Tolna Megyei Népújság, 1982. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-07 / 184. szám
1982. augusztus 7. KÉPÚJSÁG 7 Megdicsérték a tervezőket Paks távlatai Nagyon jó lenne, ha egyik napról a másikra olyanná változna Paks, amilyen húsz, vagy inkább huszonöt-harminc év múlva lesz. A tervek, egészen pontosan: a részletes rendezési terv ismeretében állítom, még azok az idős emberek sem neheztelnének az „azonnali" átalakulásért, akik egész életüket a régi, földszintes, kertes házban töltötték el. Paks ugyanis minden nagy változás, átalakítás ellenére sem lesz olyan, mint a legtöbb kis-, vagy nagyváros, nem meredező házóriósok épülnek a régi Paks területén (a Kishegyről, az erőmű lakótelepéről most nem beszélünk), hanem kimondottan kellemes, barátságos, továbbra is kertes marad a városnak a Duna felőli alsó része és még más terület is, amelyre a rendezési terv kiterjed. Épül ugyan többszintes ház, de főként csak a főutca mellett, javarészt köz- intézmények. A főutca mögötti területek — egy sávos átmenet után — már csak egyemeletes házakkal építhetők be, mégpedig úgy, hogy a telkek megmaradnak, saját tulajdonban, sőt nagyrészt az eredeti határokkal. Ezek az egyemeletes házak természetesen nem lapos tetejűek lesznek, hanem szép sorházak, többféle változatban: földszinttel, emelettel és tetőtérbeépítéssel. Családok, nak, sőt együtt élő több nem- zedékű családoknak is tökéletes kényelmet ígérnek. Sok munka van a részletes rendezési terv mögött. Béres .kanostól, a Paks városi Tanács műszaki osztáilyvezetőjétől megtudtam az előkészítés, meg a jóváhagyás történetét. Sok fórum vitatta a tervet, hivatalos is, „kívülálló" is. Utóbbi esetben arról van szó, hogy megkérdezték a régi paksiakat, például a nyugdíjas tervezőt, Gosztonyi Jánost. Véleményüket, értékes tapasztalataikat figyelembe vették. Az előkészítéshez tartozik, hogy korábban készült már Paksra vonatkozóan — a régi városrész történelmi központja és kialakítandó új központja, meg ennek a résznek a környéke, elsősorban — általános rendezési terv. Ezt a tervet módosították azok a budapesti tervezők, akik megkapták a nagy feladatot, készítsék el a részletes, ugyancsak távlati rendezési tervet. Merészen, okosan, humánusan módosítottak. A paksi emberek érdekében, a város szebbé tétele és adottságainak kiemelése érdekében. Az Általános Épülettervező Vállalat kollektívája készítette el Paks részletes rendezési tervét, a már említett módosításokkal, és a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium illetékes főosztálya teljes egészében jóváhagyta a módosításra vonatkozó tervet. Ez általában azt jelenti, hogy a főutca nagyobb részét csöndessé akarják tenni, mentesítik a teherforgalomtól, sőt az átmenő forgalomtól is, másrészt pedig több lehetőséget biztosítanak a gyalogosok , számára, vásárláshoz, sétához. Természetesen személygépkocsival be szabad menni ezekbe az utcarészekbe is, nem történhet olyan eset, hogy valaki nem tud hazamenni az udvarába autójával. Béres János megemlítette, szükséges ezt hangsúlyozni, mert egyes helyeken már terjedt a fölösleges aggodalom. Annak ellenére is, hogy ők, vagyis Varga Imre tanácselnök-helyettes és az osztály- vezető sok fórumon ismertették a már elfogadott részletes rendezési terv lényegét, de még a részleteit is, hadd ismerje meg minél több paksi ember, ne le- . gyen az emberekben nyugtalanság a jövő átalakulásai miatt. Ha már a jóváhagyásoknál tartunk, érdemes megemlíteni: a legfőbb testület ez ügyben, a tervtanács milyen megjegyzéssel hagyta jóvá Paks részletes rendezési tervét: „A tervtanács a bemutatott tervet — a korszerű városrendezési koncepcióra, valamint a résztvevő tervezők jó együttműködésére való tekintettel — dicséretben részesíti." Hely nincs ahhoz, hogy részleteket közöljünk a nagyon érdekes, sőt izgalmas olvasmányból, ami kötetnyi anyag és a „Részletes rendezési terv műleírás" megjelöléssel szerepel, csak néhány sort közlünk, érzékeltetve a tervezők törekvéseit, alaposságát. Előbb azonban feltétlenül meg kell említeni egy másik, nem a tervezőcsoportba tartozó budapesti tervező nevét: Kun Attila óriási munkát végzett a feltárásban, az előkészítésben, amelynek nyomán aztán el lehetett indulni a tervezéssel. Kun Attila előadást is tartott az elképzelésekről annak idején a paksi könyvtárban, volt szerencsém hallani érdekes ismertetését, válaszait. Elmondta például, hogy a konzervgyár és az „SZTK-vonal" (Táncsics utca) közötti jókora terület majd zöld lesz teljes egészében, stranddal, parkkal. Szép és kellemes lesz, amikor megvalósul, olyan igényt kielégítő „létesítmény", ami már most kellene, mint egy falat kenyér. Egyelőre csak azt lehet tudni, hogy épül az új tanácsház, készül az új posta, vagy például, hogy szépen és kényelmesen kitárulkozott a régi városközpont, ugyancsak a tervezők jóvoltából. A városi tanács szakemberei, vezetői sokat tettek annak érdekében, hogy a történelmi városközpont nagyon rövid idő alatt átalakuljon a csúnyaságból, a zsúfoltságból, az ellenkezőjébe. De, hogy mikor lesz strand, mikorra alakul ki a 6-os út és a főutca közötti rész sorházas, sajáttelkes, nyitottan otthonos, sőt meghitt városnegyeddé, teljes egészében, hogy ehhez húsz év kell-e, vagy harminc, kár lenne jósolni. Sok pénz kell hozzá és okos szervezés, no meg erőfeszítés is mindkét részről (tanács — lakosság). A szakmunkásképző intézetet ebben a tervidőszakban meg kellene építeni kollégiummal, a Zsíros köz és a Kápolna utca között, viszont egyelőre még a kisajátítás sem történt meg. Az egyetlen megfelelő hely ez a rész, csakhogy a házak kisajátításához nagy összegekre van szükség. Gond tehát bőven akad, amiből következik: Pak- sot továbbra is megkülönböztetett támogatásban kell részesíteni, a terv csak így valósulhat meg, és nem marad óhaj, álom, reménység. Befejezésül az ígért néhány mondatos idézet a részletes rendezési terv kötetéből : „A történeti központ maximális védelme... A Duna és a település szerves együttélésének a lehetőségek szerinti visszaállítása... Arra kell törekedni, hogy az. átmenő forgalom minél rövi- debb úton hagyja el a város- központ területét... A Dózsa György úttól a Duna felé eső összefüggő, laza városias beépítésű lakóterület kialakítását egységes akcióként kell elindítani. Belső ütemezhetőségét segíti az, hogy a terv a jelenlegi utca-vonalakhoz és telekhatárokhoz maximálisan igazodik." A tervet legvégül a városi tanács végrehajtó bizottsága hagyta jóvá. Gemenci József Fotó: Béres János Ilyen volt a Táncsics utca... és ilyen most, az épülő új központ részeként Sótlanul az étel sem jó... A repülésvezető Kétfajta ember létezik manapság Öcsényben, a repülőtéren. Vagy szereti a repülést, vagy nem. Aki szereti: odaülhet közéjük, aki nem: mit keres ott? S ha valaki közéjük tartozik, akkor teljes jogú állampolgára a repülőtársadalomnak. Nincsenek rangok, címek, beosztások, semmi nem létezik, csak a repülés. Ez is akkor érvényes, amikor ülünk (ülnek) a pázsiton. De, amikor az első gép megkapja a startengedélyt: megváltozik a világ. Akkor van repülésvezető — ez esetben Jámbor Csaba —, van szigorú szó — lezser körítéssel, ezt is Jámbor Csaba produkálja. Egyből életbe lép a repülőtársadalom felelősségen alapuló rendszere. Mert a biztonságnál nincs fontosabb, aki annak szabályát megsérti, vagy népi sportszerűen viselkedik; könnyen a második fajta emberek között találja magát: azaz nincs helye a reptéren... A repülésvezetőt érdemes figyelni abban a három-négy órában, amikor egy-egy versenyszám alatt „felrántják" azt a negyvennél több gépet, amelyek részt vesznek a jubileumi vitorlázó bajnokságon. A hátára veszi a dögnehéz rádiót, s ba- lettmozdulatokkal irányítja a felszállást. Mindenkihez van egy jó szava, de a szeme ott van mindenhol, pillanatok alatt észreveszi a hibát, és csak úgy barátilag, mosolyogva közli: „Apukám! Van egy sárga lapod, meg mínusz száz pontod!" Elhangzik a büntető mondat, a repülésvezető tovább mosolyog, s a büntetett fél kénytelen vidáman és jókedvűen elfogadni a letiltást, mindent, amit a „mester" mondott. Három dolog van az életben — és természetesen ez alatt a repülős életet gondolja —, amit mindenkor be kell tartani. A vidámság, ez az alaptermészetből kell, hogy fakadjon. A lezserség. Mert hát só nélkül a legjobb étel is csak panes. És a harmadik, a legfontosabb: a biztonság, párosulva felelősségérzettel. A repülésnél a biztonságos technika, vagyis a jó gép, a biztonságos repüléstechnika a legfontosabb. Erre Jámbor Csaba a napi munkájában is ügyel. Az Országos Mentőszolgálat légi betegszállító csoportjának főmérnöke és pilótája. Ott a jókedv továbbra is elsőrendű dolog, a lezserség kicsit háttérbe szorul, mert a betegszállításnál duplán kell figyelni az emberre, a baleseteknél pedig a legrövidebb idő alatt — és biztonságosan — kell megérkezni a helyszínre, így a biztonság még jobban megerősödik, a felelősségtudat pedig párosul az orvosok felelősségtudatával. (A puding próbája... ez esetben a repülés. Jámbor Csaba beültet a jó öreg PZL-be, s fel- szállunk Öcsény fölé, majd Szekszárdot látogatjuk meg. Van időm a látvány mellett erről a hármas követelményről gondolkodni, mert igen nagy dolog ez, mennyire más lenne a világ, ha mindannyiunkban lenne egy adag jókedv, lezserség és felelősségtudat.) Persze, a földön mások a léptékek. S ilyenkor fel lehet tenni azt a kérdést, hogy: — Ez a kettősség, a főmérnökség és a pilótaság mit takar? — A világ legjobb beosztása — mondja. — Azt hiszem nálam ez a csúcs. Használhatom a szakmámat, s munkaidő alatt űzhetem a hobbimat. (Megint csak a levegőben jut időm a gondolkodásra: A repülők a hobbijuknak élnék. S még nem találkoztam olyan repülőtéri emberrel, aki csak azért lett pilóta, mert itt sok pénzt lehet keresni — egyébként nem lehet. A nagy pénzek — kétségtelenül a társadalom elismeri munkájukat — nem itt vannak.) — Szóval: főmérnök vagy pilóta? — Az az elvem, aki felel a technikáért és a repülés biztonságáért, az tudja is csinálni azt — mondja, s ebben igaza is van. — Építészmérnöknek csak az felel meg, aki már vett a kezébe téglát. Az már túlzás lenne, hogy különbet tudjon építeni, mint a mester, de tudjon, s itt a tudjon szón van a hangsúly. Messze szaladtunk a repüléstől, dehát ez nem is baj. Mert a következő mondat ismét olyat féjez ki, amelynek érvényesnek keli lennie az egész társadalomra : — Amikor egy ember valamit elvállal, azért felelősséget is vállal. Mindegy, hogy mit, az a lényeg: elvállata és azért mindenkor felel is. Legyen az a repülőtéri traktor vezetése, vagy a vöntatápilóta posztja. Jámbor Csabával ülünk a repülőgép mellett a füvön. Beszélgetünk. Nagyon csendes a szó, nincs itt kinyilatkozás, meg nagy szavak, csak úgy csendesen, ahogy a repülőklhöz illik. Aztán mégis azt gondolom, hogy van ebben az emberben indulat is, felteszem a következő kérdést: — Úgy gondolom, meg talán a társadalom is (ezt már csak a saját felelősségem csökkentésére teszem hozzá), hogy a vitorlázórepülés úri passzió. Jámbor Csaba felcsattan, n'agy marék füvet tép, s az ujjal között morzsolgatja. — Meghogy úri passzió! — tűzbe jön. Itt ember lesz, aki közénk jön, itt a repülőtéren emberré válik! Közöttünk nincsenek csövesek, nem kell rendőrnek jönnie egyetlen gyerekért sem. Aki évekig repül, azért én tűzbe teszem a kefem! Költséges? Költséges sport ez — mert remélem, hogy sportnak legalább elfogadják. Hát akkor számoljuk össze, hogy hány százezer forint értékű társadalmi munkát végez egy-egy vitorlázórepülő? Számoljuk! ftt kialakul benne a vágy a küzdésre. Mert egy pilótának meg kell küzdenie minden apró eredményért. Kemény munka van egy-egy ilyen kéthetes verseny mögött. Terelem a szót, dehogyis akarok én vitába keveredni a repülőkkel, hiszen ismerem őket. Egy pillanat alatt befogadtak, nem néztek ki, mert úgy érzik, hogy az első embercsoportba tartozom: szeretem a repülőket. — Hogy kezdődött a szerelem? — kérdezem. — Itt van egy újabb bizonyíték. A magyar repülésben szinte csak olyan emberek vannak, akik vitorlázórepülőként kezdték. Ha csak ezt veszem az egyetlen eredménynek, már akkor megéri fenntartani a klubokat. Magam gyerekkoromban voltam kjnt először a budaörsi repülőtéren. És már akkor megfogott az: szeretettel fogadtak. A családról kell beszélni. De, ebben is szerencsés Jámbor Csaba. A feleségét egyszer kivitte a repülőtérre, s azóta együtt járnak oda. — Most is itt van az egész család. A feleségem a sportbizottság tagja, a fiam meg küldönc. Erre a két hétre spórolunk, mert itt ki lőhet pihenni az egész éves bosszúságokat. • — Nem értem. Pihenni jönnek és felelősséget vállalnak. — A felelősséggel az ember összeforr, mint kutya a bolhájával. A kérdéseim elfogytak. Jámbor Csaba feláll, s elindul gyalog a start felé. Mert „a láb kéznél van”. H.J.—G.K. A Kossuth Lajos utcai általános iskola, felújítás után Jámbor Csaba a startnál
