Tolna Megyei Népújság, 1982. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-11 / 187. szám

1982. augusztus 11. NÉPÚJSÁG 5 Ozorai_munkásőrök az iskolásokért Hét végi „kikapcsolódás” Halászati munkagépek Homokpusztáról Az építkezést Csókás János irányítja. Ö a szakasz legidő­sebb tagja — szolgálati éveit számítva Trubacs József előzi csak meg —, rajparancsnok. Mindezeken felül ács-állványo­zó a szakmája, tehát mindenki elismeri az építkezés vezetőjé­nek. A tervrajzot nadrágzsebé­ből veszi elő. — Ez lesz a szerszámtároló, itt lesz a kézmosó, emitt egy nyitott előtér. A földből már kirajzolódnak az épület alapjai, Csuhái Jó­zsef, a legfiatalabb munkásőr alig győzi a betont talicskázni Csókás János és Kiss József ke­ze alá. De tégla is kell. ösz- szerak annyit, hogy a többiek mondják is neki: — Ledől a teteje! — Nem piszém. Tartja a szakállam. A betont Trubacs József, Szé­nái Imre, a szakasz egyik pe­dagógus tagja, Tóth Gyula sza­kaszparancsnok, Horváth Ist­ván és Németh János keverik. Méq újítanak is. Szűk a hely, a keverőhelyhez úgy kell ta­licskázni a sódert. Ahogyan a talicskába lapátolják a sódert, úgy adagolják hozzá a cemen­tet, így egyszeri keverés már meg is van. A párthelyiség nyitott abla­kában két hangszóró. A zenét — lemezjátszóról — Szénái Imre szolgáltatja. És amikor délelőtt tizenegykor, felhangzik az II silencio, következik a megjegyzés: — Mi az? Alig kezdtük a munkát, már takaródét akarsz csinálni? Miként igyekezetben nincs, úav a hangulatban sincs hiány, pedig a nap hétágra süt — a munkában is, a jó hangulat te­remtésében is „jó helyen” van­nak az ozorai munkásőrök. Szinte krónikája van már an­nak a sok társadalmi munká­nak, amit a községben végez­tek. Most éppen az iskola részé­re építkeznek. Az előzmények­ről Tóth Gyula szakaszparancs­nok beszél. A másod nyersa nya g-ihasznoSí- tás és az energiatakarékosság országos programjához kapcso­lódva az Állami Fejlesztési Bankkal kötött pénzügyi szerző­dés alapján a Csepel Vas- és Fémművekben új rézfinomitó üzemet építenek. Az új üzemet a régi és már évekkel ezelőtt leállított finomkohászati öntöde helyére telepítik. A beruházók arra számitanaik, hogy az üzem évi 65 millió forint nyereséget hoz maijd és így a beruházási költség 5 év alatt megtérülhet. A gazdaság különböző terü­Az 1982/83-as tanéviben a ta­valyinál 10 százalékkal több, 250 fiatal szakmunkás kezdi meg tanulmányait különféle egyete­meken és főiskolákon. Változat­lanul legnagyobb az érdeklődés o műszaki pályák iránt, a ta­valyihoz hasonló arányiban 'je­lentkeztek agrár- és közgazda- sági szakterületre, míg tovább csökkent a jogot választók szá­ma. Az idei összes első éves egyetemi és főiskolás mintegy 2 százaléka SZ'ET-es fiatal. Több mint 80 százalékuk nappali ta­gozatos lesz, — növekvő ará­nyuk elsősorban a tavaly beve­zetett kedvezőbb ösztöndíj- rendszernek tulajdonítható. Befejeződtek a- felvételi vizs­gák a szakmunkásokat előké­szítő tanfolyamokra. Az idén 15 százalékkal kevesebben, mint­egy 460-an jelentkeztek, viszont nagyobb arányban feleltek meg a követelményeknek, s így csak 6 százalékkal csökkent a felvet­tek száma. A felsőfokú oktatási intézmények felvételi vizsqáira készülő szakimunkásoknak 80 százaléka mór érettségizett, s közülük is minden második — A termelőszövetkezetnek szüksége lesz az iskola jelen­legi gyakorlókertjére. Itt lesz az új, viszont mire a tanítás megkezdődik, szükség lesz egy olyan épületre, amelyben a szerszámokat tartják, meg ahol megfelelő tisztálkodási lehető­ség lesz a gyerekeknek. A hé­ten volt a fél évet értékelő sza­kaszgyűlés, akkor határoztuk el, hogy az építkezést meg­oldjuk saját kivitelezésben. Egyszerre nem tud mindenki jönni, igy szombaton és vasár­nap is dolgozunk. A vízveze­téket a két rajparancsnok — Dudás József és Pető István — készíti el, a villanyszerelést Szondi Attila szakaszparancs- nok-helyettes, Csuhái Jóska, Varga Jóska, a tetőszerkezet ismét Csókás Jani munkája lesz. Az építkezést 100 000 fo­rintra lehet értékelni, 25 000 forint munkabérrel. Ezenkívül még be is kerítjük a kertet, száztíz oszlopot kell hozzá le­állítani. Nyolc év óta vagyok szakaszparancsnok, de még ilyen kiadós társadalmi mun­kánk nem volt. Lebetonoztuk már a piacteret, dolgoztunk a szövetkezetnek, de azok kisebb léleazetű munkák voltak. —• Persze, amikor az árpát rakodtuk a vagonba, az se volt akármilyen. Utána ahogy leül­tem, úgy el is aludtam — mondja Szénái Imre. — Viszont a borsótisztítási rekordunkat még nem tudták megdönteni — teszi hozzá Csu­hái Jóska. (Ö különben éjsza­kai műszakon volt a termény- szárítóban, fél háromkor el­megy pihenni, majd éjszaka is­mét műszakba megy.) Ebédszünetben Tóth Gyula a pártszervezet tanácstermébe kalauzol — valamikor egy mag­tárépület emeleti traktusa volt —, ahol alakulóban van a munkásőrfal, a szakasz tabló­jával, a háromszoros kiváló cí­met tanúsító oklevelekkel, a tanács, a termelőszövetkezet el­ismerő okleveleivel. Egy fény­képsor a szakasz sokoldalúsá­gát örökíti meg. létéin rendszeresen nagy meny- nyiségű rézhulladék keletkezik, és az új üzemben annak hasz­nosítását most 'megvalósítják. Begyűjtik és finomítják a feles­leges nézalkotrészeket és anya­gokat, majd elektrolízis utón tiszta rézlemezeket, úgynevezett katódákat állítanak elő a hul­ladékból. A rézfinomitó felépültével megszűnik a jelenlegi erős lég­szennyezés is. Az új létesítmény­ben csupán füstelszívásra1 és -leválasztásra 40 millió forintot fordítanak. munka mellett szerezte meg az érettségi bizonyítványt. Az idei a 10. esztendő, ami­kor előlkészítő tanfolyamokat szerveznek a továbbtanulni szándékozó szakmunkás fiata­lok részére. Az eddigi tapasz­talatok azt bizonyítják, hogy a SZÉT, mint oktatási forma be­vált. A tanfolyamot végzettek 80—90 százaléka meqfe'lel a felsőfokú oktatási intézmények felvételi vizsgáin, 75-80 száza­lékuk pedig megszerzi a diplo­mát. Ez a lemorzsolódási arány nem tér el jelentősen az átla­gostól. A SZÉT egy évtizedes múltja alatt több mint ezren szereztek ily módon diplomát, háromnegyed részük műszaki szakember. Az utóbbi négy év­ben azonban némi visszaesés mutatkozott a továbbtanulni- kí­vánó sz ak m unka sí iát ai ok szá­mában — főleg a jogtudomá­nyok iránt csökkent az érdeklő­dés -, ugyanakkor a felvettek közül egyre többen jutnak el az államvizsgáig: 1980-ban és 19814ben mintegy 200-an vé­geztek, az idén pedig mintegy 320-an koptak diplomát. — A szakasz tagjainak túl­nyomó többsége a termelőszö­vetkezetben dolgozik, két pe­dagógus munkásőrünk van, azonkívül bőrgyári dolgozó. A parancsnokhelyettes tagja a járási pártbizottságnak. Most, a beszélgetés során sajnálom igazán, hogy tavasz- szal nem tudtam eleget tenni meghívásuknak a családi-baráti találkozóra. Ott a férjek főz­tek, szolgálták ki az asszonyo­kat, volt vetélkedő, sportver­seny, 13+1-es totó a blokíro- zás-kutatásról, az asszonyok­nak „írásbeli" arról, hogyan képzelik el az ideális munkás­őr férjet. Ozorai kezdeményezésre most már négy év óta megren­dezik a tamási egység kispá­lyás labdarúgótornáját. A köz­ségi kispályás bajnokságban is külön szerepel a munkásőrcsa- pat. Most egy újabb elgondolást említenek: szeptember végén, a fegyveres erők napja körül bemutató foglalkozást tartanak az úttörőknek, egy blokírozó- kutató akció végrehajtását, amelyben rendőrök is részt vesznek, kutyák „bevetésével". Szóba kerül az is, hogy az idén ismét „hajtanak" a kiváló címre, a tavaszi lövészeten ki­válót lőttek a géppuskások, ki­váló volt a gépoisztolyos lő- eredmény... Közben folyik a munka, Csó­kás János előhozza a vízmér­téket, „belőni" az alapot, hogy utána beállíthassa az ajtókat, kezdhessék a falazást. A gár­dáról folyik a veríték, de tré­fálkozó kedvük nem hagy alább. Az ebédelésből vissza­érkező Szénái Imre kap egy bökést, miközben a lábaszá­rára tapadt cementet próbálja leáztatni. • — Elköszöntél hazulról? Mert este kilenc előtt innen már senki nem megy el. De ha min­den jól megy, akkor csak hol­nap reggel, amikor a váltás jön. Vasárnap estig Csókás még a tetőt is felrakja. BOGNÁR ISTVÁN r Uj egyenruha a postásoknak (Hamarosan új egyenruhát kapnak az ügyfelekkel kapcso­latban lévő postás dolgozók, ugyanis — amint azt egy vizsgá­lat nemrégiben megállapította - a több mint T5 év óta vál­tozatlan fazonú és anyagú for­maruhák már nem feleinek meg a kor ízlésének, nem elégítik fai az igényeket, némelyik darab túlságosan súlyos, nehézkes. Az új ruhák gyártását a Jász­sági Ruhaipari Szövetkezet kezdte meg - egyébként eddig is itt készítették a postásöltö­zékeket. A szövetkezet ebben az évben több mint 13 ezer férfi és női télikabátot, öltönyt, kosztü­möt, sapkát és egyéb kiegészí­tőket szállít megrendelőjének. A téli öltönyök sötétkék ga­bonáin anyagiból készülnek, a zakó és a .pantalló egyaránt mo­dern fazonú. A nők tetszés sze­rint viselhetik az öltönyt szok­nyával vagy nadrággal. Meg­szabadulnak a postások a régi, nehéz téli posztóköpenytől, he­lyette sötétkék ballon felöltőt kapnak, belegombolható mű­szőrme béléssel és kapucnival. Könnyű, divatos és meleg öltö­zék. A nyári öltönyök alapanya­ga sötétkék érosz, — könnyű, bélés nélküli, foltzsebes zakók és hajtóka nélküli nadrágok ké­szülnek belőle. A nők ízlés sze­rint nadrággal, szoknyával vagy nadrágszoknyával rendelhetik meg kosztümjüket. A szövetkezet a téli kollekciót október 15-iig adja át a meg­rendelőnek, a nyári öltözékeiket a jövő év első negyedében szál­lítják. November első napjaitól már találkozhatunk az új uni­formist viselő postásokkal, de két-lhárom évig méq a réai egyenruha is látható lesz. A postának ugyanis még körülbe­lül 15—17 millió forintos készle­te van az országban a régi ru­hákból (ennyire van szükség a folyamatos ellátásihoz), s eze­ket az újjal párhuzamosan oszt­ják ki a dolgozók között. Rézfinomító Csepelen Szakmunkás fiatalok az egyetemeken, főiskolákon Hidraulikus hálóhúzó gépet szerelnek a mezöfalvi kombinát részére A Bikali Állami Gazdaság Dombóvár melletti, homok­pusztai gépműhelyében 25 jól képzett szakember dolgozik. Ök látják el az ország halgaz­daságait különféle halászati gépekkel. Gyártanak halastavi levegőztető rendszereket, háló­húzó gépeket, halkiemelőket, komplett lehalászó gépsorokat. Igény szerint fémből és fából, egy-hat tonna teherbírású vízi járműveket, önürítős úszó mun­kagépeket. A gazdaság 73 vállalattal és szövetkezettel van kapcsolatban. Fotó: Gottvald Károly Speciális tizszemélyes csónak Néhai Mikes Kelemen inmisszilis, vagyis elküldetlen levelekkel tette gazdagabbá a magyar irodalmat. Anonymus mai utódai postára adják leveleiket, viszont nem írják alá. Ettől függetlenül páratlanul sok szórakozást tudnak nyújtani a címzettnek. Nincs túlságo­san gazdag gyűjteményem alkotásaikból, de azért okom sincs a szégyenkezésre. Valamikor naiv és ifjú lejjel úgy képzeltem, hogy névtelen (vagy kétségtelenül álnévvel el­látott) leveleket csak nagyhatalmú pénzembe­rek kapnak. A zord auktorok ezekben felszó­lítják őket, hogy ekkor és ekkor, éjfél után, holdfogyatkozáskor, a keresztútnál helyezzenek el ilyen és ilyen summát egy nagy fehér kő alatt. Ha nem, akkor...! És itt következnek a fenyegetések. Egy zsurnaliszta esetében ilyenről szó sincs. Nekünk (nekem) csak a sajtókritika sajátos változata jut. Havranek Elemér, aki a szelle­mes „Szélesnagyvilág, Volt utca 00" házszámot adta meg feladóul, 1957. február 2-án, a maga szemszögéből bizonyára joggal kifogásolta a Fejér megyei Hírlapban megjelent írásomat, mely az akkoriban eléggé megbolydult ország­ban a disszidálásokról igyekezett lebeszélni azt, akit lehetett. Még ugyanezen év októberé­ben egyik olvasóm „Ordas! Maga menjen az erdőbe csaholni — odavaló!" kezdettel nem értett egyet azzal, hogy a budai Körtéren Móricz szobrának kellene állnia. Imre herceg egy templom előtt is kaphatna helyei. Egy tréfás kedvű olvasóm bikavért kívánt, mert egy grádussal alább minősítettem a palánki szak- középiskolát. Legtöbb bajom mégis Onedinékkel volt. Az (első tán tiz részében) érdekes angol filmsoro­zatról a közvélemény egy ideig csak hozsan- názást várhatott. így lön belőlem „szárazföldi patkány" egy levélben, melynek feladójaként személyesen Mr. James Onedin szerepelt. Egy másik olvasó messzemenő következtetéseket vont le a társadalom jövőjére vonatkozólag azzal kapcsolatban, hogy megmosolyogtam néhai Onedinné asszony szüntelen világmeg­váltó hajlandóságát. A sajtó berkeiben alig­hanem igencsak járatos harmadik a saját cikkem műanyag-szalag alatt felragasztott be­tűinek segítségével úgy vélekedett, hogy ro­konságommal együtt egy baromfiudvarban élő gátlástalan haramia vagyok, továbbá fárasztó társaság és vén állat. Balek Álmos az 1133 irányitószámról sajnos kiolvashatatlan okból, ha megéri, jövőre tör­leszt. Sose fogom megtudni, hogy mit? Leg­frissebb levelem szerzője a RTV-újságban szán­dékozik keresni eljövendő filmjeimet, hisz bi­zonyára várhatók ilyenek, ha már nem tetszik nekem a „San Francisco utcáin", továbbá a „Nem kell mindig kaviár". Ez esetben már kezdtem aggódni egy kissé, ugyanis egyik so­rozatról se írtam rosszat, mégis akadt, aki ilyesmit olvasott ki soraimból. A hiba csak bennem lehet. Netán fogadjam meg az egyik Anonymus abbéli tanácsát, hogy váltsak mű­fajt, hiszen épp oly rosszak a kritikáim, mint korábban a bűnügyi tudósításaim voltak? Itt csak az vigasztal, hogy sosem írtam bűn­ügyi tudósításokat. „P. dictus magister", azaz P. megnevezeti mester, vagyis Anonymus szerénységből nem irta ki a saját nevét. Utódaiban alig hiszem, hogy ez a tulajdonság munkálna. ló lenne tudni, hogy milyen...? O. I. Az idén ötven csónakot látnak el átalakított Trabant-motorral Fontos eszköz a válogató­kocsi

Next

/
Thumbnails
Contents