Tolna Megyei Népújság, 1982. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-31 / 203. szám
A NÉPÚJSÁG 1982. augusztus 31. Moziban A seriff és az idegenek i. -irí Jelenet a filmből Ha kedd;, akikor ez Belgium, s ha Búd' Spencer - akkor filmjére nehéz jegyet kaprai.. IDe legalábbis sokáig sorba kell állnia' érte, ped'ig közben tudjuk: egyáltalán, nem Oscar-dí- jas alkotást fogunk látni a (mozivásznon,, ha nelm kaland ot, mesét, az igazságnak humorral fűszerezett verekedések - és a keményöklű, behemót főszereplő — által biztonsággal elkövetkező, számunkra oly fontos győzelmét. S mivel nem várunk túlságosan. sokat a Búd Spencer-fil- méktől (csak amennyit kapni fogunk), csalódnunk sem kell A seriff és az idegenek című színes, szinkronizált olasz fiilmlben, amelyben ismét találkozunk az idegen bolygón született szőke kisfiúval, H—7-425-tel is. Öt a Seriff az égből című produkcióiban láthatta s kedvelhette meg a közönség - korhatár nélkül. A két főszereplő újaibb filmjében természetesen ú|iabb kalandokon megy keresztül, ám ezúttal a légelhárító' szolgálat korlátolt vezetői mellett a fő veszélyt az ellenséges földönkívüliek, az idegenek jelentik számukra és bolygónkra. A kemény ököl és az ezzel párosuló kemény akarat (az idegenek ak.araitqyöngiítő készülékkel rendelkeznek) a seriff révén azoraKórussiker Arezzóban A kaposvári Vi'kár Béla énekkar első díjat nyert az arezzói nemzetközi kórusverseny folklór kategóriájában Bárdos Laíjos zeneszerző ez alkalomra írt So- mog y i niépd a I -f e Idő Igo zá sa i n a k előadásával. Az itáliai városban az idén 30. alkalommal rendezték meg az énekkarok, egyik legrangosabb nemzetközi seregszemléjét. A jubileumi alkalomra Bárdos Lajos, a kórus névadója, VIkór Béla gyűjtéséből származó somogyi népdalokat dolgozott fel „Vékony deszka" címmel. A kaposvári dalosok ennek előadásáért kapták meg a kor- társ szerzők legjobb, még meq nem .jelent alkotásának is szóló díjat, amelyet a vasárnap esti ünnepélyes díjkiosztáson nyújtottak át Zákányi Zsolt karnagynak. A hangjegyírás feltalálójának, az arezzói Guido szerzetesnek nevét viselő zenei fesztivál hétfőn, a résztvevő kórusok Arezzo környéki fellépéseivel ért véget. bon eljuttatja a cselekményt a győzedelmes végkifejletig, s ezzel — ugye — nem árultunk el nagy titkot. Akik már több Bud Spencer- film mel kerestek-toló ltok köny- nyed kikapcsolódást, szórakozást. felfedezhetnék bizonyos ismétlődéseket az epizódokban, leginkább a Fülig Jimimy-szerű zúgó pofonok tekintetében, de hát verekedni sem. lehet végtelen számú variációban. Csupán Rádió Színház a Tíz népszínháznyii társulat sem. lenne képes a magyar és világirodalom legjelesebb alkotásait eljuttatni annyi nézőhöz, mint ahánmya! a rádió színházi közvetítései, felvételei és hang játékai révén megismerteti azokat. Egyetlen, hét — az elmúlt hét — rádióműsorát végigolvasva tizenegy rádió- színházi közvetítést számolhattunk össze. És akkor még nem szóltunk a különböző opera.nész- letekről, o regényfohrtatásokróf és más jellegű Irodalmi műsorokról. iPersze, tudom, hogy ezek jó része „elszáll” a levegőiben, mert a rád ióHiafl goto akkor éppen mást csinál, de sokan vannak o rendszeres hallgatók és még többen a háttérrádiózók, akik más elfoglaltságuk mellett o rádiót is hallgatják. A kis hangdbbozt láttam már strandon éppúgy, mint istálló- ablakban vagy esztergapadon. Mindezek1 akkor futottak eszembe, amikor vasárnap az azt sajnálhatjuk, hogy a korábban teljes újdonságként ható hasonló film o legtöbbször később jobbnak tűnik, miint frissen látott folytatása, s ebben A seriff és az ideqenek sem kivétel. Persze, mindez nemigen befolyásolja sem Irnost, sem legközelebb a nézőket, miszerint ha Bud Spencer, (s ráadásul H— 7—25 .is) — akkor... rádióban Ifjúsági Rádiószínpad bemutatóját hallgattam, Kamp-is Péter Interjú című hangjátékát. A nemrég elhunyt író hanqjátékát két kitűnő művész tolmácsolta. Tomanek Nándor megfontolt, érett játékát jól kiegészítette a fiatal lány — szerepében és a valóságban is fiatal - Szirtes Agi. Értő és érző előadásuk el- kerülte a szinte már könnyfakasztó történet buktatóit, nem engedve azt a qiccs határáig eltolódni. A halálosan beteg, idős férfi és a gyereklány találkozója, ahol a beteq ember, a halálra készülő ébreszti fel a másikban az élniakarást, egy kis túl játszással, félreértelmezéssel könnyen átléphette volna ezt a határt, de hála - a színészek mellett - a rádiójáték többi készítőijének — a rendezőnek, a dramaturgnak, no és természetesen nem utolsó- soriban a szerzőnek — elkerülték azt. Ti. Könyv Móricz Virág: Balga szüzek A magyar irodalom, kezdetei óta nem hozott létre olyan jellegű kor- vagy családtörténeti regényt, mint a ThSbau.lt család:, vagy a Buddenbrook-ház. Igény aztán, igazán volt rá, de a vágyak nem teljesülitek. Se olyan kitűnő polgári tolllforga,tóik jóvoltából, mint Mára! Sándor, de olyanokéból se, mint Tatay Sándor, akinek a Simeon-háza is csak terjedelmes kísérletként fogható fel. ' Most egy nem akármilyen név viselője, Móricz Zsigimond lánya lépett a kísérletezők sorába., majdnem teljesen, eredménytelenül. A „Balga szüzek” átfogó kortörténeti regénynek indul az első világháborút megelőző időktől egészen a másodikét követő évekig. A főhősnő operáé neke snővé verekszi fel magát, egy félig deklasszáló- dott ki s nemesi -kisiparos családból. Az írónő szándéka szerint leírhatatlan külvárosi nyomorból — nem is írja le. Közben szándéka szerint meg kellene ismerkednünk a fenti időpontok által határolt nem akármilyen társadalmi változások- kai. Ez ugyancsak jó lenne, csak éppen, nem sikerül. Sejt- hetőleg azért nem, ami már nem egy hasonló igényű re- qény szerzőijének hibája volt. Egyszerre, egy család életén keresztül felmarkolni a korteljességét, márcsak azért is képtelenség, mert nincs az a- család, mely a maga társadalmának minden rétegével érintkezni tudna. Esetünkben proletárokkal, iparosokkal kisneme- sekkel, nagypolgárokkal, kapitalistákkal , katonatisztekkel, az illeqális párttal1, világproletárokkal és így tovább... A két kötet négy része közt óriási az ugrás és valamennyi közt a törés is. Az első kötet még annyira-aimennyire szerkesztett, a második már szét- folvó, mellékszálon futó cselekményekkel és visszapillantásokkal túr,terhelt, hellyel-közzel 'nehezen érthető. Ha mindehhez hozzátesszük, hogy a cselekmény még nagyanya-a nya-Iá nv- anyás-iszerető és nem is egy féri közti viszonyokkal is bonyolódik, a végeredmény némi bánat. A bánat az olvasóban kél ■és abból táplálkozik, hogy ismét nem sikerült a hiteles magyar családregényt elolvasnia, sőt, még csak egy amoyiira- amen,nyíre élvezetes, közepes írásművet sem. O.l. (Vitaszek) Emlékfa a pásztormüvésznek Néprajzi alkotóműhely a Zselicben Kapoli Antal Kossuth-díjas fafaragóra emlékeztek vasárnap Somogyhárságyon. A dunántúli pásztorművészet kiemelkedő alakja negyedszázada hunyt el ebben a Szigetvár közelében lévő falucskában. A Kapoliak emberemlékezet óta pásztorok voltak, s névadói egy kis somogyi településnek: Kapolynak. Az idősebb Kapoli Antal művészetére már századunk elején felfigyeltek és munkái révén hamarosan országos .hírnévre tett szert. A felszabadulás után az elsők között kapta meg a Népművészet mestere címet, majd 1955-ben — nyolcSzeptember 15-től a Magyar Nemzeti Galériában. — a sokéves hagyományhoz híven — ismét megkezdődik a múzeumi órák sorozató. Szakképzett múzeumpedagógusok várják az általános iskolásokat, akiket nevelőnkkel együtt — előzetes megbeszélés alapján — autóbuszokkal .szállítanak a múzeumiba. A korábbi' tapasztalatok szerint évente 6—9 ezer diák vesz részt a múzeumi órákon. Naponta.altatóban, kiét cső,porttal foglaívannyolc éves korában — életműve elismeréseként Kos- suth-díjjal tüntették ki. Az évforduló alkalmából Kapoli- emlékfát állítottak fel a so- mogyhárságyi temetőben, ahol a népművész sírja van. A három méter magas, faragott tölgyfarönk Szatyor Győző népművész alkotása. Az emlékoszlopot díszítő faragások azt a gondolatvilágot ábrázolják, amelyben a dunántúli pásztorok — köztük Kapoli Antal — művészete gyökerezett. Az eseményen részt vettek a Ka- poli-unokák, akik közül többen maguk is faragnak. koznak a múzeumpedagógusok. Az előadások az iskolai történelem, irodalom és rajz tananyaghoz kapc saladnak. Ősszel folytatódnak a qalé- ,ria gyermek és ifjú sági képző- művészeti műhelyének foglalkozásai is: 5 csoportban tartanak e írnél éti -gyakorta ti fog la Ikozá - sokat. Az idén- először indul egy olyan csoport, melyben az általános iskolák 7—8,., illetve a középiskolák 1—2. osztályosai együtt dolgoznak majd. A zselici Magyarlukafán vasárnap zárta kapuit . a néprajzi alkotóműhely, amely a nyár folyamán a népi mesterségek iránt érdeklődő fiatalokat fogadta rövidebb-hosszabb ideig tartó kézműves munkára. A nyári tábor résztvevői lehetőséget kaptak arra, hogy a népi kultúra értékeit alkotó módon használják fel a szövés, a fafaragás, a fazekasság, a bőrművesség, a kosárkötés és a gyékényfonás területén. Munkájukat szakemberek — a népművészet mesterei, illetve népi iparművészek — segítették, irányították. A néprajzi alkotóműhelyt 1979-ben alapította a Baranya megyei Tanács és a Pécsi Janus Pannonius Múzeum. Egy 120 esztendős parasztház adott otthont a műhelynek. A tájegység utolsó fennmaradt talpasháza ez, amelyet népi műemlékké nyilvánítottak és eredeti szépségében helyreállítottak. Három évig tartott az alkotóház berendezése. A nyaranta ott dolgozó ifjú népművészek, népi iparművészek készítették el a teljes berendezését, mégpedig úgy, ahogyan valamikor a parasztemberek csinálták, s amilyen tárgyak ma már jószerével csak a néprajzi múzeumokban láthatók. S ez volt az első nyár, amikor a zselici műhely fogadhatta az ország különböző részéből érkezett népi tárqyformá lókat. Magyarlukafán dolgoztak — többek között — a budapesti iparművészeti főiskola hallgatói és a pécsi művészeti szak- középiskola diákjai, a debreceni művelődési központ szövő szakkörének és a pécsi művelődési központ guzsalyas körének tagjai, valamint az első baranyai fafaragó tábor résztvevői. Pályázat útján egyénileg is bekapcsolódhattak a fiatalok a néprajzi műhely munkájába. Két-három hetet töltöttek Magyarlukafán, meqkapták a munkájukhoz szükséges szerszámot; nyersanyagot és szakmai segítséget, továbbá szállást és ösztöndíjat. Cserében az elkészített tárgyaikat a műhelyt fenntartó múzeum gyűjteményének ajánlották fel. A zselici dombok között fekvő, fogyatkozó lélekszámú falucska új életre kelt a néprajzi műhely működése nyomán. Múzeumi árak, gyermekfoglalkozások a galériában Tévénapló Hozzászólás A Stúdió '82 a reménykedők műsora. Reményre mindig van ok, gondoljuk makacsul, miközben a tv kulturális hetilapja csak forog saját tengelye körül, tiszteletre méltó igyekezettel, hogy elgondolkoztató lesz és korszerű. Az esetek többségében úgy érezzük, szorgalmi feladat volt a műsor összeállítása, amikor a tény már az eredményt is jelenti. Legutóbb néhány percre legalább meghökkentett. Egy amerikai szociálpszichológus — aj, de irigylem szép foglalkozását - arról beszélt, hogy kiábrándult a mai nemzedékből, mert semmire se jó, ö éppen ezért csak gyerekekkel foglalkozik, azokat még lehet alakítani. Tudjuk, közhely, mert azért ez a nemzedék is csinált valamit, de fontosabb a folytatás. Azt mondta ez a nagy-nagy tudós, hogy meg kell várni, amíg a mi nemzedékünk kihal, s helyünkbe lépnek az addig felnövő gyerekek, akik — természetesen az ö bölcs útmutatásai alapján - megvalósítják a szép, új világot. Sok mindent közbe lehet vetni. Azt is, hogy csak mi halunk ki, amit a nagy tudós megvár, hogy zavartalanul berendezkedjék a mai gyerekekkel? Ha olvasta volna Babits versét, tudhatná, „nem él örökké Jónás sem, a tök sem.. De nem is ez a fontos. Engem a nagy tudós szelíd reménye hatott meg, mert türelmesen megvárja, amig mi békésen kihalunk, tehát nem kell atombomba, háború, még Karinthy bölcs receptje is mellőzendő, aki szerint „adjonütni?. . . az is jó". Egyébként amit ez a tudós amerikai mondott, nemzedékenként visszatér, akár a múltba, akár a jövőbe vetítve. Az egyiket, amelyik az elveszített aranykorról álmodik, nosztalgiának hívják, a másikat utópiának. Legalább ennyit meg kellett volna jegyezni. A Hirháttérböl nem derült ki, hogy miért olyan drága a zöldség, ha az eliogyaszthatónál is több van belőle, viszont annál többet megtudhattunk a protekcióról. Két szikrázóan okos férfiú, Száméi Lajos professzor és dr. Pirityi Ottó elemezte a protekció lényegét, káros, sőt bűnös voltát, a professzor közben körmére is koppintott a Merkúr vezérigazgatójának, hogy miért nem~szólt nyíltan. Örömmel hallgattuk okos és társadalomjobbitó szavukat, s épp azzal csatlakozom hozzájuk, hogy ellentmondók nekik. Ugyanis kifejezetten a protekció mellett vagyok, még akkor is, ha az, amivel ma oly sűrűn találkozunk, mindenképp visszataszító, hisz a középszert vagy éppen az arra érdemtelent akarja előnyhöz juttatni, háttérbe szorítva, sőt, nem egyszer diszkvalifikáíva tehetségest, a kiválót. Példát mindenki tud fölösen. Arra van szükség, minden területen, hogy a tehetség részesüljön előnyben, mert ne feledjük, a tehetség ritka adomány, tehát nemcsak megbecsülést érdemel, ha egyáltalán kap, hanem védelmet, segítséget is. Vannak közösségek, ahol kifejezetten kényelmetlen a tehetséges ember jelenléte, mert sokkal megnyugtatóbb a szent középszer áldemokratizmusa, a derék egyenlőség, amikor mindenki egyforma, nem lóg ki a sorból. Lukács György mondta egyszer, hogy nálunk a tehetséges ember gyanús. Ha valóban így van, még inkább védelemre szorul, akár „protekció" árán is. Azt már nem nehéz eldönteni, hogy ki a tehetséges. Nyilván az, aki tehetséges müveket alkot, legyen szó tervrajzról, szervezésről, versről, festményről, szoborról. Igaz, ahhoz is tehetség kell, hogy valaki szétválassza a tehetségest vagy — ha van —, a zseniálist a középszerűtől, a talmitól, a gyatrától. Ehhez a tehetségen kívül önzetlen tisztesség is kell, azért ezt se feledjük. CSÁNYI LÁSZLÓ Vámmentesen... ? A televízió egyebek közt arra is jó, aminek a Moziüzemi Vállalatnál aligha örülnek, vagyis hogy az ember megtakarítsa a mozijegyet. Ezt az elmúlt vasárnap esti filmmel kapcsolatban úgy is lehet mondani, hogy valahogy ki ne dobjon érte pénzt. Tévedés ne essék! Nagyon jó, ha időnként torzképek formájában is megmutatják azt az arcunkat, melyet legszívesebben nem nézünk meg a tükörben. Persze, akkor jó, ha ez szellemesen, ízlésesen és nem egy minden Izében kiagyaltnak tűnő szituáció keretében történik. A Vámmentes házasság ugyanis arról szóL hogy egy ifjú finn üzletember üzenetet hoz a taxisofőrnő Svédországba disszidált szeretőjétől, hogy menjen ki hozzá. Névházasságra ott a rokonszenves finn, aki 2 nap alatt be is ugrik erre a szerepre. A magyar hatóságok kiderítetlen rangú képviselője tisztában van a tervvel, de rejtélyes okból Marit - az angolul prímán beszélő taxist — és két félprostituált barátnőjét viharos gyorsasággal ott találjuk Suomiban. Aztán láthatunk egy szép parasztlakodalmat, ahol a jó szülők eleinte nem gyanítanak semmit, aztán semmi mást nem tesznek már, csak gyanítanak. Végül pedig főhősnőnk végre beleszeret az áiférjbe, aki ezt viszont már jóval korábban megtette vele kapcsolatban, és egy szúnyogot elhessegetendő, pofon csapja önmagát. Már jóval korábban meg kellett volna tenni. Másnak. A filmnek van vitathatatlan érdeme. Ragályi Elemér produkálja, bűvös kamerája segítségével. Azt már bajos az érdemei közé sorolni, hogy finn—magyar testvéri összefogással igyekszünk elhitetni a világgal, hogy Magyarországból névházasság formájában igyekeznek menekülni a lányok. Ami még akkor se igaz, ha - mint a jelen esetben — bizonytalan értékű hölgyről, hölgyekről van szó.-s. -n. Évadnyitás az Erkel Színházban — Ktilenavenkilencedúk évadját kezdi o Magyar Állalmi Operaház szép,töm,bér 4-én az Erkel Színháziban. Az évadnyitó előadáson a színház névadójának klasszikus operáját, a Bánk bánt játsszák, amelynek címszerepét Horváth Bálint énekli. A pénztár már augusztus 31-én, délelőtt 11 árakor megnyitja, kapuit az érdeklődők előtt. Szeptember 5-tő:l hét estén keresztül Giuseppe Pa ta,né, a világihírű olasz karmester lép a közönség elé. A Turandotot, a Loiheng rlrat, a Traviiátát, a. Simon, Boccanegrát, a Trubadúrt, a Parasztbecs'ületet és a, Baijaz- zó'kat, valamint a. Carment vezényli. A szeptember 54 Tu,rundot és a 94 Trulbadur előadásnak még egy vendégművésze lesz, az Olaszországiban élő, bolgár származású énekesnő, Galina Savéna személyében: a Pucci n i-operáiban a dim szerepet, a Verdl-iműlben Leonórát alakítja.
