk, amely elveszi az időt az olvasástól. Korábban, ha megkérdezték a szülők, mit tegyenek, mindig azt ajánlottam: olvasson sokat a gyerek. Ma már arra kérem a szülőket: beszélgessenek sokkal többet a gyerekkel. Hisz a legtöbb általános iskolai tanuló reggeltől estig az iskolában van. Beszélgetésre szinte csak a társaival van lehetősége, s ez a társalgás a fent bemutatott szinten zajlik. A felnőttel, a pedagógussal legfeljebb néhány percig tud szót váltani, hisz szorít a tananyag, nincs mód mindenkit meghallgatni. A napköziben meg az önálló tanulás és a kikérdezés miatt kevés a beszélgetési idő. S a szülővel mikor van ideje szót váltani? A reggeli rohanáskor legfeljebb tőmondatokra futja. Mire hazajön a gyerek a napköziből, már fél hat—hat óra van. A szülő fáradt, de méq el kell végeznie a házi teendőket. A gyerek útban van. Beküldi a szobába játszani vagy leülteti a tévé elé, hogy ne zavaria. Pedig lehetne együtt is dolgozni, a qye- rek segítene a maga módján, s közben lehet beszélgetni is. Elmesélni egymásnak, kivel mi történt napközben. Minden gyerek közlékenv, szívesén mesél, ha nem intjük le sokszor, nem szoktatjuk le róla módszeresen. S nemcsak a kisebb gyerek, méa a kamasz is, oedig őt a szakirodalom maqába aubód- zónak íria le, akinek alig lehet szavát venni. Jó, ha a gyerek mindennap elmeséli, mi történt az iskolában az órákon, mit mondott a tanár. Pajtásaival kapcsolatban is sok mindenről beszámolhat. Ha kisgyerek kortól fiqyelünk rá, megszokja, szükségét érzi, hogy közölje otthon, mi történt vele, körülötte. A családi társalgásra nagyszerű alkalom az esti nyugodt étkezés. Kár lenne a magyar ember evés közben nem beszél szólásmondás szerint cselekednünk, hisz a megváltozott idők szükségszerűen új tapasztalatokat szülnek. De az iaazi alkalom a harmonikus, iá hangulatú együtt- létre a hétvége. Most, hogy felnőtt, gyerek egyaránt két pihenőnapot kap hetenként, talán kedvezően befolyásolja a tanulók beszédkultúráját is. Hiszen a helyesírási, nyelv- helyesséqi tudnivalókat ugyan az iskolában tanulja meg a gyerek, de az anyanyelv ízeit, a nyelv zamatát, hangulatát méqis a szülői házban szívja magába. ÄTÄNYI LÁSZLÓ Ha nem lehet ... Pozitív családtervezés. Minden bizonnyal kevesen ismerik a kifejezést, e két közismert szó különös párosítását. A Szegedi Nő- gyógyászati Klinika ambulanciáján a fenti felirattal ellátott ajtó előtt mindennap sokan várakoznak: gyermektelen házaspárok, akiknek évek sikertelen próbálkozásai után - fiziológiai okok miatt - nem lehet gyermekük. A gyermektelen házaspárok, férj, feleség együttes vizsgálatával és gyógykezelésével 1972-ben — a világon az elsők között — itt kezdtek foglalkozni. Az Egészség- ügyi Világszervezet szegedi bázisintézményének e területen végzett egy évtizedes munkájáról és eredményeiről beszélgettünk dr. Sas Mihály egyetemi tanárral, a női klinika igazgatójával. H kisiskolás — Évről évre növekszik a biológiai okokból eredő gyermek- telenségi mutató. Milyen tényezők okozzák ezt? — A megtermékenyülési sikertelenség valójában kortünet. A városiasodással, a civilizáció fejlődésével, a mindennapok számtalan — jól ismert — egészséget romboló káros hatásainak növekedésével párhuzamosan nő a gyermektelen házaspárok száma. A terhességmegszakítás, a krónikus petefészek-gyulladás, a nemi betegségek vagy fertőzések, a belgyógyászati betegségek éppúgy gátjai lehetnek a terhesség létrejöttének, mint a túlhajszolt életvitel, o különböző élvezeti szerek mértéktelen fogyasztása, az altatók és nyugtatok rendszeres szedése. — Mi indokolja a gyermektelen házaspárok együttes kezelését, s hogyan, milyen módszerekkel történik gyógyításuk? — Közgondolkodásunkat évszázadokon keresztül jellemezte az a tévhit, mely szerint kizárólag a nő meddősége lehet oka a házaspár gyermektelen- ségének. Ebből adódóan azt tartották természetesnek, hogy csak a feleség forduljon orvoshoz. Ma mór tudjuk, hogy a teherbeesés sikertelenségét ugyanolyan mértékben befolyásolhatja a férj betegsége, mint a feleség esetleges nőgyógyászati problémái. A pozitív családtervezés vagy családgondozás pontosan azt a célt szolgálja, hogy a férj-feleség együttes vizsgálata során kiderítsük, melyiküknek van szüksége — az esetek többségében mindkettőnek - a további gyógykezelésre. A megterméke- nyülés-megtermékenyités elősegítése, időbeni meggyorsítása gyógyszeres kezeléssel, ritkábban műtéttel történik. Azoknak a gyermektelen házaspároknak van szüksége az orvosi beavatkozásra, akiknek két évig nem sikerült az utódnemzés. A fájdalommentes kivizsgálás - hormonvizsgálat, vérvétel és egyéb laboratóriumi vizsgálatok - mindössze két hétig tartanak. Maga a kezelés azonban sokszor hónapokat vesz igénybe. A sikeres és eredményes orvos-beteg kapcsolat kialakításához, a megtermékenyítés sikerességéhez ezért a házaspárok részéről nagyon nagy türelemre van szükség. A teherbeesés után figyelemmel kísérjük - és Közben is kezeljük - a kismamákat. Az esetek 90 százalékában ezek az anyukák itt, a szegedi klinikán szülnek, s így szerencsére módunkban áll a megtermékenyü- léstől a szülésig figyelemmel kísérni és ellenőrizni a terhesség folyamatát. A vizsgálatok és a qyógykezelés folyamata rendkívül költséges. Az ehhez szükséges magas anyagi támogatást az Egészségügyi Világ- szervezettől kapjuk, melynek egyik európai bázisintézményeként dolgozunk.- Orvosi és gyógyszeres beavatkozással segítik elő a megtermékenyülést. Az egyébként természetes folyamat „művi elindítása" mennyiben befolyásolja a születendő gyermek egészségi állapotát, s jelenthet-e hátrányt későbbi fejlődésében?- Az annyira óhajtott teherbe esés után a leendő anyukák többsége is ezt kérdezi. Tízéves tapasztalataink azt mutatják, hogy a születendő gyermek biológiailag-fizikailag ugyanolyan ép, mint a „természetesen fogant" egészséges társai. Értelmi képességeik viszont jobbak, fejlettebbek, mint az átlagcsecsemőké. Valójában nagyon szerencsések ezek a gyerekek, s pontosan azért, mert nehezen születnek meg. Ök olydn érzelemdús családba kerülnek, amelyben a férj- feleség évekig készül, s ebből adódóan felkészül a szülőszerepre, a szeretetre, a nevelésre.- A statisztikai adatok nem mindig tükrözik hűen a valóságot. Az elmúlt tiz év sikeres orvosi munkájának egyetlen fokmérője azonban a megszületett csecsemők száma.- Az emelkedő számadatok nemcsak a pozitív családtervezés orvosi szempontból lényeges eredményeit tükrözik, hanem azt az örvendetes tényt is kifejezik, hogy egyre több gyermektelen házaspár jön klinikánkra segítségért. 1972-ben, a családgondozás megkezdésének évében még csak 159 házaspárt kezeltünk, 1980-ban már 759 családot gyógyítottunk. Az elmúlt tíz év alatt több mint 6 ezer gyermektelen házaspár gyógykezelésének eredményeként több mint 2 ezer terhesség és gyermekszülés volt. Érdekességként hadd említsem meg, hogy azokban az esetekben, amelyekben az édesapát kell orvosolni, sokkal több fiúgyermek Születik, mint lány. A szülő figyelme a gyermek munkája, elfoglaltsága, tanulása iránt minden életkorban igen fontos, de különösen az az első osztályosok iskolába lépése idején. Hiszen ekkor kell kialakítani a gyerekben az iskolai munkájával kapcsolatos feladattudatot, az önmaga iránti igényességet. Ilyenkor kell rászoktatni a munkavégzés, a tanulás rendszerességére. Könnyebb feladat ez olyan családban, ahol a gyereknek már az iskoláskor előtt is voltak feladatai, apró teendői; ahol elvárták, megtanították arra, hogy játékainak, saját holmijainak elrakása az ő feladata; ahol bevonták a családi munkamegosztásba; ahol elvárták — természetesen életkorának megfelelően — a segítséget a házimunkában, a kertészkedésben, stb. Persze, más az esetenkénti teendő, mint a rendszeres iskolai feladat, a tanulás. Még ha az első osztályosoknál kezdetben játékos, szórakoztató formában jelenik is meg a tananyag vagy a házi feladat. Az első osztályosok szülei az iskolaév elején többnyire féltő figyelemmel kísérik gyermekük szellemi fejlődését, értelmük nyiladozását. Gyakran megírják, megrajzolják helyettük a feladatot. Máskor külön gyakorlatokkal terhelik az amúgy- is fáradt gyereket. Mondanunk sem kell, egyik szülői magatartás sem helyeselhető. Aki elvégzi gyereke helyett a feladatokat — csökkenti felelősségérzetét, -tudatát. Nem segíti, hanem rontja a tanuló képességeinek, készségeinek kialakulását; hozzászoktatja a hamis babérokhoz, s íqv zavart okoz morális értékrendjének kialakulásában. Azok a szülők sem tesznek jót, akik túlterhelik gyermeküket, és külön feladatokkal gyötrik. A kisdiák ilyenkor elkedvetlenedhet, a túlzott követelmények csökkenthetik önértékelését, túlzottan kifáraszthatják. Már az első osztályosok szüleinek meg kell barátkozniuk azzal a gondolattal, hogy gyerekük nem feltétlenül a legügyesebb, a legokosabb. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ne követeljenek tőle erőfeszítést, rendszeres munkát, kötelességtudatot. A kisiskolás támogatása mutatkozzon meg a szülők rend- s?eres érdeklődésében. Ellenőrizzék, hogy elvégezte-e házi feladatait, felkészült-e a másnapi iskolába menetelre, előkészítette-e füzeteit, könyveit. Segítsen a szülő a tanuló napirendjének kialakításában. Ha kell, kétszitsenek otthoni órarendet, amelyben helyet kap a játék, a mozgás, a szórakozás is. Az otthoni tanulás megszervezésénél vegyük figyelembe, hogy a különböző életkorú gyerekek teherbíró képessége is különböző. Az aktív figyelem időtartama 5—7 éveseknél 15 perc. A 8—10 éveseknél 15—20, a 11—15 éveseknél pedig 20—30 perc körül mozog. Ne kényszeresük a tanulót tehát két-három óra hosz- szat egyfolytában tanulásra. Iktasson közbe 10—15 perces szüneteket még a legelfoglal- tabb tanuló is. Ilyenkor ne a tanulás foglalkoztassa, kapcsolódjék ki, mozogjon, lehetőleg a friss levegőn. A szülők kövessék figyelemmel gyermekük iskolai és otthoni munkáját a tanév első hetei, hónapjai után is. Ismerjék el kisebb-nagyobb sikereit dicsérettel, jutalommal. Hiszen ezekkel az eszközökkel fokozható a qvermek bátorsága, nehezebb követelményeket is vállal és teljesít. A dicséretek mellett mutassanak rá hibáira, mulasztásaira. Az a törődés, amellyel az első osztályos tanulót övezik szülei, módszereiben, formájában változhat az évek során, de sohg ne csökkenjen, ne szűnjön meg akárhányadik osztályos is a gyerek. Plusz egy zseb Divat a gallér Kis és nagy gallérok Divat?... vagy csupán szükséges kiegészítő?! Kedves, vidám, bolondos ötlet, és néha nagyon szükséges, mert elfér benne a kulcs, a zsebkendő, néhány forint, stb. Készülhet rövidpálcasorokkal horgolva, vagy lustakötéssel kötve. Ami azonos: szorosan dolgozzunk, a munkát 8 cm szélesre kezdjük, és 20 cm hosszú lapot készítünk, félbehajtjuk, az oldalszéleket összevarrjuk, 60 cm hosszú sodrott zsinórt készítünk, ezt a zsebecske oldalvarrásához varrjuk, a végződésekre rojtot-bojtot készítünk. Kötött: „Apolló" fonalból, 3,5-es kötőtűvel dolgozunk, a munkát 15 szemre kezdjük, lustakötéssel 42 sort kötünk. Horgolt: kétszálas „Róma" fonalból, 3-as horgolótűvel 21 láncszemet horgolunk, visszaöltünk a 2. szemre, soronként 20 rövidpálcát horgolunk. A sorvégeken 1 láncszemmel fordulunk. Egy-egy gallér fazonja, mérete, színe vagy formája meghatározza a ruha, a kabát jellegét, szerepét. De gallérral „fel lehet dobni" bármilyen egyszerű szabású öltözéket is. Gondoljunk csak a télikabátokat, kosztümöket elegánssá, ünnepivé tevő szőrmegallérokra. Napjainkban különösen nagy szerepet kapnak a gallérok, leginkább azok, amelyeket csipkéből, madeirából, tüllből kézimunkázhatunk. Előszedhetjük nagyanyáink sárguló csipkegallérjait, s a legdivatosabb ruhánkat ékesíthetjük vele. Aki nem ilyen szerencsés, s nincs a ládafiában régi holmija, vásárolhat pamutcsipkét, madeirát és maga szabhatja, formálhatja gallérrá. Horgolt vagy készen vásárolt csipkegallér díszíti napjaink divatja szerint a blúzokat, ruhákat, sőt a pulóvereket is, ízlésünknek, egyéniségünknek megfelelően a néhány centis szegélyszerű díszítéstől a hatalmas, szinte a blúz elejét teljesen beborító gallérig. A gallér nélküli ruhák, a kerek kivágású blúzok egyszeriben divatossá válnak, ha csipkeszegőzést kapnak, ha változtatható fehér vagy ekrü színű csipke illeszkedik a nyak köré. Nemcsak alkalmakra, hétköznapokra is üdévé, fiatalossá teszi öltözékünket a gallér. S mivel a fehér mindenkit fiatalít, természetesen maradjunk a fehérnél. A legszebb a csipke, a horgolt kézimunka, de megteszi a fehér piké, batiszt is. ünnepi alkalmakra már szóba jöhet az arany, az ezüst vagy a színes, csillogó gallér is. Természetesen csak akkor, ha egyéb kiegészítőinket is ezekhez tudjuk hangolni. Színházba, tánchoz szép a gyönggyel díszített gallér. Ilyet magunk is készíthetünk. Akár úgy hogy a gallért teljes egészében gyönggyel borítjuk, akár úgy, hogy a szegélyét vagy a közepét varrjuk ki gyönggyel. Használhatunk apó, vagy nagyobb gyöngyszemeket külön- kü’lön és vegyesen, de mutatós gallérunk lesz flitterrel díszítve is. A gallért helyettesíthetjük a nagyon nőies zsabóval is. Megunt blúzok, kosztümök felfrissítésére kiválóan alkalmas. A zsa- bó mindig nagyon könnyű anyagból — selyemből, tüllből, lágy esésű csipkéből — készüljön. A ma divatja sokféle gallért ismer, kedvel. A sportos, kihajtott ingnyakat, a magas álló- gallét, a herrn fazont, a sálgallért, a kis, keskeny kínai gallért — hogy csak néhány jellegzetesebb formát említsünk. A divat- történet csak a középkortól ismeri a gallér fogalmát. A nyak körül először keskeny csík jelent meg, amelyből az idők so. rán előbb az állógallér, majd a legváltozatosabb túlzásokat is megengedő formák alakultak ki. A dróttal merevített Stuart- gallér, a hollandok malomkerék gallérja, a vállra boruló pelerinszerű szalagcsokros gallér ma már csak leegyszerűsödött formájában él. Bár ki tudja, mikor mondják ki a divat- diktátorok, hogy újból a hatalmas, merev, pliszírozott nyakra- való a módi. se
