Tolna Megyei Népújság, 1982. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-07 / 184. szám
10 iÜÉPÜJSÀG 1982. augusztus 7. lUlalaVakawe PAKOLITZ ISTVÁN: Fenyegetettség Igaz, hogy a legeslegvégső pillanatban, de mégiscsak helyrebillent a Világegyensúly: elsurrant a fütyöri feketerigó, hoppon maradt a vérszomjas macska. Holnap másként is történhet. Félelmetesen nyugtalanít a véget nem érő fenyegetettség. Meglehetősen igénytelenül élte az életét. Nem érdekelte se könyv, se színház, se mozi, se zene, se sport. Barátnői nem voltak, férfiakkal csak hébe-hóba foglalkozott. Az egyetlen, amit igazán kedvelt — bármilyen nevetségesen is hangzik —, a malátakávé volt. Egyszer a malátakávés dobozban talált egy sorsjegyet, mely tudatta vele, hogy kéthetes tengerparti üdülést nyert. A társasutazásra természetesen — bár nem túl nagy kedvvel — elment. A gyülekezési helyen az utazási iroda illetékesei közölték, hogy ő az iroda egymilliomodik utasa, és ezért visszaérkezése után egy autóval fogják megajándékozni. Amikor az autó átvételére érkezett, ismét kisebb küldöttség várta őt és az öltönyös urak örömmel újságolták, hogy autója pontosan a félmilliomodik eladott példány. Virággal halmozták el, és a kezébe nyomtak egy lakáskiutalást. Példátlan szerencsesorozatának hamar híre ment. Először reklámfilmek főszerepével bízták meg, így megismerték az emberek. Később a rendezők látták, hogy szereplése biztos siker, ezért lassan már játékfilmekben is feltűnt. Rövidesen ismert filmszínésznő lett. Sikerei csúcspontján, éppen akkor, amikor a felemelkedését segítő cégek kezdték kicsit magukénak érezni a sikereit, egyórás interjút adott a televízióban. A kérdésre, hogy minek köszönheti, hogy idáig eljutott, azt válaszolta, hogy a malátakávénak. A filmgyárat felháborította ez az igazságtalanság, a többi céget úgyszintén. Ettől a naptól kezdve némiképp megcsappant az érdeklődés iránta. Filmszerepre nem kérték fel, munka nélkül maradt hát, így nem tudta fenntartani a gyönyörű lakását, kocsiját. Rövidesen el kellett adnia mindkettőt. Érezte, hogy vége a népszerűségnek, a szerencsének, és ezzel a nagyvilági életnek. Azontúl már nem érdekelte se könyv, se színház, se mozi, se zene, se sport. Barátnői látogatásai megritkultak, a férfiak sem keresték kegyeit. Azontúl az egyetlen, amit a történtek ellenére is igazán kedvelt, a malátakávé volt. Mígnem az egyik nap a pasztillakészítő gépsor felett, az emeleti szerelőcsarnokból egy zacskó kihelyezett patkányméreg hullt a készülő malátakávéba. Ebből a sorozatból jutott neki is a közértben, s bár a rádió azon a napon többször is bemondta a vélhetően mérgezett tartalmú kávéval töltött dobozok sorszámát, ő nem hallgatott rádiót, így nyugodtan készítette el, s itta meg a reggel vásárolt malátakávét. Vesztére... A rendőrség két nap múlva talált rá a szomszédok bejelentése alapján. A konyhaasztal mellett hevert, jobb kezében egy malátakávés dobozt, a balban pedig egy sorsjegyet szorongatott. Trencsényi Zoltán Gyalogcsillag Schéner Mihály grafikái a „Gyalogcsillag’1 sorozatból. Harangvirág Pipacsocskák búzavirággal Rózsácska MEZEI ANDRÁS: Ideje volt Ideje volt nyílt férfiságnak. Ideje volt vállalt halálnak. Gazdag ember látszott kövérnek, szegény ember látszott soványnak. Jó és gonosz, mint a mesében, e z fehérben, a z feketében. Az angyal arca volt födetlen, volt a gyilkosé leplezetlen. Lön: a farkasok mosolyognak. Lön: a bárányok vicsorognak. Hazug ajkán az ál-igazság. Igaz ajkán az ál-hazugság. Irgalmatlan az irgalmasság, bizonytalan a bizonyosság. sóka Alajos a mezőcsaC lánosi „Czuczor Gergely" Színház főrende- .... . .J zője, már hetek óta nyugtalan volt. Nem találta a helyét, minden idegesítette. — Mi van veled, Alajos? — faggatta Susák Kálmán, az igazgató. — Valami családi probléma? Egyszerűen nem ismerek rád, hiszen te mindig a nyugalmadról voltál híres. — Nem megy, semmi sem megy — panaszkodott Csóka — sokszor már azon gondolkozom, hogy itthagyom ezt az átkozott pályát. — De miért? Ne légy igazságtalan! A „Vizet a fürdőkádba!" telt házakat hoz. — Ne említsd — jött dühbe Csóka —. cSdk azt a bárgyú vígjátékot hagyd a feledés legqlsó bugyrában, mert kiütést kapok tőle, ho eszembe jut. Telt házakat hoz, ez igaz. De csak azért, mert szünetben és előadás után ingyenes igazolványképeket készítettünk a nézőkről, öt fotóst kellett ehhez szerződtetnünk, de közülük már négy lázadozik. Soha sem csináltak még ennyi igazolványképet. — Na és? Ilyen reklámfogás igazán megengedhető. Vannak színházqk, ahol kávét, üdítőt, virslit szolgálnak föl ingyen, sőt, olyanról is hallottam, ahol előadás után zenés szórakozóhelyen vacsoráztatják meg a hűséges nézőket. — Ebből elegem van! Szeretnék végre már egy olyan produkciót is létrehozni, ami igazán siker. Amiről beszélnek, nemcsak it ebben az eldugott sárfészekben, de szerte az országban. Az újságok írjanak róla, vihart kavarjon, szenzáció legyen ! — Csak rajta — mondta az igazgató —, gondolj ki valami jót, de a Bánk bánnal kapcsolatban. Ne feledd, hogy a jövő héten el kell kezdeni a próbákat. Csóka Alajos tuda ezt, és a nyugtalansága is ebből fakadt. Bánk bán! Mit lehet abból kihozni? Számtalanszor eljátszották, még egy iskolás gyereknek is a térdén jön ki. Azonkívül a színház színészgárdájával sem voit megelégedve. Az igazi egyéniségek hiányoznak, középszerű társulat, csak szürke, jellegtelen előadásokra képes. Márpedig ö mást, többet akar, legalábbis olyat, ami rendhagyó, és mint ilyen, meg- rezegteti kicsit ezt a színházi „állóvizet”. És ekkor, egészen váratlanul valami eszébe jutott. Civil szereplőkkel fogja eljátszatni a Bánk bánt! Miért? Csak a filmeseknek van jogában amatőrökre osztani a szerepeket? — Szó sem lehet róla — tiltakozott Susák, amikor meghallotta az ötletet —, ez képtelenség! Műkedvelőket akarsz egy klasszikus drámában felléptetni?! — Dehogy — magyarázta Csóka —, eszem ágában sincs amatőr színjátszók között keresgélni, talpig civilekkel akarok dolgozni. Olyanokkal, akik még sohasem játszottak sehol. Ezáltal közelebb hozhatom a darabot a közönséghez, hiszen akik a színpadon játszanak, semmiben sem különböznek tőlük, és így jobban odafigyelnek majd a szavukra is. — És anyagilag?... — kapaszkodott a bűvös szóba Susák. — Hogy akarod őket dotálni? Nekünk nincs pénzünk ilyen civilkurázsira. — Nem is kell! Társadalmi munkában vállalják majd, erről kezeskedem. — És a színészek? Nekik hogy magyarázod el mindezt? — Nem szükséges hosszasan magyarázni. Ez színházi érdek, ha úgy tetszik, kísérlet. Mehetnek ezalatt filmezni, rádiózni, keressenek pénzt. — És ha megbukunk? — Ugyan, Kálmán, ezt ma- qad sem gondolhatod komolyan. Hol van ma már bukás? De különben is, ez egy rendhagyó kísérlet lesz, meglátod, még a kritikusok is értékelni fogják. Újszerű Bánk bán, meg ilyesmi. Bízd csak rám, a színház művészeti vezetője én vagyok, mindenért vállalom a felelősséget. — Nem bánom — sóhajtott Susák —, de'aztán á I Id is a szavd, ami a felelősséget illeti. .. Csóka nagy lendülettel kezdett munkához. A színészekkel valóban nem sok gondja akadt azok örültek a hirtelen rájuk szakadt szabadságnak, csupán Krecsmarek Alfonz, a színház egyik vezető színésze bőszüit fel, aki az évad eleji ígéret szerint Bánkot játszotta volna. — Mi ez? Panaszt teszek a minisztériumban! Civilekkel fúrsz meg?! — Ne tégy panaszt, Alfonz — nyugtatta Csóka —, rád még egy nagyon szép feladat vár ebben az évadban. — Nyugdíjba küldtök? — Ugyan! Othello... Krecsmarek néhány másodpercig töprengett, majd ezt mondta: — Na jó! De ki biztosít arról, hogy az Othellót, nem egy itt tanuló nigériaival... — Ne viccelj, Alfonz! Hát látsz te nigériait itt Mezőcsa- lánoson? Miután Csóka végzett a színészekkel, megkezdte a szereplők kiválogatását. Már voltak elképzelései az egyes szerepekre, így csak a rábeszélőképességére volt szükség, de maga is meglepődött azon, hogy ez csaknem fölöslegesnek bizonyult. Az emberek átérez- ték a dolog jelentőségét, vállalkoztak a nagy feladatra, csupán a Bánk megformálására kiszemelt Istók István, a me- zőcsalánosi Csőművek igazgatója tiltakozott.- — Mégis, hogy képzeli? Életemben nem voltam színpadon. — Az a jó! A hatás így annál természetesebb lesz. — Debát ez egy hős. Én nem vagyok az. — Dehogynem. Tudjuk1, hogy naponta hősiesen küzd az üzem továbbfejlesztéséért, a dolgozók érdekeiért, c nemzetközi piacok megtartásáért... — Bánk indulatos ember, ezt sem lehet rám mondani. Mindenki bizonyíthatja, hogy én inkább a szelíd meggyőzés híve vagyok. — Ez a legkevesebb. Majd szélídebbre vesszük a figurát. Más oldatról 'közelítjük meg. Rendezői koncepció. — De ez a Bánk még a. királynőt 5s megöli! Kérem, én még egy lepkét sem tudnék agyoncsapni. — Ezt sajnos nem tudjuk kihagyni, de majd nagyon szelíden fogja megölni. — Talán valaki más... de én nem... Ne haragudjon kérem, de nem... Csóka ekkor cselhez folyamodott. Melinda1 szerepét — bár eredetileg másképpen tervezte llstóknéra bízta, és megkérte, hogy beszélje rá férjét Bánk bán alakítására. — És mondja főrendező úr, nem akadna valami szerep Pistikének is? — Hány éves Pistike? — Három. — Akkor ő fogja játszani Bánk és Melinda gyermekét, Somát. — Nagyszerű! Hallottad Pistike, te leszel a Soma. De uqye csak akkor — hunyorított Csókára Istókmé —, ha ezentúl nem dugdossa a szekrények alá a szalámis kenyereket, és nem töltögeti tele vízzel a lakásban található összes cipőiket. Értetted Pistike? Csóka jól számított, az asz- szony rábeszélte Istók Istvánt a Tóth-Máthé Miklós: Talpig civilekkel! Kajánkodó közgazdasági kalauz közmondásokból Napjainkban divat gazdaságpolitikai, világ- és népgazdasági kérdésekkel foglalkozni, olyannyira, hogy lovas nemzetből közgazdász nemzet lettünk. Tanulmányaim során magam is rájöttem, hogy a nép ajkán született közmondások is fontos közgazdasági ismereteket tartalmaznak. Csak olvasni káli a mondó sóik között. BÍRÓNAK ÉS {FALU BIKÁJÁNAK MINDENT SZABAD — Jogokat és kötelességeket rögzítő, már-'már a jogszabályok szintjére emelkedett, falus1! munkaköri leírás. Szóbeli formában a 17. században kezdett elterjedni. SZEGÉNY AZ EKLÉZSIA, {MAGA HARANGOZ A KÁNTOR — Az első ránk maradt, felsőbb szerveknek összeállított munkahelyi hangulatjelentés és gazdaságpolitikai helyzetkép. Feltételezhetően fontos egyházi ünnep előtt állították össze a 16. százddban, a törÖkdú'lás idején. KI A GARAST NEM BECSÜLI, A ,FORINTOT NEM ÉRDEMLI — Etnográfiái bizonyítéka annak, hogy már a fel- szabadulás előtt is adtak ki bérfejlesztési keretszámokat, direktívákat középszintű gazdasági vezetők és szakszervezeti aktívák részére. SOK AZ ESZKIMÓ, KEVÉS A FÓKA — Méltatlanul elfeledett magyar közgazdasági szenzáció: az ősközösségi viszonyok között élő eszkimóik népszámlálásában feltételezhetően magyar közgazdászok és pedagógusök is részt vettek. A fenti megállapítás az összesítő jelentésükből való. KICSI BÁNTJA A NAGYOT — A munköhélyi demokrácia gyakorlati megvalósításának kezdeti lépéseit, az alulról jövő bírálat előfordulását rögzítő szignalizáeió. Sajnos, előfordulási helye, sűrűsége, valamint a bíráló további sorsa még ismeretlen. AKI MÁSNAK VERMET ÁS, MAGA ESIK BELE — Egy pest-budai temetkezési céh által rögzített munkahelyi baleseti jegyzőkönyv. A sírásó balesetének óka a lezárt vizsgálati megállapítás szerint: a dolgozó munkaidőben italozott. KAPARJ KURTA, NEKED IS LESZ — Az orvosi hálapénz, a paraszolvencia előfordulását regisztráló megállapítás. Egyes kutatók szerint a kapitalizálódó Budapesten egy divatos nőgyógyász adta a fenti tanácsot nagyon szegény körülmények közt élő szemész kollégájának. AKÁRKI KAKASA CSINÁLTA, AZ ÉN TYÚKOM TOJTA — A középkori céhekben előírt mestermunka elkészítésének sikerélményét rögzítő etnográfiai emlékmondat. Vesd össze: napjainkban a szocialista munkóverseny során kezdeményezett Munkád mellé add a neved! mozgalom szöges ellentéte. NYÁRON MINDEN BOKOR SZÁLLÁST AD — Külföldi turistáknak, kispénzű, országjáró diákoknak a török hódoltság idején készült idegenforgalmi prospektus. Hasonló még: Aki párnán akar feküdni, próbálja előbb a szalmát! KI PARÉJJAL JÓL TUD LAKNI, ANNAK HÚST IS LEHET ADNI —- A kollektív közétkeztetés módszertani útmutatója. Napjainkban az üzemi étkezdék sikeresen alkalmazzák ezt az ősrégi axiómát. KISS GYÖRGY MIHÁLY főszerepre, így a próbákat el lehetett kezdeni,- Mi lesz ébből? - sírta Susák Kálmán a főrendezőnek, — Siker — nyugtatta Csóka. És két hónap múlva, a bemutatót megelőzően, így festett a Bánk bán szereposztása a városszerte kiragasztott plakátokon: Or. Kiss Vendel, a mezőcsalá- nosi Városi Takács elnöke Dr. Kiss Vendeiné, háztartásII. Endre, magyarok királya Gertrudis királyné ........... Béla En dre kisgyermekeik Mária Ottó, Gertrudisnak testvéröccse Bánk bán, Magyarország nagy-ura .......... M elinda, a felesége................. S oma, fiúcskájuk ..................... M ik hál bán (Melinda bátyjai Simon bőn Egy zászlós úr Petur bán bihari főispán ■beli ^ Kiss Béla Kiss Endre Kiss Mária Mézes Mózes esperes, plébános, a Hazafias Népfront helyi szervezetének elnöke Istók István, a mezőcsalónosi Csőművek igazgatója Istók Istvánné gépkönyvelő Ifj. Istók Pistike Szemerkényi Béla, nyugalmazott postafelügyelő ffj. Szemerkényi Béla, a Moziüzemi Vállalat propagandistája P. Nagy Sámuel, a „Tele Hordd" kisvendéglő üzletvezetője Peták Gábor sírkőfaragó mester, magánvállalkozó iMyska ibán, a királyfiak nevelője ...............Pala Pál, ólt. iisk. tanár Solom mester, ennek fia..........Dr. Pala Ervin fogorvos Iz idora, türbngiai lány ..............IHátas Bea kozmetikus E gy udlvornik ....................... Pénzes József, o „Tele Hordó” " kisvendéglő felszolgálója Bliberadh, egy lézengő ritter ... Ternyik Tas író, szabadfoglalkozást Tiborc, paraszt .......................Dr. Vad Boldizsár, o mezőcsalán osi „Új Csapóson" Termelőszövetkezet főkönyvelője Az emberek álmélkodva álltak a plakátok előtt, akadtak, akik vitatták a szereposztást (más jelöltjeik voltak!), egy azonban biztos, hogy a bemutatóra minden jegy elkelt. És zsúfolt házakkal menték a következő előadások is. Hiszen csak a Csőműveknek lök ugyanis dadogtak, morogtak, selypegtek, susogtak, hará- koltak, makogtak, haddrtak, handalbandáztak, pontosan úgy, akár az életben. Déhát — mentségükre legyen mondva — egyik sem vallotta magát színésznek. ezerötszáz dolgozója volt, és mindegyük kíváncsi volt Bánk bán szerepében az igazgatóra. És aztán még ott vált a tanács, a Posta, az iskolák, a téesz...! ä közönség tapsolt, és eb- U ben az ünneplésben a * I művészi élmény teljes hiánya sem zavarta. A szerep- Hát nem megmondtam! - lelkendezett Csóka. - Az egész, nek életszaga vao! Valami elindult, valami más, valami eredeti... Úgy érzem, végre sikerülni fog igazi színházat csinálni Me- zőcsalánoson. Ezután a Csongor és Tünde következik. Természetesen az is talpig civilekkel!
