Tolna Megyei Népújság, 1982. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-28 / 201. szám
1982. augusztus 28. "nÉPÜJSÀG 7 titulálták „szegényháznak”, s azok az öregek, akik csak napközben lettek volna otthon egyedül, lopva mentek a napközibe, mert gyermekeik számára az lealacsonyító, degradáló volt. Ma már sokan örülnek az idős emberek e szervezett napközbeni elfoglaltságának és gondozásának. Sok helyütt várakozni kell a felvételre. Bátaszéken jelenleg van egy-két üres hely... de az az élet rendjének következménye. Az utcáról autótülkölés hal- lik. Megérkezett az ebéd. A gondozónők és a terítésbe/be- segítő nénik már végeztek az előkészületekkel... Mindenki asztalhoz ül, s eszik. Addig belelapozok a színes képeslapokból összevarrt borítójú napközis naplóba. Nézegetem a farsangi összejövetelen, a nőnapokon készült fotókat, a napközit támogató szocialista brigádok bejegyzéseit. Majd beleolvasok a napközi működési szabályzatába, amely az ott dolgozók munkaköri leírását is tartalmazza. Pesti La- josné neve, azaz a vezető beosztás mellett egyebek között ez áll: ......a családi gond oskodás pótlása..." Megfoghatatlan? Nem mindenkinek. • A bentiek ebédeltetése után Hernádi Lajosné, aki a nagyközség házigondozónője is, cekkerekbe rakja az ételhordókat, s indul azokhoz, akik nem tudnak bejárni a napközibe. Az év nagy részében kerékpárral teszi meg déli „körútját”, ahogyan érkezik mindennap Alsónyékről, sehogyan estefelé visszatér oda. De már nem sokáig. Pontosan egy hétig. Ugyanis nyugdíjba megy. Lassan csikordul a kapu. Hernádi Lajosné otthonosan siet végig a keskeny tornácon. — Megjött az én aranyos Zsuzsikám! — hallik bentről Bognár Jánosné hangja. — Jó napot kívánok. Itt a finom ebéd — s máris az asztalra kerül egyik lábassorozat. — Úgy ismerem én az ételhordókat, mint a rossz pénzt — mondja felém, majd a beteg lábú, idős, egyedül élő asz- szonyhoz fordul. Őt hallgatja. Arcára azonnal kiül a szeretet. — Zsuzsikáim! A címét azért tökírtaim. Mert szeretném-, ha utáma, nyugdíjazása után is ellátogatna- -hozzám, ih-a értesíthetném odaát Nyéken, ha- va- Ja-rrfi -bajom van, ha a segítségére van szükségem... Ugyain, mondja -már, mi van a fa-fűré- szeléssel? — Megbeszéltem. De -ha ezen a héten nem jönne az ember, akkor jön azután. Mindent megbeszéltem az úlj gondozónővel. Csak ne tessék idegeskedni. Bognár -néni 'bizakodóan elmosolyodik, imajd felém fordul: — Neim-rég festtettem a- lakást. Zsuzsika takarított -ki -mindent... Hogyan tud dolgozni? Mint tíz fiatal. -Mint tíz gép. Tán- nincs is ró szó: — Maradjon csak Maris néni — szól vi-ssza a tornácról a gondozónő. — Kitalálunk írni szépen. -Ne erőltesse -magát! Megyünk taváibb. Ismét egy magányos hóihoz. A hetvenkilenc esztendős, kétszeres sztahanovista kőműves, Ka.tzenber- ger Mihály is szeretettel fogadja Hernádi Lajosáét. Az asztalra -már kikészítette az edényeket... Ide csak déliben kell járnia o gondozónőnek, ugyanis Misi bácsi fiáék szemközt laknak. Ők .mindent elvégeznek a bácsi körül, s pontosan nem is tudni, hogy „itt vannak-e többet, vagy odahaza?” Csaklhát délben kell a főtt étel. — ,És sajnos én már két hónapja nem tudok elmenni a napközibe. -Megbetegedtem. Pedig előtte eshetett, fújhatott. De a héten megpróbálom. Csak ne lenne olyan messze. — Még azt sem látta Misi bácsi, hogy van három szép nagy hébérje a naipköz-i udvarán — mondja Hernádi Lajosné. - Kettőt föl támogattam, ne érjenek a földre... Tessék enni, nehogy kihűljön az ebéd... Hernádi Lajosné nem kérkedik -lelkiismeretesen végzett munkájával. Arról is alig szól valamit, hogy hány idős beteget ápolt már, hogy milyen ügyek intézésébe segített gondozottjainak ; hogy naponta hány kilömétert kerékpározik, vagy gyalogol. Nem panaszkodik, hogy télen fázik az úton, azt sem mondja, hogy egyszeregyszer, de szívesen „kihagyta” volna a déli körutat, s a meleg szobából nézegette -válna' a hóŐ, matematikus zseni lévén, pillanatok alatt kiszámította, hogy a vételár neki jutó részéből számára még hideg vízre való se nagyon telik. Tényekkel nehéz vitatkozni, ezért végső megoldásként eszembe jutott a varázsige: ha készségesen teljesíti kívánságomat, nem leszek hálátlan. A hatást nem részletezem, tény, hogy egy csapásra megváltozott minden. Nyüzsgés, igyekezet, készség, kedvesség ölelt körül. Jó érzéssel jó üzletet kötöttünk, amit ígértem, teljesítettem, a készülék .megbízható működése azóta is sok örömet okoz nekem, és családomnak. Ámde néha mégis kétségek és kételyek gyötörnek. Mi lesz akkor, ha mindazok, akiket felsoroltam, vagy nem soroltam, egyszer csak benyújtók nekem a pótszámlát, hogy jó munkáért nekik is szép muzsika jár, fizessek! Vajon ez az összeg mennyit tenne ki? Életem végéig győzném-e törleszteni? Nem fárasztom magam az utókalkulációval. De azt kénytelen vagyok kijelenteni: amíg a helyzet nem javul, morcos kereskedőnek, kellemetlen szerelőnek, időtrabló ügyintézőnek ezután is muszáj fizetnem. Ugyanis nélkülözhetetlen számomra egy ici-pici kedvességet, figyelmességet és udvariasságot vásárolni, mert enél- kül én nem tudok még a Colodon de Lux színes tv-nek, vagy a legújabb képmagnónak sem tiszta szívből örülni. GYERTYÁNOS ZOLTÁN pelyheket. Ezekről nem beszél. Talán eszébe sem jut ilyesmi. Csak az, de a nap ,minden órájában, hogy őt várják. Hogy őt mindenki várja. Mielőtt elbúcsúzunk, megkérdem; hogy kapott-e kitüntetést? — Igen, törzsgárdatagsági jelvényt és hozzá pénzt is. * Megyénkben a házi szociális gondozás megszervezése 1970- ben kezdődött el. Jelenleg a megyénél és a járásoknál 11 vezető-szervező irányítja az idős emberek gondozását. Tizenkét hivatásos gondozónő van; a a tiszteletdíjasok kzáma 184. A tiszteletd'íj nélküliek száma állandóan változik. Most 536-ról tudnak: vannak köztük munkahelyi kollektívák, .szocialista brigádok, úttörők, KUSZ-tagok, a Vöröskereszt és a Hazafias Népfront aktivistái. Ők rendszeresen látogatják az idős, támogatásra szoruló embereket. Számuk ismeretlen, de valószínű elég nagy azoknak, akik humanitásból gyakran ajtót nyitnak idős, esetleg beteg lakótársukra, szomszédjukra. Dr. Tóth Rudolf, megyei szociálpolitikai főelőadó elmondta', hogy megyénkben, a szociális gondozást illetően jók a tapasztalatok, s akik e nemes feladat ellátásából résit vállalnak, lelkiismeretesen, szívve'l- lélekke! teszik dolgukat. Rendszerint jó kapcsolatot alakítanak ki a gyakorta bizalmatlan magányos idősekkel. S e kapcsolat általában' a megértésre, a kölcsönös kitárulkozásra és a humanitásra épül, noha ai fizikai gondozás az elsődleges célja. Vagyis ai kettő' jól egészíti ki egymást - észrevétlenül ösz- szeforr. 'Gond, persze van. Mégpedig az anyagilag jobban álló településeken. Ott nehéz még mindig gondozót találni, ott jóval kevesebben vállalkoznak az em- berbaráti segítség nyújtására. Pedig igen nagy szükség lenne erre. Megyénkben 1080 idős ember él szociális otthonokban, 855-en járnak a 36 öregek napközijébe. Rendszeres szociális segélyként 17 és fél millió forintot fizetett ki megyénk az elmúlt évben, ötmillió forintot predig rendkívüli segély formájában juttattak a rászorultaknak. V. HORVATH MARIA Fotó: CZAKÓ SÁNDOR Kedvességet veszek Tisztában vagyok azzal, hogy amikor Orilux típusú tv-készü- lékemet vásároltam, megfizettem egy parányi részt abból a felelősségteljes munkából is, amellyel az Orion gyár vezér- igazgatója vezeti vállalatát, naponta, óránként, percenként dönt kisebb, vagy nagyobb kérdésekben. Beszámoltat, ellenőriz, felelősségre von, dicsér, jutalmaz, tanácsot, vagy utasítást ad, olykor mosolyog, máskor dühöng, vagy gondterhelten töpreng valami összekuszá- lódott ügy megoldásán. Hallgatja a minisztérium elvárásait, a pártbizottság kívánságait, a szakszervezet kifogásait, a KISZ-szervezet javaslatait, az illetékes tanács, népfront, nő- bizottság, Vöröskereszt, sportkör támogatási kérelmeit. A közel nyolcezer forintos vételárból néhány forint bizonyára jut a főmérnöknek, a gazdasági igazgatónak, a főkonstruktőrnek, a technológusnak, az alkatrészgyártó üzemvezetőnek, az esztergályosoknak, a mechanikai és elektronikai műszerészeknek, a raktárosoknak, a csomagolóknak, a szállítómunkásoknak, a takarítónőknek, a portásoknak és a fűtőknek, a könyvelőknek, és a statisztikusoknak. Ez eddig tiszta és világos. Különösképpen az, hogy a pénzemért tisztességesen megdolgoztak valamennyien (azok is, akiket hely hiányában itt most nem sorolhattam fel), ennek eredményeként fekete-fehér készülékem hibátlanul sugározza a nem mindig hibátlan tv- műsorokat. Mi az, ami számomra nem tiszta és nem világos? Az, hoqy a legjobb tudomásom szerint amikor vásárolok, akkor megfizetem annak a bolti eladónak a munkáját is, akit lehet, hogy egy számára alkalmatlan pillanatban merészeltem megszólítani, érdeklődvén a megnevezett készülék előnyeiről, és hátrányairól. Ekkor valami félreértés keletkezett köztünk. Hiába hivatkoztam arra, hogy a kiszemelt tv igazán szép összegű órába szerintem beleszámították azt a munkát, mi több, kedvességet, előzékenységet és türelmet is, amivel engem tájékoztatni, kiszolgálni, tanácsot adni, a szállítás megszervezésében segíteni tartozik. S ha az üzlet köztünk létrejön, én ezt az összeget hiánytalanul megfizetem. Csendes, nyugalmas a délelőtt. Vágy csak olyan, mint lenni szokott? Több idős ember a kertben üldögél, néhány asszony a társalgóban kézimunkázik és halkan beszélget. Azok, akik dohányoznak, de kártyázni is szeretnek, a folyosón füstölnek, miközben megfontoltan teszik egyik lapot a másikra. Bátaszéken is, mint általában az öregek napközi otthonában, a suttogás, a nyugalom, az apró tipegés az úr. A harminc öregember és a háromfős személyzet jól megfér egymással, mindenki elfoglalja magát, s közben — akarja, nem akarja — közel kerül a társaihoz. Az öregek elmondják problémáikat a gondozóknak és a valódi sebekre közösen próbálnak írt keresni. De már az is jó, hogy van kihez szólniuk. Egyik törődött néni így mondta: — Néha alig várom a reggelt. Hogy jöhessek ide. Hiszen olyan egyedül vagyok... Majdnem egyedül. • A napközi vezetője Pesti Lajosné. Irodájában — vagy minek is nevezzem — beszélgetünk. (Egy viszonylag nagy szobája a régi épületnek, melyből alkóv nyílik. Amott heve- rők a délutáni pihenőknek.) Szóval az „iroda", ahol a vezetőnő számára a nehezen megszokott adminisztráció folyik, telis-tele színes kézimunkákkal, amelyek mind-mind a koros napközisek keze munkáját dicsérik. — Szombathelyen végeztem a gyerekgondozó képzőt. Utána ide kerültem Bátaszékre, a bölcsődébe — egyébként Alsónyéken lakunk. Tíz évig dolgoztam az apróságok között, amikor főnökeimmel megállapodva átmenetileg vállaltam az öregek napközijének vezetését — kezdi Pesti Lajosné a tények ismertetésével, majd „átmegy" szubjektívbe: — Jó félév kellett, amíg megszoktam itt. Furcsa volt minden. Gyerekek helyett öregek vettek körül. Meg kellett ismernem őket, érzékenységüket; gyakran családi gondjaikba kellett avatkoznom. Nem keresek szép szavakat. Noha nem volna nehéz. Csak annyit, hogy maradok. Jövőre szeretném elvégezni a szociális gondozói tanfolyamot. Még nem teljesen és nem mindenütt, de igencsak megváltozott az emberek véleménye az öregek napközi otthonával kapcsolatban. Míg tíz esztendővel ezelőtt gyakran a családi gondoskodás pótlása...” Majdnem egyedül Délelőtt a folyosón Elég aprók a betűk Mi az ebéd? Pesti Lajosné: „...hivatásommá vált”
