Tolna Megyei Népújság, 1982. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-12 / 188. szám

1982. augusztus 12. Képújság 3 Megújulás és innováció II­Atom erőmű-épít kezes Az alkotóerő » beruházása A gyors, rugalmas vállalati műszalki fejlesztés számára az utóbbi egy-imásfél évtizedben nagyjából megfelelő ágazati (termelési) szerkezet jött létre. Néhány termelő infrastrukturá­lis ágazat - pl. finoimkohászat - kivételével kialakult az a fő technológiai keret, amelyet a K -j- F (kutatás és fejlesztés) e red'mény e iné k soka sá gá va I kell (kellene) rendszeresen 'ki­tölteni. Ezek után valóiban kér­dés, hogy képes-e erre a jelen­legi mûszaki-lfíjIesztési kapaci­tás, vagy elimaradt-e a makro­szintű innovációtól. A műszaki fejlesztést nem le­het egyetlen adattal minősíteni. Általában a kutatási-fejlesztési (K -j- F) ráfordításokat, a ter­mékek életkorát és az export alakulását kell szemüqyre ven­ni ahhoz, hogy egy ország (ágazat vagy vállalat) műszaki f eij I e s zt é sé ne k e re drnié nye s s é gé t megítélhessük. A Ifi. ötéves tervidőszakban a kutatásra-fejlesztésre fordí­tott összeg az 1965-70. között megtermelt nemzeti jövedelem > 2,44 százalékát tette ki, a IV. ötéves tervidőszakban 3,14; az V.-ben 3,67 százalékát. iH a a K -f- F ráfordításokat a bruttó nemzeti termékhez vi­szonyítjuk, lehetővé válik a fej­lett tőkés országok ráfordításai­val való összehasonlítás is. Ve­gyük az 1973-as évet, amely az utolsó „nyugodt" esztendőnek számít a világgazdaságban. Ek- koir Magyarország a bruttó nem. zeti termék 2,5 százalékát for­dította kutatás-fejlesztésre, Franciaország 1,7; Hollandia 2,3; az NSZK 2,1 ; Japán 1,9; az USA 2,3 százalékát, de Spanyol- ország csak a 0,3 százalékát. Ez az összehasonlítás azt is mu­tatja, hogy a műszaki haladás szerepét a világ műszaki élvo­nalában haladókkal azonos szinten ítéltük meg, legalábbis ami a K -j- F finanszírozásához szükséges központi alapok elő­teremtését illeti. A 70-es években a K -f- F te­vékenység fejlesztésére összesen 150 milliárd forintot fordítot­tunk. (76—80. között 68 száza­lékkal többet, mint a 70-es évek első felében: éppen a műszaki haladás gyorsítása érdekében.) A !< -j- F-el főállásban foglal­kozók száma 10 év óta megha­ladja a 80 ezeret — ez az ösz- szes aktív kereső 1,7 százaléka. Kétharmaduk közvetlenül'a mű­szaki tudományok művelője. A teljes létszám csaknem fele dip­lomás, és több mint 50 százalé­kuk műszaki problémákkal fog­lalkozik. Ezek az adatok azt mutatják, hogy a K -j- F ráfordításokat, valamint a kutató-fejlesztős lét­számot és ennek összetételét te­kintve kutatási teljesítőképessé­günk megfelel a fejlett ipari or­szágok átlagának. Nem is a ka­pacitás mértékével, hanem an­nak kihasználtsági fokával kell elégedetlennek lennünk. A TERMÉKSZERKEZET „ÉVGYŰRŰI” A műszaki fejlesztés ered­ményességét mindenekelőtt a termékszerkezet-váltás előreha­ladásában kellene tapasztalni. A termékváltás tempóját az értékesített gyártmányok korát- laga is tükrözi. Az értékesített gépipari termékek korátlaga - a 70-es évek végén — valami­vel több mint 8 év volt. Ez mind­össze néhány hónappal jobb az 1960-as évtized végének átlagá­nál. Fiatalodás csak a közleke­dési eszközök gyártásában (8,05 évről 5,86-ira) és a műszeripar­ban (6,51 évről 6,12 évre) kö­vetkezett be. 1980-ban az exportban 38 százalék volt az 1976—80. között gyártásba vett termékek aránya. Az erőforrások jelentős részét tehát a 6—8 évnél régebben gyártott termékek előállítására fordítjuk, azokra, amelyek 1980. ban a gépipari export csaknem kétharmadát adták, változatla­nul gyorsan romló cserearányok mellett. Az 1979-1980-iban új­nak számító termékek aránya az exportbon 16 százalék volt. El­vileg, ha a gyártási költségek is versenyképesek és a piaci munka, a reklám ugyancsak kor­szerű, ennek a hányadnak van a legjobb cserearánya. E sáv­nak - lényegesen szélesebbnek kellene lennie. .Az ipar termelésének tavaly csaknem 25 százaléka került ex­portra, a gépipar termelésének 44 százaléka, 13 százalékkal na­gyobb hányada, mint 10 évvel korábban. Ebben nagy a sze­repe a már említett központi fejlesztési programoknak, hiszen elsősorban azokban az ágaza­tokban volt erőteljes az export bővülése, amelyekben a közpon­ti beruházási programok új technológiát alapoztak meg, s amelyek a tudományos-techni­kai forradalom keretében a mű­szaki haladás élére kerültek. A járműipar termelésének például 51, a híradás- és vákuumtech­nikai ipar termelésének 56, a műszer- és gyógyszeripar kibo­csátásának 50-50 százalékát külföldön veszik meg. (A magyar ipar az utóbbi 3 évben olyan vi­lággazdasági körülmények kö­zött tudta növelni exportját, amelyek a világ legtöbb orszá­gában a kivitel jelentős vissza­esését idézték elő. Az ipari ex­port az utóbbi 3 évben évente átlagosan 11 százalékkal nőtt, szemben az 1971—78-as évek évi 3 százalékos átlagos növekedési ütemével.) Az elért exportszint stabilizálásához, a megszerzett piacok megtartásához, de még inkább az export egyenlegjavító hozamának növeléséhez is el­engedhetetlen. a gyártmányszer­kezet megfiatalítása. Ezt min­dennél jobban és hosszú távon az innovációs folyamat hatásfo­kának növelése szolgálná. (Következik; Távol a' vásár zajától.) GERENCSÉR FERENC Pehelypaplanok az NSZK-ba Kooperációs szerződést kötött magyar pehellyel töltött papla­nok, hálózsákok gyártására az NSZK-ibeli Ibu—!Bettenunion cég­gel a Fővárosi Ruhaipari Válla­lat. Itt készítik egyébként; a leg­több paplant hazánkban, mint­egy 350 ezer darabot évente. A kész paplan súlya mindösz- sze 70 dekagramm. A jelentős devizabevételt hozó exportpap­lanokat mindössze 16 dolgozó állítja elő. A vállalat nemcsak külföldön, hanem a hazai piacon is újdon­sággal jelentkezik. ,,'Steppó" el­nevezésű új pa.plancsaládot hoznak forgalomba. A természe­tes alapanyagból készült huzat gyapjútöltésű, a szokásos súly­nak csak az egyharmadát nyomja, melegtartó képessége kitűnő. Először az őszi BNV-n mutatják be és ezzel egyidejű­leg jelenik meg a hazai üzle­tiekben. Szállodai elhelyezés munkásoknak Új gazdája van a munkásszállóknak Pakson Alig több, mint egy hónapja új gazdája van a paksi mun­kásszállók egy részének. Az Erőmű Beruházási Vállalattól július elsejétől a Bükkvidéki Vendéglátó Vállalat átvett 800 lakást, az ezer személyes „kon­téner-telepet és a három mű­szaki szállót. Ezek az épületek összesen 70 ezer négyzetméter alapterületűek és 5500 ember­nek nyújtanak elhelyezést. Keczán Tiborral, a Bükkvidéki Vendéglátó Vállalat: paksi ki- rendeltségének vezetőjével be­szélgetünk. Az első kérdésünk: — Mennyiben fog változni a szállókon élő emberek elhelye­zése? — Szeretnénk szinte szállo­dai jellegű elhelyezést biztosí­tani. A régi munkásszállók emeletes vaságyak voltak, 10— 12 ember egy helyen, egy szo­bában. Vaságyak még Pakson is vannak. Az első teendőink között szerepel a vaságyak szá­mának csökkentése, később megszüntetése. A bükkvidékieknek van már gyakorlatuk a munkásszálók üzemeltetésében. Lassan már huszonöt éve lesz, hogy meg­kezdték ilyen irányú szolgálta­Keczán Tibor tásukat. Miskolc, Ózd, Kazinc­barcika építkezésein dolgoztak. A legtöbb gyakorlatot az oren- burgi gázvezeték építésén sze­rezték. Ott komplett szolgálta­tást kellett biztosítani. Ók gon­doskodtak az élelmezésről, az üzletekről és a szállásról is. így dolgoznak ma már Líbiábán, ami azt jelenti, hogy ez a szolgáltatás még „exportra” is alkalmas. Keczán Tibor ezelőtt a leninvárosi kirendeltség ve­zetője volt. — Pakson már nem tudnak komplett szolgáltatást biztosí­tani, talán kicsit későn érkez­tek? — Igen. Itt már javában tart az építkezés, tehát kész hely­zet előtt állunk. A Mecsekvidéki Vendéglátó Vállalat tudomá­som szerint jól ellátja az épí­tőket és a lakótelepet, így nekünk csak a szállás-ellátás jut. Gond az is, hogy eddig már egy beruházás kezdetekor — Leninvárosban — megkér­deztek bennünket, s a lakáso­kat úgy építették, hogy azok alkalmasak legyenek szállónak is. A közös helyiségeket, a pincéket, a tárolókat a mi igé­nyeink szerint készítették el, s így kulturált elhelyezést tud­tunk biztosítani. Itt Pakson más a helyzet. — Tudom, hogy egyetlen hó­nap alatt nem lehet megvál­tani a világot, de azért mégis megkérdezem, hogy eddig mit tettek. — Ideiglenes otthonokról szoktunk beszélni, pedig leg­több embernél állandó lakás­ról beszélhetünk. Az előbb már említettem, hogy a vaságyakat szeretnénk megszüntetni. Má­sodszor pedig megkezdtük az igények felmérését és a meg­felelő helyiségek kialakítását. — Az első tapasztalatok? — Hiányoznak egyes sporto­lási lehetőségek. Van igény pingpong-szobára, de nem rendelkezünk ilyen méretű he­lyiségekkel. Főleg a fiatalok igénye lenne egy kisméretű kondicionáló helyiség, ahol meg Sok száz ember lakik egy-egy ilyen tömbben Gondolni kell a munkásszállón élő emberre lehetne az izmokat mozgatni. Ezt már meg tudjuk oldani, mert kis helyiségre van csak szükség. — Azt mondja, hogy szállo­dai jellegű elhelyezést szeret­nének. Ez mennyiben módosít­ja a házirendet? Rugalmasab­bak vagy szigorúbbak lesz­nek? — Rugalmasabban és szigo­rúbban veszünk mindent. A szállólakók érdekében. Feltét­len újjá kell alakítani a szálló­bizottságot és a fegyelmi bi­zottságot. Meg kell oldani az ideiglenes bejelentkezések ügyét. Ez nagyon fontos. S megintcsak azt mondom, nem­csak nekünk, hanem a lakók­nak is.. . Nagy gond, hogy itt Pakson munkaruhában érkez­nek haza az emberek. Megért­jük a gondokat. A szállón kell úgy kialakítani a helyet, hogy a lakószobákba ne kerüljön be az olajos munkaruha. Na­gyon fontos a tisztaság megőr­zése. Ezzel együtt pedig sze­retnénk csökkenteni a szálló­kon található magánértéktár­gyak számát. A vagyonvédelem érdekében intézményesen gon­doskodunk az ilyen értéktár­gyak megőrzéséről. Fokozni kí­vánjuk a személyes felelőssé­get. Az okozott kár megtéríté­sére gondolok. Ha valaki gon­datlanságból vagy tudatosan kárt okoz, azt akkor megtérít­tetjük. Hiszek abban, hogy csökkenni fog a rendbontók száma. Szeretnénk elkerülni a lakásokban az idegen szemé­lyen benntartózkodását. Renge­teg javítani való van, de cso­dákat azért nem lehet várni. — Felvetődik egy kérdési szállodai elhelyezésről beszé­lünk, ami úgy érzem, nagyon jó, de ez azt jelenti, hogy nem lehetnek állandó csoport- vagy brigádszállások? — Arra gondol, hogy az öt­napos pihenő után kiosztjuk a kulcsokat és mnidenki új hely­re kerül? — Erre, mert ilyen terv mór volt Pakson. — Szó sem lehet róla! Ne­künk is jó, hogy egy-egy lép­csőházban kollégák, jó barátok laknak. Szállodai jellegű elhe­lyezést én a kulturált kiszolgá­lásban értem és a kulturális le­hetőségek kiterjesztésében. — Sok ezer ember él távol lakóhelyétől. Vajon megoldha­tó-e, hogy a családtagok, a gyerekek itt legyenek egy-két napra a családfőnél? — Erre van lehetőség. Eddig is volt, csak kevesen vették igénybe. Fenntartunk vendég­szobákat, csekély térítés elle­nében, ahol együtt lakhat egy­két napra a család. A paksi munkásszállón lakó­kért felelősséget vállal a szak- szervezeti intéző bizottság is. Segítenek a kulturális progra­mok kidolgozásában és bizo­nyos fokig felügyeletet is gya­korolnak. Tehát az érdekképvi­selet ezen a téren is jelentke­zik. Az új gazda új tervekkel jött Paksra. A szándékuk jó, de hogy ebből mennyit tudnak megvalósítani, az nemcsak az ő ügyük. Feltétlenül fontos lenne, hogy mihamarabb újjá­alakuljon a szállóbizottság, ezen belül pedig a fegyelemi bizottság, mert a kulturált el­helyezéssel a fegyelmezettség is párosul. Sok embernek kell, távol az otthontól, családtól laknia, él­nie és korántsem mindegy, hogy a kényszerűség hozta „otthon" valóban otthonná tud-e válni, vagy csupán olyan munkásszálló marad, ahova még aludni sem szívesen megy „haza” az ott lakó. — Azt javasolnám — mond­ja Keczán Tibor —, hogy egy félév múlva látogassanak meg bennünket újra, s akkor a szál­lólakókat kérdezzék meg: vál­tozott-e valami... — Köszönjük, élünk vele! Műszaki szálló a Kishegyen HAZAFI—KLING Fotó: Gottvald Károly

Next

/
Thumbnails
Contents