Tolna Megyei Népújság, 1982. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-07 / 184. szám
1982. augusztus 7. NÉPÚJSÁG 5-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------— A z egyszerűt egyszerűen, a világosat világosan Grácia sze9®nY fejemnek, ha a nyakatekert fogalmazási ------------ készség sokszor megnevetett példáját mondandómhoz igazítom. Kis fejtöréssel citálhatnám éppen pontosan is, hogy hogyan ne beszéljünk soha. De minek? Akárki ismerhet jobb példákat, mert jaj, dehogy engedjük trium- fálni szóban, írásban nyelvünk törvényeit, dehogy is írjunk, beszéljünk anyánk nyelvén úgy, hogy nyelvtudósaink lerakhassák legalább fél napra nyelvőrzésre kivont lángpallosaikat. Fegyverszünet nincs. Nem is lehet, amíg egy sok emberrel találkozó postás azt feleli szemrebbenés nélkül a hozzá intézett kérdésre, hogy „nem bírok róla tudomásul vétellel !” Is tók úgyse, nem lódítok. Elhangzott ez a mondat nem egyszer, mi több, sok ehhez hasonló is, azt példázván, hogy ha a hivatali nyelv teret hódít már a hivatalok portáján, akkor nincs határa az értelem- és nyelvgyalázásnak. Miért éppen erről akarok beszélni ezeken a hasábokon? Mert mostanában ismét — és már sokadszorra — vitatott téma bizonyos körökben, hogy szakszerűség és közérthetőség megférnek-e egy kalapban, vagy tűz és víz a kettő. „Ami szakszerű, azt nem értheti meg a köz. Ami meg közérthető, az unalmas a szakközönség számára." I Hogy ez álprobléma? Nem nevezném annak, különböző jelentések, beszámolók ismeretében. Ugyanakkor élénken tiltakozom az ellen az álláspont ellen, hogy tűz és víz. Közérthetőség és szakszerűség nagyon is jól megférnek együtt, csak az a nagy kérdés, hogy aki mondandóját tárgyalja, mennyire ura megosztani kiválasztott ismereteinek, tudásának. Régen lefutott, de ma is szívesen emlegetik dr. Czeizel Endre ismeretterjesztő sorozatát, mely révén a tévé képernyője előtt ülve, fogalmakat alkothattunk a genetika rejtelmeiről. Ha dr. Czeizel ismeretterjesztő feladatát úgy közelítette volna meg, mint egy akadémiai székfoglalót szokás, nyilván megbukik a vállalkozás. Megbukik, már csak azért is, mert a tévénézők iskolázottsági szintje se másutt, se nálunk nem egyforma. Ezért a tudósok, ha milliókat, százezreket akarnak beavatni az általuk művelt tudományba, csak közérthetően szólalhatnak meg. Fényesen bizonyítva, hogy a közérthetőség nem csorbítja a szakszerűséget. Ha nyelv- és észgyötrő nyakatekertségeket kell bokré---------tába fűzni, tartósan a jog nyelvhasználata a legh álásabb tárház. Úgymond azért, mert a paragrafusok jele sem egyszerű. Csavarodik erre, csavarodik arra ugyebár a paragrafus és becsavarodhat, aki nem elég jártas a jogban — hirdetik egyesek. Hát ez így azért túlzás, de oka azért csak van annak, hogy évek óta napirenden van a jog nyelvének a köznyelvhez való közelítése, ami véleményem szerint aligha nevelhető „egygenerációs” feladatnak. Lám, a legtöbbeket megnevettető szabályzat, amit a MÁV mondhat magáénak, se akar megfiatalodni, s kelthet bennünk az ezredfordulóhoz közeledve is nyelvújítás korabeli reminiszcenciákat. Engedtessék meg mind ezek után arra hívni föl a figyelmet, hogy életünknek nem ezeken a sajátos területein van nekünk a legnagyobb problémánk a közérthetetlenséggel. Ott fáj a szakszerűség ködösítő egyeduralma, ahol a köz- érthetőség funkciója politikai, ahol a mondandó a „mindenkinek, mindenkinek!” szándékával hangzik el, ahol ez, a belpolitikánk alapelvét alkotó szándék megtörhet, „csak vájtfülüek” javára fordulhat. Képzeljenek el egy olyan, tömegeket érintő döntést, amit nem mindenki ért, akinek teszem azt, tanácstagként a döntésben joga van. Ennél I már csak az a politikailag károsabb metódus, ha a döntés az érdekeltek teljes kizárásával, hogy úgy mondjam, a fejük fölött történik. Egyik is, másik is'idegen a gyakorlatunktól, mivel életünk természetes velejárójává lettek a fontos kérdésekben indított társadalmi viták, amelyek révén a jogalkotás egyetlen dolgozószobája -lehetett az ország. S nyilván lesz is még, hiszen ha magunkról beszélünk, nem költői szóvirág a dolgozó nép okos gyülekezete megjelölés. Mindehhez közünk van és 'egész életünkkel van közünk. Körünkben azért nincs helye csak a világos, tiszta beszédnek, s kell szemünket azokon tartani, akik közdolgokról szólva oly megátalkodotton ragaszkodnak szakmai tolvajnyelvük alkalmazásához. Évekkel ezelőtt nem kis megrendülést okozott annak a nyolc általánost végzett parasztasszonynak a vallomása, aki hosszú időn át volt egy megyei testület nem is sikertelen tagja. Mint mondotta, utóbb igen gyakran érezte magát kutyául „a sok nagyon okos úriember között”, mert felét, negyedét értette, annak, amit leírtak, vagy mondtak. Máig szeretném hinni, hogy példája egyedülálló, hogy a szakmai fölkészültséget téveszti össze azzal, ami emlékképpen maradt meg benne. Hajdani úriemberekről. Lóhátról beszélőkről, a „gyalog- népet” levegőnek tekintőkről. Mondogatom hát magamnak, hogy bizonyosan az optikája volt rossz. Aztán a kezembe kerül egy beszámoló, amivel harmadik olvasásra sikerül csak megküzdenem. Először azért, mert terjedelme is riasztó. Másodszor azért, mert megalkotója, ha tudta is valamikor, régen elfelejtette a „szabatosan, világosan, magyarosan" követelményét. De, szakszerű. Meg kell hagyni, olyan szakszerű, mint egy államvizsga-dolgozat, mely mégis másféle teljesítménykategóriába sorolható, mint a beszámolók általában. Mert nagyképű, mert fitogtató. Hogy is mondjam csak. .. úriemberes. Hadd kábuljon a „gyalognép”. Pedig a „gyalognép” kinőtt a kábithatóságból. Tudni, érteni akar. Mindent, ami csak miatta létező fórumokon kap szót. Egyszerűen azért, mert akik észrevételeinek, javaslatainak ismeretében döntenek, csak így számíthatnak az együttműködésére. De így, minden körülmények között. Mit gondolnak, mikor lesz erről valahány érintett „tudo- --------- másul vétellel?" Akkortól számítva ugyanis az egyszerű, egyszerű, a világos pedig világos lesz és talán kevesebb papír fogy szószaporításokra. — la— Mészöly Miklós: Jelentés egy so sem volt cirkuszról novellájához hang-képimitáció egy témában Csizmadia Tibor rendező _______________________ A Hubay-darab rendezője Wermer András I--------T“--------Dr ámai pillanat ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■a Kapfinger András képriportja \ Mozgásgyakorlat Helyzetgyakorlat Versmondók a vártoronyban Az „Efézuszi özvegy"-ből
