Tolna Megyei Népújság, 1982. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-12 / 188. szám
1982. augusztus 12. NÉPÚJSÁG 5 Referai előtt a polgári perjog Beszélgetés dr. Gáspárdy László kandidátussal Manapság gyakori panasz, hogy elárasztják életünket a jogszabályok, paragrafusok. A túlszabályozás »ólában megnehezíti szinte valamennyiünk számára az eligazodást, ám az is kétségtelen, hogy a rendelkezéseknek a változó életviszonyokhoz is kell igazodniuk. Ebben az esetben pedig egyáltalán nem felesleges, hanem éppen szükséges a már elavulttá vált szabálygyűjtemények átalakítása. Ez megy végbe napjainkban és még tart jó ideig, az egyik legalapvetőbb törvénykönyvben, a polgári perrendtartásban. Ezért is rendezett az MTA miskolci bizottsága és a Magyar Jogász Szövetség Heves megyei szervezetének polgárjogi szakosztálya Egerben vitát a polgári perjog legfontosabb kérdéseiről. E témakörről beszélgettünk dr. Gáspárdy László kandidátussal, a Miskoci Nehézipari Műszaki Egyetem Allam- és Jogtudományi Intézete civilisztikai tanszékének docensével, aki maga is előadott a vitaülésen. — A magyar jogalkotás folyamatos és tervszerű — mondotta. — A Minisztertanács meghatározta az 198<1—85 közötti időszakra azokat o jogalkotási feladatokat, amelyeket mindenképpen meg kell oldani. Ennek része a polgári perrendtartás átfogó újraszabályozása. Az első lépés közös koncepció kialakítása, ami már tavaly megkezdődött, s az igazságszolgáltatással kapcsolatos különböző szervek, valamint jogászok dolgozták és dolgozzák ki elképzeléseiket. Magam is egyik résztvevője vaqyok ennek a munkának, így gondolataim még nem tekinthetők hivatalos álláspontnak. — Mi teszi szükségessé az újraszabályozást? — Elsősorban az, hogy a polgári jog körébe tartozó, szerte- ágözó rendelkezésék, azaz a mi nyelvünkön az anyagi jogszabályok az elmúlt három évtizedben jelentősen megváltoztok, igazodva az új életviszonyokhoz. A per nem más, mint a törvény életmódja, tehát az eljárási rendelkezéseknek az anyagi jogot kell kiszolgálniuk. — Milyen elképzelések születtek a polgári eljárási I jog rendelkezéseinek átformálására? — A magam elképzelései szerint kétféle megoldás kínálkozik: egyrészt e szabályozási rendszer fejlesztése, ez már korábban is megtörtént, mégpedig négy alkalommal. Másrészt, az egész eljárási joganyagot a maga teljességében vizsgálva kell szemlélni formálni, ézerin- tem ez utóbbi látszik a helyesebb megoldásnak. I — Mit ért ezen? — Mindenekelőtt az anyagi, jogilag már szabályozott új konfliktushelyzetekhez kell alkalmazkodniuk a perrendtartás paragrafusainak is. Például a vállalat és az alapító szerv között, vagy a vezető testületek egymásközti viszonyában a különféle döntések meghozatalánál. Szélesíteni lehetne, és kéll is, a polgári perékben a bírósági utat, például a magasabb vezető állásúak bizonyos jogvitáiban. Azt is elképzelhetőnek tartom, hogy — főként a gazdasági perekben — szakelnökök működjenek közre. Ismeretes az az alapelv is, hogy mindenkinek joga van arra, hogy polgári jellegű ügyében tárgyalást tartsanak. A gyakorlat azonban ennek is ellentéte. Az új szabályozásnál erre is oda kell figyelni. — A Minisztertanács célul tűzte ki a perek gyorsítását, egyszerűsítését. Menynyiben követik ezt majd az új szabályok? — Ha a nemzetközi gyakorlatot nézzük, e tekintetben egyáltalán nincs szégyel'lnivalónk. Bizonyos esetekben viszont valóban meg kell találnunk a hatékonyabb eszközöket az eljárás gyorsítása érdekében. Egy példát említők: az alperes legkésőbb a tárgyaláson nyilatkozik a per tárgyává tett ügyről. Főleg vagyonjogi perekben van ez így. Ily módon az első tárgyalás tulajdonképpen perfelvételi eljárás. Helyénvaló lenne, hogy az alperes már a keresetlevél benyújtása után köteles legyen nyilatkozni. Az esetleges beismerés, vagy elismerés esetén ugydnís így meggátolható az ügy elhúzódása. A pereskedő felek felelősségérzetének növelése érdekében az új szabályokban magasabb mércét, nagyobb követelményéket kéll állítani eléjük is. Főleg azért, hogy elkefüllihetak legyenek a felesleges eljárási cselekmények. Hatásosabb szankciókkal kell sújtani az ókat is, akik valamilyen perbeli kötelességüket elmulasztják. Egy másik témakör: a perköltség mindig a per tárgyához igazodik, de teljesen érzéketlen az eljárás tartalmára, arra, hogy a felek jó, avagy rossZhlszeműék-e, érzéketlen az ügy bonyolultságára, a bírák munkával való terhelésére. A perköltség, pontosabban viselésének más szabályozásában ezen a helyzeten is lehet és kell változtatni. Még egy megjegyzés: a készülő perjogreform ö n ma g óba n ki vit el ezhetet I en, szükséges téhát hozzá a kapcsolódó jogszabályok átformálása is. —yn— Szombati közjáték Szeretném csak a fullasztá hőségnek tulajdonítani azt az epizódot, amellyel ugyanúgy nem tudok mit kezdeni, mint azok, akik velem együtt fül- és szemtanúként átélték. Szombaton délelőtt, bevásárlási csúcsban, a megyeszékhely legforgalmasabb boltjainak egyikében. Miért nem Írom konkrétan, hogy melyikben? Mert az in cidens nem jellemző. Azt példázni viszont igen jó, hogy mit és hogyan nem szabad. Sor a kenyerespult előtt. Kettős ágú. Van aki kenyeret kivan vásárolni, van aki üvegeit is visszaváltani. Nehezen megy, mert a pult mögött egy eladó áll és nincs annyi keze, mint a hinduk Siva istennőjének. Veszi vissza az üvegeket, majd kenyeret ád. Az üvegek egy!k-másika koszos. Bizonyítékaként annak, hogy sok a vásárlók között a részleges analfabéta. Ök azok, akik minden mást el tudnak olvasni, azt azonban nem, hogy a boltok tisztára mosott üvegeket várnak vissza. Az eladónő tehát „üvegezik" és „kenyerez". Türelmesen. A vásárlók is türelmesek, bár a törzstagok már nem egyszer tették fel magukban a kérdést: miért nem választják el a két műveletet egymástól? Szóval araszolga- tunk előre, amikor fölpattan a raktár bejárati ajtaja és kirobban rajta a középkorú, fehérköpenyes nő. S teli torokkal ,,méltatja” azon gyalázatosságunkat, hogy szombaton is váltunk vissza üvegeket, noha a patika nem vált vissza. Néhányon a legkisebb indulat nélkül jegyzik meg, hogy más a gyógyszertári ügyelet és a kereskedelem hét végi munkarendje. Továbbá, hogy az üvegvisszaváltás nem kegy, amiként a vásárló sem volt kegyosztó, amikor lerótta palackjaiért a betétet. A bolt rendjéért felelős hölgy az ellenvélemények hallatán el... De valahogy le kell vezetnie idegességét. Ráripa- kodik hát a két degeszre tömött kosárral bajlódó öregasszonyra, hogy mi a fittylenéért hozta be két év körüli unokáját a boltba, ahol — láthatja — lépni sem lehet. Szó szóra és áll a „parádé". A gyászba öltözött öregasszony istenesen kiborul, mert van ám itt olyan anyuka is, akinek kezébe, kosarába három gyerek kapaszkodik, háza elejét mégse éri szó. — Azért szemelt ki pont engem, mert nincs piros kalapom? — kiabálja, de megcsukló hangon. — Nem küldött ki innen egy gyereket se. Miért pont az én unokám szúrja a szemit? Azt hiszi, nekem nem olyan pénzem van, mint azoknak, akik előtt messziről kitér? A ribillió kiváltóját elnyeli a raktárajtó. Néhányon aggódva figyeljük a megbántott öregasszonyt, akinek nyilvánvalóan rosszak az idegei. Előre kerül a pénztárnál, többen is segítenek neki a vásárlók és odakint a bolt előtt sir tovább, hangtalanul. Vigasztalja pedig a halálra rémült kisfiú. Hogy közben mit gondolt rólunk, felnőttekről? Valószínű lesújtó a véleménye, és igaza van, ha lesújtó. Benne mindenesetre másként rögzült az élmény, mint a három kis- lányos mama gyerekeiben.' A mama tudniillik, a gyerekek kérdezősködését elintézte azzal, hogy ,,a néni, aki kiabál, bolond", Hát nem tudom. Akit senki se vett védelmébe, csak a fináléban, megvédte magát. Sajnálatos, hogy szüksége volt önvédelemre, hiszen csak vásárolni akart. Szombaton. —óa— Útravaló Az elmúlt hetekben lányom iskolába indulási vágya tetőfokra hágott. Anyjával már a nyáron begyűjtötték a furábbnál furább kellékeket: — foszforesz- káló csatos iskolatáska, benne az úlj világ nélkülözhetetlen, tárgyaival, mint a szákép és betűtartó. Az egész gyerekszoba az iskoláihoz idomult. Megemelkedett az íróasztal, megnyúlt a heverő, felsőbb polcra kerültek a babák és alájuk a meseköny- vek. Naponta felpróbált valami iskolást, de a táska vonzotta leginkább. Falusi, csöndes — hol van ez mór — utcánkban a villa nyárotokon. sorjázó fecskék jelezték valamikor az idő múlását. Meg. fürödték a reggeli napfényfen és nagy tanácskozásban eldöntötték, hogy szeptember első napjaiban, amikor ml iskolába, ők a nagy útra indulnak. Sosem tudtam melyik, merre, meddig repült. Az sem derült ki, hoqy azok jöttek-e vissza következő tavaszon vagy fiaik. Akár így, akár úgy, de mindig visszajöttek. Jöttek valamennyien, mert azt megtanulták, hogy egy fecske nem csinál nyarat. Az iskolából én tanító nénim egyetlen mondatára emlékszem, arra, hogy érdemes jónak lenni. Elnéztem készülődő lányom és egy apámtól hallott történet jutott eszembe: - Egy természet- tudós, aki évek óta járta a magas hegyeket, egyszer egy sziklahasadékban nagyon mélyen megpillantotta a régóta kutatott virágot. Arra jött eqy kisfiú. Megkérte, hogy kötél segítségével hozza föl néki. Megfizet a fáradozásért. A kisfiú beleegyezett és elfutott, mondván: hívja édesapját, hogy ő fogja a kötél másik végét. Ez jó útravaló az iskolásnak. Mindegyiknek. Induljanak úgy, hogy miként a fecskék, mindig vissza is jöjjenek és tudják mindig, hogy a kötél másik végét bizton tartja valaki. DECSI KISS JANOS A közművelődés kérdései Tájmúzeumok, helytörténeti gyűjtemények — A múzeumokra vonatkozó jogszabályok és szabályzatok kézikönyve szerint a tájiház — tájmúzeum — egy tájegységre vonatkozó muzeális anyag gyűjtésével, feldolgozásával és ismertetésével foglalkozik. A .megyénkben lévő tájiházak megfelelnek e meghatározásban, foglaltaknak? - kérdeztük Méry Évától, a. megyei tanács művelődésügyi osztályának csoport- vezetőjétől. — A szó szoros értelmében véve nem, de jelentőségük ettől függetlenül nagy. Például a mórágy! és a magyarkeszi ilyen jellegű létesítményiben bemutatottak inkább honismereti helytörténeti kiállításnak felelnek meg. Még pontosabban,, az említett szabályzatok szerint helytörténeti gyűjteménynek, amely egy adott helység történetével összefüggő emlékcnya- got ismertet. Ez illik a, decsi tá|j_ házra is, természetesen semmiképpen sem csökkentve értékét. — S készül-e a precíz meghatározás kritériumai fiaik megfelelő, igazi tájház megyénkben? — Igen. Ilyen lesz Szakály'ban és Sióagá.rdon. * — Október első vasárnapjára tervezzük táj'házunik ünnepélyes megnyitását — tájékoztat Csi- ma Mária, a szakoly! tanács vb-(titkára. — Jelenleg a niellék- é pül etek befedése van soron. — A főépületen kívüli mi készült el eddig? — A polyváskunyhó és a kocsiszín. — Honnan származik a berendezés? — Jelentős részben helyi, illetve környékbeli, a Kaipos menti tájegységre jellemző tárgyak, emlékek, felszerelések gyűjtéséből. * Víg Istvánnétól, Sióagárd tanácselnökétől megtudjak, hogy máris sokan szeretnék megnézni a még csak készülő tájházat. — HBUSZ-csoportok és más turisták is érdeklődnek, hogy mikor jöhetnek - mondja. — S mit válaszol? — A jövő évtől várjuk az érdeklődőket. Az épület lényegében elkészült, de berendezésére csak a szakályli tájház átadása után kerülhet sor. * — Milyen újabb tájmúzeumok, illetve helytörténeti gyűjtemények lesznek még láthatók Tolnáiban? kérdezzük isimét a megyei tanács csoportvezetőjétől. — Házvásárlás és -felújítós után, Gyünkön helyet kap a német nemzetiségi Lackner-gyűj- temény, Bonylhádon pedig nemzetiségi múzeumot alakítanak kit amelynek készül a kiviteli terve. A váraljai gyűjtemény bemutatására akkor kerülhet sor, ha a helyi tanács helyet ad ehhez. VITASZEK Z. Fotó : Kapfinger. A iájház főépülete a sióagárdi Zrínyi utcában Szemle előtt az úttörőgárda Tolna megyét százan képviselik Zánkán Augusztus 14-e és 27-e között kerül sor a balatoni úttörőváros 1982. é»i nyári táborozásainak utolsó — ötödik — turnusára. A táborozáson háromezer úttörő- gárdista vesz részt, olyan pajtások,-akik csapataikban, a különböző szakalegységekben példamutató úttörőmunikát végeztek. Tolna megyét a nagyszaíbá. sú parádén öt sza'kalegység száz úttörője képviseli. A szemlére meghívott honvéd-, határőr-, munkásőr-. egészségügyi,, tűzoltó-, közlekedési- és vízí-úttürőgárdisták a táborozás alatt játékos és „komoly” programok keretéiben megismerkednek a — szakterü- letü'knék megfelelő - legkorszerűbb technikai eszközökkel is. A fegyveres testületek, a biztonságot, az egészséget védő szervezetek felnőtt tagijaival és a más csaipatoklból érkezett pajtásokkal való találkozások lehetőséget biztosítanak a tapasztalatok kicserélésére, új módszerek gyűjtésére. Járőrversenyeken, akadályversenyeken, vetélkedőkön a gyerekeknek a'l'kal. műk nyílik bátorságuk, ügyességük, ismereteik bizonyítására is. A táborozás természetesen nemcsak a gá'rdi'staképességek fejlesztését segíti élő, hanem a színes, vidám programok, a balatoni csónakázás, hajózás, strandolás,, vízi játékok nyújtotta örömök is feledhetetlen élményt ígérnék minden táborozó nak. Hangulatos tornác Sióagárdon
