Tolna Megyei Népújság, 1982. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-14 / 190. szám

1982. augusztus 14. InTÉPÙJSÀG 11 Milyen volt Déryné legyezője? Verőce művésze PÉCSI ISTVÁN A Duna pártján, festői kör­nyezetben, Vácitól északra fek­szik Verőcemaros. A kisközség hangulatos, mesebeli sárga, ró­zsaszín és fehér házai között napsütötte barokk templom emelkedik, amelyhez a dombra hosszú lépcsősor és kálvária ve­zet. Verőcemaros neve már 1923 óta összeforrt Gorka Géza ne­vével. Az akkor már elismert, jónevű művész ugyanis ekkor alapította itt a KÉRAMOS vál­lalatot, az iparszerű kerámia- gyártó Rt-t. IGortka GéZa 1894-lben szüle­tett Nagytapo’lcsányfoan. Itt és Trencsénlben képzőművészeti ta­nulmányokat folytatott. .Mezőtú­ron Badar 'Balázs országos hí­rű parasztfazékas hatására a kerámiát választotta hivatásul, bár előzőleg festőnek indult. A 20-as években nősülés révén te­lepedett le IN ógrádve rácén. Az emeletes villában, amely­ben Gorka Géza keramikusmű­vész élt és alkotott, halála után, ’1975-ben kerám'iamúzeumot nyi­tottak. A múzeumlátogatást a népies kerámiák megtekintésével kezd­jük, amelyeket a földszint vitrin­jeiben állítottak ki. A virág- és állHatimotiívulmokka! díszített tá­lak, köcsögök, edények a nép­művészet ihletésére születtek. Színben, formában, motívumvi­lágában Gorka a 'népi fazekas­művészet gazdag hagyományait használta fel, a korszerű forma­igények és a tedhn'ika adta le­hetőségek figyelembevételével. Nemcsak a népi fazekasság, ha­nem a1 habán faze'kasművészet is ihatott rá. 'Felismerte, hogy a habánok nemcsak mint meste­rek, de mint művészek is szinte utolérhetetlen értékeket alkot­tak. Az első émeleten modern for­májú vázák, tálak és edények sorakoznak 'Gorka egyedi, ösz- szetévesztlhetetlen stílusában. „Gorka Géza a népművészet eredményeiből kiindulva, a ma- jolikateahnikán át 'jutott él az ún. »gorkai stílus« kialakításáig. A népművészetiből alakította ki sajátos, egyéni stílusát, magas- rendű művészetét. Gorka - ép­pen tanültsága következtében - hamar felismeri, hogy a máz­nak és az agyagnak »együtt kell élnie«. A máz ügyön a fe­Színháztörténeti kiállítássorozat a Hatvani Galériában színídirektor, Kelemen Lász­ló munkásságából. Tanúi lehe­tünk a nemzeti dráma születé­sének. Megtekinthetjük Az em­ber tragédiája első előadásának egyiptomi színpadképét, még­hozzá makett formájában. Az alkotó egyéniségét villantja fel id. Szabó István szobrászművész Madách-portréja. Az 1888-as Faust-előadás hangulatát is fel­idézhetjük egy rekonstruált szín­padkép révén. 'Látható az első Lohengrin-jelimez. Bizonyára so­kak kíváncsiságát felkelti Déry­né restaurált spanyol legyezője is. A művészélet egykori hétköz­napijairól különböző sajtótermé­kek, plakátok tudósítanak. A Lendvay Márton-emíéklapot pél­dául 25 forintért árulták, s az egybegyűlt összegből készíttet­ték a színész szülőházára helye­zett márvány táblát. Az ígéretes kísérletre azért is érdemes lenne felfigyel«, mert pádiumműsorakka'l színesítik. Az egyik tereimben, a relikviák 'kö­zött Lukács 'Margit Kossuth- díjas művésznő tart önálló estet Éva címmel. Ugyanitt Bessenyei Ferenc — partnere közreműkö­désével — a Bánk bánból ad elő részleteket. Ruttkai Éva Shakes- peare-t idézi a kiállítás tárgyai között. Emellett sor kerül neves színészekkel, színházi írókkal rendezett beszélgetésekre. Be­mutatkozik Varga Mátyás Kos- sut'h-díjas díszlet- és Márk Ti­vadar ’Kossuth-díjas jelmezter­vező. A következő esztendőben az 1945-ig tartó korszakból adnak ízelítőt, 1984-ben pedig a fel- szabadulástól napjainkig terje­dő időszak érdekességeivel vár­ják a színházkedvelőket. A jelenleg megtekinthető anyag szeptember végéig kínál maradandó élményeket. (Ebben az évben ünnepelte fennállásának tízéves évforduló­ját a Hatvani Galéria, amely az elmúlt évék során a magyar képzőművészet számottevő mű­helyévé formálódott. Az intéz­mény nemcsak rangos tárlatok­nak ad otthont, hanem gondos­kodik az utánpótlás-nevélésről, az értő nézők képzéséről is. Sok hallgatót vonz a felnőttek és a fiatalok számára meghirdetett képzőművészeti szabadegyetem. A galériabuszok havonta közle­kednek az ország más-más ‘he­lyére, a résztvevők felkeresik a különböző kiállításokat, elláto­gatnak egy-egy neves alkotó- műhelybe, hajlékot adnak a társművészetek .képviselőinek is. Ezt a célt szolgálja ö Galéria- pódiulm programsorozata. A napokban új és országos szinten is figyelemre méltó vál­lalkozással rajtoltak: megnyi­tották azt a színháztörténeti se­regszemlét; amelynek a mostani csak a kezdete, hiszen az elkö­vetkező két esztendőiben foly­tatódik az ígéretes vállalkozás. A gazdag anyagot dr. Czen- ner Mihály színháztörténész és dr. Elbert János, a Magyar Szín­házi Intézet igazgatója bocsá­totta rendelkezésükre, emellett sokat köszönhetnek a magán- gyűjtők önzetlenségének is. Nagy fába vágták a fejszét, de megérte, mert kezdeménye­zésük minden 'bizonnyal széles körű érdeklődést 'kelt. A mos­tani bemutató — két teremben — a hőskorba kalauzolja el Tha­lia barátait. A dokumentumok ízelítőt adnak az első magyar Színpadi makett-terv Madách Imre Az ember tragédiája című drámájához A Gorka-múzeum részlete Déryné legyezője Szabó István Madách-szobra I'ületl díszítés eszköze, mégsem független attól, hanem azáltal színben, tulajdonságokban meg­határozott, determinált" - írja Katona Imre. Gorka 'Gézánál elsődleges fontosságot kapott a kerámia használati jellege. A művész munkáiban sohasem törekedett szoborszert] dísztárgyak 'készíté­sére, hasonlóan a népi és a ha­bán kerámiához, ahol különös jelentősége volt a tárgyak funk­cionális rendeltetésének. Gofka Géza állatfigurái egy részét is edényformákkal ötvözte. A művész sokat fáradozott ö kerámia tedhni'kai, technológiai problémáinak megoldásán és tökéletesítésén. A díszítést min­dig összehangolta a formával. Ennek tulajdonítható, hogy má­zai, színei átlényegülnek az anyaggal, s figurái, edényei anyaga a mázzal vagy színéivel szinte azonosulnak. A díszítést néhol a mázrepesztés helyette­sítette. A polcokon egymás mel­lett sorakoznak a sajátos festés- móddal készült „ugrasztott ’má­zas" edényei, vázái. A kerámia széles körű alkal­mazási lehetőségeinek egyik szép példája a kerámia-'üveg­ablak, amiből a művész néhány különleges szépségűt állított ki. Az egyik tárló őrzi a sokoldalú művész hivatalos elismeréseit. Gorka Géza 1958-ban 'Brüsszel­ben a világkiállítás Grand 'Prix- jét kapta, 1955-lben Mun'kácsy- és 1963-lban Kossoth-dijjal tün­tették ki, 1959-ben 'érdemes mű­vész elismerést kapott. A második emeleten a művész által a Palládíöld'ön gyűjtött né­pi tárgyak egy részét: köcsögö­ket, kanosokat, szőtteseket, té­kákat állították ki. A múzeum mellett az eqykori műhelyben — mely fölött ott ma- gaslik az égető kernen ce emele­tes kéménye — megismerkedhet a látogató a 'kerámiakészítés technikájával. IKoronqozó, ha­gyományos és elektromos égető- kemence, s a polcokon félig ki­égetett és mázadon edények őr­zik a művész keze nyomát. „Gohka kezében az aqyog magasrendű emberi gondolatok kifejezési eszköze, anyaga volt. Alkotásain harmónia, fenség és mélységes emberi humánum ér. ződi.k" — ínja eqyi'k iméltatóia. KADAR ERZSÉBET Képzőművészeti levél Üj törekvések belsőépítészetünkben Kétségtelen tény: növekszik a belsőépítészet jelentősége. Első­sorban azért, mert csökken a fér, a' természeti együtthatók zsugorodnak, s erdők, ligetek helyett a belsőépítészet veszi át a természet szerepét a közös­ségi tér fórumain és otthonaink­ban. A rousseau-i figyelmezte­tés — Vissza a természethez! — éppen a térhiány miatt csak a művészet intenzitásával lehetsé­ges. E mozgalomnak eqyilk esz­köze a belsőépítészet. Mindig is létezett, de e tendencia miatt vált egyre önállóbbá. E fontos műfaj a szakmai meghatározás szerint „épületek belső terének művészi kiképzése; ide tartozik a falak, a padlózat és a meny- nyezet kialakítása, a beépített elemek megtervezése, a bútor­zat elhelyezése, a belső megol­dás kiegészítése textíliával, d*í- szítőtórgyakka'l; a belső tér szí­neinek összehangolása”, össze­tett feladat, s ha jól végzik, szépsége harmóniát eredmé­nyez. 'Igaz, amit Major Máté épí­tész, akadémikus hangoztat: „Az építészet egy és oszthatat­lan. Vagyis nincs külön város- építészet, nincs küllőn épületépí­tészet, és nincs külön belsőépí­tészet”. Amikor ennek igazságát elfogadjuk, egyben kiegészítjük, hogy természetesen az építészet általános küldetésében a mun­kamegosztás növekszik, árnya­lod ik, s ebben különös szerep illeti a belső tér tervezőit a team-tevékenységben, almikor a faltál a bútorig minden egysé­gessé válik a közös elgondo­lásban. Az is tény azonban, — mint Bereczky Lonánd említi —, hogy „lakásunk, munkahelyünk, középületeink belső tereinek alakítása az esetek többségé­ben nem a reprezentatív ünnepi pompát kívánja szolgálni, ha­nem a hozzánk mért lépték sze­rint életünk kereteit emberivé kívánja formálni". Az arányok optimumáról van szó; arról, hogy mindent a maga helyzeté­nek, céljának megfelelően indo­kolt alakítani a díszítés és szín- dinaimika helyes léptékű köve­telményeivel. Az a jó belső- építészeti terv, almely egyrészt nem szegényes, de nem is túl­zott a díszítményéket illetően, ahol a funkció és a megjelenés kellemes hatása egymással pár­huzamos. Környezetünk régen jórészt muskátli, tölgyfái, madár'dail volt, s mivel ezt a városokban nél­külözzük, pótolják számunkra otthonunk üdítő poszterei, 'ké­nyelmes ülőbútorai, s egyéb lak- berendezési tárgyai. Pótszer ugyan, de nem mindegy, hogy milyen minőségű. S ha lakás­kultúránk iparművészeti színvo­nalú, akkor ez elegendő ahhoz a harmóniához, amely hozzájá­rul életünk boldogságálhoz. Eb­ből következik, hogy a belső- építészet, az iparművészet nap­jainkban tömeges méreteket igényelj A belsőépítészet oktatása en­nek jegyében újult meg az Ipar- művészeti Főiskoláin, ahol bútor­tervezést, színtant, építészeti grafikát, környezetesztétikát, fa­ipari ismereteket egyaránt ta­nítanak. Ma már eqyre általá­nosabbá válik a gyakorlat, amely tervezett belső terekkel teszi esz­tétikailag is elfogadhatóvá az iskolákat, a gyógyíntézménye- ket, a középületek eqész sorát, s így a tér egyre több helyén — az idő egyre nagyobb részében — fogad mind annyiunkat a mű­vészet. Bár örömmel nyugtázhatjuk, hogy kormányzatunk eqyre több belsőépítészt részesített művé­szeti díjakban, méq'sem lehet elég alaposnak ítélni iparmű­vészetünk ipari hátterét. Ez a szövetség nem eléggé ötletsze­rű, szá'm.fa'lan lehetőséget nem valósított meg, s akadozik a tí­pustervek választéka is a búto­rokban és lakásberendezések­ben. Ma mór az ország minden részén találkozhatunk a környe­zetkultúra tudatos szeA észté Síé­vel, de egyelőre csak a kiemelt Új beruházásoknál. Igény len­ne arra, hogy éppen az eszté­tikai nevelés jegyében főleg az iskolák tárgykultúrája növeked­jék, a tankönyvektől a tanuló- öltözé'kig. Mindez még nem hiánytalan program jegyében valósul meg, csak jó részletkez­deményezések szintjén, örvende­tes azonban, hogy szép tárgya­lókat, bemutatótermeket, ven­déglőket, bárokat, eszpresszó­kat, szállodákat szemrevételez­hetünk, amelyeknek belsőépíté­szeti megoldása korszerű érték­rend' alapján szerveződik. Még így is igen sok a teen­dőnk az ipari létesítmények kör­nyezetkultúrájában. Ebből a szempontból jelentős az oros­házi síküveggyár, a borsodi érc- előkészítő, a Lehel Hűtőgép­gyár bemutatótermének belső- építészeti tere. Szemlbetűnő a fejlődés az üzletek térképzésé­ben: ez természetesen nemcsak a vásárlókedvet növeli, hanem hozzájárul az ízlésfejlesztéShez is. örvendetes, hogy a tárgykul­túra általános növekedésével belsőépítészetünk egyre inkább meghatározó tényezővé válik. Egy biztos: igen szép bútorokat, me n nyezetmegoldásokat, fal ­burkolatokat, lépcsőket, lámpá­kat, ébédllőket, különtermeket, könyvtárakat, folyosóikat, térel­választó rácsokat, falakát lát­hatunk, egyre több helyen. Ezt a tendenciát általánossá tenni - fontos kulturális érdek. LOSONCI MIKLÓS SZEPESI ATTILA: Bartók Béla fonográfja rekedt hangon énekel valaki a kopott ládából a beomlott időből nevüket-vesztő völgyek énekelnek gyerekhang csendül Káma-parti tájról vénasszony fújja-hajlitgatja sípszó dudaszó verdes törtszárnyú madár rekedt hangon énekel valaki székely favágó arab koldus lidérclátó román öregember hangja hallik az elvásott tekercsről szólalna mintha ásvány-éjszakából partja-leomlott folyamok zúgása rekedt hangon énekel valaki rég szélbe-oldott népek dallama éled rég szavuk-vesztett férfiak asszonyok sejtjeinkben és álmainkban elrejtezők arcokba és falakba épült zenék támadnak újra napkelet felől rekedt hangon énekel valaki énekel mintha sárkányok csontján galaxis-lényben éjszaka mert övéit el nem engedi a föld temet és terem arcokat újra meg újra tavaszból sárból ‘ rákedt hangon énekel valaki a kopott ládából a beomlott időből békési kondás török csavargó és sárnál tavasznál sugarasabb az ének felfakad a rég betemetett forrás nevét a rejtező kimondja

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents